6. Prefence
Karakterek;
- Kol Mikaelson
- Klaus Mikaelson
- Elijah Mikaelson
- Rebekah Mikaelson
A sorozat cselekményeit nem követi! (◕ᴗ◕✿) A napokban étkeznek a kéréseitek! ✧◝(⁰▿⁰)◜✧
Ha Ő lenne az apád/anyád
Még a vámpírrá vállásuk előtt születtél, mikor pedig elértél egy bizonyos kort álom bűbájt bocsájtottak rád, ezzel óvva ellenségeiktől.
Kol Mikaelson (T/N 14 éves)
A Salvatore iskola udvarát bámulva kutattam tekintetemmel a lányom után, kit már hónapok óta nem láttam. Azonban mikor megláttam teljes mértékben meglepődtem, épp egy fiúval sétált, talán épp ezért döntöttem úgy, hogy én magam hozom el mellőle.
- Apu!? - lepődött meg T/N.
- Kivel voltál? A barátoddal? - szegeztem neki a kérdést.
- Jace, a legjobb barátom.
- De Ő egy fiú! - akadtam ki.
- Még mindig a legjobb barátom - felelt fújtatva T/N.
- Extrákkal? - kérdeztem gúnyosan.
- Talán - vágta rá csípőből T/N, én pedig bosszúsan indultam a fiú felé. - De valójában nem - tette hozzá elgondolkodva.
- Szórakozol? - fordultam vissza és sértetten meredtem a lányomra.
- Én bosszúnak hívnám - forgatta szemeit - a néhány évszázadért cserébe.
-
Csak jót akartam.
- Tudom apu - mosolygott rám, majd elém lépve átölelt és a fülembe súgta; - köszönöm.
Klaus Mikaelson (T/N 4 éves)
Szigorú tekintettel figyeltem az előttem álló H/Sz hajú lányt, majd tesvéreimre pillantottam.
- Miért mosolyog rám folyamatosan? - kérdeztem alig mozgó ajkakkal.
- Szeret téged Niklaus - felelt Elijah.
- Ő akkor ismert meg téged amikor még normális életünk volt, nem tudja az elmúlt évszázadok történéseit, ezáltal nem tud a szörnyűségekről amiket tettél - oktatót Rebekah.
- Egyáltalán tudja, hogy ki vagyok? - pillantottam kétkedve a négy évesre.
- Persze - bólintott Rebekah és a nézelődő lányra pillantott. - T/N ki áll veled szemben?
- Apa - felelt T/N miután abbahagyta a forgolodást. - Játszunk?
- Nem - feleltem és a mellém lépő-10 éves- Hope-ra néztem. - Festünk?
- Persze - felelt a lányom, majd megfogta T/N kezét és őt is magával húzta az emeletre.
- Ne tégy köztük különbséget Niklaus - ingatta csalódottan fejét Elijah, én azonban szavaira ügyet sem vetve mentem a lányok után.
(Ebből valószínűleg lesz egy oneshot ha az összes kérés publikálásra került)
Elijah Mikaelson (T/N 7 éves)
Kimért léptekkel haladtam a könyvtár felé remélve, hogy nem találom ismét a könyveim közelében T/Nt-t azonban ahogy beléptem a helységbe már tudtam, hogy felesleges volt reménykednem.
- Mit csinálsz? - hajoltam T/N mellé, majd válasza nélkül folytattam; - Csak nem a képet keresed?
- De igen - pillantott rám egy foghíjas mosollyal az arcán. - Látni szeretném újra.
- Sejtettem - emeltem le egy magasabb polcról a megfelelő könyvet, majd kivettem a képet és T/N elé tettem. - Gyönyörű nemde? - utaltam a képen szereplő édesanyjára.
- Igen, remélem én is ilyen szép leszek ha nagy leszek - simitotta hátra haját T/N.
- Egészen biztosan - foglaltam el kedvenc fotelem.
- Gondoltam apa - ült le a szemben lévő fotelba komoly arccal T/N. - Akkor mikor te és anya együtt voltatok még nem volt fényképezőgép. Rólatok hogy lehet közös fotó?
- Eredetileg Niklaus bácsikád festette a képet, később a biztonság kedvéért készítette a kisebb példányt amit te annyira szeretsz nézegetni.
- Festmény? - kerekedtek ki a 7 éves szemei, én pedig egy mosollyal az arcomon figyeltem az Ő zavarodott arcát.
Rebekah Mikaelson (T/N 17 éves)
Büszkén pillantottam a lányomra aki még Freyát is megszégyenítette varázs erejével, már csak az volt kérdés számomra, hogy Hope erejével vetekszik-e.
- Ha a varázserőm nincs egy szinten Hope-val akkor is büszke leszel rám? - állt elém T/N.
- Mindig büszke voltam rád és ezen ez sem fog változtatni - öleltem meg.
- Ne feledjétek ellenfelek vagytok, nem ellenségek - osztotta meg gondolatát a lányokkal Elijah.
- Én Mikaelson boszi vagyok - vágta rá a két lány egyszerre és elszántan folytatták a harcot.
- T/N elég lesz! - szóltam aggodalmasan mikor láttam lányom egyre sápadó arcát. - T/N!
- Hope - szólt a lányok felé Nik, majd láttam amint bátyám a falnak löki a lányom miután az egy kar lendítéssel a falnak vágta Hope -ot.
- Engedd el! - kértem fivérem. - Összemérték az erejüket, és Hope maradt alul aminek a lehetőségével Hope tisztában volt.
- Apa, igaza van - biccentett felém Hope, majd apja és T/N mellé lépett. - Esther nagyi régi kiképzése és az, hogy évszázadokat aludtál jót tett.
- Freya is remek munkát végzett - mosolygott T/N miután Nik elengedte, majd mellém lépett és annyit mondott; - Igazi Mikaelson boszi lettem!
Akkor még nem tudtam, hogy ennek mekkora jelentősége van. Nem tudtam, hogy mennyit számít, hogy az összes Mikaelson boszorkányt legyőzte, ugyanis itt még nem tudtuk, hogy akit legyőz annak erejének egy része az övé lesz és ez vezetett oda, hogy később nem tudra kordában tartani az erejét.
A következő prefence 3 karakterét és témáját kommentben lehet írni!。◕‿◕。
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro