Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Teen wolf novellák

Kérte; SzonjaKatalinBirks

Nem meglepő módon jól bekavartam a cselekményt, szóval légyszi senki ne javítson ki kommentbe, hogy valami másképp történt. :) Hamarosan érkezik még néhány, majd egy Harry Potter next gen, egy Harry Potter novella csomag és egy Jasper Hale oneshot!

Theo [Az olvasó Scott húga, banshee]

T/N McCall meglehetősen nagyot nézett mikor Derek lakásán eggyel több embert számolt a gyűlés kezdetén, de gyorsan rendezte arcvonásait és helyet foglalt Lydia mellett. A fiatalabb McCall nem számított Theora azután, hogy legutóbb mennyire becsapta a falkát, arról nem is beszélve miként törte darabokra a lány szívét. Theo bűnbánóan követte a lány minden mozdulatát, és elhatározta, hogy amint esélye nyílik rá beszél T/N-nal/nel. A gyűlés végén Theo végül a lány mellé lépett aki elsötétült szemekkel tekintett fel a nála magasabbra.

- Ezúttal meddig játszol velem? - kérdezte fagyosan T/N.

- Nem játszottam veled akkor sem, talán az elején, de nagyon hamar rájöttem, hogy ami köztünk van igazi - nyúlt a lány keze után Theo, de T/N nem hagyta hogy a fiú hozzáérjen.

- Igazi? Hogy hihetnék akár egy szavadnak is? - tett fel egy újabb kérdést kétségbe esetten a McCall lány.

- Kérlek T/N, te is tudod valahol jó mélyen elzárva, hogy a mi történetünk még nem ért véget - felelt Theo.

- Mert nem hagyod, hogy lezárjam - fakadt ki T/N. - Mikor végre sikerült volna elfelejteni téged újra itt vagy!

- Ez egy jel! Egymásnak vagyunk teremtve - állt közvetlenül a lány elé Theo. - Te vagy a fényem a sötétségben.

- Hát nem érted!? Nem a sötétségben akarok a fényed lenni! - folytak könnyek T/N arcán. - A fény akarok lenni ami kijuttatott téged a sötétségből, de úgy nem megy ha te nem akarod.

- Hiszen akarom - törölte le Theo a McCall lány könnyeit. - Te vagy az egyetlen aki nem mondott le rólam. Kérlek higgy még bennem egy kicsit és bebizonyítom, hogy nem volt hiába való amit értem tettél.

- Ez az utolsó esélyed Reaken - figyelmeztette a fiút egy bujkáló mosollyal T/N.

Isaac [Az olvasó Mason húga, banshee]

Mason meglepetten nézte, hogy húga tanácsokkal látja el a McCall falkát és, hogy megosztja velük mit szokott tapasztalni. Isaac szintén meglepetten nézett a lányra, nem a segítség nyújtás miatt sokkal inkább azért, mert a lány mellett azt érezte amit eddigi életében igencsak kevésszer: biztonságot. Nem voltak együtt túl régóta, de Isaac biztos volt abban hogy hajlandó lenne akár élete hátralévő részében is küzdeni a lány szereméért. A tanácskozás végén aztán T/N Isaac társaságában indult haza, mielőtt a Lahey fiú észrevehette volna a szellem lovast gyorsabb tempót kezdett diktálni, majd mikor haza értek az összes lehetséges helyet ahol Isaac kiláthatott volna eltakarta, madárberkenényt szórt a szobája ajtajába és elhatározta, a vihar végét ott várják meg.

- Minden rendben van T/N? - vizslatta aggódva a lány arcát Isaac.

- Igen, csak...tudod Lydia mondta, hogy már többször látta a szellem lovasokat és volt már hozzájuk egész közel, de Őt békén hagyták - magyarázta kissé ügyetlenül T/N. - Ma én is láttam viszont nem úgy tűnt mint aki elakar vinni engem, azért gyorsítottam, hogy még véletlenül se lásd meg. Nem bírnám amit Lydia, szörnyű érzés lehet tudni, hogy volt valaki számodra fontos de mégsem emlékszel rá.

- Ne aggódj, hamarosan véget vetünk az uralmuknak - nyomott egy puszit a lány homlokára Isaac.  - Minden rendben lesz, ígérem.

Liam [Az olvasó Lydia húga, banshee]

A fiatalabb Martin lány banshee ösztönei Liam Dunbar-hoz kötődtek vagyis általában akkor érezte meg a dolgokat ha az a fiút is nagyban érintette. A T/N háta mögött megszervezett akció során pedig természetesen a fiú sérült meg így hát a lány egy hatalmas sikolya ébresztette fel az édesanyját. A fiatalabb Martin lány ügyet sem vetett anyja kérdés áradatára csak kapkodva elkészült és a falka jól bevált orvosi rendelőjébe ment, az Állat Klinikára amivel egyáltalán nem lőtt mellé.

- Mi történt? - sietett nővére mellé T/N és onnan tekintett aggódva Liamre akit Scott próbált meg egy helyben tartani.

- Balul sültek el a dolgaink - felelt Lydia.

- Ezt magamtól is tudtam - ironizált T/N majd inkább a fiatal béta mellé lépett. - Meg kell nyugodnod. Gyerünk Liam!

- Te mit keresel itt? - próbálta magát továbbra is kitépni alfája karjaiból Liam.

- Nem tudom mennyire rémlik, de az esetek 90%-ában miattad érzem meg a történteket - húzta össze szemöldökét a fiatalabb Martin lány. - Ezért nem vagyok túl nagy hasznára a falkának.

- Hé, ez nem igaz - hagyta abba a küzdelmet Liam. 

- Jól vagy? - vizslatta inkább óvatosan a fiút T/N miután Scott végre elengedte a bétát miközben halkan magukra hagyták őket a többiek.

- Sokkal jobban - biztosította a lányt Liam. 

- Néha olyan hülye vagy - sóhajtott nagyot a néhány másodpercre beállt csendbe T/N.

- Te viszont igazán okos vagy - ölelte magához Liam a barátnőjét. - Ettől vagyunk mi a tökéletes pár.

- Igazad van - mosolyodott el a fiatalabb Martin lány és összeillesztette ajkaikat.

Derek [Az olvasó Allison húga, különleges képességekkel rendelkezik]

Az Allison mellett szobrozó lány különös gonddal kerülte Derek tekintetét hisz élénken élt még benne miként küldte el néhány napja melegebb éghajlatra a férfit. T/N nem kis mértékben szégyellte magát a kirohanása miatt, de úgy érezte a Hale férfi olyanba ütötte bele az orrát amibe nem kellett volna. Derek minden féle hátsó szándék nélkül kezdett a lány után kutatni, azt hitte van hozzá joga ha már kezdenek egymáshoz egyre közelebb kerülni. 

- Köszönöm Allison - biccentett Derek az idősebb Argentnek aki viszonozta a gesztust, majd húga kérdő tekintetétől kísérve otthagyta őket.

- Miért vagyok itt Derek? - törte meg a beállt csendet T/N. - Azt hittem látni sem akarsz.

- Először valóban nem akartalak, aztán rájöttem, hogy fontosabb vagy számomra mint a kissé megkarcolt egóm - felelt a Hale férfi. - Nem kellett volna magánakcióba kezdenem, türelmesebb is lehettem volna veled szemben.

- Azért kavart fel ennyire a kutatásod, mert féltem, hogy ha mindent megtudsz rólam undorodni fogsz tőlem - ismerte be halkan a lány, de tisztában volt vele, Derek így is hallotta.

- Mégis mit találhattam volna ami ilyen reakciót vált ki belőlem? - értetlenkedett Derek.

- Nincs egy éppkézláb magyarázat sem arra, hogy mi vagyok - sütötte le tekintetét T/N. - Olyan vagyok mint egy félre sikerült kísérlet, és olyan furcsa ahogy a különböző természetfeletti lények ereje üti egymást egy érdekes reakciót kiváltva. Sosem tudhatom, hogy éppen banshee leszek vagy egy erős béta vagy kiméra.

- Megtalálhatjuk a megoldást közösen, de ehhez az kell, hogy bízz bennem - törölte le a könnycseppet Derek ami a lány kifakadása során kibuggyant. 

- Köszönöm - mosolygott T/N és Derek ebből tudta, a lány elfogadja az általa kínált segítséget.

- Neked semmit sem kell megköszönnöd - súgta T/N ajkaira Derek, majd óvatosan összeillesztette ajkaikat amit a fiatal Argent örömmel vett tudomásul.

Boyd [Az olvasó Derek húga, banshee]

T/N kissé meglepetten tekintett a bátyja által átváltoztatott három tinédzserre, de hamar túl tette magát a kezdeti sokkon és annak ellenére is igyekezett a legtöbbet segíteni nekik, hogy a legtöbb családtagjával ellentétben nem született farkasnak így banshee-ként igyekezett túl élni a természetfeletti körökben.

- Elegem van - kiáltott egy négyesben töltött délután során Erica. - Lásd be végre, hogy nem tudsz segíteni te mihaszna banshee. Menj és szaglássz a halált és a természetfeletti változást kutatva, de minket hagyj békén.

- Békén hagylak Reyes, de Isaac és Boyd elég nagy fiúk már ahhoz, hogy maguk döntsenek és ha Ők esélyt adnak nekem és elfogadják a segítséget akkor maradok.

- Így is többet tud mint mi hárman együttvéve és Derekre jelenleg nem számíthatunk, én elfogadom azt amit Ő nyújtani tud - felelt a két lány kérdő tekintetének Boyd.

- Hónapok óta átváltoztunk, már nem kell a segítsége - szállt rögtön vitába a Hale lány mellett kiálló Boyd-al Erica. 

- Mégis Ő láncol le minket minden teliholdas éjszakán - forgatta szemeit Boyd, majd Ő és Erica várakozva Isaac-re néztek.

- Nekem kell T/N segítsége viszont a vitátok után ma már nincs kedvem - felelt Isaac. - Lelépek - jelentette be és valóban elment ott hagyva a puskaporos légkörben a Hale lányt a két vérfarkassal azonban egy utolsó metsző pillantás után Erica kettesben hagyta a két tinédzsert.

- Köszönöm, hogy kiálltál mellettem - mosolyodott el halványan a Hale lány.

- Igazán nincs mit megköszönnöd - lépett T/N elé Boyd. - Annyi mindent tettél már értünk, ez volt a legkevesebb.

- Van aki megérdemli, hogy segítsek neki - tekintett a barna szemekbe T/N mikben teljes mértékben el is veszett és csak akkor eszmélt fel mikor ajkai már a fiú ajkait érintették...

Brett [Az olvasó Liam húga, banshee]

A Dunbar ikrek tökéletesen ismerték Brettet épp ezért állt a meccs kezdetéig T/N a testvére mellett, tudta, hogy Brett miatt Liam könnyen dühös lesz és nem akarta megkockáztatni, hogy ikre annyi ember előtt átváltozik. Liam nem véletlenül tűrte mindenféle hiszti nélkül, hogy húga mellette legyen, nem akarta, hogy húgát megkörnyékezze az exe aki éppen Liam egyik legnagyobb düh forrása, Brett.

- Igazán jó látni kedvesem - lépett a néhány másodpercre egyedül maradt lány mellé Brett. - Csak nem szurkolni jöttél?

- De, itt igazán tehetséges és nem mellesleg jóképű lacrosse-sok vannak - villantott egy gúnyos mosolyt T/N. - Akik könnyen lemosnak téged és a kis slepped a pályáról - tette hozzá a lány mikor látta Brett nem veszi a célzást.

- Oh...még dühös vagy kis csillag? - engedett meg magának egy önelégült mosolyt Brett.

- Mégis mi okom lenne? - tettette az értetlent a Dunbar lány. - Ja, már megvan - csettintett. - Miattad rúgták ki az ikrem, először csak a csapatból majd a suliból is.

- Nem hittem, hogy ez téged is ennyire érint - tűnt el a pofátlan mosoly Brett arcáról. - Nem akartalak elűzni magam mellől, te hoztad elő a legjobb énem.

- Ha az volt a legjobb éned akkor nem is akarom tudni, hogy most mekkora seggfej vagy - grimaszolt T/N. 

- Ugyan kis csillag, mindketten tudjuk, hogy a történtek ellenére fontos vagyok számodra - állt közvetlenül a lány elé Brett majd egy másodperccel később a földön találta magát miközben Liam sorozatban kezdte el osztani az ütéseket. 

- Hagyd békén a húgomat! - nyomatékosította Liam a mondandóját T/N pedig kétségbe esetten kapott ikre után. 

- Hagyd abba! - próbálta leszedni a fiúról fivérét T/N, de Liam annyira vérszemet kapott, hogy hatalmas erővel arrébb taszította húgát aki emiatt a nem messze lévő kispadba verte a fejét és H/Sz színű tincseit eláztatta a vére. A fiatalabb iker sokkoltan nézte az ujjai hegyét miután némi bátorságot összeszedve hátra nyúlt véres tincseihez, majd még pont elkapta Scott sajnálkozó tekintetét aki ikrét rángatta az öltözők irányába. 

- Jól vagy kis csillag? - térdelt a lány elé Brett. 

- Igen - bólintott kissé kábán T/N.

- Jobb lesz ha beviszlek a kórházba és ránéznek a sebre - segítette talpra Brett az ex barátnőjét.

- De a meccs... - értetlenkedett T/N.

- Egy meccs sem annyira fontos mint te - felelt Brett mire a fiatalabb iker végre ránézett és meglátta az ikre által okozott kárt.

- Sajnálom - simított végig egy kék folton T/N.

- Nem a te hibád - fogta meg a lány kezét a Talbot fiú, majd mindketten hajolni kezdtek a másik felé és hosszú idő után egy csókban forrtak össze.

- Te vérfarkas vagy? - döbbent le a csók után T/N mikor meglátta, hogy eltűntek a fiú sérülései.

- Te mégis honnan tudsz a természetfelettiről? - kérdezett vissza értetlenül Brett.

- Egy banshee tud egy-két dolgot - súgta mosolyogva T/N. - De, most hogy ezt megbeszéltünk. Talán ideje tényleg meglátogatni a kórházat - támaszkodott az eddiginél is jobban Brettre a lány.

- Menjünk - kapta karjaiba T/N-t Brett majd gyors tempóban ment a parkolóig. - Köztünk most minden rendben van? - tette fel a kérdést a kórház felé vezető úton Brett.

- Minden rendben - bólintott a lány. - Szeretlek - tette hozzá fáradtan T/N majd lehunyta szemeit és békésen aludt az út hátralévő részében miközben Brett egy óriási mosollyal súgta a választ:

- Szeretlek.


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro