Kérte; —
De ajánlom mindenkinek, ez az idei év első karácsonyi(szálas) története tőlem nektek.

Mindenki döntse el, hogy ő melyik Jace szeretné Aurora apjának.

A karácsony közeledtével T/N különös gonddal válogatta össze kislánya Aurora ajándékait, s miután sikeresen beszerzett mindent még gondosabban csomagolta be őket. Az éjszaka ismét folytatta volna, ha nem érzi meg valaki más jelenlétét a lakásban miután elaltatta a négy évest.

– Tudom, hogy itt vagy Jace – csukta be a kisszoba ajtaját T/N.

– Mindig tudod – válaszolt Jace.

– Most mi kéne? – fordult Jace felé a nő.

– Meg sem látogathatom Aurorát? – vonta fel szemöldök Jace.

– Nem ezt mondtam Jace, de pontosan tudod, hogy ilyenkor Ő már alszik – felelt T/N.

– Nálad van... – kezdte a férfi, de T/N rögtön tudta mire gondol.

– Igen, már hozom – sietett fel az emeletre T/N, hogy a férfi ne lássa a szemében megcsillanó könnyeket. – Megkéred a kezét?

– Nem, ez Izzy ajándéka – nevetett Jace. – De ha így lenne, miért is zavarna? Te dobtál ki Aurora születése után.

– Nem zavarna – hazudott a fiatal anyuka. – Mellesleg nem véletlen "dobtalak ki"!

– Mi az, hogy nem véletlen!? Egyik nap haza jöttem és öt perccel később már kint álltam az összes holmimmal együtt.

– Mit mondtál aznap Alec-nak? – kérdezte gúnyosan T/N.

– Azt, hogy...magához akar láncolni egy gyerekkel – hunyta le szorosan a szemeit Jace.

– Gondoltam inkább nem láncollak magamhoz egy gyerekkel, mellesleg gyorsan ment a túl lépés – szúrta oda sértetten T/N. – Hisz jött is Clary.

– Tényleg azért raktál ki, mert volt egy baklövésem és azt mondtam Alec-nak amit?

– Igen, mindketten tudjuk, hogy hamarosan te magad is elmentél volna – hajtotta le a fejét a nő.

– Minden más lett volna – sóhajtott Jace.

– Holnap jössz Auroráért, igaz? – pattant fel eddigi helyéről T/N ezzel elterelve gondolatait. – Már hiányzik neki Izzy és Alec, elvihetnéd hozzájuk.

– Persze, holnap reggel jövök érte – bólintott Jace és mire a nő kettőt pislogott volna már ott sem volt.

🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄

Aurora pislogás nélkül bámulta az ajtót, izgatottan várta, hogy az apja érte menjen és ismét találkozzon a Lightwood testvérekkel.

– Anya! – kiabált a konyhában tartózkodó anyjának Aurora. – Hoznál még kakaót?

– Tessék – rakta a lány előtt lévő kisasztalra a bögrét T/N.

– Mikor ér ide apa? – fogta meg anyja kezét a kislány mielőtt ismét magára maradt volna.

– Hamarosan – pöckölte meg a lány orrát T/N, mire Aurora nevetve elhúzódott. – Na ezt akartam, ne lógasd az orrod.

– Bonthatok ki ajándékot? – fordult a karácsonyfa felé Aurora. – Meg akartam vele várni apát, de...ő sose jön időben.

– Ezt már megbeszéltük, apának fontos dolgai vannak – sóhajtott a nő. – Menj és tényleg nézd inkább meg az ajándékaidat.

– Miért kapok mindig ilyen sok ajándékot? – ült be a doboz halmaz közepére Aurora.

– Mert megérdemled, mindig olyan jó kislány vagy – mosolygott halványan T/N.

– Aurora – sietett lánya felé az érkező Wayland.

– Szia apa – húzta le magához egy ölelésre a férfit a kislány. – Boldog Karácsonyt!

– Boldog Karácsonyt! – nyomott a lány szőke tincsei közé egy atyai csókot Jace. – Sokat vártál?

– Csak két és fél órát – forgatta szemeit T/N, majd folytatta; – Legkésőbb fél hétre hozd haza.

– Rendben – bólintott a férfi. – Menj és öltözz jó melegen kicsi – kérte lányát Jace.

– Oké – trappolt az előszobába Aurora.

– Boldog Karácsonyt T/N! – nyújtotta a kis dobozt lánya anyja felé Jace.

– Boldog Karácsonyt Jace! – vette át ajándékát T/N miközben átadta a férfi ajándékát.

– Van...van kedved velünk jönni? – kérdezte halkan Jace.

– Nem akarom megzavarni az apa-lánya programot – hárított T/N.

– Az Intézetbe megyünk Izzyékhez, neked is lenne társaságod.

– Gyere te is anya – állt T/N elé Aurora.

– Rendben, de a hallgatózásról még elbeszélgetünk – egyezett bele T/N.

– De nem ma, ma karácsony van – mosolygott Aurora, majd toporzékolva várta míg anyja elkészül. – Ez a hely még mindig ultra menő – nézett körbe csillogó szemekkel Aurora.

– Jól hallom, itt van Rory? – sietett a négy éves felé Izzy. – Egyre csinibb vagy, lassan elbújhatok mögötted.

– Nem is, te mindig szép leszel Izzy – ölelte meg a nőt Aurora.

– Köszönöm kicsi – mosolygott halványan a nő.

– Hol van Alec? – fordult körbe többször is Aurora.

– Nyugi szöszi, itt vagyok – lépett el T/N mellett a férfi. – Jó újra látni.

– Téged is – bólintott Rory. – Na hol van az ajándékom?

– Aurora – sápadt le szégyenében T/N. – Nem illik ilyet kérdezni.

– T/N? – állt a H/Sz hajú elé döbbenten Izzy. – Istenem, de jó újra látni.

– Hiányoztál Izzy – húzta magához egy szoros ölelésre T/N a fekete hajút.

– Hiányoztál – súgta a nő fülébe Izzy, majd elhúzódott tőle és Aurora mellé lépett. – Gyere, a fa alatt vannak az ajándékaid.

– Majd jövök anya – kiáltott vissza a válla felett Rory, majd eltűnt anyja szeme elől.

– Remélem, hogy nem ugyanazt vettük neki – pillantott a lánya apjára T/N.

– Nem valószínű, figyeltelek – felelt Jace.

– Sejthettem volna – ingatta lemondóan T/N, de a szája felfelé görbült.

– Már jó ideje figyellek ami azt illeti – ismerte be Jace. – Érdekelt, hogy van-e valakid? Hogy még mindig szereted azokat amiket együtt csináltunk? Hogy boldog vagy?

– Mire jutottál?

– Boldog vagy, ha Aurora veled van, de magányos vagy ha ő nincs veled – állt a nő elé Jace. – Nincs senkid, és ha nem tévedek még mindig vissza vársz.

– Vártalak, és várlak ezt kár lenne tagadni és, hogy őszinték legyünk, csak két szabadba került volna akkor Jace, csak kettőbe – szipogott T/N.

– Sosem szerettem Claryt – vallotta be Jace. – Kellett valaki aki eltereli a gondolataimat arról a fiatal, független nőről aki már 15 éves koromban elrabolta a szívem.

– Szeretlek Jace, és remélem nem ijesztettelek el – törölte le könnyeit T/N.

– Szeretlek T/N – mosolygott Jace, majd össze illesztette ajkaikat és mindketten belemosolyogtak mikor meghallották Rory távolból érkező hangját;

– VÉGRE!