A részt kérte: Aisa_nyucii (privátban) köszönöm szépen ❤

Felix pov.:

Sietve dobáltam be a cuccaimat a nagyobb utazó táskába. Hyunjin azt írta hogy már mindjárt itt lesznek Minhoval és Jeonginnal hogy fel vegyenek és elinduljunk nyaralni. Már nagyon izgatott voltam. Hyun pontosan tudta hogy mi... Vagyis Ki miatt. Minho már kilencedik óta tetszik nekem... De ő csak barátként tekint rám... És a pletykák alapján erősen homofób és nem mellesleg heteró.

Szóval esélytelen hogy viszonozza az érzéseimet. Hyunjin tud mindent... Ő az egyetlen igaz barátom. Szerinte megérné beszélnem vele... De félek hogy undorodni fog tőlem. Vagy... ennél is kevesebbet fogunk találkozni.

Gondolataimból a mobilom hangja zökkentett ki. Hyunjin volt az.

- Lix itt vagyunk! - szólt vidáman a telefonba.

- Megyek is! - feleltem boldogan.

Fel ugrottam az ágyamról bepakoltam még pár dolgot és már szaladtam is le. Amint leértem egy mosolygós Lee Know állt élem.

- Ezt add csak ide Lix - utalt a csomagomra majd ki is vette a kezemből.

Szívem hatalmasat dobbant a becézés miatt. Nem tudom hogy fogok tudni majd életben maradni ezen a kis kiruccanáson.

- Ha szeretnél hátra ülhetsz Hyunjinhoz és Jeonginhoz... De ha akarsz ülj mellém - kacsintott és beült a vezető ülésre.

- Nocsak, nocsak a homofób Minho kacsintgat a mi kis meleg Lixinkre - lépett mellém Hyun.

- Nem értem... De tetszik - néztem fel a fiúra.

- Látszik - csipkelődött - Na szállj be a herceged mellé Te paradicsom.

- Ennyire?.... Ennyire látszik? - kérdeztem miközben arcomat tapogattam.

Beültem Minho mellé, aki egy fél oldalas mosollyal ajkain indította az autót hogy meginduljunk a tengerparti nyaralóhoz.

Csak két óra az út. Nem is olyan sok idő. Vagyis nem lenne az ha történne is valami. Az elején lekötött hogy az elsuhanó tájat nézzem... De aztán kezdtem unatkozni. Hátul a két fiú együtt nézett valami romantikus filmet, amin 10 perc után úgy aludtak, mint a bunda... Lino vezet. Én meg ülök és bambulok.

- És mi a helyzet Felix? - kérdezte rám sem nézve.

- Má-mármint? - értetlenkedtem.

- Hát nem tudom... Hogy vagy? Mi a helyzet a szerelmi életeddel? - érdeklődött fa arccal.

- Szerelmi élet? - kérdeztem vissza és éreztem hogy arcom lángba borul.

- Most válaszolni is fogsz? Vagy csak folyton vissza kérdezel? - nézett rám mosolyogva.

- Válaszolni fogok, persze! - eresztettem el egy zavart mosolyt.

- Szóval? - nézett rám ismét.

- Hát van valaki, aki tetszik... De nem merem bevallani neki... - hajtottam le a fejem.

- De miért? - kérdezte meglepetten.

- Mert így is keveset tudok vele lenni... Ha vissza utasít... Nem hiszem hogy majd beszélni fog velem. - mondtam szomorúan.

A kocsi szépen lassan leállt. Megérkeztünk.

- Szerintem ne félj erről beszélni... - kezdett bele - Kinek ne kellene egy helyes, okos és gondoskodó fiú? - eresztett el egy lágy mosolyt. - Megjöttünk. - intett fejével a palota méretű nyaralóra.

Bólintottam és ki szálltam. Beszélnem kell Hyunjinnal. Nem tudom mi tevő legyek. Kinyitottam a Hyun felöli ajtót és kirángattam a gyereket. A cuccainkat bevittük egyenlőre a nappaliba és mindenki nyújtózkodott egy nagyot.

- Wow! Ez a ház hatalmas! - ámuldozott Jeongin.

- Rendeljünk valamit vagy mi főzzünk? - kérdezte Lee Know.

- Rendeljünk! Lesz még időnk főzni! - mondta Hyunjin.

- Rendben! - egyeztünk bele mindannyian.

Miután azt is megbeszéltük hogy mit rendelünk szembesülnünk kellett azzal a ténnyel hogy messze vagyunk az étteremtől ezért nekünk kell oda mennünk. Minho és Jeongin önként jelentkeztek erre ezért tartunk most ott hogy a kanapén öntöm ki a lelkem Hyunjinnak és elmeséltem mindent, ami a kocsiban történt.

- Továbbra is azt mondom hogy beszélj vele! - mondta komolyan.

- És ha - kezdtem volna ismét a heves tiltakozásba, de Hyun félbe szakított.

- Nincsen több "ha" Felix! - csattant fel - Ha ezek után rossz lesz a kapcsolatotok akkor meg ez van! Tényleg egy fantasztikus fiú vagy és biztos vagyok benne hogy találsz valakit.

- Kösz Hyun... Gondolkozom rajta - mondtam halkan.

- Volt időd gondolkozni... Mostmár cselekedj - állt fel a kanapéról és kiment hogy segítsen az idő közben megérkezett fiúknak.

- Hoztunk piát is! - kiabált Minho jókedvűen.

Talán az alkohol majd segít!

Én is oda mentem segítettem ki pakolni és hamar neki is álltunk enni. Már sötétedett és igazán kellemes volt az idő. Jó volt a nagyvárostól és a zajtól egy kicsit távol lenni. A vacsora is csendben telt. Az utazás fárasztó volt és mindenki pihent egy kicsit miközben evett. Miután Jeongin - mint utolsó - befejezte a vacsorát elővettük a Soju-t és a hasonló finomságokat. Betelepedtünk a nappaliba és ott kezdtünk el iszogatni. Az elején még vicces is volt ahogy a be becsinccsentett maknae fel akarja szedni Hyunt... De aztán a többi az már homályos... Mikor magamhoz tértem már csak Lee Know volt ébren. Még mindig iszogatott... Csak úgy egymagába.

- Minho... Elég lesz - indultam el felé bizonytalanul. Poharáért nyúltam, de kezemre fogott és mélyen szemeimbe nézett.

- Ki az aki tetszik neked? - kérdezte halkan, de határozottan.

A szó a torkomra forrt. Nem így akartam neki elmondani... Sőt! Nem is akartam neki elmondani. Lehet az alkohol miatt, de ki mondtam azt amit eddig nem mertem.

- Te - suttogtam - De nem kell szeretned - mondtam könnyezve - Tudom hogy te nem vagy meleg és ezt tiszteletbe tartom. - szedtem ki csuklóimat erős szorítása közül - lefekszem aludni. - álltam fel és elindultam az emelet felé.

Sikerült nem Minho előtt sírni. A sötét folyosón sétálva már mindegy volt. Tudtam hogy a mi barátságunknak itt vége van.

- Felix - kapott karom után Minho - Állj meg!

- Engedj el Lino... Kérlek! - mondtam miközben a lehető legjobban próbáltam elkerülni a szemkontaktust.

- Figyelj rám - két csuklómat a falhoz szorította és arcunk igazán közel került a másikéhoz - Nem tudom mi történik. Tényleg nem voltam meleg... Addig ameddig meg nem ismertelek. Még most sem tudom pontosan mi ez az egész... De annyit biztosan tudok hogy az amit irántad érzek az nem képzelgés - beszélt össze-vissza.

- Lino részeg vagy - próbáltam meg nem be dőlni szavainak.

- Egy üveg Soju nem küldd padlóra Lixie - mondta mosolyogva - Szeretlek... És szeretném ha mellettem maradnál. Mert... Veled sokkal jobban érzem magam.

- Minho... Nem tudod mióta várok erre - mondtam mosolyogva.

Édesen mosolyogva hajolt finoman ajkaimra. Csókja mámorító volt bár nem tartott sokáig.

- Menjünk aludni... Mert Te viszont részeg vagy - simított finoman arcomra majd kezemnél fogva húzott a - mostmár - közös szobánkba.

Aznap éjjel Lee Minho karjai közt aludtam el boldogan... Mert végre érzéseim viszonzásra leltek.

SungMi🧡