-A nyári szünet közepén járunk, hihetetlen hogy ennyire el telt az idő.

Ma 2 éve vagyunk együtt Kurooval.

Nem terveztük megünnepelni, de még is vele szerettem volna tölteni a napot, de reggel óta nem írt.

Így hát K/sz színű atlétában s egy fekete rövid nadrágban lógok le az ágyról.

Iszonyatosan meleg van.

Ekkor meg szólalt a telefonom.

Sajnos nem ő írt, helyette egy igen csak jó barátom, Kagayema Tobio.

Mosolyogva válaszoltam neki, találkozni szeretne.

Azonnal ki pattantam az ágyból s egy K/sz szoknyát vettem fel, illetve a kedvenc hozzá illő pólómat.

H/Sz hajam fel kötöttem, könnyes búcsút vettem a légkonditól s el indultam.

Nem sok idő kellett hogy a megbeszélt helyre érjek, magyarán a parkba.

Imádom a röplabdát, de túl sok időt vesztek emiatt.

Minden időmet Kurooval akarom tölteni, de nem tehetem.

Hiszen a röplabda a mindene s nagy jövő áll előtte, de vajon benne lehetek abban a jövőben mellette?

-Név! Mizu? - Karolt át Kagayema, kit sokan a pálya királyának neveznek, s ez sajnos nem valami pozitív becenév.

Pedig a maga módján, egy nagyon kedves, céltudatos srác.

-Szia, semmi, szét untam a lelkem. Veled mizu? - Öleltem vissza.

Valahogy ez az ölelés, most sokáig tart.

Mármint már 5 perce csak ölel.

Ennek hála a telefonomra se volt időm nézni.

-Név? - Hallottam meg párom hangját, azonnal ki szabadultam a 2 ölelő kar közül s rá néztem.

-Kuroo! - Mosolyodtam el.

Kuroo viszont nem mosolygott, némán nézett engem,majd a mellettem álló fiút.

-Szóval így játszunk? - Húzta fel szemöldökét, majd el sétált.

Hát ebbe meg mi ütött?

Utána futottam.

-Hé? - Néztem rá, de ő csak el lökött.

-Ne érj hozzám, ölelgesd tovább a te drága barátodat. - Rám se nézett, csak tovább sétált.

S én csak állok, s a már távolodó alakját nézem.

Még is mi történt?

Le ültem egy padra, s csak néztem magam elé.

-Mi a baj Név? - Ült le mellém Kagayema.

-Kuroo haragszik rám.. - Bámultam a betont.

Egy fél óra múlva, mindent megbeszéltem Kagayemaval.

Rosszul esik hogy haragszik rám, azt se tudom mit tettem..

Ekkor Kagayema maga felé fordított, s meg csókolt.

Épp el akartam lökni magamtól, mikor is más meg tette.

-Név, most komolyan? Te és Kagayema? Ennyit ért neked az a 2 év amit velem töltöttél? - Éreztem Kuroo hangján a csalódottságot s a fájdalmat.

-Nem, én nem.. Nem akartam, el akartam lökni magamtól! Kuro, én téged szeretlek! Nem számítottam erre, tudod ugye? - Néztem rá könnyes szemekkel.

Ő nem nézett rám.

-Persze, egész nap nem írtál vissza, először ölelkeztek, most meg csók. Hülyének nézel Név? Szeretlek, te pedig ezt teszed velem, miért? Még is mit tettem ellened? - Kuroo idegess, de még is hangja oly szomorú.

-Nem, Kuroo.. Szívem, én tényleg nem! - Néztem rá.

Ő pedig hátat fordított s el sétált.

Utána rohantam s sírva öleltem át.

-Ilyenkor jó vagyok? - Morogta s el lökött.

Könnyes szemekkel néztem rá.

-Kuroo, szeretlek! Én tényleg el akartam őt lökni, nem szeretem! Te vagy az egyetlen! Csakis te! - Sírtam, mint egy elveszett kislány.

Oly rég éreztem már ezt a fájdalmat, most el fogom veszíteni?

2 év után ennyi?

Egy félre értés miatt, elveszítem azt akit mindennél jobban szeretek?

Nem, nem akarom!

Nem tudnék mást szeretni, nem akarok mással lenni.

Ekkor rám nézett, szomorúan nézte könnyes arcom s magához ölelt.

-Becenév.. Nagyon szeretlek, ne haragudj kérlek. Csak annyi időt töltöttél vele mostanában, nem bírtam másra gondolni.. Csak arra hogy őt szereted... - Szorított magához.

-Kuroo.. Csak téged szeretlek, te vagy a legjobb számomra. Nem akarok mást, csak téged. Baka. -Bújtam hozzá.

Nos remélem tetszik darling DDanci_139 <3