Kérte: SzonjaKatalinBirks

Nem követi az adott film/sorozat cselekményeit!!

Az utolsó kissé lehangoló, ha nem tetszik csak szólj és szívesen átírom.😊 Illetve engedjétek meg, hogy egy újabb könyvet gyorsan reklámozzak, ma kikerült a profilomra a Törött tiara című könyvem, bátran olvassatok bele.

Theo Reaken (Az olvasó Derek húga)

A fiatal Hale utálta a gimnáziumot, akárcsak a vele egyidősek többsége, de míg a többség a tananyagot sokallta és a szünetet várta addig Őt a tömeg zavarta. Kissé antiszociálisnak tűnik, de ez inkább a korábban elszenvedett tűz következménye, már nem hitt az emberek ártatlanságában, nem mert nyitni és új kapcsolatokat teremteni. Theo Reaken mégis belátott a lány által gondosan megformált maszk alá, tudat alatt elérte, hogy T/N kötődni kezdjen hozzá.

- Hogy vagy ma T/N? Még mindig aggódva figyeled a bátyád minden mozdulatát? - ült le a könyvtárba meghúzódó lány mellé Theo.

- Igen, az az érzésem, hogy valami nem stimmel vele - felelt halkan T/N, nem akarta, hogy más is meghallja őket.

- Banshee vagy, bízom a képességedben - bólintott Theo, majd folytatta; - Tegyük fel, hogy a bátyád ellenem szervezkedik. Mit teszel?

- Felmérem, hogy milyen ok lehet a kiváltója Derek viselkedésének és ha nincs igaza akkor segítek neked ha neki van igaza nem állítom meg - válaszolt T/N.

- Akkor most elmondok néhány fontos dolgot - sóhajtott Theo. - Tettem egy szörnyű dolgot a múltban, elvettem a testvérem életét. Derek attól tart, hogy a számomra fontos személyek veszélyben vannak mellettem ezért mielőtt ártani tudnék neked szeretne eltávolítani a közeledből.

- A közelemből? - kérdezte értetlenül T/N.

- Igen, tehát két lehetőségem van, elhagyom a várost és békén hagy vagy itt maradok és az életemre tör - válaszolt Theo. - Fontos vagy annyira, hogy az megrémít ezért egy időre elmegyek.

- Mégis mennyi időre? - vonta fel szemöldökét a Hale lány.

- Néhány hét, míg Derek megnyugszik - magyarázta a fiú és egy apró csókot nyomott a lány ajkára. - Ez biztosítja számodra, hogy vissza jövök.

Néhány néma másodperc után a lány illesztette össze ajkaikat és levegő hiányig csókolta a fiút; - Ezért siess vissza!

Isaac Lahey (Az olvasó Lydia húga)

A lelátón ülve a fiatalabb Martin lány egy ezer wattos mosolyt mutatva a világ felé szurkolt a csapatnak, főként Isaac-nek. Öröme pedig hatalmas lett mikor iskolája megnyerte a meccset. Vidáman várta az öltözők előtt, hogy Isaac végezzen és közösen menjenek a meccs utáni buliba.

- Ma különösen hangosan szurkoltál - karolta át a lány vállát Isaac közel tíz perccel később.

- Valóban? - tette a hülyét T/N, miközben elindultak. - Fel sem tűnt, máskor is izgatottan szurkolók a csapatnak.

- A csapatnak? - vonta fel szemöldökét Isaac.

- Igen - hazudta szemrebbenés nélkül a fiatalabb Martin lány.

- Hazudsz, megugrott a pulzusod - hajolt a lány füléhez Isaac. - Van valaki akinek jobban szurkolsz?

- Van - ismerte be halkan T/N -, de nem kötöm az orrodra.

- Scott? Stiles? Esetleg én? - kérdezte a Lahey fiú. - Én - mosolygott Isacc mikor a lány pulzusa megugrott -, ami óriási megtiszteltetés.

- Mikor érünk oda? - igyekezett elterelni a beszélgetést más irányba T/N.

- Hamarosan, de légy oly' kedves és ne tereld a témát - felelt Isaac. - Csak nem szerelmes lettél belém kicsi lány?

- Talán, de mond csak Isaac - állt meg T/N. - Mit számít mikor mindketten tudjuk, hogy Allison az aki neked kell?

- Mi van ha már nem Allison kell? - vonta fel szemöldökét Isaac, és mellkasára helyezte a lány tenyerét. - Ha hazudok érezni fogod a pulzusom megemelkedését, készen állsz?

- Igen - felelt megilletődve T/N.

- Szeretlek - jelentette ki a fiú, míg T/N érezte a továbbra is egyenletes szívverését.

- Szeretlek - jelentette ki ezután bátran a fiatalabb Martin lány és a fiú karjaiba vette magát.

Derek Hale (Az olvasó Scott húga, illetve kérlek ne haragudj de végül nem banshee lett az olvasó (⁠ㆁ⁠ω⁠ㆁ⁠))

A fiatalabb McCall iker össze húzott szemöldökkel figyelte mikor az egyik szünetben Scott kisietett a parkolóba és Derekhez sietett.

- Mi olyan fontos Derek? - sétált testvére és a férfi felé T/N.

- Semmi közöd hozzá kicsi McCall - fordult T/N felé Peter, korábban észre sem vette a férfit.

- Te hozzám se szólj, ha te nem vagy átlagos életünk lehetne - villantotta meg sárga szemét fenyegetően T/N.

- Elképzelhető, hogy tévedtek - tekintett húgára Scott.

- Hidd el Scott igenis lehetséges, ha akarata ellenére csinálta volna akkor nem sárga lett volna - biccentett a még mindig Peter-T/N veszekedő duó felé Derek. - Hányszor hozott a húgod jó döntést, hányszor segítette a falkát?

- Az esetek 90%-ában - felelt Scott.

- Figyeld kicsit gyakrabban, hidd el, hogy te is észre fogod venni - mondta Derek, majd meglepetten kapta fel a fejét mikor Peter hangja eljutott hozzá is;

- Mit lát benned Derek!?

- Szép vagyok, fiatal, erős - rúgta ki a férfi lábát T/N -, kiszámíthatatlan és ravasz.

- Ezeket a tulajdonosokat, hogy lehet szeretni? - nyögött fel fájdalmasan Peter.

- Jó kérdés - biccentett T/N és Derek felé fordult. - Hogy lehet szeretni?

- Egy szóval sem mondtam, hogy szeretem - hárított Derek.

- Nagy kár - állt közvetlenül a férfi elé T/N. - Nem bánnám - hagyta hátra a burkolt vallomás után a parkolót T/N.

Liam Dunbar (Az olvasó Theo húga)

Liam és T/N barátsága még a természet feletti körökbe kerülés előtt jött létre, de rá kellett jönniük, hogy nekik két külön út van megírva így hát fájó szívvel, de megszakították barátságukat mígnem egy nap a kisírt szemű Reaken lány állt a fiú ajtaja előtt.

- Én...én sajnálom, de nem hiszem, hogy jelenleg mehetnék máshova - szipogott T/N.

- Mi történt? - terelte be a lakásba a lányt Liam.

- Theo - hüppögött T/N. - Azt akarja, hogy kémkedjek neki és, hogy vegyelek rá, hogy minket válassz.

- Nyugodj meg - ölelte magához a lányt a béta. - Nem kell megtenned.

- Bántani akar téged - fúrta a fiú mellkasába a fejét T/N.

- Ne aggódj miattam, meg tudom magam védeni és egy igaz alfa védelme alatt állok - felelt Liam.

- Mindketten tudjuk, hogy nem mindig lehetsz Scott és a falka közelében - húzódott el továbbra is könnyes szemmel T/N.

- Már mondtam, hogy meg tudom magam védeni - lépett kissé hátrébb a Dunbar fiú.

- Mi van ha mégsem? - kérdezte halkan T/N.

- Akkor megsérülök - vonta meg idegesen vállait Liam. - Egyáltalán miért érdekel?

- Mert fontos vagy nekem - emelte meg a hangját T/N. - Ne csak fontos vagy nekem, szeretlek!

Liam néhány néma másodpercig meredten bámult a lányra, majd mindenféle válasz nélkül magához húzta egy csókra a lányt ezzel biztosítva arról, hogy viszont szereti.

Gregory Monstro (Az olvasó Harry húga)

Potternek lenni áldás és átok egyszerre. Legalábbis T/N így gondolta tekintve, hogy nevének hála a legtöbb esetben könnyen megúszta tettei következményét, az átok része akkor mutatkozott meg, mikor a Monstro iránt igencsak erősödő érzéseit kénytelen volt elrejteni.

Egy bátor Griffendéles, egy tiszteletre méltó Potter és egy Mardekáros?

T/N minden szíve vágya volt, hogy emiatt beszéljenek róla az emberek és ne a szülei, ne a bátyja miatta, de kénytelen volt lemondani erről az ábrándról mikor még jobban közeledett a háború.

Majd elérkezett a nap mikor T/N bátyja visszatért a Roxfortba, hirdetve ezzel a csata kezdetét. A feladatok kiosztása után T/N a számára kijelölt helyre sietett mikor Monstro az útját állta és hamar magához húzta egy szoros ölelésre.

- Fontos vagy számomra - motyogta a lány hajába Gregory.

- Te is nagyon fontos vagy nekem - ismerte be halkan, kissé sírós hangon T/N.

- Maradok és segítek, de nem tudtam volna tisztán gondolkodni ha nem beszélünk még a harc kezdete előtt - tolta el magától a lányt Monstro.

- Mi lesz ha a szüleiddel kerülsz szembe? - kérdezte aggódva a Potter lány.

- Mindketten tudjuk, hogy mi a helyes döntés - mosolyodott el keserűen Gregory.

- Igen, mindketten tudjuk - sóhajtott T/N.

- Nagyon vigyázz magadra Griffendél hercegnő - nyomott a lány homlokára egy lágy csókot a fiú. - Szeretnélek viszont épségben látni.

- Vigyázz magadra - illesztette egy másodperc erejéig össze ajkaikat T/N. - Erre talán máskor nem lesz lehetőség; Szeretlek!

- Szeretlek - felelt megkönnyebbülten Gregory és közös elhatározás alapján együtt végezték el a Potter lány feladatát, vállt-vállnak vetve harcoltak és aznap közösen tértek haza...

Draco Malfoy (Az olvasó Hermione húga)

Mugli születésű diákként nehéz az élet a Roxfortban, ha egy pökhendi Malfoy is éppen abban az időszakban koptatja az iskola padot. Vagyis így látta a helyzetet T/N Granger.

- Mit keresel itt szőkék legszőkébbje? - pillantott fel egy másodpercre T/N az előtte lévő könyvből.

- Semmi közöd hozzá sárvérű - felelt Draco.

- Akkor miért állsz még mindig itt kis király? - csukta össze a könyvet T/N.

- Mert feltartasz - válaszolt felhúzott orral Draco, majd elsietett magára hagyva a kissé bánatos Granger lányt. T/N okos volt, nem is kicsit és néhányan úgy tartották még a nővérénél is többet tud. A fiatalabb azonban arra sehogy sem jött rá, hogy mi oka lehet annak, hogy annyi kedves és jólelkű varázsló közül az Ő figyelmét Draco Malfoy keltette fel. Napok teltek el, míg a lány ezen agyalt majd egy nap meglepetésére a következő történt;

- Granger - szólt a Ginnyvel sétáló lány után Draco. - Beszélnünk kell - jelentette ki és jelentőségteljesen Ginnyre tekintett aki ott is hagyta őket miután látta, hogy T/N bólintott.

- Mit akarsz? - vonta fel szemöldökét a lány.

- Úgy tudom Lump club bál lesz - kezdett bele Draco - mit szólnál ha együtt mennénk?

- Csak nem kifogytál a szánalmas ötletekből Malfoy? - kérdezte cinikusan T/N. - Csak nem bukoban van a terved?

- Milyen tervem? - kérdezett vissza Draco.

- Nem egyértelmű? Akkor úgy mondom, hogy a feladatod teljesítése nehezebb mint hitted - mosolygott T/N mikor meglátta a fiú arcán a rémületet. - Egy szerencséd van Malfoy - folytatta a lány - , hogy valami érthetetlen oknál fogva érdeklődöm irántad. Tehát bejutatlak a clubba, de ezért az enyém a következő Roxmortsi hétvégéd.

- Előbb a hétvége lesz - forgatta szemeit Draco.

- Tudom, segíthetsz ruhát választani - vigyorgott T/N.

- Ha megszeged akkor véged - fenyegette a lányt Draco mégis jól esett neki, hogy a szívességért cserébe a lány együtt töltött időt kért.

Oliver Wood (Az olvasó a legifjabb Weasley)

A Szükség Szobájában T/N érdeklődve figyelte az összegyűlt varázslókat és boszorkányokat, de tekintete nem találta az a személyt akit keresett. Egyáltalán miért hitte, hogy Oliver Wood aki évek óta nem nézett az iskola felé itt lesz kockázatva testi épségét!? A gondolatai ezer felé cikáztak, s arra kapta fel a fejét, hogy ikertestvére Ginny áll előtte.

- Figyeltél egy percet is? - ült le T/N mellé a lány annak ellenére, hogy tudták nincs ilyesmire idejük.

- Nem - ismerte be T/N, tudta, hogy Ginny tudja mikor hazudik.

- El fog jönni - nézett mélyen ikertestvére szemébe Ginny, pontosan tudta kit keresett ennyire húga.

- Talán - húzta el a száját T/N, majd Ginny vállára dőlt. - Nem akarlak elveszíteni.

- Én sem akarlak elveszíteni téged, és nem is foglak. Minden Weasley egyben tér haza a végén - karolta át óvatosan T/N-t Ginny.

- Lányok - állt meg kisebb ikrei előtt Molly, majd Ginny felé fordult. - Már rég Nevillel kéne lenned a hídon.

- Megyek - állt fel Ginny, majd visszanézett ikertestvérére. - Ne feledd amit mondtam!

- Jól leszünk? - állt anyja elé a legkisebb Weasley miközben rávezette könnyektől csillogó tekintetét.

- Jól leszünk - bólintott határozottan Molly, majd magához ölelte T/N-t. - Ez adjon erőt, siess épségben a következőért.

- Anya, nem tudom hová kell mennem - ismerte be halkan T/N.

- Nem is számít - mosolygott halványan Molly. - Várj még itt 10 percet, majd menj oda ahol szükség van rád.

- Hamarosan találkozunk - mosolygott halványan T/N.

- Hamarosan - bólintott Molly, majd magára hagyta T/N-t.

- Oliver!? - lépett közelebb meglepetten T/N.

- Ginny? - ráncolta szemöldökét Oliver.

- Nem, a másik iker - mosolyodott el keserűen a legfiatalabb Weasley.

- Rengeteget változtál - állt meg a lány előtt Oliver.

- Valóban és bátrabb is lettem - állt közvetlenül a fiú elé T/N, de az átjárón beeső Tonks megzavarta így meghátrált.

- Hol van? - pillantott kétségbeesetten a legkisebb Weasley szemébe Tonks.

- Keleti szárny, ennél többet nem tudok - felelt T/N ami elég is volt a barna hajú nőnek.

- Ideje nekünk is menni - fordított hátat a fiúnak T/N, de a Wood fiú a keze után nyúlt ezzel megállásra kényszerítve.

- Azt mondtad bátrabb lettél.

- Valóban - mosolyodott el halványan T/N és felpipiskedve össze illesztette ajkaikat. - Vigyázz magadra! - nyomott még egy búcsú csókot a fiú ajkaira T/N majd kisietett a Szükség Szobájából. Nem sokkal később már minden erejével hárította az átkokat, majd nem sokkal később Fred mellett harcolt így utoljára Percy és George hangja jutott el a tudatáig akik kétségbeesetten kiáltottak fel, miközben Ő egy titkot továbbra is elrejtve hunyta le végleg szemét...