Ruax csípőre tett kezekkel állt az olvadt vas-tócsa szélén és erősen gondolkodott. A többi magasabb rangú démon is körülbelül ugyanezt tette. Még Asmodeus is feladta láthatatlanságát, hogy körbekérdezzen pár démont.
— Ekkora erőt... Kezdjük ott, hogy hol volt mindenki? — Ruax körbenézett.
— Mindenki a földi világban volt, kivéve a fattyakat, uram. — A fattyak egy csoportjának vezetője válaszolt.
  A démonok most már tudták, hogy mivel a fattyaknak nincs sok erejük, csak egy kívülálló szabadíthatta ki a bukott angyalt.
— Egy angyal. De melyik? — Matt  Ruax mögé lépett.
— Én csak azt remélem, hogy nem Mikail.
— Nyugi Ruru, Misit hívatta a nagyfőnök, többen is látták ahogy átlépi a Mennyek kapuját. — Asmodeus lépett oda kettejükhöz és babusgatóan megsimogatta Ruax fejét.
— Elég! — "Ruru" félreütötte a démon kezét. — Mert te biztos örülnél neki, ha Raphael lenne, mi? — Asmodeus nyelt egyet, arcáról eltűnt a mosoly.
— Ne merj ezzel szórakozni, előre figyelmeztetlek, Ruax!
— Ó, szóval csak te szekálhatsz másokat, de fordítva nem?
— Elég legyen! — Abaddon lépett  közéjük, de rájuk se nézett. A olvadt vasat szemlélte. — Koncentráljatok Lucifer megtalálására és kutassátok át a Földet! Indulás! — Ruax és Asmodeus vetett egymásra egy utolsó gyilkos pillantást, aztán morogva elindultak ellenkező irányokba.

Matt Ruax-szal tartott az összeszólalkozás után és együtt léptek át az emberek világába. Budapest egyik sikátorában találták magukat. Kiléptek az utcára és körbenéztek.
— Miért hagyod hogy fattyúnak hívjanak?
— Ja, az? Hát... — Matt a tarkojára emelte a kezét. — Igazából csak nem érdekel. Felesleges veszekedni, ti erősebbek vagytok nálam úgyis. Túl fiatal vagyok még, hogy le tudjak győzni egy másik démont.
— Igaz, hogy később születtél mint bármelyikünk- Na jó, jóval később, de benned is ugyanúgy meg van a potenciál! Te is ugyanolyan erős vagy, vagy talán erősebb, mint mi! Tény, hogy kell még egy kis gyakorlás, meg hát még nem is találtad meg az összes képességed, de biztos vagyok benne, hogy sokra viszed még, kölyök! — Ruax összeborzolta Matt haját, mint egy szerető nagybácsi, aztán megindultak a város központjába.

— Nem hinném, hogy Magyarországra jött volna.
— Na látod, más sem. Pont ezért jönne ide. — A két férfi egy étterem szabadtéri asztalánál ült és ebédelt. — Azt még megeszed, Matt?
— Hmm? Ja, nem. Tessék.
—Köszike!
  Matt hátradőlt székében és a felhőtlen eget kezdte bámulni. Nyár volt és meleg, nekik viszont legalább az árnyékban jutott asztal.
— Utálom a meleg időjárást... — Ruax nem válaszolt, csak felpillantott.
  Az emberek szorgos hangyákként nyüzsögtek az utcán. Még ebben a hőségben is többen voltak az utcán, mint egy kellemes tavaszi napon, ezt pedig Matt nem értette. Sokminden volt még amit nem tudott az emberekről, és mivel csak ő volt ilyen tudatlan, irigyelte a többi démont. Ők már régóta járták a Földet és közel minden lehetségeset megtapasztaltak, ő viszont...
— Hahó! Na végre hogy visszatértél! — Ruax felállt az asztaltól, fizetett, majd intett Matt-nek és folytatták útjukat a városban.

— Azt nézd! — kiáltott fel Matt.
— Áh, az csak egy vámpír.
  A két démon egy bérház tetején ült és az alattuk elterülő zsúfolt teret nézték. — Ne csak a szemekre figyelj! Az aura a lényeg! Ha eléggé odafigyelsz, megérzed, amikor valaki olyan erős van a közelben, mint Luci. — Matt hümmögött, kezdte idegesíteni ez az egész keresés, főleg hogy nem is találkozott még soha Luciferrel . A többiek mindig távol tartották tőle valamiért.
— Na jó, én mára felfüggesztem. Már fáj a fejem. — A fiatal démon feltápászkodott és átugrott a szomszéd hotel tetejére. — Kiveszem a szobáinkat.
— Oké. Aludj egyet, de holnap reggel továbbállunk.
— Értettem. Jó keresést!
— Aludj jól, kölyök!