A hatos számú, körkörös folyosón irdatlan meleg volt az ottani tüzes szobáktól. Még így is, hogy egy vastag fal választotta el a folyosón sétáló Matt-et, a lángokban álló szobák iszonyat meleget árasztottak, a benne bűnhődő lelkek fájdalmas kiáltásaival karöltve. Bár volt kirakva rengeteg ventilátor és légkondicionáló, bárki aki ezen a szinten elhaladt, - kis túlzással - saját sós vizű strandot nyithatott volna mire a folyosón körbesétált.
— Miért nekem kell helyettesítenem Frank-et? — nyafogott Matt. — És pont a szabadnapomon!
— Az ördög sosem alszik — szólalt meg egy rekedtes férfi hang Matt háta mögött, — és így sosincs nyugta.
— Ruax! — Matt megfordult. — Azt hittem te sose jössz haza. Elfogytak a fejfájást igénylő emberek talán?
— Azok sose — bosszús volt, nem szerette a munkáját.
— Akkor mit keresel itt?
— Dagon karattyolt valamit az én frekvenciámon, de a felét is alig értettem. — A férfi a fejét vakarta. — Valami Lüszi, meg valamelyik emelet. És hogy ez a Lüszi most szabad. Ezzel zárta az adást. Neked nem szólt?
— Nem. Lüszi? Nem emlékszem egyetlen ilyen nevű lélekre sem aki megszökött volna mostanában. Kérdezd meg Lix Tetraxot, előző hónapban ő volt az ügyeletes. Örültek is a földiek hogy nem voltak szélviharok és nagyobb tüzek sem...
— Oké, köszi. Amúgy hol van Obyzouth? Nem neki kellene itt őrködnie?
— Ja, Frank? Nem tudom hol van, de megidézett engem, hogy végezzem a feladatát. Valahol biztos épp egy csodaszép gyerek születik, ő pedig ment és elcsúfította, ahogy szokta, most pedig nézi a szülők reakcióját.
— Miért azt a nevet adtad neki hogy Frank? Hiszen sosem jelent még meg férfi alakjában.
— Hmm, csak úgy jött. — A fiatal démon megvonta a vállát.
  Ruax elköszönt és elindult, aztán eltűnt a folyosó jobb oldalán sorakozó ajtók egyike mögött. Hamarosan azonban vissza kidugta a fejét az ajtó mögül és korbenézett, Matt-et keresve. Mikor meglátta, intett neki.
— Nem akarsz jönni? Jobb, mint itt sétafikálni.
— Megmentőm! — Nem kellett kétszer kérni, Matt fellélegezve odakocogott barátjához és immár együtt tűntek el az ajtó mögött.
 
— Mindent a szemnek, semmit a kéznek! — Matt lerázott magáról egy elfeketedett kezet, ahogy végighaladtak a lángoló szobán. A kínok között vergődő emberi lelkek könnyek nélkül sírva kapkodtak a két démon után, kegyelemért esedezve, de őreik nem törődtek velük.
  A szoba másik végében egy vas ajtó állt, ide igyekezett Ruax és mögötte Matt. Mikor elérték, megálltak, majd Ruax korbenézett és kinyitotta az ajtót, többször is elkapva róla a kezét, nehogy túlságosan megégesse. A túloldalon egy csigalépcső fogadta őket, mely fölfele és lefele is hosszasan elnyúlt.
— Nekem még először beszélnem kell Luciferrel, szóval az első állomás az a kilencedik. Addig keresheted Lix-et, ha úgy gondolod. — Ruax Matt-et nézte. — Á, nem, megyek veled. Tudod milyen szeszélyes Lix. Még a végén átfúj Kukutyinba. — mindketten nevettek.
— Akkor irány lefelé.

Amint elhagyták a hatodik szint melegének hatósugarát, megkönnyebbültek.
— Egyébként hallottam hogy valami olyasmit ajánlottál a legutóbbi léleknek, hogy eldöntheti hogy a "jobbik" vagy a "rosszabbik" helyre megy. — Matt hümmögéssel helyeselt. — Érdekelne, hogy melyik ez a jobbik hely?
— Nos a jobbik eset Mary-nek a második szint lett volna, de így a hetedikre jutott. — Matt elhallgatott. — Szegénykém! Pedig én megpróbáltam.

Hamarosan elérték a legutolsó, kilencedik szintet, ahol egy hatalmas, két szárnyú ajtó köszöntötte őket.  Miután kifújták magukat, belökték az egyik nehéz szárnyát és besétáltak a terembe, ahol Lucifer egy ketrecben raboskodott.
— Végre hogy itt vagy! Nem hallottad, hogy azt mondtam, hogy SÜRGŐS?! És minek hoztad ezt a fattyút?! — Dagon szinte a semmiből bukkant elő. Fenyegetően hadonászott, aztán egy laza mozdulattal becsapta az ajtót, mely hatalmas zajjal töltötte meg a teret.
— Nyugalom, asszony! Olyan rossz volt a vétel és annyira hadartál hogy nem értettem szinte semmit. Mi ez a nagy zűrzavar és mit keresel te itt?  — Ruax körbepillantott. Mindenhol alacsonyabb rendű démonok és fattyaik rohangáltak eszeveszetten.
— Te tényleg nem hallottál semmit? Lucifer megszökött!
— Ó, — Ruax odafordult Matt-hez  — szóval nem Lüszi, hanem Luci, azaz Lucifer! Hopsz — A démon grimaszolt.
— Hopsz bizony! A megolvaszthatatlan vas, ami fogva kellett volna hogy tartsa a herceget, most egy hatalmas megformálhatatlan tócsa.
— Az ott mi? — Matt egy kis cetlire figyelt fel a tócsa szélén, félig beletaposva a talajt borító porba.
— Ez kérlek szépen — Ruax lehajolt és felvette, aztán felolvasta — egy üzenet Lucitól , úgy tűnik. Azt írja: Elugrottam a boltba, majd jövök... talán XD Utóirat: ne hívjatok Lucinak, sérti a tekintélyem.