Kérte; KatalinKovcs297
Mérhetetlenül sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnod.(⁠ ⁠･ั⁠﹏⁠･ั⁠)

Kicsit hasonlít a Black Adam Oneshotra, viszont véleményem szerint ez nem zavaró.

Egy fárasztó nap végén T/N másra sem vágyott csak arra, hogy ágyba dőljön azonban mikor a konyhába ért meglepetten tekintett a vele szemben álló férfira.

- A pénz... - kezdte a sokkból magához térve T/N, de Orm félbe szakította.

- Nem érdekel a pénz!

- Ki vagy te!? Hol van Molly? - kérdezte óvatosan az otthoni telefon felé araszolva T/N.

- Orm Marius vagyok - felelt a férfi majd szemöldök ráncolva válaszolt a második kérdésre; - Nem találkoztam a lakótársaddal.

- Molly nem a lakótársam - dermedt meg a fiatal nő. Mégis hogy kerülte el ez az alak az Ő dobermanját!?

- Nem? - kérdezte értetlenül Orm.

- Nem, Molly a dobermannom - felelt T/N.

- Ohh...bezártam abba a szobába - bökött egy irányba a férfi

- Mégis hogyan? - vonta fel szemöldökét T/N. - Molly elég makacs és okos, nem értem.

- Előfordulhat, hogy a makacs és okos Molly fél a víztől - felelt a férfi.

- Hogy jutottál be ide? - kérdezte halkan T/N miután kiengedte a dobermannt.

- Ide lettem száműzve - közölte Orm mintha csak annyit mondott volna 1+1=2.

- Ezt, hogy képzeljem el? Lezuhantál a tetőn át? - ráncolta homlokát értetlenkedve a nő.

- Dehogyis, a csapból kerültem ide - válaszolta szinte természetesnek mondhatóan a férfi.

- Ehhez túl álmos vagyok - sóhajtott T/N. - Ha elalszom megölsz?

- Nem áll szándékomban - vont vállat a férfi.

- Remek, akkor ha fáradt vagy aludj a kanapén, van egy pokróc a fotelben ha esetleg fáznál - magyarázta T/N majd Mollyval a nyomában eltűnt az egyik ajtó mögött.

- Ilyen egyszerűen befogadsz egy idegent? - kérdezte meglepetten a férfi.

- Azt mondtad nem ölsz meg - vont vállat T/N. - Fárasztó napom volt - tette hozzá a fiatal nő, majd fél szemmel a férfit nézve feltette a kérdést; - Értesz az itteni dolgokhoz?

- Nem - felelt Orm.

- Ez esetben ha szeretnéd segítek megtanulni, addig maradhatnál - mormogta fél álomban T/N.

- Köszönöm - sóhajtott Orm, remélte hogy a fiatal nő nem rakja ki az utcára.

°°°°°°°°°°°°°°′°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Orm igyekezett minél óvatosabb lenni, de egy pillanat alatt feje tetejére állította a fiatal nő konyháját.

– Mi történt? – kérdezte egy bujkáló mosollyal az arcán T/N.

– Szomorúnak tűntél mikor haza értél úgyhogy gondoltam csinálok neked kakaót ahogy te nekem a legutóbb.

– A kakaót a bögrébe szokás tenni és nem a pultra – fűzte hozzá a fiatal nő.

– Hát igen, tudom, de elég nehezen nyílt a kis szerkezet – nyújtotta a nő felé a dobozt Orm.

– Tehát nehezen nyílt a doboz – vette át óvatosan a tárgyat T/N majd jobban szemügyre vette és halkan felnevetett.

– Mi az? – kérdezte értetlenkedve a férfi.

– Tudod, általában olyan kakaót veszek aminek a teteje rózsaszín – fordította a férfi felé a doboz "alját" T/N.

– Sajnálom – sóhajtott Orm.

– Nincs semmi baj – legyintett a fiatal nő. – A nagyja a pultra került, az még elég két bögre kakaóra.

– Majd én megcsinálom – terelte odébb Orm a nőt. – Ahogy eredetileg is szerettem volna.

– Köszönöm – mosolygott halványan T/N majd óvatosan magához húzta a férfit és egy röpke pillanatra arcához érintette ajkait. A férfi zavartan fordult T/N távolodó alakja után, majd az ajtó becsukodása után egy bamba vigyorral az arcán készítette el a két bögre italt.

– Bejöhetek? – állt T/N ajtaja előtt Orm, majd meglepetten tekintett a kinyíló ajtóra és a rá tekintő Mollyra. – T/N?

– Itt vagyok – hajolt be az ablakon T/N.

– Mit keresel az ablakban – indult lassan a fiatal nő felé Orm.

– A tűzlépcsőről tetszik a kilátás – vont vállat T/N. – Így pont át látok két ház között, látszik az óceán. Ki jössz mellém?

– Persze – adta át a két bögrét Orm majd kimászott T/N mellé.

– Mit gondolsz? – kérdezte néhány néma perc után T/N.

– Jó látni az óceánt – felelt a férfi, majd kissé félve T/N felé fordult. – Hónapok óta nálad lakom. Nem zavarja a barátod?

– Nincs barátom – felelt meglepetten T/N. Honnan szedte Orm, hogy van valakije? – Miből gondoltad, hogy van?

– A képek... – magyarázta volna Orm, de T/N félbe szakította;

– A legjobb barátom van a képeken, és neked több esélyed lenne. De megvan az oka annak, hogy te még miért nem találkoztál vele.

– Na és mi az? – kíváncsiskodott a férfi.

– Az, hogy vonzódom hozzád az első pillanattól kezdve – felelt T/N, majd korrigált; – Mármint amikor éppen nem a fáradtság beszélt belőlem akkor rájöttem...és most talán jobb ha befogom és magadra hagylak – sütötte le a szemeit zavarában T/N.

– Kölcsönös – felelt Orm, a fiatal nő pedig érdeklődve tekintett rá. – A vonzalom amit említettél – tekintett le a nő ajkaira. – Szabad?

– Igen – súgta a választ T/N, majd néhány másodperccel később bele mosolygott a csókba...