Kérte: _Sophiesworld_

Lyra most ötödéves és a tavaszi szünetre megy haza a Potter házaspárhoz, de nem egyedül.

Jól láthatóan ez egy folytatás szóval ha nem olvastad az első három részt akkor hess és kezd azzal!

A ládáját maga előtt lebegtetve Lyra mosolyogva sietett az expresszhez. Az elmúlt egy évben ugyan nem adta fel teljesen, de kevesebb időt fordított Sirius és Peter ügyére. Miután a családja helyre tette a benne kavargó érzelem kavalkádot és Gideon ismét árnyékként követte mindenhová kicsit kiszakadt a könyvtárból és nyitottabb szemmel járta a világot. Remek megfigyelő képességének hála nem sokáig maradt titok előtte, hogy mire utalt Marlene. Alig két hétbe se telt és Lyra is rendezte magában az eddig kavargóérzéseit és rá kellett jönnie, nem csak hálát érzett a Graham fiúval szemben amiért sosem hagyta magára, magának is nehezen ismerte be, de-ki tudja mióta-szerelmes a fiúba. Lyra fejébe alig fért bele, hogy egy annyira jólelkű és odaadó fiú mint Gideon tudja őt szeretni, a családi hátterét figyelembe véve még annyira sem. Gideon ugyan aranyvérű lett volna, ha a fiú nagyszülei nem lesznek vérárulók és törik meg a fiú családfájában uralkodó mugli gyűlöletet, de ez megtörtént így ők teljesen más neveltetésben részesültek. Ugyan Lyra valóban kilógott a Blackek sorából akkor sem tudta elhinni, hogy a fiú nem ítéli el, de Gideon kitartó volt, egyfolytában bizonyított majd végre nem Lyra legjobb barátjának hívhatta magát hanem a pasijának. Az előző tanév végén lett hivatalos a kapcsolatuk, a nyarat még nem találták alkalmasnak arra, hogy a Potter házaspár elé álljanak, ősszel nem mentek haza és a karácsonyt is a Roxfortban töltötték így a tavaszi szünetet vált alkalmassá-nyárig már nem nagyon húzhatták. Az állomásra érve aztán egy széles mosoly jelent meg Lyra arcán, Gideon annak ellenére is a peronon várta, hogy Lyra kijelentette; Nem muszáj rá várni. A Black lány nem habozott, ahogy tudta felrakta ládáját majd a fiú mellé sietett. A várt ölelés azonban elmaradt és a sugárzó mosoly is eltűnt Lyra arcáról ahogy Gideon aggódó arcára tekintett.

- Miért nézel rám így? - értetlenkedett Lyra miután némi bátorságot összeszedve feltette az őt leginkább foglalkoztató kérdést.

- Nem olvastál ma Reggeli Prófétát? - kérdezte Gideon.

- Nem, már nem kérem - ráncolta szemöldökét Lyra. - Miért? Mit ír?

- Tegnap éjjel a bátyád megszökött az Azkabanból - adta át a napilapot Gideon melyen Sirius elfoglalta az egész címlapot.

- A titokgazda aki nem tart titkot úgy látszik újra szabad - állt meg a pár mellett Violet Parks, egy hatodéves Mardekáros akinek a szülei valahogy elkerülték az Azkabant. - Ugye te nem mondtál neki semmi fontosat Lyra? - játszotta az aggodalmast Violet.

- Reméljük nem őrzi a szüleid egy mocskos titkát sem Parks - vágott vissza egy angyali mosolyt villantva  a lányra Lyra, különösebben sosem hatotta meg a Mardekárosok ítélkezése, utálták őt elegen a kígyós ház tagjain kívül is, néha saját háztársai között is kívülállónak érezte magát. A Mardekáros lány végül nem felelt, vonallá préselte ajkait majd egy metszőpillantás és sértett orrfelhúzás mellett otthagyta Lyrát és Gideont a peronon. Ahogy a lány felszállt a vonatra Lyra barátjára nézett és bár igyekezett tartani magát kirobbant belőle a nevetés. 

- Nem félsz, hogy hasonló megjegyzések várnak rád? - kérdezte végül Gideon.

- Ugyan, az elmúlt évek megedzettek - vont vállat Lyra. - Az emberekben mindig ott lesz az előítélet, mindenki vállára ránehezedik egy sztereotípia azzal kapcsolatban, hogy milyennek kéne lennie.

- Nem véletlenül lettél Hollóhátas - mosolygott barátnőjére Gideon, Lyra az egyik legnagyobb igazságot mondta ki. 

- Izgulsz? - igyekezett más vizekre terelni a beszélgetést Lyra. - Most találkozol először Mrs és Mr Potterrel úgy, hogy a barátom vagy. 

 - Mrs és Mr Pottertől nem tartok, szerintem sejtették, hogy ez lesz - merengett a Graham fiú. - Így visszagondolva azt hiszem, hogy áldásuk is adták annak ellenére, hogy az nem lett kimondva. A testvéreddel való találkozás annál inkább aggaszt. Mi van ha Regulus nem tart elég jónak hozzád!?

- Ne legyél gyagyás - forgatta szemeit Lyra. - A testvéreimnek egy dolog számít, hogy én boldog legyek. Melletted boldog vagyok és nem mellesleg a tavalyi kis akciód azt hiszem segített bizonyítani Regnek, hogy fontos vagyok számodra és azt nézed számomra mi a legjobb. 

- Remélem igazad van - sóhajtott a fiú, majd a lány vállára dőlt. A tavaszi szünet előtti utolsó éjszaka minden évben kiszökött a Hollóhátas Blackkel és ez ezúttal sem történt másképp. Ez volt az ő szokásuk első éves koruk óta, valahogy úgy érezték mindig akkor a legszebb az éjszakai égbolt és a napfelkelte így ezek az esték mindig így teltek.  A Csillagvizsgáló toronyban átbeszélgették az éjszakát és Gideon minden évben meghallgatta ahogy Lyra mesél a számára legkedvesebb csillagképekről, ezúttal azonban valami más volt, Gideon maga sem tudta, hogy mi, az azt megelőző éjszakákon sem aludt túl jól így az utat teljesen átaludta, akkor ébredt fel mikor Lyra óvatosan rázni kezdte a vállát. 

- Elakarsz indulni már most a Roxfortba? - nevetett Lyra.

- Mióta ennyire rövid az út? - kérdezett vissza még kissé kómásan Gideon.

- Rövid? - forgatta szemeit Lyra majd vállához kapott. - 5 és fél órát aludtál át, máskülönben nem érezted volna ennyire rövidnek az utat.

- Miért nem ébresztettél fel hamarabb? 

- Olyan nyugodtnak láttalak mint mostanában nem - mosolygott Lyra. - Elég kialvatlannak tűntél az utóbbi néhány napban és gondoltam jót tesz ha hagylak.

- Egy tünemény vagy - nyomott egy apró csókot a lány homlokára a Graham fiú. 

- Tudom, de ne hangoztasd - kérte Lyra majd a fiút karon ragadva kezdte magát átfurakodni a tömegen, ugyan néhány percébe beletelt, hogy utat törjön, de csak sikerült és a peronra ugrott majd kicsit odébbállva megakadt a szeme azon akit keresett . - Mia néni itt vagyok - integetett Lyra vidáman a forgolódó nő felé.

- Lyra - sietett a lányhoz Mia és egy szoros ölelésbe vonta. - Nagyon vártunk titeket, Regulus és Fleamont odahaza vár, adtam nekik egy kis feladatot. 

- Jó újra látni Mrs Potter - mosolygott Gideon és átkarolta az időközben mellé visszalépő Lyrát.

- Örülök neked Gideon - mosolygott a fiúra a nő, majd Gid legnagyobb döbbenetére őt is egy bordaropogtató ölelésbe vonta. - A fiatalok készen állnak a hopponálásra? - Mia csak egy bólintást kapott válaszul és pár pillanattal később a kúria előszobájában álltak Regulus és Fleamont előtt. Lyra számára először nem a két férfi által alkotott dekoráció szúrt szemet hanem a Regulus és Fleamont között helyet foglaló kutya. A Black lány gyanúsan sokáig méregette a kutyát, majd egy óvatos mosolyra húzta az ajkait;

- Már meg sem ölelsz Sirius?

- Hogy hihettem, hogy nem jössz rá azonnal? - karolta át a lányt idősebb fivére. - Az én zseni kishúgom előtt nincsenek titkok.

- És a zseni húginak sincs titka, igaz? - buktatta le húgát nyomban Reg.

- Hát ha volt is ezután nem lehet - préselte össze ajkait Lyra majd nagy levegőt vett és kibökte a lényeget; Animágus lettem.

- Animágus lettél? - kérdezett vissza Sirius.

- Igen és tudom, hogy felelőtlenség volt, nem lett volna szabad egyedül csinálnom, de szükségem volt arra, hogy valami elterelje a figyelmem és más nem igazán érdekelt abban az időben - kezdte hadarni a magyarázatát Lyra. - Eredetileg James segített volna nyáron, de akkor haltak meg és nagyon magam alatt voltam és téged is bezártak teljesen ártatlanul és...és magamnak se akartam beismerni, hogy mást kell megkérnem ezért inkább egyedül vágtam neki. Ha mást kérek meg úgy éreztem volna, hogy elárulom Jamest és gondoltam ez a legjobb megoldás.

- Lyra, engedsz engem is szóhoz jutni? - szakította félbe húgát Sirius és miután a lány bólintott lágyan elmosolyodott; - Nem kellett volna ennyire magyarázkodnod, az első mondat is bőven elég lett volna. Sejtettem, hogy nehéz neked viszont azt nem gondoltam, hogy annyira hogy ezzel keljen elterelned a figyelmed. Még mielőtt azt gondolnád, hogy hargszom tisztázzuk, nem haragszom.

- Nem? - lepődött meg Lyra.

- Pontosítva nem ezért - merengett el Sirius. - Na de hogy volt merszed felnőni!? Mi az, hogy barátod van!?

- Jaj, ne reagáld túl - sóhajtott Lyra. - Rengeteget köszönhetek Gideonnak.

- Ugyan, a fiúk... - kezdte Sirius, de húga dühösen szavába vágott.

- Te meg ne próbáld előadni, hogy mit akarnak a fiúk!

- Ezt most hogy értsem?

- Mikor te voltál ötödéves Voldemort még nagyon az elején járt, nem volt annyi halál eset, pláne nem a környezetedben és csak úgy szaladtak utánad a lányok, viszont mostanra minden egészen más lett. Most mondjam el neked amit Mia néni mondott nekem!?

- Igen! Hallani akarom!

- Mind rengeteg mindent veszítettünk el a háborúban, mégis te az ártatlan 14 éves, fiatal boszorkány veszítetted a legtöbbet.Tudom, hogy ez kimondva szörnyen hangzik, azt elképzelni sem tudom, hogy megélni milyen lehet ennyi veszteséget. Viszont azt tudom, hogy Merlin a legnagyobb és legnehezebb harcokat a legerősebbeknek adja, márpedig ez a mindenkinél erősebb és kitartóbb harcos az én hősöm, és a neve sem titok; Lyra Talitha Black.

- Senki sem vitatta, hogy sok veszteség ért - próbált higgadt maradni az idősebb Black fivér.

- 1981 november elsején kellett szembe néznem a keserű igazsággal, hogy újabb számomra fontos emberek estek el a kígyó keze által, túl nagy volt a fájdalom és megfogadtam, hogy nem engedek magamhoz senkit közel - fakadt ki Lyra. - A barátaim el is taszítottam magamtól, viszont Gideon kitartott mellettem és mikor nem látott más megoldást szervezett nekem egy találkozót a Roxfortba Mia nénivel, Fleamont bácsival, Remussal, Dorcassal, Marlenevel és Regulussal. Megtette, mert nekem arra volt szükségem annak ellenére hogy én nem mondtam ki! Tudta mire van szükségem! Sosem erőltetett semmit! Mi lenne ha adnál neki egy esélyt!?

- Lyra én... - kereste a szavakat Sirius, nem gondolta, hogy húga ennyit köszönhet a fiúnak. - Én nem akartam elhinni, hogy valóban egyre inkább felnősz. Természetesen megadom az esélyt Gideonnak.

- Köszönöm - sóhajtott Lyra és újra bátyja nyakába borult.