Hóesés Portogas D Ace x Oc
-Történjen bármi, mindig te leszel az egyetlen.
-Roya-chwan-Lépett elém Sanji egy csésze kávéval.
-Köszönöm. - Vettem át tőle.
-Ma sem aludtál, nem igaz? - Ült le elém Sanji.
-Lassan már túl jól ismersz Sanji-kun. - Ittam bele a kávémba, s vettem volna elő egy cigit, de Sanji megelőzött, s adott egyet az övéből, majd meg is gyújtotta.
-Mindenre oda figyelek ami veled kapcsolatos! -Mosolygott Sanji.
-Jó reggeeelt! - Vigyorgott Luffy.
-Ti aztán jó korán fent vagytok. - Jelent meg Nami is.
Aki pár perc múlva meg is hátrált.
-Azonnal vegyetek kabátot, nem sokára hó fog esni! - Szólt Nami, be rohanva.
Hó?
Szemeim könnybe lábadtak.
Ace, hol lehetsz most?
-Roya, mi a baj? - Nézett rám aggódva Choper.
Nem bírom vissza tartani, nem megy.
-Roya? -Nézett rám Luffy is.
Pontosan ilyen idő volt, amikor utoljára találkoztunk.
Tisztán emlékszem rád Ace.
Bár a hangod már homályos emlékkép, 7 éve már, hogy megígérted.
Vicces nem, olyan fiatalok voltunk, még is nekem ígérted szerelmed.
S én mai napig, szeretlek téged.
Miattad tanultam meg főzni, kardot forgatni, harcolni.
S miattad nem ettem egyetlen démon gyümölcsöt sem, mely elém került.
Ha vízbe esel, utánad úszom.
Gyakoroltam, hogy minél tovább bírjam levegő nélkül.
Ha el veszítem a látásom, akkor is megtalállak.
Mindig melletted leszek.
-Ace. - Ennyit súgtam halkan.
-Ace? - Nézett rám kérdőnk Brook.
-A bátyám. - Mosolygott Luffy.
-Tényleg, Roya-chan nem is meséltél erről. - Nézett rám Sanji.
-Sosem kérdeztétek, egyedül a kapitány, Luffy kérdezte. Örömmel el mesélem nektek, egy történet, rólam s Portogas D Ace, mely 7 évvel ezelőtt történt, egy faluban, hol ritka volt a hó esés. Tisztán emlékszem, akkor láttam először havat, imádtam. Ace, és én 11 évesek voltunk, meg mentette az életem, majd 13 évesen, mikor nevetve feküdtünk a hóban, ragyogó szemekkel nézett rám. Hangja mára oly homályos, de még is, szavai szívem mélyén mai napig melegséggel töltenek el. - Mosolyodtam el, egy könnyet hullajtva.
-Mit mondott? Mesélj tovább. - Csatlakozott Robin is.
-Történjen bármi, szeretni foglak. Ma el hagyom a falut, de egyszer a tengeren találkozni fogunk, és én várni foglak. Arca ki pirosodott, s életem legszebb mosolyát láthattam. Az ő mosolyát. Aznap végül, magamra hagyott, de meg ígérte, hogy vár rám s szeretni fog. Nekem ígérte szerelmét, s még ha nem is tudtam neki el mondani, mennyire is szerettem akkor, s mennyire is szeretem most. Hiszem, míg veletek hajózok, újra rám talál s ezúttal el mondhatom neki. - Néztem fel az égre, s egy hó pehely pont arcomra hullott.
-Ez annyira megható Roya-san! -Sírta el magát Brook, pedig nincsenek is szemei.
-Remélem újra találkoztok! - Sírt Chopper is.
Luffy csak nevetett.
-Szóval te voltál az a titokzatos lány, aki miatt Ace egész nap vigyorgott. Sabo s én egész nap csesztettük hogy szerelmes, de ne aggódj Roya, találkozni fogtok. - Mosolyodott el Luffy.
-Hé! Srácok, hajót látok! - Kiáltott le Zoro.
-Pont ilyenkor, de hisz annyira meghatódtam! - Sírt Franky.
Észre sem vettük de a hajó már mellettünk volt.
Ez fehér bajusz!
Szemeim ki kerekedtek, hisz másodpercek alatt egy férfi jelent meg a hajónk szélén.
Ez a férfi, ő..
-Ace! - Kiáltotta Luffy s bátyja nyakába ugrott.
Mit tegyek? Tényleg havazik, s ő tényleg itt van!
Pár percen belül, elengedték egymást.
Ace körül nézett, majd meg látott engem, tekintetét nem vette le rólam.
Csak nézett.
-Ace? - Néztem rá könnyes szemekkel.
Ekkor Luffy, Nami, s Robin felém lökte.
Így hát el területem, ő pedig felettem feküdt.
Pár percen belül, már előttem állt s kezét nyújtotta.
Arcom rögtön felvette a vörös összes árnyalatát.
El akarom fogadni, de nem..
Fel álltam egyedül.
Mélyen a szemeibe néztem.
Majd magamhoz öleltem.
-Roya? -Ölelt vissza Ace.
-Ace, szeretlek! Nem tudtam neked el mondani akkor, de én tényleg.. Nagyon szeretlek! - Sírtam el magam, s teljesen rá dőltem, miközben kétségbeesetten kapaszkodtam karjaiba.
-Nem engedlek el többé, kérlek, csatlakozz hozzám! -Nézett mélyen szemeimbe.
A kapitányra néztem, ki csak bólintott.
-Örömmel Ace, annyira.. Hiányoztál! - Sírtam tovább, az ő szemei is könnyesek voltak.
Még is, jobb karjával álam alá nyúlt, s meg csókolt.
A szívem, majd ki ugrott a helyéről, még is viszonoztam.
Életem első csókja.
-Roya-chwan.. - Sírt a háttérben Sanji, de Nami rögtön rá csapott, hogy fogja be.
Ace végül érezte, nem bírom már levegő nélkül. S el vált ajkamtól.
Körbe néztem.
Luffy, Zoro, Sanji, Chopper, Usopp, Brook, Franky, Robin, Nami.
Hiányozni fogtok.
Életem legfényesebb mosolyával az arcomon távoztam, azzal a kalózzal, akit már oly régóta szeretek.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro