Luke

"Ashton elment?" kérdezte anya, amint kiléptél az ajtón.

"Pont most" vontam meg a vállam és indultam volna a szobámba.

"Várj Luke.. Gyere ide egy kicsit"

Aha... Ez rosszul kezdődik.

"Gond van?" ültem le mellé a kanapéra.

"Nem volt, amíg nem adtál rá okot" feszenget.

Jó... Most mi a fasz van?

Feszeng.. És beszélni akar.. Kurva nagy gáz lehet.

"Anya, megijesztessz"

"Inkább te engem"

Összeráncolt szemöldökkel néztem rád.

"Ha valami gond van akkor mindig számíthatsz rám. Ezt tudod" enyhült meg.

Értetlen fejjel néztem a szemébe.

"Persze... De mi féle gond?"

"Bármilyen" erősen nyomta meg ezt az egy szót.

"Oké... Ennyi?" kezemet a vállára raktam, nyugtatás képpen mivel egy kicsit elsápadt.

"Lucas Robert Hemmings! Nem esett le??" felállt és hitetlenkedve nézett rám.

"Bocs, de nem" ráztam a fejemet.

Elkezdett fel-alá járkálni a nappaliban.

"Hogy állsz a lányokkal?"

Oh bassza meg...

"Sehogy. Nincs most senki" próbáltam teljesen normálisnak tűnni.

"És a fiúk?"

Minden izmom megfeszült és a szívverésem kihagyott egy ütemet.

"Miket feltételezel rólam anya?" fakadtam ki.

"Szerinted milyen megtudnom az egyik fiamtól, hogy a szobádban Ashtonnal csokólózgattok?" felemelte a hangját.

Kikerekedett szemekkel néztem rá.

"Honnan tudod?"

Beharapta alsó ajkát.

Várjunk... "A fiamtól" ...Aha... Szóval Ben vagy Jack...

"A kurva életbe" sziszegtem.

"Luke én.." megteltek könnyekkel a szemei.

"Valami gond van?" jött be a helyiségbe apa, Ben és Jack.

A düh elárasztotta a testemet.

Honnan tudják, hogy Ashtonnal vagyok? Hallgatóznak? Kémkednek? De legfőbbképp miért nem VELEM beszélték meg előbb, mielőtt "szétkürtölték".

"Tudjátok mit?" kezdtem bele, ilyen 'mindent leszarok' módszerrel. "Basszátok meg!"

Ben arca tűzpirosan égett. Jacken semmit nem vettem észre, csak apró dühvel a szemében nézett Benre.

Akkor gondolom Ben volt. De Jack is tudta...

"Bazd meg te" mutattam Jackre. "Bassza me mindenki" folytattam, majd Ben felé fordultam. "De te... Na te nagyon bazd meg!"

Megfordultam, fújtatva felrohantam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót.

Elővettem a sport táskámat és elkezdtem pakolni.

Elegem van. Mindenki előtt titkoloznóm kell. Már pont most voltam ott, hogy készen állok megerősíteni a kapcsolatom erre jön anya és leüvölti a fejemet. Fogalmam sincs, hogy a testvéreim honnan a francból tudták, meg, de már nem is nagyon érdekel. Miért nem velem beszélték meg előbb? Miért kellet szaladni anyáékhoz? Miért?

Eltörtem.

Könnyeim áztatták arcomat.

Elraktam pár pólót, két farmert, boxert és hasonló ruha darabokat majd a fürdőből kihoztam a tisztasági dolgaimat és azokat is elpakoltam.
A táskám oldal zsebébe raktam az iPhone töltőmet és az Earpodomat.

Végignéztem a szobán, majd magamon.

Fekete szakadt farmer, és fekete Blink182 póló. Elfogadható.

Felkaptam a fekete Vans cipőmet és a telefonomat levettem az asztalomról.

Feloldottam a képernyőt, beléptem az iMessage-be és megkerestem a neved.

Én: Nálad aludhatok?

Pár másodperc múlva jött a válasz.

Ashton: persze, gyere 😊

A telefonomat a farzsebembe csúsztattam.

Kinyitottam az ablakot.

Nem voltam nagyon magason.

Simán letudtam csúszni a tetőn.

Egy kis eséssel de földet értem.

Most semmi sem érdekel csak, hogy a karjaid és csókjaid között megnyugodhassak.

**

/:DD végül az osztálytársaim többsége Calt szavazta meg... de én még mindig nem tudom őszintén.
PSZHIOLOGUST FELVESZEK!
ezen kívül.. ma kaptam erre s blogra/vagymiezre egy szóbeli véleményt.. el sem tudjátok képzelni milyen jól esik a véleményetek. ha rossz, ha jó. minden formában. de tenyleg.
köszönök mégegyszer mindent. (ezt még sokszor hallani fogjátok)
puszi: (végül) Mrs. Hemhodwin (lol nori sirok) 😅🦄/