Kérte; _Sophiesword_-Remélem tetszik, és nem ijesztettelek el olvasóim szerény táborából.

Név; Sophie Evans

Sophie; Barna hajú, zöld szemű lány, aki haj színét leszámítva kísértetiesen hasonlít Lily-re.

Roxforti ház; Griffendél

Testvér; Lily és Petunia Evans

Külső szemszögből íródott, leszámítva azt a részt ahol fel van tüntetve, hogy "J/Sz" mivel az-értelemszerűen-James szemszöge.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Az R.B.F. vizsgák közeledtével nem kis súly nehezedett Sophie vállára és az, hogy közben nap mint nap látnia kellett miként udvarol James Potter Lilynek csak még inkább a szakadék széle felé sodorta a fiatal lányt, azt ugyanis tudni kell, hogy Sophie beleszeretett a fiúba annak ellenére, hogy James tudomást sem vett róla.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

J/Sz

A tavaszi szünetre indultam haza mikor egy lobogó vörös hajkorona került látókörömbe, nyomban utána is eredtem.

- Lily...- szólítottam meg.

- Nem - vágott a szavamba minnél előbb, és kérdést feltenni időm se volt.

- Pocsékul nézel ki - mérte végig Lilyt a mellénk érő Sirius.

- Csak a kialvatlanság - legyintett Lily. - Neked mi a mentséged arra, hogy egész évben pocsékul nézel ki? - vágott vissza szívem egyetlen választotta.

- Remek humorral áldott meg téged Merlin - forgatta szemét Sirius. - Gyere James, hagyjuk magára a vörös furiát.

- Ne, ne menjetek - szólt utánunk Marlene. - Lily egyébként is beszélni akart veletek.

- Muszáj? - pillantott a szőke lányra Lily.

- Igen muszáj - tette a lány vállára kezét biztatásképp az odalépő Alice, szorosan utána pedig Dorcas futott be.

- Beszélt már velük? - fordult Marlene felé.

- Csak kritizált minket - sóhajtott Sirius.

- Na gyerünk Lily - biztatta a Hollóhátas lány Lilyt.

- Szeretném, ha a szünetben ellátogatnál a családomhoz és beszélnél Sophie-vel - szedte össze magát a vörös hajú angyalom. - Aggódom érte és attól tartok te vagy az egyetlen aki még hatással lehet rá.

- Miért én? - kérdeztem meglepetten.

- Régen veled járt büntető munkára, az örök kötelék - mondta gúnyosan McKinnon. - Csak egyszer tennél meg valamit aminek értelme van Potter.

- Kérlek...James - préselte ki magából nehezen a szavakat Lily.

- Átgondolom - vontam vállat és ott hagytam a reménykedő Lilyt

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Feszengve áltam az Evans család bejárata előtt, és idegesen pislogtam a belépésemet gátló falapra. Híres bátorságom kezdett elszállni és készültem haza indulni, mikor az ajtó kinyílt és egy barna hajú, barna szemű nő nyitott ajtót-nyilván az Evans lányok édesanyja, Loren Evans.

- Segíthetek valamiben? - mosolyodott el halványan.

- Sophie Evans-t keresem - mondtam továbbra is feszengve, magamra sem ismertem. Mikor lettem ennyire bizonytalan? Hova lett a magabiztos és menő, nyerő James Flemont Potter?

- Ezesetben gyere be - nyitotta szélesebre az ajtót a nő. - A barátja vagy? - érdeklődött Ms Evans miután becsukódott mögöttem az ajtó.

- Nem igazán, de egy évfolyamba járunk és háztársak vagyunk - pillantottam körbe a lakásban Sophie után kutatva.

- Tehát Griffendéles vagy - állapította meg továbbra is mosolyogva Ms Evans, én pedig csendben rábólintottam.

- Sophie nincs itthon, elment Petuniával egy régi közös ismerőshöz - trappolt le a lépcsőn Lily.

- Velem? - lépett be a helységbe Petunia. - Nekem azt mondta, hogy anyával fog kertészkedni.

- Megint kezdi - sóhajtott Ms Evans és ezúttal egy kínos mosoly díszítette arcát. - Sophie drágám, téged keresnek - kiabált az emeletre, válasz azonban nem érkezett. - Sophie Helena Evans ha nem jössz le most rögtön elkobzom az összes könyved - indult dühösen az emeletre Ms Evans.

- Jövök már, nem kell fenyegetőzni - sietett a nővel szembe Sophie.

- Szedd rendbe magad, és menj el James-sel sétálni - bökött az emeletre Loren.

- Ezért igazán nem kellett volna kihívni - fújtatott Sophie, de anyja kérésének eleget téve indult vissza az emeletre.

- Be sem mutatkoztam, honnan tudja a nevem? - fordultam érdeklődve a barna hajú nő felé.

- A lányaim már meséltek rólad eleget ahhoz, hogy megismerjelek - kuncogott a nő. - Bűn lenne nem ismerni egy híres Tekergőt.

- Mindent elmeséltek magának? - botránkoztam meg.

- Igen, nagyon szívesen megnéztem volna miként festesz kormos arccal bájitaltan után.

- Az abszolút nem az én hibám volt... - kezdtem magyarázódni, de Sophie közbe vágott;

- Hanem Sirius-é, tudjuk - sietett le az emeletről. - Megyünk vagy vissza mehetek a szobámba? - pillantott fel rám.

- Megyünk - toltam ki magam előtt az ajtón a lányt, s visszaintettem a családjának. - Végig levegőnek fogsz nézni? - karoltam át Sophie vállát.

- Nem nézlek levegőnek, egyszerűen nincs mit mondanom - lökte le a kezem válláról.

- Aggódnak érted - pillantottam Sophie arcára, melyen felfedezhetőek voltak a fáradtság jelei. - A szüleid, a testvéreid, a barátaid, a barátaim és én. Mi történik veled?

- Nem történik semmi - válaszolt mereven az úton pihentetve tekintetét.

- Akkor mi történt? Miért zárkózol el a világtól? - fordítottam magam felé a barna hajú Evans lányt.

- Nem történt semmi James, egyszerűen kezdek meg komolyodni - vont vállat Sophie.

- De ez nem feltétlen jár azzal, hogy mindenkit kirekesztesz az életedből - oktattam ki a középső Evans lányt.

- Lily vett rá arra, hogy ezekez mond nekem? - kérdezte. - Magadtól nem tudnál ennyi értelmes mondatot összerakni - tette hozzá gúnytól csöpögő hanggal.

- Nem Lily mondta, mármint igen, de nem - feleltem.

- Megkért arra, hogy beszélj velem? - vont kérdőre csillogó szemekkel Sophie? Azok könnyek? Könnyek csillogónak a szemébe? Miért?

- Igen - bólintottam, Ő pedig elsírta magát. - Sophie most mi a baj?

- Ha Lily nem szól eszedbe se jutok? - kérdezte mikor kezdett csillapodni a sírása és letörölte könnyeit. - Nem is értem aggódtál, Lily kegyeiért csináltad ezt is, nála akartál jó pontot szerezni.

- Én... - kezdtem magyarázódni, de a lány félbe szakított;

- Ne mondj már semmit, mindent értek. Nem kell aggódnod, visszailleszkedek a baráti társaságomba és elintézek egy randit neked Lily-vel, csak hagyj békén - pillantott rám megtörten és derékig érő barna haját hátra dobva viharzott el mellettem és feltehetőleg haza ment.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

K/Sz

A tavaszi szünet után Sophie már a vonat út alatt elszigetelte magát a barátai elől és könyveibe temetkezve ült teljesen egyedül. Megszegte azt amit Jamesnek mondott, bár Lily-vel valóban beszélt. Ő megtette ami tőle telet és a többi testvérén múlik.

James gondolataiba merülve lépkedett az expressz folyosóin, és ez barátai figyelmét sem kerülte el. Sirius nem kezdett faggatózni, úgy érezte, hogy James majd elmondja neki ha úgy érzi, Remus Sirius-hoz hasonlóan gondolkodott, Peter pedig el volt foglalva a nemrég vásárolt csoki békájával. Csendben ültek a kupéban ami tőlük nem megszokott, épp ezért akadtak olyan diákok akik azt hitték betegek, ezek között a diákok között volt Lily is.

- Szerelmes vagyok, - szakította félbe a lány kérdés áradatát James - és nem Lilybe.

- Hála Merlinnek - sóhajtott megkönnyebbülve Lily. - Ki lett az a szegény szerencsétlen?

- Sophie - fürkészte a padlót James.

- A Hollóhátas szőke? - dőlt barátja felé Sirius.

- Nem, a barna Griffendéles - felelt James helyett Remus, James pedig rábólintót. - Tavaly óta sejtettem, hogy így van.

- Lehet, hogy sosem voltam Lilybe szerelmes? - tette fel a kérdést a Potter fiú.

- Lehet, hogy a vörös Sophie-t láttad bennem - töprengett Lily.

- Előfordulhat - vont vállat Sirius. - Azonban ha ez így van, akkor mit keresel még itt? Emeld fel a segged és beszélj Sophie-val.

- Ilyet sosem mondtam és többet nem is fogok, de Blacknek igaza van - szólt vissza Lily a folyosóról és végleg ott hagyta a baráti négyest.

- Hol a híres bátorság ami a Griffendélbe juttatott be? - cukkolta Sirius a hős szerelmest.

- Nem csomagoltam be, az otthoni polcon maradt - felelt szarkasztikusan James.

- Valójában miért nem akarsz beszélni vele? - tette fel a kérdést Remus a középső Evans lányra utalva.

- Összevesztünk a szünetbe - lépett a kupéba Sophie.

- Akkor most miért vagy itt? - forgatta szemét Peter.

- Kiirtatni a kártevőket - vetette oda foghegyről Sophie a Pettigrew fiúnak, majd mit sem törődve tovább vele és a másik két fiúval egy csókba invitálta Janes-t. Percek, másodpercek akár egy óra elteltével az Evans lány mosolyogva húzódott el James-től.

- De...ez...de - hebegett Sirius a két fiatalra mutogatva.

- Mi van Sirius? - sóhajtott Sophie.

- Akik haragba vannak azok nem tesznek ilyet - bölcselkedett a Black család idősebb fia.

- Sajátos békülési módszer - vont vállat a lány.

- Honnan volt ehhez elég bátorságod? - fordult a lány felé Remus.

- Talán, de tényleg csak talán egy Lily Evans nevű hírszerző remek munkát végzett, de talán az is hozzátett, hogy a Griffendél ház tagjaként nem kis bátorsággal rendelkezek - felelt mosolyogva Sophie.

- Lily remek munkát végzett - biccentett Remus.

- Vagy rémálmot váltott valóra - fintorgott Sirius a James-Sophie csókolózó párosára tekintve.