Luke:
- Tessék, pizsamának való - adom oda Violetnek az egyik felsőmet és egy bokszeremet, hogy kényelmesebb ruhában tudjon aludni, mint amiben volt. - Kérsz még valamit? Szívesen adok melegítőgatyát is, de nem ígérem, hogy nem fog leesni rólad.
- Nem kell, köszönöm, ez így tökéletes - emeli meg a ruhadarabokat mosolyogva a fürdő ajtajához lépve.
- Készítettem oda neked egy fogkefét, meg törülközőt, ha bármi kell, szólj nyugodtan, rendben?
- Rendben - biccent, mielőtt becsukná maga mögött az ajtót.
Azon kapom magam, hogy még hosszú pillanatokig nézem a bejáratot, ahol az előbb eltűnt a lány.
Már két mesét is megnéztünk és közben rengeteget beszélgettünk, így eléggé elment az idő, mégsem érzem magam fáradtnak. Nem elég, hogy Violet mellett úgy érzem magam, mint akivel már hosszú ideje együtt vagyok, de elfáradni sem tudok, amikor vele vagyok. Csak azért tűnt fel, hogy mennyire elrepült az idő, mert ránéztem az órára, ami már hajnali kettőt mutatott, de különben simán úgy éreztem volna, mintha Vi még csak most jött volna. Egy pillanat alatt ment el több óra, ami egyszerre mosolyogtat meg és szomorít el, mert ez azt is jelenti, hogy vége van a napnak, amit nagyon nem akarok, mert tényleg jól éreztem magam. Nem is tudom, hogy mikor lehettem utoljára ennyire önmagam, a turnék és koncertek alatt a folyamatos pörgés mellett nincs időnk igazán kiengedni és tény, hogy egy ideje már itthon vagyunk a srácokkal, de valahogy hosszú idő óta először érzem azt, hogy igazán kiengedtem és fellélegeztem. Valószínűleg ebbe belejátszik az is, hogy itt a lakásomba nem figyelnek emberek árgus szemekkel, nem készülnek lesifotók és nem kell attól tartanom, hogy holnap lehozzák az újságok, hogy csókolóztam egy lánnyal. Méghozzá nem is akármilyen lánnyal. Violet csókjától még mindig bizsereg a szám, ha belegondolok, pedig vele ellentétben, nekem nem ez volt az első. Most mégis úgy érzem magam, mint egy tinédzser, aki életében először csókolózott és először volt randin. Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám ez a lány és ettől a ténytől nem tudok nem mosolyogni, miközben beágyazok magamnak a földön.
Nem beszéltünk róla, hogy hogyan alszunk majd, de nem akarom, hogy azt higgye, hogy bármi kényszer van ebben és rá akarom erőltetni magam, mert ilyen eszemben sincs. Éppen ezért döntök úgy, hogy a földön alszom, de amikor Violet visszaér a fürdőből és meglátja a kis priccset az ágy mellett a padlón, felvont szemöldökkel, értetlenül felém fordul.
- Ez mi?
Ahogy meglátom a felsőmet rajta, a szívem hevesebben kezd verni. A póló egészen a térdéig leér és szerintem még legalább kétszer beleférne, de mégis tökéletesen hat. Nem is tudom, hogy mikor csináltam ilyet utoljára, de most az, hogy látom Violetet a ruhámban, teljesen megolvasztja a szívem.
Komolyan nem tudom mi van velem, de ha ez a lány a közelemben van, megint visszarepülök a tinédzser énemhez, aki nem tud parancsolni az érzéseinek és teljesen bepörög, ha egy olyan lány van a közelében, aki bejön neki. Márpedig Violet határozottan ebbe a kategóriába esik, őszintén kedvelem és remélem, hogy még sok alkalmam lesz a pólóimban látni és magamhoz ölelni, megcsókolni.
- Az alvó helyem - pillantok a sok takaróra, amit egymásra pakoltam, hogy ne legyen túl kemény a föld, majd vissza rá. - Ott alszom ma este.
- Miért is?
Ezúttal összeszalad a szemöldöke, miközben megrázza a fejét. Úgy néz rám, mintha legalább azt mondtam volna neki, hogy valójában űrlény vagyok, akinek az a feladata, hogy embereket raboljon a Földről.
- Mert nem akarlak letámadni - vonom meg a vállam sután. - Nem akarok bármit is rád erőltetni. Nekem megfelelnek a kis lépések, szóval úgy gondoltam, hogy te alszol az ágyamban, én pedig a földön. Egy szobában, de nem kell egymás mellett, hogy ne legyen sok ez neked.
- Oké, először is, biztos, hogy nem hagyom, hogy a földön aludj; másodszor, megbeszéltük, hogy nem erőltetsz semmit és harmadszor... ha már valakinek a földön kell aludni, akkor biztos, hogy én leszek az.
- Kizárt - vágom rá. - Nem hagylak ott aludni, tiéd az ágy.
- Én vagyok a vendég, én alszom a f...
- Pontosan - szakítom félbe - te vagy a vendég, vagyis még egy ok az ellen, hogy a földön aludj.
Violet egy pillanatra lehunyja a szemeit, majd vesz egy nagy levegőt és lassan kifújja azt. Nem mond semmit, csak leül mellém az ágy szélére, ahol vártam, hogy elkészüljön a fürdőben.
- Tudod, mit? - néz a szemembe. - Mi lenne, ha hagynánk ezt a hülyeséget és egyikünk sem aludna a földön? Elvégre, ahogy mondtam is, megbeszéltük, hogy nem erőltetsz semmit, ha így lenne, szólnék, de ez a veszély nem fenyeget. Attól, hogy egy ágyban alszunk, még nem fogunk rögtön szinteket ugrani, nem? - biccenti oldalra a fejét az arcomat fürkészve, mire azonnal megrázom a fejem.
- Persze, hogy nem. Kis lépések, a te tempódban haladunk, nem teszünk semmi olyat, ami bármelyikünknek nem jó. Különben sem vagyok bunkó, aki letámadja a lányt az első randi után rögtön - felelem, mire Violet édesen felnevet.
- Reméltem, hogy ezt mondod - bólogat tettetett komolysággal, de aztán valóban komolyra vált. - Akkor neked is megfelelő és nem kellemetlen, hogy egy ágyban alszunk?
- Hogy kellemetlen-e? Ugye csak viccelsz? Bármit megadnék, hogy a karjaimban tarthassalak.
Violet arca halványrózsaszínre vált, ahogy zavarában lesüti a szemeit és kis mosoly ül ki az ajkaira. Olyan édes ilyenkor. Annyira könnyű zavarba hozni, pedig máskor simán cukkol engem. Imádom, hogy az egyik pillanatban még ő piszkál, a következőben pedig szelíd kiscicává változik.
- Akkor mi lenne, ha abbahagynánk a vitatkozást és elmennél zuhanyozni, majd mind a ketten az ágyadban aludnánk? - nyel nagyot, visszanézve rám, s most én vagyok az, aki elmosolyodik.
- Legyen úgy - adok puszit neki, majd felállok és fogva a pizsamámat elindulok a fürdőszobába. - Ez az ötlet sokkal jobban tetszik - nézek még vissza a vállam fölött és látom, hogy a szavaimtól Violet szeme megcsillan.
Olyan gyorsan zuhanyzom és mosok fogat, mint talán még sosem, hogy minél több időt lehessek vele és ne pazaroljam el a fürdőben szerencsétlenkedésre.
Komolyan olyan vagyok, mint egy tini.
A felismerés majdnem megnevettet és rá kell jönnöm, hogy nem zavar, hogy így van. Violet mellett talán megint tinédzser vagyok, de jól érzem magam vele és nincs az a levegőben, hogy én vagyok a híres együttes énekese. Vele csak én vagyok, Luke Hemmings, a srác, aki a hírnév előtt voltam és aki mélyen belül még vagyok, amikor csak a szeretteimmel lehetek, nem nyilvános helyen. Violetnél tudom, hogy nem azért van velem, mert híres énekes vagyok, hanem mert valójában engem kedvel és ezt szerintem mindenki megérdemli, aki kicsit is reflektorfényben van. Kezdem érteni, hogy milyen lehet Michaelnek Crystal és Calumnak Liv. Azt viszont nem, hogy eddig miért nem törekedtem arra, hogy ezt elérjem, de azt hiszem, hogy nincsenek véletlenek, az, hogy Violet pont most - és pont ő - került az életembe, szintén nem véletlen.
Mire visszaérek a szobámba, ő már az ágyban fekszik a takaró alatt, amit odakészítettem neki.
- Jó vagyok itt? - néz rám. - Vagy szeretnél ezen az oldalon aludni?
- Teljesen jó vagy ott - nyugtatom meg, mert amennyire ismerem, képes lenne még ebből is komoly kérdést csinálni, holott nekem édes mindegy, hogy hol alszom.
A turnék alatt olyan lehetetlen pillanatokban is találtam időt és helyet az alvásra, hogy annyi energiát gyűjtsek, amennyit csak tudok, hogy nem fogok fennakadni azon, hogy a saját ágyam jobb vagy bal oldalán alszom.
- Akkor jó - könnyebbül meg és kicsit arrébb csúszik, hogy biztosan beférjek mellé.
Amikor bemászom az ágyba és betakarózom, köré fonom a karjaim és magamhoz húzom.
- Ez így okés? - suttogom a fülébe, magamba szippantva az illatát, amitől őt kirázza a hideg.
- Tökéletes - bújik még jobban hozzám és a kis kezét a hasamra teszi, miközben a fejét a mellkasomra hajtja. - Nagyon jól éreztem magam ma este - suttogja. - Persze nem vagyok túl tapasztalt a randik terén, de elég magasra tetted a lécet.
Nem néz rám és mivel lekapcsoltam a lámpát, amikor bemásztam hozzá, így nem is nagyon látnám az arcát, de a hangján hallom, hogy mosolyog és ez az én ajkaimat is felfelé görbíti.
- Akkor ezt kellene majd überelnem valahogy a következő randira?
- Lesz következő randink?
- Naná! - vágom rá gondolkodás nélkül. - Feltéve, hogy te is akarod, csak mert én igen.
- Akarom- bólint aprót. - Csak hallani akartam, hogy te szeretnél-e.
- Persze, hogy szeretnék. Én is jól éreztem magam, nagyon és örülök, hogy sikerült jó első randit varázsolnom neked ide. Megígérem, hogy legközelebb valami olyan helyre viszlek, ami nem a négy fal között van. Csak szerettem volna, ha az első alkalommal csak mi lennénk, távol a paparazziktól és a kíváncsi tekintetektől. Már így is eleget csámcsogtak azon, hogy ki lehetsz, nem akartam tovább fokozni ezt. Azt akartam, hogy az első randi csak a miénk legyen - járatom az ujjaim a karján fel és alá, amitől érzem, hogy megborzong. - De legközelebb már nem kell az én házamban lennünk.
- Nekem nem volt probléma, hogy a te házadban vagyunk. Nem vagyok oda a figyelemért, így nem bánom, hogy nem figyelt minket mindenki egész este - vallja be. - Mármint, ne értsd félre, tudom kezelni azt a figyelmet, amit most kaptam miattatok és tudom, hogy mivel jár, hogy Calum a bátyám, a srácok a barátaim, veled pedig randizom, de kifejezetten örültem, hogy ez most csak a mi esténk, ahogy te is mondtad.
Megemelkedem, hogy a fejéhez tudjak hajolni és puszit nyomok a feje búbjára, mire ő még jobban hozzám bújik.
- Akkor még beszélünk arról, hogy a következő alkalom hol is legyen majd. Úgy alakítjuk, hogy mind a kettőnknek jó legyen - ígérem.
- Ebben biztos vagyok - ásít nagyon. - Bárcsak ne érne véget ez a nap.
- Én is ezt kívánom, de azt hiszem, hogy rád fér az alvás - mosolygok, hiába nem láthat. - Aludj nyugodtan.
Violet még helyezkedik egy kicsit, mielőtt elköszönne.
- Jó éjt, Luke!
- Jó éjszakát! - suttogom, s a következő pillanatban ő már egyenletesen szuszog álmában.

Violet:
Még életemben nem voltam annyira boldog, mint ma. Jó persze úgy, hogy gyakorlatilag egy kórházban nőttem fel, nehéz is lett volna olyan pillanatokat előidézni, amitől igazán boldog lehetek, de most nem ez a lényeg. A lényeg, hogy életem legszebb estéje és reggele van mögöttem, amitől majd kicsattanok. Konkrétan madarat lehetne fogatni velem, nem tudok nem mosolyogni és ez a legjobb barátnőmnek is feltűnik, amikor ajtót nyitok neki délután.
Reggel Luke kávét és reggelit csinált nekem és az utolsó utáni pillanatig az ágyban maradtunk, mielőtt hazahozott volna. Közben beszélgettünk, vagy csak csendben ültünk, de a csend is olyan biztonságot nyújtott, hogy nem is volt szükség szavakra.
Tény, hogy nem vagyok a legtapasztaltabb ember és nem titok, hogy életemben nem kerültem még közel férfihoz, de azt hiszem, hogy mindaz, amit Luke tett értem tegnap és ma reggel, az valami olyan, amire azok a lányok is csak vágynak, akik már tapasztaltak egyet, s mást. Nekem pedig hihetetlen első tapasztalat volt és csak remélem hogy még sok ilyen pillanatom lehet a fiúval, falakon belül vagy azon kívül, az nekem mindegy, csak hadd legyünk megint kettesben. Már most várom, hogy megbeszéljük az újabb randi részleteit, vagy csak szimplán láthassam, ami tudom, hogy nem lesz olyan egyszerű, mert ma is váratlanul felszabadult a stúdió, így be kellett rohanniuk, hogy haladjanak a dalokkal és az új albummal, de nem baj, kivárom. Kivárok, mert Luke-ra érdemes várni és mert nem akarok olyan lánnyá válni, aki képtelen egy srác nélkül funkcionálni, bármennyire is csodálatos fiú Luke.
- Oké, mesélj el minden mocskos részletet - vetődik le a kanapéra Sophie vigyorogva.
A ruhája megint olyan, amit az emberek biztos, hogy kétszer is megnéznek az utcán, de ezúttal lényegesen színesebb. Pasztell rózsaszín fűzőt visel és ezzel megegyező színű tüll szoknyát a fekete tornacipőjéhez. A sminkje pedig olyan kacifántos, hogy szerintem én akkor sem tudnék ilyet, ha az életem múlna rajta. Sőt szerintem nem is állna jól, de ő tökéletesen tudja viselni.
- Engem se hagyja tok ki - lép be a nővérem a nappaliba vidáman. - Szinte ragyogsz, mióta megjöttél, szóval jó hírekre számítok - ül le Sophie mellé. - Szia, veled még nem találkoztam, Mali vagyok, Calum és már Violet nővére.
- Sophie - fog kezet a lánnyal - Violet legjobb barátnője - kacsint rám, amitől én felnevetek.
Imádom, hogy Sophie semmi és senkitől nem tart.
- Hozok inni magunknak, amíg ti befejezitek a bemutatkozást - megyek ki a konyhába és Sophie szokásos kedvencét elővéve, három pohárral és egy üveg vízzel, megyek vissza hozzájuk.
Mivel a stúdió megüresedett, így Calumnak is el kellett rohannia, anya és David pedig elmentek a helyi barkács üzletbe, hogy vegyenek pár dolgot a pince átalakításához. Mióta beköltöztünk, eléggé felgyorsultak az események, de ma amikor hazaértem, anyáék elém álltak és biztosítottak róla, hogy a terv, miszerint megkapom az alsó szintet, nem marad el. Nem mintha én sürgetném a dolgot, nekem tökéletes az a szoba, amiben jelenleg vagyok, de David ragaszkodik ehhez az átalakításhoz, így a napokban szépen fokozatosan neki is akar állni. Úgyhogy most csak hárman vagyunk, ami egyszerre jó és nem. Bízom abban, hogy Calum nem esik neki Luke-nak a randi miatt, de nem igazán volt időnk beszélgetni róla, így fogalma sincs, hogy hogyan éreztem magam, ami kicsit aggaszt. Persze valószínűleg csak én agyalom túl a dolgot, de komolyan nem szeretném, ha Luke és Calum barátsága bánná azt, ami Luke és köztem megindult.
- Szóval a mocskos részletek - néz rám kíváncsian Sophie, amikor leülök velük szembe a földre.
- Biztosíthatlak, hogy semmi mocskos nem volt a tegnapban és a ma reggelben sem - töltök magamnak vizet. - A legtöbb, ami úgy történt, a csók volt és néhány puszi. Meg együtt aludtunk, de akkor sem volt semmi tizennyolc karikás - felelem, de érzem, hogy az arcom égni kezd.
Ahogy eszembe jut, hogy milyen érzés volt Luke karjaiban feküdni, hogy milyen volt, amikor megcsókolt... mindenem lángolni kezd és a mellkasomban és a gyomromban furcsa nyomással vegyes bizsergés keletkezik. Akaratlanul is elpirulok, mert az az érzés, amikor Luke ajkai találkoztak az enyémmel, a fellegekbe repít fejben. Úgy éreztem, hogy az egész testem felrobban, mindenem beleremegett a csókja ízébe és azt kívántam, hogy bár soha ne lenne vége annak a pillanatnak. Álmaimban már párszor megtapasztaltam, de az fel sem érhetett a valósághoz, még a legvadabbakban sem.
- De jól érezted magad, ugye? - kérdezi a barátnőm az arcomat fürkészve.
- Nem látszik rajta? - mosolyodik el Mali. - Méterekkel a föld fölött lebeg.
- Luke csinált vacsorát és desszertet - mesélem a történteket - isteni volt minden, aztán a vacsora után megnéztünk két mesét. Közben komoly dolgokról beszélgettünk és őszintén megnyíltunk egymásnak, jobban megismertük a másikat és... olyan volt, mintha minden és mindenki más megszűnt volna a világon - görbülnek felfelé az ajkaim és az arcom egyre jobban ég szinte perzsel, ahogy visszagondolok a tegnap estére. - Tudtam, hogy Luke nagyon készül, mert mondta, de ezt elképzelni sem tudtam volna, megteremtette egy étterem hangulatát, hogy ne érezzem magam rosszul amiatt, hogy nem abba mentünk. Egyébként amúgy sem éreztem volna rosszul magam emiatt. Egyáltalán nem bántam, hogy nem nyilvános helyen vagyunk, sőt örültem, hogy nem bámul minket mindenki és ezt este neki is elmondtam. De a lényeg, hogy tényleg mindent megtett azért, hogy jól érezzem magam. Még azt is bevállalta volna, hogy a padlón alszik este.
Ez mondjuk cseppet bosszantott. Már nem az, hogy figyelt rám és arra, hogy ne érezzem azt, hogy valamit erőltet, hanem az, hogy képes lett volna a padlóra száműzni magát a saját otthonában. Ha valakinek, akkor nekem kellett volna a földön aludni, de határozottan nem bánom, hogy ezen túllendültünk és végül mind a ketten az ágyat választottuk.
- Micsoda úriember - cukkol Sophie. - Nem tudom, hogy gratuláljak neki azért, vagy inkább jól megrázzam.
- Csak nekem akart jót - veszem a védelmembe azonnal ösztönösen, amitől a barátnőm elvigyorodik.
- Már véded is? Ennyire komoly a dolog? - vonogatja a szemöldökét.
Nem tudom, hogy ennyire rövid ismerettség után mennyire lehet komolynak nevezni, de az biztos, hogy valami megmagyarázhatatlan kapcsolat van köztünk. Olyan, mintha mindig is az életem része lett volna, ami persze tudom, hogy nincs így. De őszintén, nem ez lenne az első furcsa dolog velünk kapcsolatban, hiszen még sosem hallottam olyanról, hogy valaki olyan emberrel álmodik, akivel sosem találkozott és nem is látta még életében, velem mégis megtörtént. Egy biztos, hogy a rövid idő alatt is komolyan megkedveltem Luke-ot és szeretném, ha ez a dolog kettőnk között nem szakadna meg.
- Kedvelem őt - mondom ki hangosan is - nagyon és megbeszéltük, hogy lesz folytatás. Nem bevédem, csak tényleg nekem akart jót. Nem akart siettetni semmit, vagy engem kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy azt sugallja, hogy esetleg ő máris szintet lépne. Figyelni akart rám és nem elsietni a dolgokat. De aztán végül csak együtt aludtunk, úgyhogy nem teljesen az lett, amit eredetileg gondolt és tervezett - kezdek a hajammal szórakozni zavaromban. - Olyan biztonságérzet vett körül éjjel a karjaiban, amit szerintem még sosem tapasztaltam.
Jó, ebben az esetben is elég alacsonyan van a léc, elvégre a kórházban inkább féltem, mint nem, de már egy ideje kint vagyok azért és Luke ölelése volt az első hely, ahol valóban azt éreztem, hogy nem érhet semmi baj.
Amíg a kórházban voltam, minden este úgy hajtottam álomra a fejem, hogy féltem, hogy talán nem lesz holnap, vagy hogy az éjjel valami baj lesz, amiért az életemmel fizetek. Miután pedig kikerültem, valahogy sehol nem éreztem magam biztonságban. Továbbra is bennem volt, hogy ha bármi baj van, akkor már az sincs, hogy helyben legyen a segítség. És a szobámat is idegennek éreztem. Mióta a Hood-házban lakunk, ez valamelyest enyhült, de az első hely, ahol tényleg teljes mértékben biztonságban éreztem magam, az Luke ölelésében volt tegnap este.
- Nagyon odavagy érte - mosolyog Mali és a szeme pajkosan csillog. - Mondjuk láttam, hogy a múltkori összejövetelen hogyan nézett rád, szóval biztosíthatlak, hogy az érzés kölcsönös. De most úgy csillog a szemed, hogy az valami hihetetlen.
Ez nem segít, hogy ne legyek még nagyobb zavarban, de hogy ezt valamelyest leplezzem, folytatom a mesélést.
- Reggel kávét csinált nekem és reggelivel ébresztett. Azt kívántam, hogy bár ne lenne vége az estének és a reggelnek - rágcsálom az alsó ajkam.
- Örülök, hogy ennyire jól érezted magad - ül le mellém Mali és a vállamat átölelve megsimogatja azt. - És annak is, hogy így nem kell szétrúgnom Luke seggét - teszi hozzá, mire felnevetek.
- Az öcsédnek is tudnál szólni, hogy nincs miért aggódnia? Tartok tőle, hogy nekem csak úgy nem hinne. Bár azért remélem, hogy most beszélnek majd Luke-kal a randinkról és...
- Violet! - szól rám Sophie. - Hallottam, amikor Calum azt mondta neked, hogy örül, hogy boldog vagy Luke-kal és amíg ő vigyáz rád, addig nincs probléma, szóval állj le az azon pörgéssel, hogy vajon Calumot mindez hogyan érinti. Az a fontos, hogy te boldog légy, semmi más nem számít, hallod?
- Azért az is fontos, hogy köztük ne legyen feszkó miattam - biccentem oldalra a fejem. - Ezer éve barátok és nem akarok én közéjük állni.
- Megértem - száll be a beszélgetésbe Mali is - de Sophie-nak is igaza van. Az a lényeg, hogy boldog légy és hogy abbahagyd az ezen való stresszelést, ugyanis tényleg nem zavarja Calumot, ellenben te olyan boldog vagy, hogy azt megfogalmazni is alig lehet. Úgyhogy csak élvezd, rendben? - kérdezi, aztán megvillan a tekintete. - Tudjátok, mit? Támadt egy zseniális ötletem. Ma szépen elmegyünk iszogatni este, hogy kikapcsoljunk és te elfelejtsd az ezen való kattogást. Tőlem mehetünk hármasban, vagy a fiúkkal, nekem mindegy, de ha bepörgeted magad ennek a fantasztikus dolognak a negatív oldalába, akkor elvész az élvezet, márpedig megérdemled, hogy élvezd, világos? Ezt fogadd el ahelyett, hogy mások mögé helyezed magad, rendben?
Képtelen vagyok nem mosolyogni Mali szavain. Végül is igaza. Jól éreztem magam Luke-kal és kedvelem őt. Nem, továbbra sem akarok közé és az egyik legjobb barátja közé állni, de Calum áldását adta ránk, akkor miért fosztanám meg magam a boldogságtól, ami Luke által megtalált?
- Rendben - bólintok. - És benne vagyok az esti kikapcsolódásban is.
- Ez a beszéd! - kiáltanak fel egyszerre a lányok, amitől megint felnevetek.
Azt hiszem mi hárman még veszélyesek lehetünk, ha szoros marad a kapcsolatunk.