Tisztázzuk, ezt nem kért rész, valahogy senki sem kér rip. Gondoltam meg lepem a nővérem, IwagakureEszter részére❤️

-Valahol a világban, létezik ő is.

Valaha rám talál, vagy örökké ebben a magányban élek?

-Azula! Ma tudnál segíteni?-Nézett rám fivérem hatalmas mosollyal az arcán.

Egy bárnak a tulajdonosa, bár annyira nem illik hozzá, de ő szereti. S nekem ez számít.

-Persze, megint beteg a pultos?-Néztem rá.

Ő csak sóhajtott, majd bólintott.

Vörös hajam be fontam, majd fel mentem a szobámba s fel vettem valami kényelmes, sötét kék színű ruhát.

A tükörbe néztem, s egyedül éreztem magam.

Mindig úgy éreztem, nem kell senki.

Utána, a barátnőm Roya megházasodott, s az esküvőjén, már nem az a nő volt, aki azelőtt.

A szemei ragyogtak, teljesen új volt.

Ragyogott.

S akkor rá jöttem, egyedül vagyok.

Senki mellett nem tudtam igazán ragyogni.

Kételkedem abban létezik e a férfi kinek mellettem a helye, de a szívem mélyén érzem létezik s csak rám vár.

A pult mögött álltam, mikor egy férfi ült elém.

Mintha láttam volna már valahol, de hol?

-A legerősebb italt kérem.-Nézett mélyen íriszeimbe.

Magányosnak tűnt.

Majd a legerősebb italunk tettem elé.

-Sasuke-kun, de rég láttalak. - Ült le mellé fivérem, Naruto.

-Hn. A nővérem esküvőjén, nem volt az olyan rég.-Húzta le a kért italt.

-Roya-san hogy van?-Fordult felé mosolyogva Naruto.

-Ismered?-Lepődtem meg.

-Roya a nővérem, egyértelmű hogy ismerem. Kérek még egyet.-Nézett rám.

Végig mértem, egész jól nézz ki.

-Azula, el kell mennem, de pár óra és jövök. Sziasztok.-S azzal el is ment Naruto.

-Tessék.-Tettem elé az újra töltött poharat.

S mivel senki nem jött egy ideje, ki mentem egy cigi szünetet tartani.

Épp hogy meggyújtottam a cigim, valaki a falnak lökött.

-Engedj!-Próbáltam szabadulni, de túl erősen szorított.

-Játszunk egy kicsit.-Csókolt nyakon.

Undorító,mindjárt hányok.

Ekkor valaki le lökte őt rólam.

Ő! Roya öccse.

Idegesnek tűnt.

Bele taposott a férfi gyomrába.

-Ne merészelj még egyszer hozzáérni!-Térdelt le hozzá olyan erősen képen vágta, hogy a támadóm foga ki is esett.

-Takarodj. Ő az enyém. -Rúgta félre.

Elém állt, óvatosan a falnak döntött s fülemhez hajolt.

-Jól vagy?-Mély férfias hangjától a hideg is ki rázott.

-Miért mentettél meg?-Néztem rá.

-Egyedül az enyém lehetsz, kizárólag hozzám, Uchiha Sasukehoz tartozhatsz. Nincs férfi e földön,ki hozzád érhet. Kizárólag én. Most pedig semmisé teszem érintéseit.-Csókolt nyakamra, karomra, végül ajkamra.

Megőrjít.

-Miért?-Vörösödtem el.

-Mondd a nevem, mondd hogy csak hozzám tartozol.-Súgta fülembe vágyakozva.

-Mennem kell vissza.-Fordítottam tekintettem a bár felé.

Állam fogva maga felé fordított .

-Mondd ki.-Csókolt ismét nyakon.

Bár megcsókolna.

Nem, nem lehet.

Ajkamra rövid csókot lehelt.

Szükségem van a csókjára.

-Hozzád tartozom Uchiha Sasuke.-Súgtam vágyakozva.

Ajkamra hajolt s megcsókolt.

Falta ajkam, birtokolta őket.

Minden porcikám azt súgta hozzá tartozom.

Pár perc múlva el vált.

-Vissza kell mennünk.-Fogta meg kezem.

Nem bírom el felejteni, mintha a szívem ki akarna ugrani s hozzá rohanni.

Ekkor egy rózsaszín hajú nő kezdett közeledni felé.

Magam sem értem miért, de fel guggoltam a bár pultra, a nőre néztem. S végig a nő szemébe nézve húztam magamhoz a férfit.

-Ő az enyém!-Egy pillanatra sem néztem el a nőről.

-Ch, hülye ribanc, Sasuke-kun senkihez sem tartozik!-Állta tekintettem.

-Nem?Akkor figyelj. -Meg csókoltam a férfit, rövid időre, épp hogy tudta viszonozni.

A férfire néztem s így szóltam: -Kihez tartozol?-Sasuke el mosolyodott.

-Csak is hozzád, Uzumaki Azula. -Húzott magához még egy rövid csókra.

Pinki pedig morogva le lépett.

Csak az enyém.