Kérte: WondersQueen
Remélem tetszik, ha mégsem csak jelezd! ( ꈍᴗꈍ)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Sötétség uralta a szobát melyben T/N feküdt a néma magányban. Alig néhány órával ezelőtt hullott szét az élete mikor szerelme szeméből eltűnt a fény.

- T/N - kopogtatott néhány órával később Kol.

- Csak pihenek Kol - sóhajtott a lány. - Remélhetőleg végleg - gördült le a néma könnycsepp az arcán.

- Eszedbe ne jusson hülyeséget csinálni T/N - verte ököllel az ajtót Kol. - Nyisd ki és hallgasd meg Freyát.

- Csak...csak hagyjatok magamra - fordított hátat az ajtónak T/N, majd meglepetten tekintett néhány másodperc múlva a berobbant ajtóra.

- A napokban Nik megkért arra, hogy végezzek el rajtad egy bűbájt - ült le a fiatal nő mellé Freya. - Aggasztotta az állapotod.

- Milyen állapotom? - ült fel rendesen T/N.

- Niklaus fiával vagy állapotos - felelt Freya.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

[Klaus halála után 4 évvel]

Kol idegesen járkált az egyetem előtt ahol T/N alig néhány héttel ezelőtt vállalt állást.

- Szia Kol - lépett a férfi mellé T/N. - Baj van? Még nem jöttél sosem elém.

- T/N, ma kaptam egy hívást az iskolából - sóhajtott Kol, majd félve folytatta. - Ma a hibridekről tanultak, Nik is a tananyag része volt és Noah azóta csendben bámul maga elé.

- Nik tananyag? - nyelt egy hatalmasat T/N könnyes szemekkel.

- Igen - bólintott Kol keserű szájízzel, rossz érzés volt látnia, hogy T/N hogyan reagál fivére nevére négy év távlatából is.

- De...de miért tanítják ezt már 3 éveseknek? - kérdezte megütközve a nő.

- Fogalmam sincs - ingatta fejét Kol.

- Kol én szeretném még ma hazahozni Noah-t - fordult a férfival szembe T/N. - Túl korán engedtem a Salvatore iskolába.

- Rendben ha valóban azt szeretnéd - bólintott Kol, majd beszálltak az autóba és elindultak Salvatore iskolába.

[Néhány órával később]
(Március)

Hope csendben ült az öccse mellett, majd mindketten egyszerre fordultak az iskolába beguruló autó felé amiből pillanatokkal később T/N ugrott ki és sietett feléjük.

- Anya - ölelte meg Noah a fiatal nőt. - Ma nagyon rossz volt az óra.

- Igen, hallottam róla kicsim - szorította magához a fiát T/N. - Viszont nem kell mindent elhinni, apa valóban tett néhány szörnyű dolgot, de a fő, hogy megváltozott.

- Hope is ezt mondta, és mesélt még Niklaus apáról - bólintott Noah, majd Kolhoz lépett.

- Niklaus apa? - fordult Hope felé T/N.

- Majd megérted, csak várd meg míg Noah mondja el, ne kérdezz rá nyíltan - felelt Hope.

- Bemegyünk Noah holmijáért - szólt a beszélgetőknek Kol és Noah társaságában bement az épületbe.

- Nekem Alariccal kéne beszélnem - tűnődött T/N. - Elkisérsz?

- Persze - bólintott a lány, majd az igazgatói iroda felé navigálta öccse anyját ahol kopogás nélkül rá is tört a Saltzman családra.

- Hope! - kiáltott a lányra Lizzie. - Már megint mit keresel itt?

- Én kértem meg Hope-ot, hogy kísérjen el - lépett Hope mellé T/N. - Beszélnem kell édesapátokkal Noah-ról és bizonyos okatatási módszerekről, lehetőleg négyszemközt - tette hozzá mikor Hope és Lizzie id meg akart szólalni.

- Gondolom én azért nem zavarok - állt lányai mellé Caroline.

- Nem, jobb ha te is tudsz néhány dolgot - biccentett T/N és jelentőségteljesen nézett a három lányra.

- A kocsinál várlak - pillantott még vissza az ajtóból Hope és bezárta maga mögött.

- Mi a probléma? - törte meg a csendet Alaric.

- Ne játszd a tudatlant Ric, te hívtad ma fel Kolt miután Noah halott ezt-azt a tanórán - csattant fel T/N.

- Ha a Klaus...

- Igen Ric, a Klaus eset a baj - vágott közbe a nő. - Hogy lehet ezt három évesnek tanítani!?

- Noah a legfiatalabb diákunk nem figyelhetek mindig az Ő igényeire - felelt higgadtan Alaric.

- Ha jól emlékszem mikor beírattam ide Noaht szeptemberben akkor megállapodtunk abban, hogy épp ezért figyelsz jobban - csapott az asztalra dühösen T/N.

- Nyugodj meg T/N - intette le a nőt Caroline.

- Nem, nem nyugszom le - kiabált magából kikelve az anyuka. - A három éves fiam a bizonyíték arra, hogy az iskola igazgatója nem figyel a gyerekek megfelelő mentális fejlődésére.

- Kérlek T/N beszéljük meg higgadtan - próbálkozott ismét Caroline. - Biztosan van megoldás a problémára.

- Igen, haza viszem Noaht - jelentette ki T/N. - A Salvatore iskola jelenleg még nem elég fejlett ahhoz, hogy kis gyermek tanítását is elvállalja.

- Na de T/N...

- Nem érdekel mit szeretnél mondani Ric, én ezt már akkor eldöntöttem mikor megtudtam, hogy mi történt ma Noah-val - fújt dühösen T/N és mielőtt Caroline vagy Ric megszólalt volna elhagyta az irodát.

- Mi történt T/N? - kérdezte a nőt Hope mikor mellé ért.

- Előfordulhat, hogy kiabáltam és közöltem, hogy haza viszem Noaht - felelt a nő. - Te is szeretnél jönni Hope? - kérdezte kíváncsian T/N.

- Szeretnék, de nem lehet - mosolygott halványan Hope -, vizsgáim lesznek.

- Jaj ne haragudj, teljesen kiment a fejemből - kerekedtek ki a nő szemei.

- Semmi baj, Kol mesélte, hogy most kezdtél az egyetemen tanítani - legyintett Hope.

- Sok sikert! - ölelte magához a lányt T/N mikor Kol és Noah a fiú holmijával tértek vissza.

- Köszönöm - mosolygott Hope, majd óvatosan elhúzódott T/N-tól/től. - Ti pedig Kollal valljátok végre be azt amit mindketten titkolni próbáltok még magatok elől is - lépett inkább öccséhez a Mikaelson lány. A legifjabb Mikaelson anyja összeráncolt szemöldökkel figyelte a búcsúzkodó testvéreket, majd meglepetten fordult Noah felé mikor azt mondta;

- Anyu, apu mehetünk.

Noah ezt követően mosolyogva ült be a neki szánt helyre, majd türelmesen várta míg anyja és Kol beszálljon az autóba. Az út ezt követően csendben telt, Noah a tájat nézte míg a Kol-T/N duó a fiú szavait emésztette. Majd megérkeztek és a Mikaelson rezidencia csendje nyomasztóan fogta őket közre, míg a nő meg nem törte;

- Ha Noah elaludt beszélnünk kell - indult az emeletre T/N maga előtt terelve a fiút, Kol pedig bólintva fejezte ki egyetértését.

- De beszélni akarok Bex és Freya nénivel - cövekelt le a lépcsőn Noah.

- Noah - sietett a fiúval szemben a lépcsőn Freya.

- Anya - pillantott fel a nőre boci szemekkel Noah T/N pedig beleegyezően bólintott.

- Beszélhetnénk most? - érintette meg a nő vállát Kol.

- Persze.

- Volt néhány percem beszélni Hope-al és Ő bíztatott erre - sóhajtott a férfi. - Hosszú évekig próbáltam tagadni, de ideje kimondanom. Fontos vagy nekem, nagyon és nem úgy mint egy barát. Sosem voltam a szavak embere, de az biztos hogy; Szeretlek!

- Szeretlek Kol - mosolygott halványan T/N és belesimult a férfi ölelésébe.