Kérte: _Sophiesword_

Plusz karakter; Eleanor Dorea Potter

Közös ünnep-1970. március 27.

Euphemia Potter hajnalok hajnalán már a konyhában állt talpig lisztesen, Cha a házi manó társaságában akit még lánya Eleanor nevezett el mikor az utcán egyedül üldögélve meglátta a manót. A nő halvány mosollyal arcán elmélkedett mikor férje mellé lépett.

– Köszönjük a segítséget Cha, de inkább pihenj – mosolygott a manóra a férfi. – Majd én segítek Miának befejezni az előkészületeket.

– Ahogy akarja Mr Potter – bólintott a manó, majd eltűnt.

– Hogy haladsz? – érdeklődött nejétől a férfi.

– A díszítés van már csak hátra – felelt Mia és a krémhez lépett. – Néhány lufi és egy egyszerű kis felirat, ennyi az amit meg kell csinálnod – lökte el Fleamont kezét a táltól.

– Igenis – szalutált a férfi és ellépett felesége mellől. – Kész – szólalt meg néhány másodperccel később ismét Fleamont.

– Azt hittem mugli módon fogod csinálni – forgatta szemeit Mia mikor rájött, hogy férje varázslat segítségével végzett ilyen gyorsan.

– Majd legközelebb – húzta végig ujját a torta egy kis részén Fleamont.

– Ideje felkelteni az ikreket – terelt Mia, és ezzel egy időben hangos csattanás hallatszott az emeletről.

- Van egy olyan érzésem, hogy felébredtek - ingatta mosolyogva fejét a férfi és egy gyors csók után a lépcsőn leszaladó ikrek elé állt.

- Apa - ugrottak az ikrek apjuk nyakába.

- Itt is vannak az én szülinaposaim - ölelte magához a gyerekeket Fleamont, majd óvatosan lerakta őket.

- Hol van anya? - kérdezte türelmetlenül Eleanor.

- Itt vagyok - lépett lánya mellé Mia.

- Akkor irány a konyha - szaladt előre James.

- Ne érj a tortához nélkülem - sietett ikertestvére után El.

- Egyikötök se nyúljon még hozzá - rohant az ikrek után Mia, de csak a manó előtt álló ikreket találta.

- Merlin éltesse még sokáig Eleanor! - mosolyodott el Cha, majd James felé fordult. - Merlin éltesse!

- Köszönöm - vonta szoros ölelésbe a meglepett manót a lány.

- Köszönöm - karolta át James is az ölelkező párost.

- Milyen ízű a torta? - kíváncsiskodott James.

- A kisasszony és az úrfi kedvence - felelt Cha.

- Csokis-rebarbarás - visított boldogan El és levágodott egy székre, James pedig mellé.

- Merlin éltessen titeket kicsikéim - nyomott egy-egy cuppanos puszit az ikrek arcára anyjuk, majd a pult felé indult. - El sem hiszem, hogy megvan az első X - tette le gyerekei elé a tortát Mia.

- Köszönjük anya - mosolyodott el halványan James.

- De nem az első X a nagy dolog hanem az X+1 - meredt Miára El és Fleamont akár egy bolondra.

- Igen, pontosan tudom, de azért ez sem semmi - bizonygatta Mia.

- Na kié az első szelet? - tartotta az ikrek felé a tányért apjuk.

- Öhm...az elsőt adjuk Cha-nak - felelték az ikrek egy gyors szemkontaktus után.

- Cha köszöni szépen, de az első szelet az ünnepeltet illeti - hárított a manó.

- Ikrek vagyunk, nem tudjuk, hogy melyikünké legyen az első – tette Cha elé a tányért James.

– Emlékezz vissza az elmúlt három születésnapjukra – mosolygott a manóra Mia. – Három szeletet vághatunk a tortából, a többi Jamesé és Eleanoré.

– Igaz – vett kezébe egy villát El és majdnem belemászott a tortába.

– Így jobban esik – vont vállat James és csatlakozott húga mellé.

- Miért sírsz anya? - kérdezték megrémülve az ikrek, mikor meghallották anyjuk szipogását.

- Csak...csak eszembe jutott, hogy ismét egy évvel közelebb van a Roxfort - hüppögte Euphemia.

- Jaj anya - sóhajtott James, majd húga folytatta.

- Az napról napra, percről percre közelebb lesz.

- Mivel sajnos felnőnek - lépett Fleamont felesége mögé. - Ez egy megállíthatatlan folyamat.

– Megyünk kviddicsezni – pattant fel Eleanor mikor James is megunta a tortát.

– Óvatosan– kiáltott a gyerekek után Mia.

– Na és az ajándékok? – fordult Euphemia felé Fleamont.

– Majd megnézik, ha eszükbe jut – ingatta meg a fejét vigyorogva Mia, majd elkezdte rendbe tenni az ikrek által hagyott káoszt.