"Ez az én történetem a szép kis gyermek koromról ami hirtelen egy nagy traumát ölel fel amit még most 57 évesen se tudtam kiheverni. Én 1912.05.03-án születtem Németországban. A történetem egy "früns" nevű nagyon elfeledett legfeljebb 200 fős faluban kezdődött, itt nevelkedtem a szüleimmel és bátyámmal. Ebben a faluba semmi munkahely semmi iskola nem volt....bolt is csak 1 volt ezért az árak az égig értek de ez lényegtelen. A faluba csak 1 munkahely volt egy tégla gyár amiről egy idő után kiderült hogy csak annak hívták. Mivel nem volt iskola így a minden napokat a bátyámmal töltöttem. Minden nap az udvaron telt de csak azért mert  ott volt egy magas diófa amire bátyám a mérete miatt nem tudott meg mászni de én igen mert magasabb voltam mint ő ezért ezzel húztam fel mindig. Ez a fa közvetlen a házunk mellett volt és bátyám szobája ablaka pont erre a fára nézett és ezért át lehetett mászni a szobából a fára,fáról a szobába. És egyszer emiatt a "játékom" miatt vesztünk össze és vitázni,szitkozódni kezdtünk ezért délután haragba váltunk el. Úgy este 6 óra tályban a bátyám üvöltésére lettem figyelmes de mivel mérges voltam rá úgy tettem mintha nem is érdekelne de igazából nagyon bántott a dolog. Majd 1 órával később abba hagyta az  üvöltözést. Én addigra kisírtam  a szemem. Majd este 8 óra fele annyira bántott a dolog hogy át akartam menni a szobájába bocsánatot kérni és megnézni hogy mi is volt a baja. De az ajtaja zárva volt ezért a fülem az ajtóra helyeztem hogy halljam mit csinál valójában. De csak nyögéseket hallottam ezért még nagyobb lett bennem a bűntudat. Már nem bírtam tovább annyira bábtott a dolog hogy este 9 fele ki mentem az udvarra és felmásztam arra a diófára és onnan be az ablakán át a szobájába. Ekkor egy rettenetes szívszorító,könny fakasztó látvány tárult elém. A bátyám egy fapadon kikötözve feküdt sok helyen nagy húsdarabok voltak belőle ki vágva. Szépen lassan oda mentem hozzá és meg kérdeztem "mit csináltál magaddal??" Ő a fájdalomtól nem tudott megszólalni és csak rázta a fejét hogy nem. Kérdeztem "ez te voltál??" Ismét rázta a fejét hogy nem. Kérdeztem tőle "hát ki volt?" Ekkor már hullottak a könnyeim. A bátyám ránézett az ajtóra ezért én is oda fordultam és apánk léptének hangját hallottam. Kérdezem ismért tőle "ő volt az??" És ő könnyes szemmel bólogat. Ijedtembe gyorsan az ágy alá menekültem és sírva nézem a bátyámra. Ekkor apám egy kulccsal kinyitotta az ajtót és belépett,nevetni kezdett és mondta "mindjárt vissza jövök és folytatjuk! De előbb le megyek pár dologért a pincébe" ezzel ki is ment a szobából,léptei halkulni kezdtek én ezidáig szorítottam a szám hogy egy hang se jöjjön ki belőlem és csak potyogtak a könnyeim. Ezután gyorsan oda rohantam a bátyámhoz és így feleltem "bocsáss meg minden bűnömért amit eddig ellened elkövettem, sajnálom a mai napot. "Tudok esetleg valamibe most segíteni??" kérdeztem tőle. Erre ő át fordította a fejét a másik oldalra és egy méreggel teli palackot nézett. Kérdeztem "biztos ezt akarod??" Ő lehunyta a szemét és bólint. Bele töltöttem egy nagy adag mérget egy Inekciós tűbe és bele vágtam a szíve fölé a mellkasába és bele eresztettem ekkor ki ugrottam az ablakon át a fára,vissza néztem a testvéremre és végig néztem az alvatt vérben álló már szürkés vér hiányos testén és ekkor bömbölni kezdtem. Apám belépett a szobába és én le ugrottam a fáról,kimásztam a kapun és a legközelebbi városba kezdtem futni ami 10 kilóméterre volr. Oda érve végre levegőt vettem és végig gondoltam hogy mi történt és hogy mit kell tennem. Ez a cselekedet is nehezemre esett de bementem az ottani rendőrségre és jelentettem a történteket. Először bolondnak hittek de mikor egy nagy idegroham jött rám,el hitték,vissza kísért pár rendőr és elfogták apámat. Ő mindem el mondott és hogy mi is ez az egész. Mivel csak egy drága bolt volt csak ezért az egész falu éhezett emiatt épült meg a "téglagyár" amiről kiderült hogy a helybéliek húsfeldolgozó telepe ezért a legtöbb lakásban a legnagyobb gyerekkel ezt művelték mint most a bátyámmal. Ezek után a húsfeldolgozó telepet bezáratták,minden így járt családfőt letartoztatták. A bátyám maradék testét eltemettük. Édesanyámmal még azóta is gyászoljuk. Ekkor voltam én 14 éves azóta se tudtam kiheverni ezt az esetet és ez életemen át elkísért ezért nem is tudtam beilleszkedni teljesen az emberek közé."  By : Ulmer Gyula