Hagrid
Klaus Mikaelson
Bucky
Perselus Piton
Bellatrix [Black] Lestrange

Mikor az egyikőtök hosszú időre elmegy [Búcsú]

Hagrid

- Szóval ha jól értem akkor nyáron egy körözőt gyilkosra leszek rábízva, mert Dumbledore miatt az óriásokhoz kell menned? - pattant fel a helyéről kissé ingerülten T/N.

- Tu..tudod, hogy nem kérnék ilyet ha nem lenne nagyon fontos - dörmögött bajusza alatt Hagrid.

- Tudom - sóhajtott T/N, és megenyhülve fordult vissza nevelőapjához. - Az állomásra még elkísérsz?

- Igen, még van néhány dolog amit tisztáznunk kell - bólintott megkönnyebbülve a fél óriás. - Találkozunk a bejáratnál.

- Húsz perc múlva - fűzte tovább a lány és kilépett a vadőr házából.

[Ici pici TIME SKIP]

A Roxfort expressz mellett állva T/N dühösen fújtatott és türelmetlenül dobogott a lábával, majd látómezejébe került a dühe forrása, Hagrid.

- Sajnálom, hogy nem értem oda időben - lépett szégyenkezve a lány mellé Hagrid.

- Ki vár majd az állomáson? - kérdezte a lány nem reagálva a férfi mondatára.

- Lupin professzor - felelt a férfi miközben zsebében kezdett kutatni, majd a lány felé nyújtott egy csomagot.

- Kinek kell oda adnom? - vette át a csomagot T/N.

- Senkinek, az a tiéd - mosolyodott el óvatosan Hagrid.

- Köszönöm - ölelte magához nevelőapját a H/Sz hajú lány. - Vigyázz magadra, szeretnélek egy darabban viszont látni.

- Vigyázni fogok, ígérem - szorongatta meg a lányt a fél óriás. - Ideje felszállnod - hessegette a lányt Hagrid mikor a vonat füttyszóval jelzett. - Érezd jól magad! - tette hozzá a már ablakon kihajoló lánynak.

- Igyekezni fogok - intett mosolyogva T/N ugyanis a vonat lassan elindult. Hagrid pedig addig integetett a lánynak míg a vonat helyett már csak egy apró pontot lehetett látni.

Klaus Mikaelson

Klaus töprengve pillantott a bőröndöt szorongató T/N-ra/-re.

- Biztos vagy a döntésedben? - lépett a nő Klaus elé.

- Biztosabb már nem is lehetnék - biccentett Klaus. - A családod toleráns velem szemben, de tudom, hogy még így is nehezen viselik el a társaságom. S bár meglepő, de nem áll szándékomban tönkretenni a nővéred esküvőjét.

- Egy nap Ők is meglátják benned a jót - biztosította szerelmét T/N. - Egy hét múlva érkezem, addig ne tedd koporsóba a testvéreidet és ne csapold le az egész várost.

- Nem ígérek semmit - karolta át a nő derekát Klaus.

- Én pedig nem is azt kértem - ingatta fejét T/N, majd egy röpke csók után kilibbent a Mikaelson rezidencia ajtaján.

Bucky Barnes

Az állomás peronján akkora tömeg gyűlt össze, hogy T/N nehezen verekedte el magát az állomásra begördült vonatig, ahol az ablakon kihajoló katonák között kereste legjobb barátját.

- Bucky - kiabált hisztérikusan T/N miközben fel-fel ugrott néhány ablaknál.

- T/N! - kiáltott Bucky pont az ellenkező irányból, a fiatal lány pedig gyors hátraarcot vágva sietett a férfi felé. - Ha a jó irányba indulsz meglepett volna - vigyorgott az ablakhoz érő lányra Bucky.

- Meglepett volna ha nem nekem kell utánad hozni valamit - vágott vissza kissé sértetten T/N és a férfi kezébe nyomta az áhítatot papírt.

- Tudod, hogy enélkül nem engedtek volna be a laktanyára - lengette a lány szeme előtt Bucky a papírt.

- Fontolóra vettem a dolgokat, ugyanis először nem akartam elhozni - ismerte be szégyenkezve a lány.

- A lényeg, hogy a józan eszed és a lelkiismereted győzött - hajolt a lányhoz Bucky és egy igencsak szerencsétlen ölelésbe vonta.

- Vigyázz magadra! - kérte halkan, sírós hangon egyik legjobb barátját T/N.

- A haza az első - tolta el magától egy fanyar mosollyal az arcán Bucky a könnyes szemű lányt -, mond te is - kérte a H/Sz hajút.

- A haza az első - szipogta T/N, s ez volt a másikhoz az utolsó mondatok ugyanis a vonat maga mögött hagyta az állomást.

Perselus Piton

A temető már rég kiürült mikor T/N még az új sírt nézte kitartóan várva egy rég látott barátra.

- Elmegyek - jelentette ki halkan a nő, rá se pillantva a mellette öt perce szobrozó férfire ugyanis várt volna legalább rgy ócska sablon mondatot a férfitől mint például a "Tudom min mész keresztül." vagy a "Minden rendben lesz.", de egyik sem hangzott el így hát bevallotta, hogy gyáva módra-nem Griffendéleshez méltóan-megfutamodik, elmenekül.

- Mégis hova? - kérdezte csendesen Perselus.

- Amerikába, volt már ott egy remek állás ajánlat, és ez a tragédia megadta a löketet ahhoz, hogy elfogadjam - mormolta maga elé T/N.

- Mit szólna ehhez az iker testvéred?

- Támogatna, James mindig támogatott és ez fordítva is igaz volt - felelt kissé ingerülten a Potter ikrek fiatalabb tagja.

- Menekülni készülsz, ezt is támogatná? - csavart egyet a kérdésen Perselus.

- Nem, de sajnos Ő már nem tud megakadályozni - mosolyodott el fájdalmadan T/N. - Nem jóváhagyásra várok Perselus, és nem is megértésre, de nekem már csak te vagy és Remus azonban Ő még nálam is mélyebben gyászol, Ő Petert is elveszítette és csalódott Siriusban. Tehát az ok amiért veled osztom ezt meg nem több és nem is kevesebb, mint az, hogy elvárom tőled a toleranciát és ha a fülembe jut, hogy te Harry ellen áskálódsz, vagy máshogy bánsz vele akkor visszajövök és abban a találkozóban nem lesz köszönet.

- Mégis miért mondod ezt? - vonta fel szemöldökét a férfi.

- Tudtommal a Roxfort tanári karába kerültél, és mindketten tudjuk, hogy egy nap átlépi az iskola küszöbét - forgatta szemeit T/N. - Figyelmeztettelek Piton, és ne aggódj mérföldekről is tudni fogom, hogy mi történik Angliában - hopponált el a temetőből a nő.

- Mérföldekről is tudni fogom - ízlelgette a szavakat Perselus, majd megforgatta szemeit. - Biztos vagyok benne, csak egy újabb nagy kijelentés egy Pottertől.

Bellatrix [Black] Lestrange

1981. október 31-én a Malfoy kúria ablakán egy bagoly kopogott türelmetlenül, majd a védő bűbájon kívül Narcissa hopponált el a Lestrange kúriához.

- Bella! - lépett nővére ágya mellé Narcissa.

- Cissy - ölelte magához futólag húgát a nő.

- Hol vannak? - nézett körbe a helyiségben Narcissa.

- Itt vagyunk - lépett felesége ágya mellé Rodolphus karjában egy csecsemővel.

- Akkor add oda Narcissának, el kell mennünk - rontott be feldúltan a férfi testvére, Rabastan.

- Hova mentek? - vette át megszeppenve a kisfiút a szőke nő.

- Frank Longbottomhoz - felelt Rabastan. - A minisztérium egyik legjobb aurora, biztos tudja hova lett a Nagy Úr.

- Már pedig onnan vissza nem jöttök - horkantott kicsit sem nőiesen Narcissa, majd nővére felé fordult. - Jobb ha elköszönsz a gyerekeidtől.

Bellatrix elgondolkodva meredt húgára, majd a helyiségből kifordulva sietett három éves lánya szobája felé. Az alvó T/N-ra/-re nézve egy halvány mosoly jelent meg a nő arcán, majd halk léptekkel megközelítette az ágyat és leült lánya mellé.

- Mami? - pislogott laposakat a H/Sz hajú lány mikor meglátta anyját.

- Igen, elköszönni jöttem - simított ki T/N szeméből egy tincset Bellatrix. - Apa és Rabastan bácsi kíséretében el kell mennem valahova, de nagy az esélye annak, hogy sokáig nem jövök haza. Kérlek legyél okos, bátor, de főleg ravasz és vigyázz az öcsédre és Cissy nénire.

- Megígérem mami, te pedig vigyázz apára és a bácsira - bólintott elgondolkodva a három éves.

- Csodálatos kislány vagy, egy nap pedig még csodálatosabb nő leszel - nyomott T/N homlokára egy lágy csókot Bellatrix, majd pillanatokkal később az ajtóból tekintett vissza, mikor lánya utána szólt;

- Szeretlek mami - ásított hatalmasat T/N majd lehunyta szemeit.

- Szeretlek T/N - válaszolt még a nő, majd magára öltötte valódi énjét és egy eszelős vigyorral indult tönkretenni a Longbottom házaspárt.