Egy kérdésből szerelem Hawsk x reader
"Miért lettél hős?"
-Február a szerelmesek hónapja, nap sütés és lágy szél.
Kellemes időjárás, még a madaraknak is kedvezőbb eme gyengébb szél.
Vajon milyen érzés lehet repülni?
-Oi, min gondolkozol már b/n? - Szólalt meg mögöttem a már ismert egoista feketés barna hajú köcsög.
-Semmi érdekesen. Ma is jön Hawsk? - Hátra fordultam, kék szemei csak úgy csillogtak, néha még engem is rabul ejt a saját bátyám tekintette..
-Igen, mióta érdeklnek téged a bátyád ismerősei? - Nézett ő is a szemembe, mire meglepődtem.
Igaza van, mióta is érdekel engem bárki is a jók közül?
-Nem különösebben érdekel, csak van egy gondolatom melyre talán ő választ adhat. -Vállat vontam, majd kiültem a tető térre, sosem foglalkoztattak az emberek.
Sokkal inkább a táj, ami olyan szép..
-Dabi húga. -Ült le mellém a nem rég emlegetett madárka.
-Van nevem is! - Néztem rá kissé morcosan.
Ahogy tovább néztem a hamvas szőke hajú madárkát, láthatóvá vált fülében egy piercing.
Egész jól nézz ki..
-Bocsánat, hogy hívnak? -Zökkentet ki a gondolatomból.
-T/N vagyok. Örülnék ha megjegyeznéd. -Feküdtem ki, s csak az eget néztem.
-Úgy lesz név-san! -Nem néztem rá, de éreztem hogy egy fél mosollyal az arcán mondta ki e szavakat.
Vöröses tollak, hamvas szőke haj és arany szem.. Le akarom vadászni.
-Dabi bent vár. -Fordultam felé.
Az ég most nem volt felhős, tiszta volt.
Végül a kis madárka be repült.
Engem teljesen egyedül hagyva.
Nem mintha zavarna.
Egy fél óra el teltével hallottam hogy valaki ismét lehuppan mellém.
-Vissza jöttem név-san. - A hang irányába néztem, neki még a hangja is csábít.
-Mivan hiányoztam? -Mosolyodtam el.
-Talán. - A válaszon úgy meglepődtem hogy félrenyeltem és köhögni kezdtem.
Miután abba hagytam a fuldoklást, mert én ilyet is tudok. Hátra tűrtem egy göndör H/sz színű tincsemet, mely éppen a szemembe lógott.
Ezután jó ideig csak csöndben feküdtünk az eget kémlelve.
Meguntam a csendet, nem tetszett hogy nem beszél hozzám..
-Miért lettél hős? - Néztem végig a szemébe, kissé meglepődött, de ejtett egy laza mosolyt.
-Majd egyszer el mondom, ha valaha közel kerülsz hozzám. -Kacsintott rám.
-Ezt vegyem valami kihivásnak? - Rögtön a szemeit néztem, arany szín, egy ragadozó madár szemei, rabul ejtő egy szempár.
-Ahogy szeretnéd, de nekem dolgom van. - Ezzel el is repült mellőlem.
Nem is értem mi ütött belém..
Egy évvel később
-Ugyan az a táj, bár most felhős az ég, de tisztán emlékszem még.
Pont itt kezdtem el vele beszélni, akkor még bele se mertem gondolni hogy a kihívás megnyerésével a szívemet is elnyeri..
Ekkor lépéseket hallottam.
-Mi van madárka elég csak rád gondolnom és megjelensz? -Mosolyodtam el.
Mire hallottam ahogy felnevet s leül mellém.
-Úgy tűnik igen B/N-chan. -Nézett rám.
Azóta már tudom miért lett hős, neki se volt szép gyerekkora..
Egy madarat bezárni.. Szörnyű.
A szülei bezárták őt s a halálát kívánták, de ő még is a jó utat választotta, csak mert nem akart olyan lenni mint a szülei.
Ez a néha már túl okosnak számító madárka még bennem is meglátta a jót..
-Amúgy milyen érzés repülni? - Ezt már rég meg akartam kérdezni. -Jó kérdés. B/N-chan... El jönnél velem egy randira? - Az arca kissé kipirosodott, zavarban van? Várjunk! Mi? ELHÍVOTT RANDIZNI???????
-Mi? Mármint igen.. -Fordítottam el arcom hogy még véletlen se lássa mennyire zavarba jöttem amint felfogtam a kérdését.
-Akkor 18:00-kor itt találkozzunk! - A válaszom meg sem várta, csak el repült.
Be mentem az épületbe és szóltam Dabinak hogy nem leszek "itthon", ne keressen.
Utána el kezdtem Togat keresni..
Sose kellett azon gondolkoznom mit vegyek fel? Főleg nem egy randi miatt...
Amint meg találtam a bolond szőkémet, rögtön a szobámba rángattam.
-Segíts.. Randim lesz és nem tudom mit vegyek fel.. -Toga arcán olyan mosoly terült el, amilyet még nem láttam.
A lány ugrándozva, folyton beszélve kezdett el kutatni a szekrényemben.
Míg végül meg nem találta a hozzám illőt.
Egy K/sz színű térdig erő szoknya, harisnyával és egy fekete póló, melyen egy csont kézben tartott rózsa van, egy kérdéssel "A halott is lehet élő" El mosolyodtam, vettem egy fekete dzsekit a hajamat le engedtem s úgy éreztem bárhová is megyünk illeni fog
. Az idő közben telt. 17:30, még egy fél óra.
Keigo vajon izgul, vagy fogadott a bátyámmal és csak azért hívott el? Vajon érez irántam bármit is? Nyugi név, nyugi..
Miután sikeresen le nyugtattam magam, ki mentem a tetőre ahol szokásosan leültem.
Az idő pedig el telt.
Keigo egy fekete öltönyben, és farmerban jelent meg előttem, kezében egy fejhallgatóval. Semmit sem mondott csak megölelt, majd a fej hallgatót oda adta, mondván vegyem fel, szó nélkül tettem amit kért.
-Készen állsz B/N? - Nézett rám, ez teljesen új.
Nem tudtam mire, de bólintottam, mire menyasszony pózban felemelt.
S úgy kezdtünk el repülni, sose hittem volna hogy a kérdésemre így kapok majd választ..
Hihetetlen érzés volt, ahogy a hajam fújta a szél.
A szemem csillogott s csak mosolyogni tudtam. Éreztem hogy nézz engem.
-Ez csoda szép.. -Néztem az eget, s a várost alattunk.
A csillagos ég alatt repülni a fiúval akit mindennél jobban szeretek, jó érzéssel tölt el.
-Nálad nem szebb. -Vörös arccal néztem szemébe s kissé dadogva köszöntem meg.
Egy dombra értünk, ahol volt egy kis asztal, illat gyertya és egy kész vacsora.
Hát erre nem számítottam.
Vele szembe foglaltam helyet a csillagos ég alatt, s el kezdtünk enni.
Közben ő folyamatosan beszélt, a válaszomat persze nem várta meg.
Nos igen, Keigo közelebbről ismerve nagyon is beszédes.
Vacsora után, kicsit feljebb sétáltunk.
Ahol elővett egy kis dobozkát, majd elém térdelt.
-Lennél a barátnőm? - Vette elő a gyűrűt, nem volt nagy szám csak egy arany gyűrű, de még is szép volt.
Vacsora a csillagos ég alatt, ahol megkéri hogy legyek a barátnője s a karjaiban repülni.. Nem volt még ennél szebb estém.
-Igen!! -Ujjamra húzta a gyűrűt, én pedig az ő ujjára a párját. Páros gyűrű.
S hogy aznap éjszaka mi történt utána maradjon a kettőnk titka.
Másnap azon agyaltam hogy mondjam el ezt a bátyámnak..
Talán csak ki mondom és ennyi.
-Dabiii, Keigo ma nem jön igaz? -Tettem a tudatlant.
-De jön, állj te mióta hívod őt így? -Nézett rám meglepetten.
-Mióta a barátnőm. -Lépett be az emlegetett.
Tényleg csak rá kell gondolnom és megjelenik.
Gondolataim közbe hátulról át ölelt, mire felé fordultam s megcsókoltam.
Azóta mondjuk már összeköltöztünk, bár kissé nehéz volt megoldani kapcsolatot vele.
Le mondtam a gonosztevő munkámról, s együtt hősködöm vele.
Dabi kicsit csalódott bennem, de el fogadta, én pedig titok tartást esküdtem.
Végül is az ember bármit meg tesz a szerelméért.
**************************************
Nos ennyi lett volna.
adrianaBkajati volt eme rész kérője, remélem tetszett s nem okoztam csalódást. ❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro