– Ne tedd ezt! Nem kell ezt tenned! – sírta a nő – Minden pénzem odaadom, sőt, mindenem-
— Csak ne bántsalak, igaz? Ne törd magad, ismerem a klisé szöveget... — A férfi a falra szerelt SmartTv előtt állt, háttal a kanapén megkötözött nőnek, és a telefonjával babrált. — A fenébe is, hogy kell csatlakozni erre az ízére? — S-segítek, de csak ha utána e-elengedsz. — A nő szemében aprócska remény csillant, folytott hüppögéssel várta a választ.
  A magas, jólöltözött férfi lassan megfordult és rábámult.
— Mit mondtál, mi is a neved?
— Mary.
— Szóval Mary, azt hittem... Mindegy, most elmondom tisztán és érthetően: 1. Nem engedlek el; 2. Ne dobálózz követelésekkel, mert megrövidítem a tökéletes kis életedet itt és most. — Mary teljesen lefagyott, megszólalni sem mert többé. — Egyébként én Matt vagyok, nem pedig Nick. Hazudtam a profilomon... sokat. — Matt visszafordult a tv-hez, a nő pedig a földet kezdte el nézni. — Megvan! Halleluja! Na, figyelj kedvesem — Leült Mary mellé, átkarolta a vállát, és a tv-re bökött. — Most meg fogsz velem nézni szépen egy filmet. Méghozzá egy olyan filmet, ami alapján együtt elődöntjük, hova is kerülj. — Matt nyájasan mosolygott, majd elindította a filmet.
  Mary óvatosan emelte föl a fejét és meghökkenve meredt a képernyőre. Magát látta, amint az egyik jelenetben barátságosan fölajánlja a munkaidő végén kollégájának, hogy hazafuvarozza, a következőben pedig ugyanennek az embernek a holttestét égeti éjszaka az erdő közepén, közömbös fejjel figyelve a lángok táncát a test és tűzifák fölött. Aztán egy újabb jelenet-pár, ahol visszaadja a játékát egy kisfiúnak, később pedig belelöki annak élettelen testét a csatornába, utána dobva a visszaszolgáltatott tárgyat. Több ehhez hasonló jelenet-párt néztek végig. Már megjelentek a falon a felkelő Nap első sugarai, mire a "film" véget ért és csönd telepedett Matt és Mary közé.
  Matt felállt, kikapcsolta a tv-t, és karba tett kezekkel nekidőlt a falnak, szemben Mary-vel.
— Nem akarlak sürgetni, de mást is terveztem a hétvégére. Tehát, mi a véleményed?
— Én... Kérlek ne! M-megjavulok! Ez nem lehet mind igaz! És-... — A nőből előtört ismét a zokogás. Úgy látszott, sosem hagyja majd abba a bömbölést.
— Ó, ne már... — A férfi becsukta a szemét és mélyet sóhajtott. — Oké, segítek. Azért jöttem, mert az egyik személyiséged csupa jót cselekedett, a másik viszont csupa rosszat. Ilyen kettősséggel nem tudtuk eldönteni, mi legyen veled. Tekintettel 47 évedre és kicsapongó életedre, egy hirtelen szívrohamnak kellett volna elvinnie úgy egy héttel ezelőtt, de mint mondtam, nem tudtunk dűlőre jutni az ügyben. Ezért léptem át a világod határát, bár meg kell mondjam, párszor elvonták a figyelmemet Tinderen, amíg rád várakoztam... — Matt sokat mondóan vigyorgott magában, felidézve az elmúlt egy hét csodás emlékeit. Jóképű, huszonéves külsőt öltött magára, így nem csak Mary figyelmét keltette fel, de saját "korcsoportjában" is akadtak érdeklődők.
  Mary-t nem érdekelte a férfi magánélete, ott ragadt le, hogy  ezek szerint két személyisége van. Nem csoda, hogy csak félig emlékezett a filmbeli cselekedeteire.
— Két személyiségem van? És a másik énem embereket öl? Dehát... — A nő agya képtelen volt felfogni a hallottakat.
— Lehet hogy ez túl sok volt?
Matt úgy döntött, vár egy kicsit és jobban körülnéz a házban.

Fél óra múlva találta meg az óriási villában a visszautat a nappaliba. Mary még mindig ugyanúgy ült a kanapén, magába roskadva.
— És most mit csináljak veled,  édes Mary... Luci ki fog nyírni ha megtudja, márpedig meg fogja tudni... Na jó, ez nem mehet így tovább. — Matt odasétált a nőhöz, leguggolt és megpróbálta  visszarántani gondolatait a valóságba pár csettintéssel, de ez nem vált be. — Nem szép dolog kezet emelni egy nőre, de... — Egy hatalmas csattanás és  Mary az oldalán hevert a kanapén, de úgy látszott, magáhoztért. — Utolsó esély, ezután pénzérmével döntök a sorsodról. Hová akarsz kerülni? – A Menyországba! A Menyországba akarok kerülni! Kérlek oda vigyél!
– Jaj, bocsáss meg, elfelejtettem mondani,hogy én egy démon vagyok, velem nem sok esélyed van oda menni! — A férfi kuncogott.
— Démon? Te létezel? Vagyis ti léteztek?
— Nem kérdőjelezted meg amikor azt meséltem, hogy "átjöttem a világodba, de most eszedbe jutott, hogy valami nem stimmel? Tudod mit? Hagyjuk ezt, nem megyek bele a témába. Meg akartuk adni neked a lehetőséget, mint minden olyan embernek akinek több személyisége van, de tényleg kifutunk az időből, úgyhogy döntsön az érme. Ha fej, a jobbik részlegre mész, ha írás, a rosszabbikra. — Matt elővett egy furcsa érmét, mely egyik földi társára sem hasonlított, és feldobta. Az apró félmkorong megállt a levegőben és vadul pörgött, majd hirtelen lezuhant a padlóra, megégetve maga alatt a parkettát és a szőnyeg szélét.
— Ne! Dobj újra! DOBJ MÁR! DOBJ MÉGEGYSZER, TE ROHADÉK!
— Na-na, szépen! A Démon Érméje döntött, írás lett. Jó utat, drága Mary! Ne félj, senkinek sem fogsz hiányozni egy hétnél tovább.
  Mary alatt hullámozni kezdett a talaj, mintha háborgó tenger lenne, majd a hullámok egyre magasabbra emelkedtek, és végül elnyelték az őrjöngő nőt.
— Viszlát!