"Harry szeretne mesélni a rajongóknak saját és Louis kapcsolatáról. Louis kicsit tétovázóbb."

Harry

Arra ébredtem fel, hogy hirtelen egy súly nehezedett rám, ami a matrachoz nyomott. Felmordultam, kinyitottam a szemem, és pislogtam az ablakom redőnyén beszűrődő erős fényre.

- Jó reggelt drágám! - kukorékolt a hang fentről. Louis.

- Nem... - nyögtem fel, és próbáltam kibújni alóla.

- Jaj, Hazz! - Lou teljesen a mellkasomra vetette magát, karjait a hátam alatt féregszorítva próbált hozzám kapaszkodni. - Ne fuss el a szerelmem elől!

- Mennyi az idő? - felsóhajtottam, felnyúltam, és lesöpörtem barátom homlokáról a tincseit.

- Csókold meg Harry Stylest idő. - tájékoztatott Louis, mielőtt ajkait az enyémhez emelte.

- Hmm - motyogtam bele a csókba. - A kedvenc napszakom.

Louis megszakította a csókot, és felemelte magát a könyökére. - Szereted a Csókold meg Harry Stylest időt? Amúgy hogyan csókolod meg magad?

A szememet forgattam rá: - Szállj le rólam, te köcsög.

- Nem... én inkább ezt a pozitívumot szeretem... - kezdte Louis, és a szemöldökét rám vonta.

Felnyúltam, és a szájára szorítottam a kezem: - Ne fejezd be ezt a mondatot, hacsak nem tudod megfizetni a következményeket... ha tudod, mire gondolok.

- Pimasz fiú - nevetett Louis, miközben ellökte magát és lezuhant mellém az ágyra.

- Szóval... mik a tervek mára? - Közelebb húzódtam hozzá, és az oldalához simultam.

- Nos - húzott magához. - Körülbelül 10 órakor találkozunk a srácokkal. Ma 11-kor van az interjú, emlékszel?

Hirtelen ziháltam, és ülő helyzetbe húztam magam: - Louis. Ma van az a nap... az a nap, amikor úgy döntöttünk, hogy mindenkinek elmeséljük...

Elhallgattam, de Louis tudta, mire gondolok. - Ohh - mondta egyszerűen, miközben ő is felült, és az ajkába harapott. - Ezen az interjún döntöttünk úgy, hogy megtesszük ezt?

Összeráncoltam a szemöldököm, amikor azt mondta, hogy „ezt": - Igen... és túl fogunk jutni rajta.

- Nem gondolod, hogy várhat még néhány hetet, Hazza? - Louis lemászott az ágyról és a komódhoz lépett, háttal nekem. Volt egy olyan sejtésem, hogy egyszerűen nem akar szemkontaktust teremteni velem.

- Nem halogathatjuk csak úgy, Lou. - mondtam kitartóan, kissé ingerülten.

- Nos, Harry, a coming outot nem kell félvállról venni. Nem olyan könnyelműen, mint ahogy te veszed... - még mindig nem volt hajlandó rám nézni.

- Azt hiszed, én... - szívtam be a levegőt élesen, és fellángolt bennem a harag. - Nem veszem ezt félvállról. Készen állok rálépni az útra, hogy ne bujkáljunk, mint a bűnözők vagy ilyesmi. Nem csinálunk semmi rosszat.

- Vannak, akiknek más a véleménye, Hazz. - a hangjától megfagyott a vérem.

- Te is azok közé tartozol, Louis? - Suttogtam.

Louis

Nem hittem el, hogy éppen ezt a kérdést tette fel nekem. Megpördültem, miközben a komódon ülő fésűvel játszottam. - Mi?

- Te is azok közé tartozol? - kezdi ismételni.

- Nem, hallottam, amit mondtál, egyszerűen nem hiszem el, hogy olyan naiv lennél, hogy feltennéd ezt a kérdést! - vágtam rá.

Ez rossz volt. Ez nagyon rossz volt. Harry és én soha nem veszekedtünk. Valójában utáltam a göndör hajú fiúval veszekedni, utáltam látni, hogy mennyire ideges lesz. De azon ritka alkalmakkor, amikor veszekedtünk, mindketten borzalmas dolgokat mondtunk egymásnak... mindketten megsérültünk.

- Hát elnézést a naivitásomért, de csak arra vagyok kíváncsi, miért nem akarod, hogy együtt legyünk - mondta Harry rekedten.

- Harry, mindennél jobban szeretném, hogy együtt legyünk... csak más emberek nem akarják. - sóhajtottam az orrnyergemet szorítva.

- Kit érdekel a többi ember? - Harry ingerülten felemelte a kezét.

- Mivel a 'többi ember' a rajongóink... törődünk velük, Harry. A banda... - próbáltam elmagyarázni, de Harry láthatóan eleget hallott.

Odaviharzott a hálószoba ajtajához, és nagyot lélegezve kinyitotta. Összerándultam.

- Rendben. Ha ma nem mondjuk el mindenkinek, akkor azt hiszem, soha nem fogjuk elmondani nekik. Mert nem kell. Nem lesz kapcsolatunk, amiről mesélhetnénk nekik. - folytatta Harry.

Lihegtem, és megpróbáltam rákényszeríteni a lábaimat, hogy mozduljanak felé. - Ezt nem gondolod komolyan! - kiáltottam kétségbeesetten, de már be is csapta maga mögött az ajtót. A hálószoba ajtajához léptem, és remegő kezemmel próbáltam kinyitni. - Harry! - megpróbáltam kiabálni, de a lakásunk ajtaja is becsapódott, és Harry eltűnt.

Harry

Meglepődtem, hogy elég jó állapotban voltam ahhoz, hogy elmenjek Liamhez. Csak azt reméltem, hogy otthon van, és nem egy másik fiú lakásában. Még csak nem is vettem fel megfelelő ruhát, mielőtt kifutottam a lakásból. Kopogtattam az ajtaján, meg sem állva, amíg ki nem nyílt.

- Ó, Harry, nem számítottam rád addig, amíg... - szakítottam félbe azzal, hogy a mellkasába vetettem magam, karjaimat szorosan a törzse köré fontam, és zokogás szökött ki ajkaim közül. Éreztem, ahogy megmerevedik. - Harry? - hangja tele volt aggodalommal.

Éreztem, ahogy megpróbál elrángatni, hogy az arcomra nézzen, de egyszerűen erősítettem a szorításomat, és megráztam a fejem, könnyek ömlöttek le arcomon, és valószínűleg eláztattam a szürke ingjét, amit viselt.

- Mégis mi a franc történt, haver? - kérdezte kétségbeesetten, és éreztem, hogy tétován körém fonja egyik karját, hogy közelebb tartson, miközben a másik keze felnyúlt, hogy megsimogassa a hajamat. - Hol van Lou?

És erősebben zokogni kezdtem, ha ez lehetséges. Liam egy kicsit abbahagyta a kérdezősködést, tovább tartott és simogatta a hajamat, miközben zokogtam. Úgy éreztem, a szívem teljesen összetört, és be kellett vallanom, hogy utálom magam. Amikor már olyan nyugodt voltam, amennyire akarok lenni, arra gondoltam, valószínűleg fel kellene világosítanom Liamet. Mielőtt azonban megtehettem volna, megcsörrent a telefonja. Keze elhagyta a hajam, miközben kihúzta a készüléket a zsebéből, és a füléhez szorította.

- Hello... - mondta tétován a telefonba. Igyekeztem minimálisra csökkenteni a szipogásomat, hogy halljam, ki áll a másik vonalon. Csak egy pánikszerű motyogást tudtam kivenni. A kéz, amelyet Liam körém font, finoman megveregette a hátam, miközben éreztem, hogy bólint: - Igen... itt van.

És akkor tudtam, hogy Louis az. Nagy levegőt szívtam, és elhúzódtam Liamtől. Aggodalmas pillantást vetett rám, és hallgatta, mit mond Louis: - Nos, nem hiszem, hogy megígérhetem... igen. Oké. Ez ésszerűbb. Igen. Ígérem, Louis. Rendben lesz.

- Mit ígérsz meg? - nyöszörögtem.

Liam nem válaszolt, csak felsóhajtott: - Rendben. Igen. Viszlát.

- Mit ígérsz meg, mit?! - kérdeztem újra.

Ahogy lenyomta a telefonját, felvonta a szemöldökét, és rám nézett. Rápillantottam a nagy könnyfoltra az ingén, és bocsánatkérést motyogtam.

- Először azt akarta, hogy ígérjem meg, hogy eljöhet megnézni, és te meghallgatod. De miután elmondtam neki, hogy ezt nem tehetem meg, megígértette velem, hogy biztonságban elviszlek az interjúra. Mi történt Harry? - kérdezte óvatosan. - Miért hívott fel Louis, hogy itt vagy-e? Úgy hangzott, mint aki mentálisan nincs jól, haver. Van egy olyan érzésem, hogy nem tudta, hová tűntél. Szerintem megijesztetted.

- Azt hiszem... - Sikerült kipihennem magam. - Hogy megszakítottam vele.

És újra zokogni kezdtem. A kezembe temettem az arcom, és hallottam Liam halk hangját: - Ohh.

Liam ismét gyengéden a karjaiba húzott. - Hogy ne legyek rámenős... de azt hittem, ma elmondjátok a rajongóknak?

- Akartuk - suttogtam. - De Louisnak más gondolatai voltak. Azt hiszem, félt attól, hogy az emberek hogyan fognak reagálni. Nem hiszem... Nem hiszem, hogy többet akart volna elmondani nekik. - csuklottam. - Megsértődtem. Nyilvánvalóan. Azt mondani, hogy nem akarja elmondani nekik, olyan volt, mintha azt mondta volna, hogy nem akar velem lenni. Szóval azt mondtam neki, hogy nem kell elmondanunk nekik, mert nem leszünk többé együtt.

Liam csendesen hallgatott, de mielőtt válaszolhatott volna, kitárult a bejárati ajtaja, és Niall besétált Zaynnel a nyomában. Egy pillantást vetettek könnyfoltos arcomra és pizsamaruhámra, és azonnal elkezdődtek a kérdezgetések.

Louis

Ha azt mondanám, hogy jól érzem magam, az alábecsülés lenne. Úgy gondolom, megérdemelnék egy jó erős hasbarúgást, amiért úgy felzaklattam Harryt. Arra készültem, hogy találkozom a srácokkal azon a helyen, ahol az interjúnk lesz, de nem tudtam megakadályozni, hogy a néma könnycseppek lefolyjanak az arcomon. Észre sem vettem, hogy sírok, amíg le nem kellett cserélnem az ingem, mert a gallérja átázott a saját könnyeimtől. Liam megígérte, hogy biztonságban elviszi Harryt az interjúra, és csak remélni tudtam, hogy ott bocsánatot kérhetek. Talán közöljük Larry Stylinson hírét, ha Harry visszafogadna. Komolyan reméltem, hogy megbocsát.

Harry nem csak a legjobb barátom volt, nem csak a társam, hanem az én világom is. Hihetetlenül dögösen hangzott, de olyan igaz volt, mint a ahogyan a göndör haja. Körülbelül ötödik alkalommal mostam meg az arcomat, és próbáltam eltüntetni a szemem vörösségét, a telefonom berregett a zsebemben. Gyorsan felkaptam, és reménykedve néztem a számra. Leküzdve a csalódást, amiért a hívóazonosítón nem az 'Édes Hazzám❤️' volt olvasható, válaszoltam, remélve, hogy a hangom nem árulta el, hogy sírtam az elmúlt másfél órában. Miközben hallgattam a női hangot a vonal túlsó oldalán gyorsan megtudtam, hogy az interjúztatónk volt, és beteg. Azt mondta, máskorra kell átütemezni az interjút, és nagyon sajnálja. Megköszöntem, hogy tájékoztatott, és amint megnyomtam a hívás vége gombot, felhívtam Liamet, hogy tájékoztassam.

Az első csengetés után felette, hangján látszott a szórakozottság: - Még mindig jól van, ha éppen ezért hívsz, Lou.

- Öhm, nem, valójában azért hívtalak, hogy elmondjam, az interjúnkat törölték. - rándultam meg, hogy mennyire feszült a hangom.

- Ó... miért törölték? - kérdezte Liam.

- Az interjús... azt hiszem, Cherylnek hívták... megbetegedett - közöltem vele.

- Ah, oké... hát ebben az esetben... már minden fiú itt van. Akarsz csatlakozni? - Liam kuncogott, de hallottam a háttérben egy általam jól ismert hang tiltakozását, de egy másik halk hang gyorsan elhallgattatta.

Nem akartam Harryt kellemetlen helyzetbe hozni, ezért felsóhajtottam: - Nem... nem, rendben van. Én... ki kell takarítanom a lakást. Valószínűleg ki kell mosnom.

Liam elhallgatott egy pillanatig, mielőtt hozzátette: - Őszintén, haver... át kéne jönnöd. Nem kell egyedül ülnöd a lakásodban, nem érdekel, ha haragszol magadra.

- Tényleg, Liam, takarítanom kell - kényszerítettem magam a ragaszkodásra.

- Nem győzöl meg, Lou - sóhajtott Liam. - Ha te nem jössz ide, mi mindannyian megyünk oda.

- Rendben. Gyere, segíts kitakarítani! - fenyegetőztem, nem számítottam arra, hogy Liam beleegyezik.

- Rendben. Találkozunk körülbelül húsz perc múlva! - és ezzel letette a telefont.

A telefonomra meredtem. Mindannyian idejönnek. A mindegyik Harryt jelentette. A pokolba is, együtt lakunk, úgyhogy valamikor haza kell jönnie. De ha kénytelen látni, mielőtt készen állna, csak még jobban dühös lesz, és akkor lehet, hogy nem bocsát meg nekem. Nem tudom kezelni, ha nem bocsát meg nekem.

Harry

Füstöltem. Liam arra késztetett, hogy hazamenjek. Otthon volt az utolsó hely, ahová el akartam menni. Otthon volt ott, ahol Louis volt. És ha most látnám Louist, valószínűleg újra sírva fakadnék. De én is vissza akartam őt kapni. Mégsem gondolom, hogy a viselkedésem után, ha bocsánatot kérnék, visszavenne. Gyerekes voltam, hogy haragudtam rá, amiért fél coming outolni velem. Én magam is féltem. Annyira izgatott voltam, hogy végre tudathassam a világgal, Louis az enyém.

Vagy addig voltam, amíg gyerekesen nem szakítottam vele. Egy egyszerű nézeteltérés miatt.

Megpróbáltam bemászni Liam kocsijába Zaynnel és Niall-lel, de megállított: - Kitartás, haver. Vidd a saját kocsidat... arra az esetre, ha ma este a saját házadban akarsz maradni.

- Nem valószínű, Liam - motyogtam.

- Mindenesetre, Harry... Ha nem akarsz otthon maradni, akkor tudod, hogy neked is mindig van itt szállásod - nyugtatott Liam.

Így hát odarohantam a saját kocsimhoz, és vadul kihátráltam a felhajtóról, enyhén megégetve a gumit, miközben a lakás felé rohantam. Arra gondoltam, hogy még nem megyek haza, de ha ezt megtenném, mindenkit jobban aggódtatnék a szükségesnél. Végül elértem a lakást, és megálltam a felhajtón. Vártam azonban még néhány percet, hogy megérkezzen Liam, aki valószínűleg a leglassabb sofőr, amióta most megszerezte a jogosítványát. Nem akartam bemenni és egyedül szembenézni Louisval.

A többi srác mögé sétáltam, lerogytam a lakásba. Louis nyilvánvalóan kitakarított egy kicsit, bár a fiúk láthatóan ezért jöttek át. Így hát a kulcsaimat a pultra dobtam, és csak ültünk a bútorokon. Kínosan bezsúfolódtam a fotelba Niall-lel, nehogy leüljek a kanapéra Louval. Liam megpróbálta alattomosan beállítani azt, hogy leült a karosszékre Zaynnel, miután látta, hogy Niall a fotelján ül.

Talán ez volt a legcsendesebb pillanat, ami valaha volt ötünk között. Louis beszélt Niall-lel, Liammel és Zaynnel, én is így tettem. De nem szóltunk egymáshoz, nem néztünk egymásra, és egyikünk sem mosolygott. Bármilyen kínos is volt, a fiúk nem akartak sokáig maradni, így csak egy filmet néztünk meg, mire azt állították, hogy fáradtak, és haza akarnak menni. Mindhárman megöleltek, mielőtt megölelték Louist, és az ajtóhoz mentek, én pedig halkan elmondtam Liamnek, hogy még mindig a lakásában akarok aludni. Összeráncolta a homlokát, de bólintott.

Miután mindenki elment, becsoszogtam a szobámba, hogy egy táskába dobjak néhány ruhát és a fogkefémet. Lekapcsoltam a lámpámat és belopóztam a konyhába. Az a személy azonban, akit próbáltam elkerülni, az asztalnál ült. Gyorsan a pultra néztem, ahol a kulcsaim voltak, és arra készültem, hogy elérjem őket, de már nem voltak ott. Összeráncoltam a szemöldökömet a padlóra nézve, és újra a pultot fürkésztem, hátha csak elnézem őket a zsúfolt márványlapon. Lou borzasztóan rendet rakott. Beharaptam az ajkamat, miközben a szemem könnybe lábadt az agyamat töltő szeretet gondolataitól. Satuszerűen megragadtam a pult szélét, és lehajtottam a fejem.

- Hol vannak a kulcsaim? - kérdeztem rekedten.

- Nem tudom, mire gondolsz - suttogta Louis ártatlanul.

Megpördültem, és végre először néztem rá. Olyan rosszul nézett ki, mint én. Abszolút összetörve. - A kulcsaim. A pulton voltak, hol vannak?

- Nem tudom - nyelt nagyot.

- Add ide őket - kértem összeszorított fogakkal.

- Ezeket? - Louis feltartotta a kulcsaimat.

Az ajkamba haraptam: - Lou...kérlek.

- Ha azt akarod, hogy átadjam ezeket a kulcsokat... nos, meg tudom tenni... de én... nem hagyhatom, hogy elmenj. - suttogta, és könnyek szöktek a szemébe.

Egy nyöszörgés hagyta el a számat, a kezembe rejtettem az arcom, és hátradőltem a pultnak. Hallottam, hogy a szék visszarándul, és pillanatokkal később egy meleg kéz a csuklóm köré fonódott, és óvatosan elhúzta a kezem az arcomtól. A lábamra néztem, és hideg fémet éreztem a tenyerembe nyomva. A kezemre pillantottam. A kulcsaim. Hallottam, hogy Louis elindult. Most vagy soha.

- Várj! - Sikerült hangot kiadnom.

Louis alakja kissé meggörnyedt, és azt hiszem, hallottam, ahogy szipog: Shajnájom!

És elvesztettem. Rávetettem magam, megragadtam és magam felé fordítottam. Az övére kényszerítettem ajkaimat. Mindketten sírtunk, a csók könnyes ízű volt, de talán ez volt a legjobb csók, amit valaha megosztottunk. Kezei feljöttek, hogy belegabalyodjanak a fürtjeimbe, én pedig a dereka köré fontam a kezeimet, hogy közelebb húzzam magam hozzá.

Kissé elhúzódtam, arcomat a nyakhajlatába temettem: - Nem, én sajnálom. Nagyon sajnálom Boobear, nem akarok szakítani. Túlságosan szeretlek, Louis. Együtt akarok lenni veled. Nem bírok nélküled élni! És nem kell elmondanunk a rajongóknak, ha nem akarod, titkolhatjuk, én... - Louis félbeszakított, elhúzza a nyakát, hogy ajkait ismét az enyémre szorítsa.

Néhány pillanat múlva megtörte a csókot, de én előrenyújtóztam még egy gyors csípésre. Gyengéden a mellkasához húzott, és ismét a hajamba temette az arcát: - Ne kérj bocsánatot, szerelmem. Igazi seggfej voltam. Ha azt akarod, hogy a rajongók tudják, akkor én is.

És ezzel elővette a telefonját, de továbbra is egykarú szorításban tartott.

Louis

Már majdnem kisétált rajtam. Bár most úgy tűnt, hogy kiegyeztünk, nem kockáztathattam meg, hogy újra felzaklassam. Soha többé. Soha nem akartam látni, hogy miattam bántják. Meg kellett oldanom, mi indította el ezt. El kellett mondanom a rajongóknak. És mi volt ennek jobb módja, mint a Twitteren keresztül?

Tehát kitweeteltem:

@Louis_Tomlinson
Valamit le kell vennem a mellkasomról, nem számít, mit gondolnak mások. Teljesen szerelmes vagyok @Harry_Styles - ba.

Harry, aki még mindig engem szorongatott, fél arcát a mellkasomhoz szorítva, figyelte, ahogy gépelek. Enyhén nyikorgott, amikor megnyomtam a küldést.

- Biztos vagy benne, Boobear? - nézett fel rám, szemei ​​az enyémet keresték.

- Persze, mint mindig. Kint van... kicsit késő van visszavenni - vigyorogtam rá. - Sajnálom, Styles. Az enyém vagy.

Lehajoltam, és ajkaimat az övére tapasztottam, élvezve a pillanatot. A csóknak ismét enyhén sós íze volt, és hátrahúzódtam, hogy az arcát nézzem. Megint sírt.

- Mi a helyzet? - ziháltam.

Megrázta a fejét, és sugárzott: - Egyszerűen nagyon szeretlek!

- Mmm... én is szeretlek - suttogtam, és kisimítottam egy könnycseppet az arcáról.

A telefonom vibrált, amikor egy tweetet kaptam Liamtől:

@Real_Liam_Payne
@Louis_Tomlinson - nak úgy látom @Harry_Styles ideje van. Amúgy szerintem eltörted a Twittert.

- Eltörtük a Twittert - jelentettem ki diadalmasan.

- Értem - kuncogott némán Harry, és egy puszit nyomott az arcomra.

Viszonoztam a csókot a homlokára: - Akarsz filmet nézni, szerelmem? Talán a kanapén ölelkezni?

- Attól függ... - mondta Harry, bár a kanapéhoz húzott minket készen. - Lehet Csókold meg Harry Stylest idő?

- Mindig Csókold meg Harry Stylest idő van - és ismét az övére tapasztottam ajkaimat.

Harry

Ahogy lassan elaludtam a kanapén Louishoz gömbölyödve, a nap eseményeire gondoltam. Kicsit megterhelő, kissé ijesztő és határozottan szívszorító volt eleinte, de most minden úgy volt, ahogy lennie kell. Persze, valószínűleg rengeteg lány kiakadt, akár jó, akár rossz, reggel megtudjuk. De együtt megtettük, és ez rendben is volt. Csak ez számított. Mi. Larry Stylinson.

- Szeretlek... - suttogta Louis, és megcsókolta az orrom.

- Én is szeretlek - suttogtam vissza, hozzábújva békés álomba merültem.

_________________

Az első Oneshot fordításom😻

Ezzel kívánom Nagyon Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak! Legyen boldogságban, sikerben és örömben gazdag évetek!💋💜

Remélem tetszett, hamarosan találkozunk egy újabb egyrészes mesében💋💜