Fáradtan gyalogoltál hazafelé. Szöult már csak az éjjeli fények világították meg mégis ment még a nyüzsi. Úgy, mint a fejedben. Gondolataid folyton párod körül forogtak. Riki egy édes, csupaszív olykor pimasz, maximálista fiú. Aggódtál miatta. Hiszen most már napok óta hajnalban esett haza hulla fáradtan a próbákról. Persze mikor összejöttetek teljes mértékben tudtad " mire vállalkozol ". Tudod hogy nem könnyű egy idol bárátnőjének lenni... De már nagyon hiányzott... Hiányzott az édes reggeli puszik sokasága, az együtt lustulás, videójátékozás, vagy épp egy romantikus séta vagy vacsora. De most hogy kijött az új album, egy együttműködés és majd most jön a turné... Esélyt sem láttál ezekre. Beletörődve a tényekbe nyitottad ki az ajtót, ami meglepő módon nem volt bezárva. Hirtelen pánik futott végig rajtad." Nem zártam be az ajtót? " Visszhangzott fejedben a kérdés... De mikor ki nyitottad az ajtót és láttad hogy Ni-ki áll veled szemben teljesen megnyugodtál. Sőt mi több! Szíved gyors ütemet diktál és a boldogság melegsége átjárta testedet.

- Szia Kedvesem! - ment oda hozzád majd kissé lehajolt és egy aranyos szájra puszival köszöntött.

- Szia Riki - ölelted meg jó szorosan - Sikerült elszabadulnod előbb? Hogy-hogy itthon vagy? - kérdezted miközben szemeibe néztél.

- Hát ma előbb elengedtek - mosolygott kedvesen - Plusz - ejtett meg egy féloldalas mosolyt - Megkaptam a holnapi és a holnap utáni napot, mint pihenő - lett mosolya egyre nagyobb.

Neked is hatalmas vigyor terült el arcodon. Ismét karjaiba borultál, amit ő is szívesen viszonzott.

- Többé nem engedlek el - mondtad miközben fel néztél rá, de egy pillanatra sem engedted el.

Riki halkan felnevett majd Veled együtt betogyogott a konyhába. Szinte sokkot kaptál... A lakásnak inkább csak az itt-ott ízlésesen elszórt gyertyák adtak fényt. Egy-két helyen pedig vörös, rózsaszín virágszirmok hevertek.

- Riki - suttogtad mosolyogva és szád elé emelted kezedet - Ezt? ---

- Várj még! - mondta izgatottan és finoman megragadta kezedet és a nappaliba vezetett.

A nagyszobába most ott volt egy szép, fehér asztal. Rajta gyertyákkal és vacsorával. Mesébe illő volt.

- Ezt mind Te csináltad ? - kérdezted ámuldozva.

- Hát azért volt egy kis segítségem - nevetett fel és zavarában, tarkóját vakargatta.

- Köszönöm Ni-ki - néztél hálásan szemeibe.

- Inkább én köszönöm! - simított végig finoman arcodon - Köszönöm hogy ilyen türelmes vagy... Mostanában tudom hogy elhanyagoltalak... De tényleg nagyon hálás vagyok azért hogy kitartasz mellettem.

- Most meg akarsz ríkatni? - temetted arcodat mellkasába félénken - Persze hogy veled maradtam... Hiszen szeretlek...

Hallottad hogy szívverése felgyorsult. Egyik kezével finoman megemelte álladat, ezzel bele kényszerített a szemkontaktusba.

- Én is szeretlek, T/N! - suttogta ajkaidra.

Szavai után bezártad a köztetek lévő távolságot és finoman megcsókoltad. Kezei derakadra csúsztak és közelebb húzott magához... Egy utolsó puha puszit nyomva ajkaidra elvált tőled és mosolyogva nézett rád.

- Gyere együnk mert kihül - mondta és elsétált veled az asztalig.

Egymással szemben leültetek és vacsora közben halkan csevegtetek. Elmesélte milyen nehéz volt a napja és hogy csak úgy élte túl hogy Rád gondolt... Nagy örömmel mondta el milyen csínyeket követett el hogy a normál határokon belül kikészítse hyungjait és hogy legközelebb megcsinálhatnátok egyet-kettőt együtt.

- De most komolyan! - nevetett hangosabban - Ha láttad volna Jay hyung fejét!

Imádtad látni mikor mosolyog. Olyan sok bántás éri mégis képes mosolyogni.

- Figyelsz? - kérdezte tekinteted keresve.

- Persze - néztetek egymás szemébe.

Lágyan elmosolyodott és folytattátok a beszélgetést. Befejeztétek a vacsorát és elkezdted el pakolni a mosatlant. Egyszercsak Ni-ki simult hozzád hátulról. Finoman hozzád bújt és egy cuppanóst nyomott az arcodra.

- Segítsek? - kérdezte mély hangján.

- Te csináltad a vacsit - fordultam vele szembe - Az a legkevesebb hogyha el pakolok - mosolyogtál.

- Ha együtt csináljuk gyorsabb - vette ki kezedből a tányérokat és egy puszit adott homlokodra.

- Rég láttam ezt a romantikus énedet - kuncogtál fel - Bár mondjuk mostanában semelyiket nem láttam - mosolyogtál szomorúan.

- Tudom... És tényleg sajnálom - húzott magához derekadnál fogva egy bocsánatkérő, rövid csókra - Nincs kedved egyet játszani? - kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.

- Mire gondolsz? - viszonoztad mosolyát.

Nem szólt semmit csak kezedet megragadva kezdett el a nappali felé húzni. Leültetett a kanapéra majd a Nintendokat kacsóiba véve pislogott rád csillogó szemeivel.

- Olyan rég játszottunk - somolyogva leült melléd.

- Hát jó legyen - adtad be derekad - De pörgessük fel egy picit - néztél vissza rá ravaszul.

- Hallgatlak - csúsztatta éled a játékot, s izgatottságtól csillogó szemeivel pislogott fel Rád.

- Aki nyer az bármit kérhet a másiktól - kissé tartva Riki reakciójától tettemd fel kérdésed, de bíztá benne hogy bele megy a kis játékba.

- Rendben - dőlt hátra elégedetten - Készülj fel babe! - ragadta meg az előtte lévő Nintendot.

Elindítottátok a kedvenc játékotokat és bele is vetettétek magatokat a versenybe. Hiába volt rég, hogy játszottatok főleg Rikinek, de mégis hozta a formáját. Sőt... Ha lehet mondani jobb volt. Hiába próbálkoztál bevetve a tartalékjaidat... Nishimura ellen nem volt esélyed. Mikor ténylegesen Ő került ki győztesként hangosan, ujjongva ünnepelte sikerét. Megmosolyogtad viselkedését... De így máris nem annyira tetszett az ötleted, amit még a verseny előtt bedobtál. Tudtad hogy Ni-ki nem tenne olyat, amit Te nem akarsz... Mégis volt benned egy furcsa érzés. Talán bizonytalanság, de mellette az izgatottság is megbújt. Miután Riki befejezte öröm táncát pimasz mosollyal ajkain fordult feléd.

- Nos... Felkészültél édesem? - kérdezte össze dörzsölve kezeit - Ismertetnéd velem hogy mit beszéltünk meg?

Nagyot sóhajtva, játékosan, mosolyogva megforgattad szemeidet.

- Azt hogy a nyertes bármit kérhet a vesztestől - hajtottad le a fejed.

- Ott a pont... Bármit - mélyítette el kissé a hangját - Szóval az én kérésem... Egy csók - mosolygott ártatlanul.

Érezted benne a turpisságot, de nem tehettél mást. Félénken mosolyogva ültél a kanapén várva arra hogy Ni-ki elvegye a jutalmát. Közelebb kúszott hozzád majd egy kisfiús mosolyt villantva lecsapott ajkaidra. Nem engedett el, olyan könnyen sőt... Egy kis idő elteltével finoman végig döntött a kanapén és fejed mellett megtámaszkodva folytatta, ajkaid édes kínzását. Levegőhiány miatt elhúzódott tőled és elégedetten mosolyogva nézett le rád.

- Köszönöm - adott egy utolsó puszit ajkaidra - Érzem hogy jól fogunk mulatni a következő napokban. - feküdt le melléd a kanapéra és jó szorosan magához ölelt.

Hangjában egy csepp pimaszság sem volt, csak színtiszta szeretet és törődés. Rikivel hosszú ideig csak szótlanul feküdtetek a kanapén ki élvezve, hogy végre ismét egymással lehettek. Végül te törted meg a kellemesre nőtt csendet.

- Riki - fordultál a fiú felé.

- Igen szerelmem? - nézett le rád.

- Te nagyon különleges vagy. Remélem tudod... Nagyon szeretlek - suttogtad szerelmes hangon.

- Én is szeretlek T/N - adott egy lágy csókot homlokodra és ismét magához ölelt - Mindennél jobban.

Még sokáig feküdtetek a kanapén egymást ölelgetve és édesebbnél, édesebb szavakat suttogtatok egymásnak. Mindketten hálásak voltatok hogy újra időt tölthettetek egymással ilyen hosszú idő után.

Sungmi🧡