A következő pillanatban Natsu fuldoklása törte meg a feszült csendet, melyet a kávé félrenyelése okozott. Mira kétségbeesetten veregette hátba a fiút, aki miután sikeresen elkerülte a halált, meglepetten nézett rám. Nem ő volt az egyetlen, aki ezt tette, hiszen Mirajane, Lisanna, sőt még Happy is úgy bámultak, mintha szellem lennék. A már kínossá váló csendet Lisanna és Mira kacagása hasította ketté.

- Hogy én és Natsu? Dehogyis! - nevetett még mindig a lány, majd kissé elpirulva hozzátette - Persze igaz, hogy kiskorunkban azt hittem, ő lesz a férjem...de az idők változnak - mosolygott rám én pedig úgy éreztem, mázsás súly esett le a szívemről. "Hát Natsu mégsem foglalt" - állapítottam meg boldogan.

- De akkor mi van azzal, hogy Happy a közös gyereketek? - kérdeztem zavartan, bár itt már én is beláttam, butaság volt ezt megkérdeznem, hiszen nyilvánvaló, hogy Happy nem az igazi gyerekük. Vissza azonban már nem fordíthattam az időt, így csak abban reménykedhettem, hogy nem fognak majd teljesen hülyének nézni. Mind a négyen felnevettek és vidáman mesélték el Happy születésének a történetét. A végére már diplomás idiótának éreztem magamat és keserűen kerültem mindenki pillantását, főleg Natsuét. "Remélem, nem vágta el, hogy kissé...hogy is mondjam...féltékeny lettem..." - zakatolt a fejemben, de aggodalmam alaptalannak tűnt, ugyanis Natsu már nem is foglalkozott ezzel, inkább az újra mellénk sétáló Gray alul öltözöttségére tett megjegyzést, mire a fekete hajú fiú ismét odébbállt, ő pedig diadalittas mosollyal az arcán figyelte riválisa minden mozdulatát. 

- Happy, min kaptatok össze az előbb Natsuval? - terelte vissza a témát Lisanna, mire Natsu azonnal elfelejtette Grayt és ijedten kapta meg a kék exceedet. Szorosan maga előtt tartotta a szegény macsekot, jobb kezével pedig betapasztotta a száját.

- Semmin, csak egy kis félreértés volt. - dadogta Natsu, de Lisanna egy szavát sem hitte. Hirtelen mozdulattal tépte ki a sárkányölő kezéből Happyt, aki azonnal lihegni kezdett, így próbálva újra levegővel megtölteni tüdejét, ami az előbb lehetetlennek bizonyult.

- Te idióta, majdnem megfojtottál! - ordibálta ingerülten, de Natsu nem igazán törődött vele, csak durcásan keresztbe fonta karjait mellkasa előtt és elfordította a fejét. A kis csapat ekkor Happyre nézett és kíváncsian vártuk a történetet. "Vajon mit csinálhatott Natsu egész éjjel a majdnem csók után? Őt is felkavarta mint engem, vagy neki semmit sem jelentett?" - zakatolt a fejemben, amikor az exceed hirtelen belekezdett.

- Natsu miatt egész éjjel nem aludtam, Lisanna - sóhajtott mélyet - Fel alá futkosott a házban és arról áradozott, hogy... - mesélte még mindig álmosan, Natsu pedig kétségbeesetten bámulta társát. Homloka verejtékezni kezdett, pupillái kitágultak, majd rám emelte őket és elvörösödve kémlelte tekintetemet. Amikor én is ránéztem, gyorsan levette róla a szemét, de még éppen elkaptam a pillantását. Most már én is egyre izgatottabban vártam Happy vallomását, csakúgy mint Wendy, Mira és Lisanna, a macska pedig lassan folytatta is a beszámolót.

  Happy pillanatnyi hatásszünete óráknak tűnt és ezzel feltehetően Natsu is így volt. Szívem a fülemben dobolt, ahogyan az exceed még mindig nem szólalt meg, inkább újabbat kortyolt a turmixból és semmit el nem sietve nyelte le. Natsu keze ökölbe szorult és éppen szóra nyitotta a száját, gyaníthatóan meg akarta fenyegetni Happyt, de ekkor már késő volt, hiszen az éppen abban a pillanatba fejezte be a mondatot.   

Sajnálom, hogy ez a rész ilyen rövid lett, de cserébe a következő hosszabb lesz. Kicsit megfáztam, ezért nem tudtam most többet írni, de sietek a folytatással. Addig is ha tetszett, kommenteljetek és dobjatok rá egy voteot.