Természetesen Matt nem aludt, mert ahogy Ruax is mondta, "az ördög sosem alszik". Ehelyett olvasott. A legtöbb démonnak ez kapcsolta ki az agyát alvás helyett. Matt pedig legszívesebben az emberekről olvasott tanulmányokat. Mivel ő maga nem létezett az emberek megszületésénél, a démonok meg nem értek rá neki elmesélni, az emberek könyveit kezdte olvasni. Hamarosan azonban már nem talált semmi újdonságot, mégis úgy érezte, még nem tud eleget. Ekkor döntött úgy, hogy az angylokhoz fordul. Titokban találkozott Zadkiellel, aki nem lökte el magától démoni mivolta miatt, nem vetette meg őt, hanem inkább a mentora lett. A démon és az angyal barátságot kötött, amit azóta is fenntartanak. Zadkiel minden találkozásukkor tanított valami újat Matt-nek az emberekről. Arra az időre pedig, amikor nem tudtak találkozni, könyveket adott kölcsön a démonnak, melyeket angyalok írtak már a teremtés óta az emberekről.

Már reggel volt, és Matt most is ilyen Angyal Könyvet olvasott.
— Mióta találkozgatsz angyalokkal? — Ruax vádlóan tekintett le Matt-re.
— Én- Én nem- — A fiatal démon felkapta a fejét.
— Tudom hogy egy Angyal Könyvet olvasol. Látom. — Matt lesütötte szemét. — Mérges vagyok, iszonyat mérges és csalódott, de ugyanakkor nem lep meg teljesen — valami megváltozott Ruax hangjában. — Tudsz te bármit is az Angyal Könyvekről?
— Öö... Az Angyal Könyveket angyalok írták, legtöbbször arkangyalok és a teremtés kezdete óta megörökítenek mindent. — Ruax helyeslően bólintott, aztán leült az asztalhoz, szemben Matt-el. — Nagyjából ennyi.
— És tudod hogy miért különlegesek?
— Az anyaguk miatt, hogy nem földi papír?
— Az sem utolsó, de ennél sokkal többről van szó. — Ruax előredőlt és szünetet tartott — Hadd meséljek egy kicsit a születésedről.
— Már hallottam, inkább mondd már miért különlegesek ezek! — Matt az asztal közepére tolta a felfoghatatlan szépségű könyvet.
— Csak egy kitalált változatot hallottál. Az igazságot elhallgattuk, mert így egyeztünk meg a többiekkel. Az igazság az, hogy Lucifer hozott egy nap haza, miután a Winchesterek kiszabadították hogy segítsen nekik legyőzni valakit. Amikor Luci elmondta, hogy te- — Ruax megállt, nem folytatta.
— Ez akkor a "fiam, mi téged örökbefogadtunk" beszélgetés? — Matt összezavarodott.
— Igen is és nem is...
— Remélem még nem csináltál hülyeséget, Ruax! — Asmodeus jelent meg az asztal mellett és a két démont méregette — Megegyeztünk, de úgy látom benned nem lehet megbízni... — A két démon hirtelen eltűnt, egyedül hagyva Matt-et zavarodottságában.

— Zadkiel! — A démon az erdőben állt, a Mennyek egyik elfeledett kapujánál. — Zadkiel, beszélni akarok veled!
— Mondd, de siess! — Zadkiel idegesen pillantott körbe miután megjelent. — Összehívták az angyalokat. Valamelyik démon megszegte az egyik egyezségüket. Lehet hogy kivégzik. Az angyalok úgy gondolják, ez egy tökéletes lehetőség vagy magunk mellé állítani pár démont, vagy eltörölni.
— Micsoda?! — Matt megrántotta az angyalt a ruhájánál fogva — Mondd el mit tudsz! Az a démon Ruax. Azt akarta elmondani, hogyan születtem, amikor Asmodeus felbukkant és elragadta. Segítenünk kell neki!
— Akkor engem letaszítank! Nem tehetem... — Zadkiel letépte magáról a démon kezét és hátrálni kezdett. — Nem tehetek érte semmit, túl nagy a kockázat. Sajnálom! — ezzel kitárta szárnyait és átlépett a kapun.
— De egyedül gyenge vagyok! — Matt egy utolsót kiáltott elkeseredettségében, de Zadkiel nem tért vissza.