Nem mondok semmit csak annyit, hogy jó szórakozást!

Párosítás: Taekook és Yoonseok

Besorolás: +18

Figyelmeztetés: gyilkosság, erőszak, vér, szexuális tartalom, trágár beszéd

Megjegyzés: Csak akkor olvasd el, ha idegileg bírni is fogod! A tiéd a felelősség!

Vajon a becsület fontosabb, mint az életben maradás?

Kim Taehyung egy hete élte át élete legrosszabb, legkínzóbb élményét. Átváltozott; farkas alakja szemet gyönyörködtető volt, izmai nagyobbak lettek, pár centivel magasabbra is nőtt, érzékszervei hiperérzékenyek lettek. De a falkában betöltött szerepe ettől függetlenül nem változott, azonban a többiek reakciója még ismeretlen volt.

Az elmúlt időt végig a házban töltötte és gyakorolta farkas testének irányítását, amiben Jungkook hatalmas segítség volt. Magyarázott, mutatott, és egy hét elteltével már elég jól tudta irányítani a testét, most jött el az ideje annak, hogy a ház és Jungkook biztonságot nyújtó ölelő karjai közül kimerészkedjen elsősorban azok közé, akik egész életén keresztül bántották.

- Nem akarok kimenni, Jungkook. Menjünk inkább vissza az ágyba – Taehyung lesütötte vibráló ezüst szemeit, görcsösen kapaszkodva Jungkook kabátjába, arcát a nyakába bújtatva, szorosan hozzá préselődve.

- Muszáj Édes, nem maradhatsz itt örökre bármennyire is szeretném.

- Nem akarom látni őket. Nem akarom látni azokat, akik már nem fognak bántani, mert átváltoztam, te bevésődtél nekem, én neked. Nem akarom az undorító, álszent képüket és pillantásukat látni. Itt akarok veled maradni, hozzád bújni és újra és újra egy eget rengetőt szeretkezni.

- Tudom Tae, én is erre vágyom. Nagyon jól tudod, hogy eddig is elvetted az eszemet, azóta pedig, hogy kiteljesedett a farkas éned, egyszerűen megbolondulok tőled. Most is nehezen állom meg, főleg, hogy ilyeneket mondasz nekem – nagy kezeivel a hátát simogatta, kicsit felgyűrve pulóverének anyagát, állát a feje búbján támasztotta meg, s egy pillanatra lehunyta a szemeit. - De muszáj Kicsim, így is tovább maradtál, nekem is ki kell mennem, mert már türelmetlenek mindannyian, Yoongi nem képes rá, hogy egyedül ennyi farkast visszatartson. Nem fognak neked esni, ne aggódj; az erős illatoddal most már csak engem fogsz feltüzelni. De azzal nagyon; bár már tudod, hisz tapasztaltad ebben az egy hétben. Na, gyerünk, bújj ki a pólóm alól, mert elfenekellek, és úgy viszlek ki.

- Olyan gonosz vagy!

- Te pedig baszottul cuki, de haladjunk!

- De ne...

- Nem lesz semmi baj! Végig melletted leszek, fogni fogom a kezedet. Tudod jól, hogy Jiminék akkor is megvédtek, mikor még nem ment az átalakulás; most már egyenesen tűzbe mennének érted, mert az enyém vagy. Hűek hozzád és hozzám is.

- Tudom.

- Akkor szedd a formás lábaidat, különben a hátamon viszlek ki.

- Úgy sem mered! – Taehyung önelégült fejjel vigyorgott a párjára, aki kuncogva hajolt le és dobta át jobb vállán a másikat, térdénél szorosan megtartva nehogy lecsússzon. Az áldozat meglepődésében sikkantott, majd szembekerült Jungkook szétkarmolt hátával, amit az anyagok takartak.

- Jungkook, azonnal tegyél le!

- Én mondtam, hogy haladjunk Bébi, te illegetted itt magadat. – Szemtelenül jól szórakozva csapott egy nagyot erős, eres kezével a rajta pihenő párja fenekére, aki megremegett egy kicsit, az őt ért csapásra. Bosszúsan méregette az előtte lévő kabát szövetét, majd kezeit az alfa fenekére téve markolt bele erősen.

- Ha nem teszel le, egész végig a seggedet fogom fogdosni és bele is fogok harapni.

- Ohh Bébi, nekem elhiheted, hogy én ennek nagyon örülnék. Akkor menjünk!

- Ne! Megyek inkább a saját lábamon, de ne vigyél ki így Jungkook. Nem akarok még egy okot, hogy beszóljanak. Kérlek! – Taehyung erősen kapaszkodott meg az ajtókeretben, mert párja a kérésére fittyet hányva, már ki is lépett a bejárati ajtón. Jungkook tisztában volt azzal, hogy ez Taehyungnak mennyire is kínos, azonban itt az ideje, hogy azoknak a beképzelt rohadékoknak megmutassa, tojik a fejükre, nem számít, mit mondanak.

- Nahát, ti meg mi a fenét műveltek? – Harsány nevetés szakította félbe a szerelmespár harcát. A hang irányába fordulva Jimint ismerték fel, aki már guggolva hahotázott, könnyei folytak az arcán, annyira nevetséges látványt nyújtottak. Taehyung görcsösen kapaszkodott az ajtóba, míg Jungkook vállán volt a csípője, a lábait a fekete hajú fogta és próbált előre menni, hátha el tudja rántani a fiút.

- Jimin, segíts! Jungkook nem hajlandó letenni én pedig így nem megyek ki.

- Felesleges már ezen aggódnod Tae, én már láttam – Jimin a combjait csapkodva próbált meg túljutni a vicces jeleneten, kevés sikerrel. Amíg ő kiviháncolta magát, Taehyung elengedte az ajtót, és pár pillanattal később a lábai a talajt érintették, párja kezei pedig a derekát simogatták kiengesztelésképpen. Durcásan, kissé felfújt pofival és összeszűkített szemekkel méregette az előtte álló, meglehetősen nagyon jól szórakozó fiút.

- Utállak!

- Ugyan Bébi, felesleges tagadnod, hogy megőrülsz értem. Most is kívánsz, ne is tagadd, az illatod elárul – kedveskedőn simította végig duzzogó orcáját, majd egy gyengéd puszit hintett az orrára. – Gyere, menjünk! Te meg befejezhetnéd végre, dolgunk van – utolsó mondatát a viháncoló bétájának címezte, miközben megragadta Taehyung puha kezét és összekulcsolva ujjaikat húzta maga után a feszengő ezüstfiút, aki lesütött szemeivel a földet figyelte. Erősen próbálta meg kizárni a csodálkozó, megvető, égető pillantásokat, a sugdolózókat.

„Nézd már milyen undorító."

„Csodásan néz ki Taehyung!"

„Szerinted mivel bolondította meg Jungkookot?"

„Visszataszítóan nézz ki!"

„Gyönyörűek együtt."

„Taehyungnak remekül áll az ezüst!"

A kis farkas arcára a teljes döbbenet ült ki, szemei hatalmas méretűre tágultak, ujjaival rászorított párja kezére, biztos pontként fogva őt érzelmeinek heves tengerében lubickolva.

- Hallod őket ugye? Mondtam, hogy nincs mitől tartanod.

- Vannak, akik megölnének.

- De nem tudnak, és tudod miért nem? – Jungkook párja elé lépett, így Taehyung a mellkasának ütközött. Kecses ujjait az előtte tornyosuló alak mellkasára simította, míg annak kezei a vállait simogatták, rózsavörös ajkait szólásra nyitotta. – Mert én nem hagyom. Jiminék nem hagyják, Yoongi sem nem engedi és te is erős vagy, képes vagy arra, hogy megvédd magadat. Én bízok benned és tudom, hogy sikerülne neked, így hát kérlek Bébi, higgy te is magadban! Én mindig meg foglak védeni.

- Oké, de estére jutalmat követelek! Csak miattad vagyok itt, szóval jár nekem valami.

- Rendben, ha jó fiú leszel, akkor este megkaphatod a farkamat – Jungkook közel hajolt a másik füléhez és érzéki hangon suttogta el neki, amire Taehyung elvörösödve forgatta meg a szemeit, enyhén hátra lökve a mellkasánál az alfát.

- Ne hidd, hogy az kell, ugyanis drágám, főzni fogsz nekem. Mivel a hátadon vittél ki a házból és Jimin meglátott minket, úgy te most büntetésben vagy, nem fogunk lefeküdni. Na, mozdulj már! Mit állsz meg itt előttem? – Taehyung dünnyögve kerülte ki a döbbent alfáját, lábait sietősen szedte, feszélyezte a sok átható pillantás, így hamar Yoongi háta mögé állt és idegesen várta, hogy a bamba alfája is végre befusson mellé.

- Azért vagyunk itt, hogy hivatalosan is a falka tagjává tegyük Kim Taehyungot. De mielőtt bármit is mondanánk erről, és az én falkám tagjainak meg kell tenni valamit – Szigorú hangja elnémította a jelenlévőket, mindenki feszülten bámulta a szőke alfát, aki halálos nyugalommal fordult hátra, és az omega szemébe nézve folytatta. – Mindannyian undorítóan viselkedtünk veled, én, mint a falka vezére nem teljesítettem a legfőbb kötelességemet, hagytam, hogy bántsanak téged, nem védtelek meg. Ugyanolyan bűnös vagyok, mint a többiek, akik tucatszor megaláztak, megszentségtelenítettek és a halál küszöbére löktek szavakkal és tettekkel. Sajnálom Taehyung, a szívem legmélyéről könyörgök most a megbocsátásodért, hiába tudom, hogy nem érdemlem meg. A többiek nevében nem beszélhetek, ez mindenki számára egyéni kötelesség, és a te döntésed. De... a magam nevében, én nagyon sajnálom, és kérlek... bocsáss meg nekem! – Yoongi a bűntudat nehéz súlya alatt mélyen meghajolt a megszeppent kis omega előtt, aki hitetlenkedve bámulta a morgós, szigorú alfát. Nem hitte volna, hogy azok, akik évekig bántották, vagy csak hagyták, hogy tengődjön és egyik napról a másikra éljen, most a bocsánatáért könyörögtek.

Zavartan, de boldogságtól átitatódott szívvel rakta kezeit az alfa vállára és kényszerítette, hogy egyenesedjen fel. Amint megtörtént Taehyung halvány mosollyal ölelte át a tőle alacsonyabb farkast, fülébe suttogva megbocsátását. Yoongi szívéről mázsás kősziklák estek le, szeretetét kimutatva gyengéden megpaskolta a másik hátát mielőtt mosolyogva elvált tőle, és újra az összegyűlt falkához fordult rideg szemekkel.

- Elvárom mindenkitől, hogy minél előbb kérjen bocsánatot tőle, ez a minimum, amivel tartozunk neki. A továbbiakban pedig, három nap múlva lesz a Beavatási ceremónia, holnap kezdjétek meg az előkészületeket. Azonban ez csak a mi szokásunk, a történet itt válik különlegessé, ugyanis Taehyung társa Jungkook, így ő a kapocs a két falka között, vagyis Taehyung a Beavatási ceremónia után átesik a másik falkáén is. Jungkook kérlek, oszd meg velünk, hogy mit kell akkor Taehyungnak tenni – A fekete hajú alfa és annak falkája büszkén kihúzta magát, és vadul csillogó szemekkel figyelték a kis ezüsthajú omegát, aki feszengve állt az égő tekintetek kereszttüzében, mégis izgatottan várta, vajon mit fog mondani az alfa.

- Nem tudom nálatok mit takar a Beavatási ceremónia, de mi elég sajátságos módon kerülünk a falkába. Ez is azt mutatja, hogy örökre szól – Jungkook bal kezével megragadta jobb karján a felsőjének anyagát és teljesen felhúzta. Karján a Hold utolsó negyede és egy farkas tetoválás volt látható. – Ez a tetoválás jelzi a tagok hovatartozását más farkasok számára, illetve hová húz a hűség. Taenek egyszerűen ki kell bírni amíg Jiminék közül valaki rátetoválja a bőrére.

- Ez teljességgel kizárt! – A mély, határozott szavak kettészelték a döbbenettől megfagyott teret, a két alfán kívül mindenki összerezzent a hirtelen hangra. Jó pár embert ellökve az útjából kilépett a félkörbe az a személy, aki a legtöbbet kínozta a kis ezüst omegát. Az, aki miatt lidérces álmok mélyéről felriadva legszívesebben önként elvette volna az életét. Kim Namjoon.

- Mégis miből gondolod, hogy neked ebbe van beleszólásod? – Jimin ingerülten tett pár lépést felé, azonban Hoseok a vállánál fogva állította meg, szigorú arccal rázva fejét.

- Taehyung nem hozzátok született, mi vagyunk a falkája, hozzánk hű. Az, hogy a természet ennyire csúfos játékot űz vele, mert egy idegen farkas kis bábja lett, még nem ad okot arra, hogy a ti förmedvényeteket a testére varrassa. Valamint, amíg Taehyung nincs megjelölve ugyanúgy szabad préda, mint a ti pincsi kutyátok – Namjoon gonosz vigyort villantott Hoseokra, akinek a villanó szemek láttán libabőrök jelentek meg bőrén, lábait nehezen tudta kontrollálni, nehogy Yoongi háta mögé bújjon. Taehyung már nem rettent meg az őrület lángjával égő szemek láttán, amik minden egyes alkalomkor szinte szerelmesen bámulták az ő gyötrelmeit. Addig nem fél, nem retten meg újra Namjoontól, míg Jungkook mellette van.

Addig biztonságban van...

- Na ide figyelj te...

- Fékezd magadat Jimin! – Jungkook pokoli mélységű, dörrenő hangjára a vörös hajú béta azonnal megtorpant, tekintetével viszont szüntelenül a magabiztosan, keresztbe font karú magas bétát figyelte, akitől állandóan ingerült volt, mikor a közelébe került, legszívesebben átharapta volna a torkát, szétmarcangolta volna. Jungkook jeges szemeit a feszült bétájáról Namjoonra vezette, aki megborzongott az átható tekintettől. – Nyisd ki a füleidet Namjoon! Taehyung az én párom, őt nekem teremtették és attól függetlenül, hogy nincs rajta a jelölés, ő nem szabad préda. Egyébként is, mit véded te őt? Eddig baromi készségesen kínoztad, te voltál az, aki meg akarta ölni, szinte örömmel mocskoltad be őt. Most mi változott? Ideje lenne, hogy megbarátkozz a történtekkel: Taehyung az enyém, igenis a falkám tagja lesz, és mi itt fogunk maradni. Ha a földhöz vered magadat, az sem fog senkit sem érdekelni, ezzel csak erősebbé akarjuk tenni a két falkát, és rajtad kívül mindenki elfogadta ezt.

Namjoon feszülten hallgatta az alfa szentbeszédét, állkapcsát olyan szorosan préselte egymásnak, hogy félő volt, fogai egytől egyig szilánkosra törnek. Némaságba burkolózott, mielőtt válaszolt volna a burkolt fenyegetéssel átitatott mondandóra, magában azonban üvöltött. Megfogadta, hogy hagyja leülepedni a kedélyeket, nem fog lépten-nyomon beléjük kötni. Tervezgetni fog, gonoszsággal teli tervet fog szőni azokkal a maréknyi forrongó farkasokkal, akik végig vele értettek egyet, ugyanazt gondolják és hiszik, amit ő. Jeon Jungkook és az elkorcsosodott elvei szerint az élők mind halni fognak, mert itt, ebben a világban az érzelmeknek nincs helye, csak az erőnek, a vasszigornak és hatalomnak. Min Yoongi, aki fejét lehajtva megbocsátásért könyörgött egy gyenge omegától, ugyanúgy bűnös, gyenge. Végül Kim Taehyung, akinek megfoganni se szabadott volna, aki mindig is egy torzszülött volt, a farkas lét egy elbaszott, félresikerült példánya – mind közül ő az, aki tönkretette az egész falkát, miatta szégyenült meg ő, a falka leghatalmasabb és legerősebb bétája, aki kétségtelenül magát az alfákat is képes lenne túlszárnyalni. Miért nem alfának született? Kim Taehyung, a selejt, a korcs lesz az első, akit mindenki szeme láttára megöl, mert ő az, aki miatt büszkeségén és nevének dicsőségén hatalmas csorba esett.

- Rendben van, elfogadom! Nem kerül ez szóba újra.

Akkor jön el a mindent elpusztító, pokoli erejű vég, mikor a felhőtlen boldogság rózsaszín mezején úsztok és ez mindannyiótokat el fog nyelni...

Hoseok fülig érő mosollyal az arcán dobott két-két jégkockát mindegyik pohárba, majd öntötte rájuk a finom limonádét, hogy aztán tálcára téve őket, a hátsó kertbe vezető tolóajtó felé induljon. A Nap még mindig erőteljesen fénylett, sugarai alig egy óra alatt pirosra festhetnék a kint tartózkodók bőrét, a napszúrás veszélyéről pedig ne is tegyünk említést. De hát ugyan a két alfát ezen apróságok, ugyan miért állítanák meg?

Jungkook és Yoongi a nagy fa hűsítő árnyéka alatt gyakoroltak, mivel Yoongi a fejébe vette, neki erősebbnek kell lennie. Ösztönei szüntelenül azt üzenték, valami történni fog, baljós előérzet örvénylett belsőjében, így neki sokkal, de sokkal felkészültebbnek kellett lennie. Lassan három hónapja eddzettek folyamatosan, először csak a fizikumát erősítették, de most már Jungkook harcolni tanította őt. Ha valóban létező veszélyt érzett, neki rettenthetetlenként kell kiállni bárki ellen, hogy a falkáját és szíve választottját is képes legyen legyőzni.

Nagyon jól megérezte a lassan, de biztosan közeledő vihart...

Taehyung izgatottan mocorgott ültében, csillogó szemekkel falta az izgalmas regényt, amit még Jimin adott neki kölcsön. Két napja fogta kezébe a könyvsorozat ötödik részét, de már most elolvasott háromszáz oldalt belőle. Alig tudta letenni, a külvilág számára ilyenkor megszűnt létezni, még Jungkook se tudta könnyen kizökkenteni. Ajkát megnyalva lapozott egyet és elégedetten hümmögött fel az események menetén, majd újabb lapozás után már a fejezet végére is ért. Kissé csalódottan rakta a könyvbe a könyvjelzőként funkcionáló fényképet, amin ő és Jimin vigyorog a kamerába, a háttérben a puffogó Jungkookkal, és tette a kisasztalra a szép borítóval fedett könyvet.

- Miért hagytad abba? – a másik omega éppen akkor tette le a tálcát, amin négy limonádé és egy tál finomság kapott helyett. Kényelmesen megkerülte a napernyővel fedett a napozóágyát, és kényelmesen elhelyezkedve rajta, kezébe vette az egyik poharat, és ajkai közé véve a szívószál végét, a testébe juttatta a hűs nedűt. Taehyung szintén jókora adagot juttatott felforrósodott szervezetébe, miközben érdeklődve figyelte a két alfát, akikről az izzadság patakokban csordogált félmeztelen testükön.

- Sajnos az utolsó kötet egy hónap múlva jelenik meg, és aznap rögtön a városba fogunk utazni Jiminnel, de addig még hosszú az idő, és már csak ez van hátra, úgyhogy megpróbálom elnyújtani, ameddig lehet. Illetve Jungkook nehezményezi, hogy az elmúlt két napban egy puszit se kapott tőlem, mert annyira beszippantott a könyv. Olyan volt, mint egy nyűgös kisgyerek – az ezüsthajú elvigyorodott az édes emléken, ahogy Jungkook tegnap levágódott mellé a kanapéra és összefont karjaival, összehúzott szemekkel tüntetően bámulta a tévét. Megkérdezte Taehyungot, hogy nem kér-e fagylaltot, de az csak azt válaszolta, hogy „Nem, most nem fogunk szexelni Jungkookie. Most éppen William megpróbálja lepattintani Jessicát, mert az túlságosan nyomul rá." Pedig ő kivételesen nem dugni akart.

- Komolyan megsértődött, mint egy óvodás? Ez az év legnagyobb poénja – a két omega összenevetve nyammogott el egy-egy nassolnivalót, végül újra az izzadságtól még szexibb szerelmeiket figyelve. – Jól állnak Jungkookon a tetoválások, igaz?

- Még dögösebbé teszi őt. Szeretem körbe rajzolni őket, olyankor mindig elmeséli a történetüket – Taehyung helyeselve bólogatott bőszen, miközben Jungkook domborodó izmait és napbarnított gyönyörű bőrét figyelte.

- Még nem volt heated, igaz?

- Nem. De nem is nagyon várom, hogy rám törjön.

- Miért mondod ezt?

- Mert rettegek az egésztől. Őszintén szólva félek attól, hogy teherbe esek és a terhesség miatt Jungkook undorodni fog tőlem vagy a többiek beszólogatnak majd megint. Mert hát milyen már az, hogy egy férfi hord ki egy gyereket? Undorító és természetellenes, ezt egyedül a nőknek lehetne, de egy férfi omega is képes rá – szomorkásan kavargatta a kisebb méretű jégkockákat, feszülten várva Hoseok reakciójára.

- Nem szeretnéd, hogy Jungkookkal legyen saját gyereked?

- Nem erről van szó – rázta meg a fejét, szeméből eltűrve a hajszálait, aztán a másik kíváncsi szemébe nézett. – Szeretnék gyereket Jungkooktól, minden vágyam az, hogy boldog család legyünk, de attól félek, nem fog neki tetszeni a testem majd a terhesség alatt és a szülés után. Valamint azt sem akarom hallgatni, ahogy a többiek kigúnyolnak majd.

- Taehyung most őszintén, szerinted Jungkookot nem izgatná fel a tudat, hogy a közös gyermeketeket hordod a szíved alatt? Ő ugyanolyan, hanem sokkal kívánatosabbnak tartana, vehemensebben védene téged és szerintem addig fog újra és újra szeretkezni veled, amíg csak lehetséges. Az meg, hogy azok az idióták mit gondolnak majd vagy mondanak, nem számít. Hidd el nekem, az a sok tekintet, ami téged szokott figyelni féltékenységtől ég. Mindenkinek tetszik Jungkook, és irigyek rád, mert gyönyörű vagy, és a helyedben akarnak lenni – Hoseok biztató ajakgörbülettel simított végig Taehyung kezén őszinte szavai után, hiszen valóban az igazat mondta. Mindenki irigykedett rá, mind egy olyan párt akart magának, mint a fekete hajú alfa, aki a világ minden kincsét az omega elé tette, óvta és szerette, szüntelenül leste minden kívánságát.

- Komolyan? Akkor ezért volt az a lány legutóbb olyan undok velem! – A barna hajú omega hümmögve harapott bele a sós finomságba, majd szeme sarkából egy pillantást vetett a hangosan lihegő alfákra, akik a füvön terültek ki. – Szerintem ideje lenne pihenniük. Ezeknek is beszélhet az ember, ők akkor is a legnagyobb melegben ugrándoznak.

Taehyung morcosan tápászkodott fel kényelmes helyéről, majd egy nagy üveg ásványvizes flakonnal és törülközővel Jungkookhoz lépett, aki fáradtan, lehunyt szemekkel lihegett, izzadságtól csillogó mellkassal. Az omega leült mellé a földre, és a puha pamutanyaggal elkezdte felitatni alfájának homlokán megülő cseppeket. Jungkook kinyitotta a szemeit, és látóterébe került szíve választottja, aki gyengéden nyomta fejének a puha anyagot.

- Kérek egy csókot – az idősebb félig lehunyt szemmel csücsörített, Taehyung kuncogva hajolt le és száját szorosan a piros párnácskákra nyomta, kiélvezve a szeretetteljes ujjak lágy simítását orcáján.

- Kíváncsi vagy a véleményemre?

- Mivel kapcsolatban Kistigris? – az alfa hosszú ujjaival a másik füle mögé tűrte pár rakoncátlan tincsét, miután felült és nagyot húzott a hűs vízzel teli üvegből. Az éltető folyadék lenyugtatta szervezetét, sivatagszáraz szájának visszaadta megszokott nedvességét, szíve visszalassult megszokott ritmusába.

- Szerintem mára befejezhetnétek, és a nap hátralévő részében kiélvezhetnénk ezt a csodás időt. Például beszélgethetnénk, isteni limonádét ihatnánk és ehetnénk egy fagyit – Hiába, hogy mindenféle mocskos szándék nélkül ajánlotta fel a hűsítő édesség elfogyasztását, Jungkooknak rögtön nem a karamella íze jutott az eszébe. Rózsaszín nyelvét óvatosan kidugta a szájából, hogy benedvesítse alsóajkát, amint a gondolat beszökött az agyába, miszerint Taehyung csodás és dús párnácskái nem a kanalat, hanem valami mást zárnak körbe – valami sokkal vastagabbat, melegebbet és élvezetesebbet.

- Jaj, ne értsd félre. Nem arra gondoltam!

- Már felesleges bébi, most már semmi más nem jár az eszemben. Azt hiszem jó lesz, ha felkészülsz az estére.

- Miért mondod ezt? – dadogta elvörösödve.

- Bébi, három nappal ezelőtt szeretkeztünk utoljára, mert az elmúlt két napban bele voltál bújva egy könyvbe. Lassan már kezdtem azt hinni, hogy egy fiktív személlyel kell harcolnom a szerelmedért, és hadd ne fejtsem most ki, hogy mennyire fájt a reggeli merevedésem, de te már akkor a nappaliban voltál, és a kis könyvecskédet bűvölted helyettem. Úgyhogy igen, a mai éjszakát végig fogjuk szeretkezni.

- Miért nem szóltál reggel? – Taehyung ártatlan kiskutya szemeket meresztve pislogott rá, amire az alfa egy sóhaj kíséretében lehunyta íriszeit, majd mikor felnyitotta fekete kövek helyett az aranyszín örvénylett.

- Iszonyúan édes vagy Bébi. Tudod, kicsit megsértődtem, azért nem mondtam, de most már nem számít. Még lenyomunk Yoongival száz fekvőtámaszt, utána már csak a tiéd leszek. Jó lesz így? – az omega bólintott egy nagyot, és a magával hozott dolgokért nyújt, hogy visszatérhessen a napozóágyába, és ott várja meg a másikat. – Feküdj hanyatt!

- Parancsolsz?

- Feküdj a hátadra bébi! – Taehyung összehúzott szemöldökkel teljesítette a kérést, kényelmesen elhelyezkedett a langyos földön, miközben Jungkook kiadta a szőke alfának, hogy a száz fekvőtámasz után mára befejezik a gyakorlást. A fekete alfa jobb lábát átvetette Taehyungon, kezeivel megtámaszkodott a feje mellett.

- Szóval, azért kell itt feküdnöm, hogy...

- Motiválj engem és bepótoljuk az elmaradt csókokat. Számold őket nekem, kérlek – s azzal minden egyes leereszkedésekor, Jungkook egy rövid, inkább szájra puszit váltott párjával, és Taehyung szorgosan számolta őket. Utolsó leereszkedésekor már egyikük sem elégedett meg a pár másodperces érintkezéssel, minden porcikájuk érintkezett, ujjaikat egymás fürtjei közé fúrták, ajkaik mohón tapadtak egymáshoz.

Elvesztek a saját maguk alkotta világban, minek minden pontját az ő gyönyörű szerelmük alkotta és éltette. Ketten egy boldogságtól és szerelemtől túlcsorduló jövő képét álmodták meg, szívük leghőbb vágya, hogy ezt megvalósíthassák, elsőnek ketten járva az úton, később apró mancsok dobogásával, icipici kezek szoros fogásával kísérve.

Vajon az álom valósággá válhat?

A viharos szél marcangolta az erdő magas fáinak gyönyörű zöld leveleit, az állatok mind visszahúzódtak kuckóikba és fázósan bújtak egymáshoz, miközben úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna. Namjoon gesztenyebarna bundája csapzottan, csimbókokban tapadt vizes testére, sárgás szemei világítottak a sötét rengetegben, mint egyetlen fényforrás, és a villámlás okozta hirtelen fehér fényben rémisztőnek tűnt alakja, két ronda, gyűlölettől égő sárgabogárral. A vizes, csúszós sáros földön gyorsan szedte tappancsait, s amint a hideg széltől és irgalmatlan égzengéstől védett barlangba ért, megrázta magát. A barlang hűvös levegője késszúrásként hatott vizes testére. Megérezte a szagokat, amik hű társaihoz tartoztak – mindenki megérkezett, már csak ő hiányzott. A barlang mélyén sárgás-vöröses fényforrást pillantott meg, a meleg fuvallat megváltásként csapódott hozzá, nagy szusszantással nézett végig a tűz körül pokrócokon melegedő tizenkét farkason, akik mind az ő nézeteivel értettek egyet, véleményük ugyanaz volt. Letelepedett hát ő is a helyére, és két órával később, amint mind megszáradtak, visszaváltoztak emberi alakjukba, s körbetekerték magukat a puha pléddel, a meleget és fényt adó, roppanó rakás köré gyűltek.

- Mi a helyzet Yoongival és az omegájával?

- Bimbózó a kapcsolatuk, Yoongi minden pillanatban rajta tartja a szemét, és úgy vettem észre, néha-néha gyanúsan méreget jó pár tagot. Jungkookkal már öt hónapja edz, elég sikeresen, egyre jobb a technikája, és már jóval erősebb fizikummal rendelkezik – az egyik barna hajú áruló farkas, ki mindig is vakon, hűséges öleb módjára követte Namjoont, kapta az egyik megtisztelő feladatot, hogy ő tartsa szemmel a szőke alfa minden lépését, és számoljon be a trónbitorlónak.

- Na és a kis Taehyungie? – gunyoros mosolyra húzta száját, ahogy a számára leggyűlöltebb nevet kiejtette.

- Még mindig nem volt láza, ettől függetlenül bagzanak az alfájával, nem lenne csoda, ha a heat nélkül is sikerülne felcsinálni a kis korcsot. Egyébként undorítóan szerelmesek, Jungkook szinte mindenhová magával viszi, de ha nem akkor az a kis paradicsomfejű mindenlében-kanál Jimin, Yoongi vagy Hoseok ólálkodik a közelében. Legutóbb, mikor egy egész éjszakai orgiát tartottak, közelebb lopakodtam a házukhoz, de az a rohadt alfa valószínűleg megérezte a szagomat és félbe hagyta az egészet és gyanúsan kémlelte a környéket. Éppen sikerült egy rothadó szeméttel teli kukába bújnom. Azóta gyanakvóbb lett, de nem hiszem, hogy az illatom alapján vett észre, a kis korcsnak a bűze a résnyire nyitott ablakon csak úgy terjengett kifelé – a szőke, göndör fürtökkel megáldott helyes férfi fintorogva tett jelentést. Ő volt az egyike azok közül, akik azon a napon Taehyungot majdnem a halál torkába taszították, mikor Jungkook megjelent, és majd leharapta Namjoon lábát.

Aznap kezdődött minden...

- Ezek szerint Jungkooknak már annyira kiélesedtek az érzékei, hogy már szex közben is észreveszi, hogy figyelik. Francba! – A béta állára fogva meredt a tűzre, mélyen beletemetkezve a gondolataiba. Ha továbbra is szemmel tartják a kis korcsot és a dugópajtiját, kockáztatják a lebukást, amit mindenféleképpen el kell kerülniük, különben felesleges az egész cirkusz. De ha fogalmuk se lesz, mit tesznek, megint a sötétben fog tapogatózni, azonban ezzel elaltathatja Jungkook gyanúját és később újra megfigyeltetheti őket.

- Fejezd be a megfigyelésüket, koncentrálj az edzésre, ha leakarjuk győzni a két alfát és Jungkook koszos talpnyalóit, akkor erősnek kell lennünk. Majd, ha lenyugodt a kis betolakodó akkor újra követed őket. Világosan fogalmaztam? – a beleegyező bólintás után tekintetét végig vezette a tucatnyi emberen, és ingerülten felmordult. – Rengeteget kell edzenünk, hogy egyáltalán esélyünk legyen, főleg, hogy ilyen kevesen vagyunk. Hihetetlen, mi van a többi szánalmas nyomorékkal?

- Bűntudatuk van Taehyung miatt – válaszolta az egyik.

- Mi van, és mégis mi a halálért lenne?

- Mert képes az átváltozásra, ráadásul egy alfa párja lett, ugyanis mióta Jungkook megjelölte a hűségük hozzá és Yoongihoz húz. Azt mondják megbánták, hogy úgy viselkedtek vele, és megpróbálják jóvá tenni – válaszolta egy negyedik áruló.

- Szerencsétlenek gyülekezete! Ennyire erővel ki is nyalhatnák a seggét, annak az anyatermészeti selejtnek!

- Azt Jungkook megteszi helyettük – a társaság egyszerre vihogott fel, miközben Namjoon továbbra is idegesen, összeszorított fogakkal bámult a tűzbe.

- Na ide figyeljetek! Azután fogunk nevetni, hogy megöltük őket egytől egyik. Most még erősödni fogunk, hagyjuk, hogy éljék a szánalmas, rózsaszín ködtől bűzlő életüket. Aztán, amint mindkét párocska boldogsága a tetőfokára hág, lecsapunk. De, egyikőtök sem végezhet a két alfával és az omegával. Velük még elakarok szórakozni, a kis talpnyaló beszari társaságot is csak kényszerítsétek földre. Végig kell majd nézniük, szenvedve a tehetetlenségtől, ahogy Taehyungot a létező összes módon megkínzom és a nagy szerelme előtt fogom kivégezni.

- Mikor fog eljönni az idő?

- Hamarosan...

A két omega együtt sürgött-forgott a fiatalabb konyhájában az esti sütögetésre készülődve, a két alfa üdítő társasága nélkül, mikor Taehyungon eddig sohasem érzékelt forróság uralkodott el, alhasából indulva, mi egész testét lángra gyújtotta. Összegörnyedt a hideg földön, teste hőmérséklete a triplájára nőt és forró nedvesség öntötte el alfelét. Nyöszörögve markolta a felsőjét, lábait önkénytelenül egymásnak dörzsölte, s agyában egyetlen egy kép égett: Jungkook, ahogy izzadtan felette támaszkodik és őt kényezteti. Hoseok ijedten szaladt hozzá, rögtön letérdelve mellé, homlokára rakva a kezét, és több tincset is kisimított a homlokából.

- Mi történik velem? – a fiatalabb nyöszörögve próbált felülni, de az újabb forrósághullám miatt, erőtlenül hanyatlott vissza a hideg padlólapra, így Hoseok a karjaiban vitte a nappaliba, és fektette el a kanapén. A telefonját kapkodva vette elő, és Taehyung ujjait szorítva kereste ki az alfa számát.

- Mire vágysz Taehyung?

- Tessék?

- Mi az, amire most mindennél jobban vágysz? Amit, ha nem kapsz meg, úgy érzed belehalsz.

- Jungkook... lázam van? – az idősebb magában kántálva fohászkodott mindenhez, hogy Yoongi minél hamarabb felvegye a telefont, de legnagyobb félelmére, szerelme csengőhangja a bejárati ajtó túloldalán szólalt meg.

- Ne gyertek be! Yoongi vidd el Jungkookot! – mire a szavak elhagyták a száját, a két alfa nevetve lépett be a házba és Jungkook abban a pillanatban, hogy a benti levegőből juttatott a tüdejébe oxigént, átjárta őt a vágy. Farkasa türelmetlenül őrjöngött, azonnal meg akarta szerezni magának az omegát, s ő sem volt ezzel másképp, annyira régóta vágyta már ezt a pillanatot. Taehyung rögtön felült, ahogy Jungkook pézsma és menta illatát megérezte, vágyakozva nézett az ajtóra, amin az alfája rontott be kipirult orcákkal, arany tengerrel szemeiben.

- Jungkook, figyelj rám még egy pillanatra, kérlek! Taehyung retteg ettől, nekem elmondta, ne bántsd őt kérlek, hisz szereted őt és... – Hoseok ijedten lépett elé, hogy még megpróbáljon hatni az alfára, hiszen féltette Taehyungot. Az alfa heat idején a magáénak érzi az omegát, ha bárki megpróbálja eltántorítani tőle, kivégezné. Ehhez még hozzájön a jelölés, ami az ő kapcsolatukban már megtörtént, így már senki sem lenne képes őket elválasztani egymástól.

- Tudok róla. Már túl vagyunk ezen a beszélgetésen, amióta furcsán érezte magát, és már ne is haragudj, de előbb belezem ki saját magamat, mint hogy őt bántsam. Most pedig szépen megkérlek titeket, hogy húzzátok el a beleteket innen, amíg még tudok uralkodni magamon – Jungkook megrögzötten figyelte az omegát, akinek arca kipirult, hevesen kapkodta a levegőt, enyhén remegett a teste a mérhetetlen vágytól, ami belülről szaggatta őt.

Mikor Hoseok az alfája biztonságos karjai között elindult ki a nappaliból, az ezüsthajú omega letépte a felsőjét, de a nadrágjához, már nem tudod hozzákezdeni, mert az alfa kíméletet nem ismerve rávetődött, azonnal hevesen és szenvedélytől túlcsordulóan, szinte állatiasan csókolva őt, mély, hörgésszerű morgásokat hallatva. Az érintkezés heves reakciókat váltott ki mindkettőből: az alfa maradék eszét elvesztve tapadt a napbarnított kecses vonalú nyakra, erősen véraláfutásos foltokat hagyva a nyakán, kulcscsontján, szegycsontján, mellkasán, át a hasán le egészen a nadrágja korcáig. Élvezettel figyelte a harapás helyét, ami megmutatta mindenkinek, hogy az omega, Kim Taehyung már hozzá, csak is hozzá tartozott. Éhesen tapadt a málnaszerű hegyes bimbók egyikére, miközben fürge ujjaival kioldotta a melegítő nadrág csomóját, és sikeresen benyúlt alá, kitapintva így az alatta vonagló forró és kemény merevedését, ami teljesen átáztatta az alsóját.

Taehyung szégyentelenül hangosan nyögött fel minden pillanatban, ujjai kétségbeesetten markolták az ébenfekete hajszálakat. Felnyüszített, mikor az alfa lemászott róla, de készségesen emelte meg a csípőjét, hogy az megszabadíthassa a maradék ruhaneműktől. Mielőtt Jungkook a saját szorító textíliáihoz nyúlt, Taehyung már felült, és vékony ujjacskái már ki is csatolták az övet és az alsójával együtt, a térdéig letolta őket, hogy utána az alfa rugdossa le magáról. Jungkook a hátára akarta lökni a másikat, de az ellenkezett vele, és mindenféle figyelmeztető jelzés nélkül mélyen nyelte el a férfiasságát, ajkai satuként szorították, nyelve gyorsan járt, és a zümmögő hang, amivel kényeztette, egyenesen imádta őt, s ez Jungkook végét jelentette. Elégedetten nyögött fel, ujjait az ezüst fürtök közé fúrva, erősen kapaszkodva belé, szemei fennakadtak és lábai megremegtek, mikor ujjak markolták meg heréit.

- Taehyung! Még, még! – az omega kidugta nyelvét, és megnyalta a csomót, ami Jungkook farkának tövén volt található, amire az alfa megborzongott, aranyló szemeit belefúrta az előtte térdelő íriszeibe. Az acélszürke szemekben örvénylettek az érzelmek, azt sugallva: „Gyere és vedd el, tégy a magadévá, hisz én is akarom!".

- Engedj! – Az omega egy utolsó szívás után lassan hagyta kicsúszni nedves szájából a tüzelő tagot, rózsaszín nyelvével körbe nyalta megduzzadt, vöröslő ajkait, mire az alfa felmordulva belepasszírozta a kanapéba, úgy csókolta őt. Egyik kezével végigsimított a törődés után kiáltozó hímtagon, amire Taehyung megszakította a csókot, és csípőjét fellökve próbált meg még több érintést szerezni. De azt nem kapta meg.

- Annyira édes vagy bébi. El se tudod képzelni, mennyire gyönyörű vagy ezzel a kéjes tekintettel. Mutass még többet nekem, csak nekem! – Az alfa ujjait levezette a nyíláshoz, mi ontotta magából az illatos nedvet, majd végtagját felvezette a szájához, és a másik szeme láttára nyalta le róluk a számára legfinomabb ízt. – Ha már ettől ennyire kész vagy, mi lesz veled, mikor nem az ujjaim járnak benned?

Mondata közben egyszerre három csontos végtagját a szűk és sikamlós nyílásba vezette, amire Taehyung eszét vesztve, hátra vetett fejjel nyögött fel, emelgetve csípőjét, de nem érte elég inger, nem kapta meg azt, amiért már mióta vágyakozott.

- Kérlek, add meg nekem, annyira fáj, annyira nedves vagyok, csillapítsd, csak te tudod, csak téged akarlak. Kérlek, akarom a farkadat Jungkook! – nyögte könnyes pillákkal, teste kígyó módjára tekergett.

Jungkook egy félmosoly kíséretében állt fel, és négykézlábra parancsolta Taehyungot, aki hezitálás nélkül engedelmeskedett, és hogy még inkább hergelje és motiválja az alfát enyhén megrázta a fenekét jobban kitolva azt. Jungkook feltérdelt a bútorra, és a telített illat csábította, vonzotta, hogy kóstolja meg, s ő engedett a kísértésnek, rózsaszín nyelvével végigsimított Taehyung nyílásán, kiélvezve azt a finom, semmihez sem hasonlító ízt. Az omega tüdejében rekedt a levegő, teste rángatózásba kezdett, ujjai a kanapé szövetét marták.

- Kérlek - Jungkook alig hallotta meg az erőtlen könyörgést, oly hangosan dobogott a vére a fülébe, de a sokadik kérlelést tisztán meghallotta. Annyira elveszett abban a finom ízvilágban, hogy párját nem érzékelte. Amint felegyenesedett, a látvány miatt szíve gyorsabb tempóra váltott, kapkodva nyúlt vérrel telt hímtagjához és érintette hozzá a nedves nyíláshoz, hogy utána gyorsan elmerülhessen a szűk nedves forróságban. Elégedetten nyögtek fel a bensőséges érintkezésre, az alfa nem is várt sokat, szinte rögtön mozgatni kezdte a csípőjét, ujjai belemélyedtek az omega derekának bársonypuhaságú napbarnított bőrébe.

Taehyung önkívületi állapotban nyögött, a fájdalommal átitatott gyönyör kíméletlen magaslatokba repítette, élvezete egyre magasabbra sodródott, ahogy az alfa megmozdult benne. Mindig egy kis kidudorodó eret érzett, mardosta a forróság, és mikor Jungkook a hátára borulva, nyakát marcangolva kulcsolta ujjait lángoló férfiasságára, karjai feladták a szolgálatot, minden ereje elhagyta, és erőtlenül esett mellkassal a bútorra, bal orcája a huzatba mélyedt.

Értelmetlen hangfoszlányokat volt képes magából kiszorítani, jobb kezének ökölbe szorította. Jungkook jobb kezének szép ujjaival szétfeszítette és megfordította, hogy a tenyere felé legyen, s összekulcsolta végtagjaikat, hagyva, hogy Taehyung majd szétroppantsa őket.

– Annyira jó, annyira forró... akarom az egészet, akarom a csomót, élvezz belém!

- Megérdemled, jó fiú voltál bébi? Csak a jó fiúk érdemelnek jutalmat.

- Jó voltam!

- Akkor itt a jutalmad.

Jungkook kiegyenesedett, és a széles csípőbe kapaszkodva lökte magát olyan mélyre, hogy a csomót sikerült Taehyung testébe tuszkolnia. Éles fájdalom hasított az omega alfelébe, de az alfa makkja pontosan azt a pontot nyomta meg benne, ami miatt csillagok és fekete pöttyök táncoltak keringőt a szemei előtt, a görcs, mi alhasában fájdalmasan megült most feloldódott. Hosszan remegve élvezett, s az alfát a szorosság miatt vele együtt érte el az orgazmus, minden kis cseppjét a testébe juttatva. Gyors lihegéssel borult az öntudatlan szerelmére, mellkasában érezte a saját és párja szapora szívverését.

Talán, ha félóráig pihentek így, Jungkook lusta csókokkal borította el az elérhető bőrfelületet és mikor sikerült kihúzódnia és kezdődött az egész elölről. Újra és újra, a házuk szinte minden alkalmas részén egymásnak estek, összeragadtak, marcangolták és cincálták egymást, az alfa időnként újra belemélyítette fogait a jelölésbe. Taehyung is elvette a vérét, harapta a nyakát, körmei mély vájatokat vájtak az alfa izmos hátába – vérük, nyáluk és egyéb testnedveik keveredtek, bemocskolva őket és otthonukat, mégsem bánták. Hogy is bánhatták volna, mikor ösztöneiknek éltek, csak a párosodás járt az eszükben, és Jungkook ritka józan pillanataiban sem próbált volna meg mást tenni. Akarta, ami az övé, semmi más nem érdekelte.

Majdnem két héttel később Taehyung ébredéskor úgy érezte magát, mint aki megállás nélkül futott több napon keresztül. Minden izma fájt, hajhagymái égtek, ajkain csípő érzés ült meg és erőtlenül feküdt az oldalán. Hunyorogva próbált meg megfordulni, de hangosan sziszegett fel, alfelébe égtelen fájdalom hasított. Óvatosan, lassan és fájdalmasan nyöszörögve a hátára gördült, de akkor meg a hátának felsértett bőrét irritálta a lepedő puha anyaga. Szenvedve fordult szembe Jungkook nyúzott és álmos arcával, aki résnyire nyitott szemekkel próbált meg fókuszálni és visszaemlékezni, miért érzi magát úgy, mint aki egy hónapot gyakorolhatott Yoongival, és valamilyen csoda folytán a szőke alfa elverte volna. Aztán hogy látása kiélesedett és megpillantotta Taehyung szürke szemét, eszébe jutott minden mocskos tett, perc és mondat. Ha nem döbbent volna meg, biztosan elpirult volna, de így Taehyung csak egy halálra vált arcot látott, és ijedten cirógatta meg a puha felületet.

- Mi a baj Jungkook?

- Emlékszel a történtekre Bébi? – enyhén rázta meg a fejét a kérdezett, és Jungkook félve nyúlt a takaróhoz, hogy megszemlélhesse, mennyire volt heves és indulatos a párjával. A látvány viszont szörnyű volt. Taehyung nyakától egészen a combjáig véraláfutásos foltok, különböző nagyságú és mélységű harapások és karmolások virítottak. A fiatalabb, párja rémült és elborzadt tekintete miatt, nehezen, de lenézett magára.

- Mi az Isten? Mi a történt velem? Jungkook ne csak ülj ott, hanem beszélj!

- Én történtem veled.

- He? Nem hallom, beszélj hangosabban és ne magadban motyogj, mint egy...

- Én csináltam őket. Emlékezz bébi, rád jött a heat – Taehyung lázasan kutatott az agyában, és bevillant neki minden pillanat. Elpirulva fektette le a fejét a párnába.

- Baszki, igazad van. Akkor viszont... - ajkába harapva cirógatta meg Jungkook hasát, és kérte, hogy mutassa meg a hátát neki. Amaz szemöldök ráncolva tette meg, és Taehyung hallhatóan nyelt egy nagyot.

- Nos, nem csak én nézek ki úgy, mint akit megkínoztak.

- He? – értetlenkedett az alfa.

- Bocsi, szétkarmoltam az egész hátadat.

- Akkor ezért ég úgy, mint a pokol. Meddig volt dughatnékunk?

- Nézd meg te, én megmozdulni sem tudok. Néha a levegővétel is rohadtul fáj.

- Bocsi – egy szeretetteljes homlokcsók után az alfa a telefonja keresésére indult, amit a nadrágzsebében talált meg a nappaliban.

- Taehyung! Mit tippelsz? – Jungkook mosolyogva feküdt hasra párja mellé, óvatosan cirógatva mellkasán csúnyán megkínzott bőrét, lehelet könnyű csókokkal borítva minden elérhető foltot, harapás és karmolás nyomot.

- Mit kapok, ha eltalálom?

- Megpuszilom az összes sebedet.

- Ez a minimum, és meg is fürdetsz, mert megmozdulni sem tudok, te kanos farkas! Szeretném, ha elkészítenéd nekem azt a finom süteményt – édes arckifejezése miatt Jungkook kuncogva, hosszan csókolta meg szerelmét, majd bólintott egyet. – Tíz napja?

- Biztos? Elég kerek szám.

- Neked is mindjárt kerek lesz az orrod, ha nem haladsz és fürdetsz meg. Szörnyen büdös vagyok és ragadok, nem is akarom tudni milyen testnedvek vannak rajtam.

- Tizenegy nap. Majdnem sikerült, de azért megcsinálom neked azt a sütit. Na gyerünk, most vízre szállunk!

- Örülök, hogy neked ilyen jó kedved van – az alfa nem vette észre a szarkazmust a szavak mögött, túlságosan boldog volt hozzá.

- Az vagyok! Tökéletesen ki vagyok elégülve, fantasztikus időt töltöttem veled, és jó pár napig úgy babusgathatlak, ahogy akarlak. Kell ennél több?

- Mondjuk egy marék fájdalomcsillapító nekem, mert a fenekemtől kezdve a hajam száláig mindenem fáj.

Napok teltek el, mire Taehyung kijelenthette, hogy már állandó jelleggel nem fáj semmije, a foltok és harapások ugyan lassabban gyógyultak, de hetekkel később már semmi sem csúfította el a gyönyörű bőrét. A napok hetekbe fordultak, és két hónappal az ominózus kanosság után Taehyung furcsán érezte magát. Többet evett, keverte az ételeket, a leglehetetlenebb időpontokban kívánt meg valamit, nőtt a hasa, a reggeleket viszont rosszul, fehér arcbőrrel töltötte a fürdőszobában.

Jungkook aggódott, de mégis ösztönösen érzett magában boldogságot, mindig magához ölelte az omegát és akaratlanul is a hasát simogatta. Valami különös illat keveredett Taehyungéval de nem jött rá, úgy hitte a most nyíló virágokat érzi annyira.

Namjoon továbbra se figyeltette őket, és ezért érte őt a döbbenet annyira erősen, mikor a két alfa egy-egy örömteli hírt osztott meg velük. Taehyung és Jungkook híre viszont megteremtette ígéretes és számára mámorító bosszújának alapját.

Érezd!

Taehyung aznap Yoongi házában tervezgetett a szőke alfával. Jungkook és Hoseok a közeli városba ment vásárolni, az alfa nem engedte ki Taehyungot, féltette. Yoongi nem mehetett, mert az egyik alfának a falka mellett kellett maradnia, ezért tartott a fekete alfával a mindig mosolygó omega. Ez pedig a két otthon maradt fiúnak tökéletes időt adott a tervezgetésre, ami két örömteli eseménybe torkollott.

Yoongi és Taehyung ugyanis a sok rosszullét és a két alfa által érzett furcsa illat miatt elmentek orvoshoz, aki a vizsgálatok alapján megerősítette, hogy a kis, régen selejtként nevezett omega gyermeket hord a szíve alatt. Egy új élet növekedik a testében, belőle és Jungkookból, szerelmük igazgyöngye, érett gyümölcse.

S hát ezt, hogyan kéne elmondani?

- Csinálok neki gyertyafényes vacsorát vagy romantikus fürdést. Inkább veszek gyerekcipőket vagy olyan páros felsőket, amin „apa" és „anya" van, de kétapás verzióban! Esetleg lehetne...

- Nem, elég lesz, ne legyen már ilyen nyálas! Állj csak simán elé és mond meg neki.

- De miért ne legyen romantikus? – kérdezett vissza nagy szemekkel pislogva.

- Mert ez már nem romantika. Ez tömény nyál és biztos belefulladnátok, én meg elhánynám magamat.

- És mégis ki mondta neked, hogy te ott leszel? – Taehyung durcásan összefonta a karjait a mellkasánál. Yoongi minden ötletét leszavazta, bezzeg mikor az ő dolgát ötletelték csak úgy áradt belőle a „nyál".

- Ki nem hagynám! Szeretném látni a kis nyomi fejét mikor rájön, hogy kilenc hónap múlva már nem ő lesz neked az első – gonoszan nevetett fel, és mielőtt Taehyung bármit mondhatott volna, a bejárati ajtó kinyílt és Jungkook boldog ordítását hallották. A lábdobogás hangja erősödött, aztán a hozzátartozó alak is feltűnt a nappaliban.

- Terhes vagyok.

Mindenféle bevezető nélkül, Taehyung egyszerűen csak kimondta a tényt, ahogy Yoongi tanácsolta, miszerint szerelmével szülők lesznek, egy kis élet féltő és szerető szülei. Jungkook először csak pislogott, a csomagok kiestek a kezei közül, az információ gyorsan jutott el az agyába, mégis bűn lassan sikerült felfognia a szavak jelentését.

- Mi?

- Gyereked lesz Jungkook, ne legyél már ennyire értetlen! – Yoongi furcsa grimaszt vágva beszélt, kezével a száját takarta el, de hiába, mert utána sírva nevetett fel a másik reakcióján. Jungkook hátraesett az ajtófélfának, és az mentén ült le a földre, folyamatosan párja arcát és hasát bámulva. Hoseok sugárzó mosollyal gratulált, Yoongi büszkén megveregette Tae vállát, aztán mind a tátott szájjal bámuló, még mindig a földön remegő alfára néztek. – Szedd már össze magadat ember! Ahelyett, hogy egy jót szexelnél Taehyunggal, most egy kupac szarra emlékeztetsz.

- Ne bántsd már! Aranyos, hogy ennyire ledöbbent, bár most már kezdek én is aggódni. Lehet nem is akarja őt.

- Mi? Neked elment az eszed Bébi? Már, hogy a fenébe ne akarnám? Egyszerűen csak... Apa leszek! A közös babánk ott van a pocakodban, és... én annyira boldog vagyok most Bébi, el se hiszed mennyire szeretlek téged és a babát is! – A mindig rendíthetetlen, erős és perverz Jeon Jungkook, most sírva mászott oda párjához, és a hasának támasztva a fejét, derekánál szorosan ölelve magához zokogott fel. Taehyung kuncogva simított a fekete tincsek sűrűjébe és nyomott egy puszit a feje búbjára.

- Íme az alfák pojácája! Szégyen vagy öregem – Yoongi elégedetten csipkelődött továbbra is.

- Mindjárt meglátjuk veled mi lesz – Taehyung kisördög módjára pillantott rá, aztán nehezen, de sikerült elérzékenyült párját talpra küzdenie. Az alfa szipogva bújt el a másik finom illatot árasztó nyakába, apró csókokat nyomva bőrére.

- Ezt meg mégis, hogy érted? -kérdezett vissza Yoongi összehúzott szemekkel.

- Most rajtad a sor, hogy kemény legény legyél. Ha te láttad az ő reakcióját, úgy igazságos, hogy mi is lássuk ezt. Itt és most. Emlékezz, te mondtad nekem nem is olyan régen, hogy csak állj elé! Nem lesz ez nehéz Yoongi – szemtelenkedett tovább Taehyung.

- Ti miről zagyváltok? – Hoseok értetlenül kapkodta a fejét kettejük között. Taehyung önelégülten bújt össze Jungkookkal, aki szintén tudatlanul hallgatta őket. Ezzel szemben Yoongi elvörösödött, zavarban érezte magát és idegesen rágcsálta az ajkát.

- Jól van! Mindjárt itt vagyok. Hobi, csak állj ide, kérlek – miután a szoba közepére állította párját, sietően a szobájukba szaladt, hogy a rejtekhelyről elővegye a kis dobozkát. Idegesen szorította a markába miközben párja elé lépett, ajkába harapva gondolkodott, hogy hogyan kéne belefognia. Aztán ahogy belenézett a barna szemekbe, eszébe jutott annak a szép dalnak azon sorai, melyekkel kifejezheti a szerelmét.

- Tudod jól, hogy én nem vagyok a szavak embere... De remélem ezzel is ki tudom fejezni neked, hogy mennyire boldog és kiegyensúlyozott vagyok, mióta a társam lettél és mellettem vagy – azzal féltérdre ereszkedett és felnyitotta a kis dobozka fedelét, majd szólásra nyílt szép szája.

„Bármi is van ennek az útnak a végén, amin egyedül járok,

Teszek egy lépést előre,

Még ha fáradt vagyok vagy fájdalmaim vannak,

Jól vagyok, mert melletted lehetek,

Mert ha együtt vagyunk mosolyoghatunk."

- Hozzám jönnél, Hobi? – a kérdezett szíve minden eddiginél gyorsabb vert, lábai kocsonyássá váltak, így térde esett, tekintete az ezüst karikagyűrű és Yoongi rózsaszínes arca között kapkodta. Vizenyős szemekkel, de sugárzó vigyorral bólogatott, aztán végre megtalálta a hangját.

- Igen! - amint az ékszer elfoglalta helyét az ujján, boldogan vetődött a szőke alfa nyakába, kiélvezve annak édes csókját.

- Gratulálunk! – Taehyung és Jungkook szoros ölelésbe vonta a jegyespárt, s most már Yoongi lett a beszólogatások áldozata.

- Amikor ezen gondolkoztunk, csak úgy folytak ki a száján a romantikusabbnál romantikusabb ötletek, bezzeg mikor a baba bejelentéséről agyaltam, ő leszavazott mindent, mert szerinte már túl nyálas volt, és a nyáltengerbe halt volna meg. Mert ő...

- Jó, oké, vége a gyereknapnak, most már mehetnétek haza, ne szennyezzétek a környezetünket, és amúgy is dolgunk van! – rivallt rájuk.

- Mi van Yoongi? Csak nem zavarban vagy? – Jungkook kuncogva megcsipkedte a pírban úszó arcocskát, amiért Yoongi morogva lökte ki a bejárati ajtón, Taehyungra pedig csúnyán nézett, így az hahotázva hagyta el a házat, még utoljára gratulálva nekik, és rákacsintott Hoseokra.

- Menjetek haza, és örüljetek a babának kettesben! Mi is azt tesszük!

- Szóval babát fogsz gyártani? – szívta a vérét tovább Jungkook.

- Fogd be te zokogó kölyök, és inkább szexeljetek!

- Azt mondom fogadjuk meg a vénember tanácsát és siessünk hazafele - pimaszkodott Jungkook, párjára kacsintva.

- Hallottam ám picsogó!

Figyelj!

Taehyung feszülten mosolyodott el, ami inkább grimasznak tűnt, mikor Yoongi és Hoseok bejelentette a falkának az eljegyzésüket. Erősen szorongatta alfájának kezét, aki bíztatóan megcirógatta bőrét, és egy puszit nyomott hajszálai közé, majd megkeményített tekintettel nézett a tagokra.

- Nekünk is van egy bejelenti valónk. Taehyung gyermeket vár – ellentétben a másik hír reakciójával, ahol egymást túlordítva gratuláltak, most néma csend lett. Letaglózta őket a hír, és a múlt szörnyű árnyéka vetült újra és újra eléjük. Csak egynek volt bátorsága, aki Yoongi utasítása után elsőként kért bocsánatot, ő örömmel gratulált, majd szép lassan mindenki. Jimin felmászott az egyik magas falkatag nyakába, és hangosan elordította magát, hogy a ma este folyamán meg kell ünnepelni ezeket a csodás bejelentéseket. Mindenki örült, csak az okok voltak különbözőek.

Namjoon és tizenkét társa ugyanis tudta, ma kell lépniük.

Izgatottan készülődtek az esti ünneplésre, Taehyung legutolsó beavatása után volt és Jimin eldöntötte ez sokkal nagyobb lesz. Jimin, Jin és Sehun kétszer fordultak az autóikkal, annyi alkoholt és ételt vásároltak. Feldíszítették a teret, hangfalakat pakoltak ki, és Jimin mindenkit megfenyegetve zavart el tőlük, mondván csak ő lehet az est zenelovasa. Ettek, ittak, táncoltak, beszélgettek, a két falka közti ellentét elmosódott, mintha soha nem is létezett volna szakadék köztük.

Jungkook és Taehyung a saját kis világukba burkolózva lépegettek ide-oda a gyors zene ellenére, szerelmesen összebújva, apró csókokat adva egymásnak, a még lapos pocakban fejlődő életet simogatva. Ez volt a baj. Se Jungkooknak, se Yoonginak, se Jiminnek nem tűnt fel, hogy Namjoon nincs ott, csak mikor már késő volt.

Menekülj!

Namjoonék a parti előkészületei alatt a barlangban beszélték át utoljára a tervet, majd elvegyültek. Mikor már a falka nagy része az alkohol miatt bódult állapotba került, a terv kezdetét vette. A tizenkét áruló a józanabb farkasoknak emberi alakban estek, az elsőket könnyen harcképtelenné tették a meglepetés ereje segítségével. A többieknek feltűnt a verekedés, valaki alkohol ködös aggyal poénnak vette, de az első gyilkosság után elszabadult a pokol.

Sikítások nyomták el a zenét, ami nem sokkal később elhallgatott, ahogy az egyik farkast Namjoon a keverőpultra dobta, ezzel ripityára törve azt. Namjoon kivételével az összeesküvők mind átváltoztak, ő maga Taehyungot és az alfáját kereste, nem is sokkal később mind a kettőt megtalálta. Hoseok és Taehyung messzebb voltak a vérontástól, az alfák a balhé kellős közepén, hogy minél hamarabb rendet tegyenek. Egyedül hagyták őket. Óriási hiba.

Namjoon a két omega háta mögé lépve vállon ragadta Taehyungot és elrántotta Hobitól, Hiába kapott az utána, az a farkas, aki megfigyelte őt és vőlegényét rögtön lefogta. Taehyung rémülten üvöltött fel, vergődött Namjoon karjai között, de az vaskarokkal szikla szilárdan tartotta, majd kivillantotta borotvaéles fogait.

- Nyughass vagy kiharapom a nyakadból a rühes alfád jelölését – a kis omega azonnal megállt, szemeivel kétségbeesetten kereste a társát, de nem látta a porfelhő és sok alak miatt. Aztán eldördült egy lövés és mindenki szoborrá dermedt. Jungkook a hang irányába kapta a fejét, szíve megállt a ritmusos dobogásban, ahogy meglátta Taehyungot, aki kétségbeesett, könnyes szemekkel hangtalanul ismételgette a nevét, kezeivel a hasán összegyűrve ruhájának anyagát, miközben Namjoon lassan a fegyver csövét a halántékához szorította. Jungkook szemei gyilkosan villantak meg, rohamtempóban indult meg feléjük, de öt méterre tőlük megtorpant, ahogy Namjoon meghúzta a ravaszt.

Egy örökké tartó pillanatra mindenki azt hittem, hogy az omega meghal, de nem volt a tárban töltény.

- Ne mozdulj meg Jungkook vagy annyiszor fogom meghúzni a ravaszt, míg azaz egyetlen egy golyó belefúródik a kis kurvád agyába – Namjoon végre megkapta a régóta áhított figyelmet, mindenki őt bámulta lélegzetvisszafojtva. A saját talpnyalói sem mozdultak. Ők részben teljesítették a feladatukat, már csak Jungkookot kellett harcképtelenné tenni. – Kötözzétek meg!

Öt farkas indult meg a felbőszült és rettegő alfa felé, de nem sokáig jutottak, mert ösztönből elöntötte őket a félelem az alfa iránt.

- Széttéplek titeket, ha közelebb jöttök! – az alfa kivillantotta éles fogait, szemei aranyszínű tengerré változtak, izmai majd átszakították bőrét, teste az elfojtott indulatoktól remegett, tekintetét nem vette le Taehyungról.

- Ha azt akarod, hogy a riherongyod és a zabigyereked éljen, jobb, ha engedelmeskedsz – a hideg fegyver csöve fájdalmasan nyomódott a kisebb halántékához. Nem mert szólni, rettegett becsukni a szemét, még pislogni sem tudott, úgy érezte, ha leveszi a szemeit a szerelméről, valóban elragadja a halál. Jungkook fogsorát összeszorítva hagyta, hogy az ezüstlánccal térdre kényszerítsék, a nemesfém lassan égette a bőrét, de az a fizikai fájdalom eltörpült a lelkivel szemben. Szerelmét és a még meg nem született gyermekét a karjai között tartotta maga az ördög. És ő tehetetlen!

- Engedd el Taehyungot! Mit akarsz te egyáltalán tőle Namjoon? – Isten lássa lelkét, próbálta elrejteni a rettegést a hangjában, de képtelen volt, iszonyatosan tartott a továbbiaktól. A trónbitorló nem szólt semmit, csak eszelősen elvigyorodott és meghúzta a ravaszt. Újra és újra még végül körbeért a tár. Nem volt benne töltény. Taehyung és Jungkook szíve is megállt a dobogásban, hogy utána a normál tempó háromszorosával verjen tovább, az adrenalin dolgozott a szervezetükben, de képtelenek voltak a mozgásra.

- Mindent akarok. Téged és Yoongit is meg fogom ölni, Hoseok lesz az, aki utolsó erejével, de világra hozza a gyermekemet és egy kis szerencsével utána hal bele az alfája utáni szüntelen sóvárgásba vagy én vágom el a torkát. A falka többi tagja nekem esküszik hűséget, én leszek az első béta, aki alfa lesz és velem mindenki jobban fog járni. Ebben a világban nincs helye az érzelmeknek, itt a nyers és pusztító erő számít, a hatalom! – A feszültséggel teli levegőt hideg pengeként vágta át az eszelős nevetése, az üres fegyvert eldobta, így újra két kézzel mart bele Taehyung felkarjaiba, fejét a nyakába bújtatva, érdes nyelvével jól láthatóan benedvesítve azt. Jungkook hajszálerei kidagadtak a homlokán, mocorogni kezdett a láncok között, de az erős és kínzó fájdalom miatt felszisszent. Úrrá lett rajta a teljes pánik és kétségbeesés, csak térdelt ott a földön, a porban, miközben a társát egy semmikellő, elborult elméjű tapogatta.

Mit tegyen, hogy megmentse őket?

- Vedd le róla a mocskos kezeid! – ordította Jungkook, pár idegszála választotta el a kitöréstől.

- Ne aggódj! Nem fogom megdugni a szemed láttára, pedig eredetileg azt terveztem, hogy mindenki, aki velem tartott ma átmegy rajta, de hála kettőtöknek egy sokkal rosszabb és fájdalmasabb bosszú lehetőségét teremtettétek meg nekem – csókolgatta tovább az ívelt nyakat.

- Miről beszélsz? Mit akarsz megbosszulni? – Taehyung remegve hasát óvatosan simogatva kérdezte meg, továbbra is Jungkookon nyugtatva pillantásait.

- Neked megfogadni se szabadott volna, mindig is egy torzszülött voltál, a farkas lét egy elbaszott, félresikerült példánya! Tönkretetted az egész falkát, miattad szégyenültünk meg és miattad rajtam, a falka leghatalmasabb és legerősebb bétáján röhögött mindenki! Miattad, egy koszos, rongy, semmirekellő, gyenge omega miatt szégyenültem meg és sérült meg a becsületem! Hát ezért foglak először téged megölni! – üvöltötte torkaszakadtából, ujjaival annyira rászorítva az omega karjára, hogy megzúzódott a bőre, rajta hagyva tenyereinek nyomát. – Eredetileg mindenféle módon megkínoztalak volna a szemük láttára, miután megdugunk, de változott a terv. Van egy élőlény, aki Jungkooknak és neked is fontos. Bizony, a zabi kölykötök – mindenkinek megállt a szívverése. Taehyung ledermedve szorította a hasára kezeit, bámulva a távolba, a lenyugvó Nap által narancsosra festett égboltot. Jungkookot elöntötte a jeges félelem, minden másodperc elteltével egyre szorosabban szorította össze szívét.

- Kérlek, ne bántsd! Kérlek, elmegyek innen, soha többet nem látsz engem, nem fogsz rólam hallani, de könyörgök ne bántsd a babámat! – Taehyung keservesen zokogva könyörgött.

- Nem kicsi Taehyung. Nekem nem elég, ha te eltűnsz. Kettőnk közül csak az egyikünk maradhat életben. Jól figyelj Jungkook! – fordította az alfa felé a fejét – Kivágom a kölyködet és a lábad elé hajítom majd, mint a szemetet, mert ő nem más, mint egy rothadó szemét – Jungkook torkából égtelen üvöltés szakadt fel, minden erejét bevetve próbálta meg szétszakítani az ezüstláncokat, de azok egyre mélyebben vájtak bőrébe, kegyetlen fájdalmat okozva neki. Taehyung kétségbeesetten próbált meg kivergődni a béta szoros fogásából, mikor az egyik kezével elengedte, hogy az övében pihenő kését elővegye. Namjoon azonban vasmarokkal tartotta egyhelyben.

Namjoon az élesre fent kését felemelte, hogy elég lendületet szerezve Taehyung hasába döfhesse, azonban ordítva dőlt el oldalra, így az omega erősen fájó karja kicsúszott karmából. Min Yoongi farkas alakjában rávetődött a lázadó bétára, metszőfogait belemélyesztette karjába, így a kés a poros földre esett. Yoongira támadt az a farkas, aki eddig Hoseokot fogta le, így az omega rögtön Jungkookhoz rohant és kapkodva szabadította ki. Az alfa földön fekvő társához rohant.

- Bébi jól vagy? El kell tűnnöd innen Tae! – parancsolta, majd párja karja alá nyúlva húzta fel a földről.

- Nem hagylak magadra! Nélküled nem megyek! – ellenkezett hevesen.

- De mész Taehyung, ne vitatkozz velem! Menekülj az erdőbe, bújj el, és én majd megtalállak! Védd meg a kicsikénket Bébi, de nekem mennem kell, Yoongi nem bír el egyedül velük – kiáltotta az alfa, majd gyors csók után az erdő felé lökte a kis omegát, aki könnyeivel küszködve rohant remegő lábakkal. Jungkook habozás nélkül változott át és ugrott rá Namjoonra, aki megpróbálta átharapni Yoongi torkát, ki mindeközben a másik farkas támadásait is próbálta kivédeni.

Taehyung az erdő szélén változott át Holdra emlékeztető farkas alakjába, majd lélekszakadva rohant, minél messzebb a harctól, és keresett egy helyet, ahol kivárhatja a támadás végét. Mintha az időjárás is siratná az elárult falkát pillanatok alatt fekete felhők jelentek meg az égen, teljesen eltakarva a lenyugvó Nap utolsó sugarait. Az eső, mintha dézsából öntötték volna, úgy áztatta el pillanatok alatt a tájat. Taehyung bundája csomókba állt össze a víztől és a sártól, a csúszós emelkedőkön meg-megcsúszott. Ezüstszín szemeivel riadtan vizslatta az erdőt, fohászkodott párja és gyermeke életéért és a Teremtő meghallgatta imáit, rálelt egy barlangra. Arra, amelyikben Namjoon kitervelte bosszúját. Taehyung szíve őrülten verdesett, sietve elbújt a barlang mélyebb részén, ahol talált egy tucat pokrócot. Összeállt minden, a mai eseményeket itt tervelhették ki. Taehyung elázott bundáját megrázta, ezzel lerázta a legtöbb vízcseppet. Kényelmesen lefeküdt az egyik puha anyagra, majd egy másikat a hátára húzott és megpróbált minden rémes gondolatot kiűzni a fejéből. Mind Jungkook halálával végződött.

Percek, talán órák telhettek el, az eső monoton hangja és a síri csend miatt a kis omega felszínes álomba merült, azonban egy farkas vonyítására felriadt. Hallgatta a puha léptek emberi füllel észrevehetetlen hangját, az idegen zihálását, a sár és eső szagát, ami több farkas vérével keveredett. Taehyung alig próbált meg lélegezni, nehogy az árulja el, de nem volt szerencséje. A sötéthez hozzászokott szeme elé került az ázott farkas alakja, kinek világító zöld szeme rikított a sötétségben. Nem Jungkook jött el, nem is Jimin hanem a legnagyobb veszély Taehyungra és a gyermekre nézve, Namjoon.

A farkas nem szólt semmit, hanem ugrott egyenesen a védtelen omega felé. Azonban Taehyung sem adta olcsón magát, tanult Yoongi mellett. Az idősebb alfa mindig azt mondogatta neki, hogy nem baj, ha nem tud harcolni, az is elég, ha ki tudja kerülni a támadásokat. Taehyung félre ugrott, megpróbált a barlang kijárata felé lépkedni, de a béta nem engedte, beljebb terelte. Lassan lépkedett felé, Taehyung ugyanúgy hátrált, de mikor az idősebb megpróbálta leteríteni újra kikerülte és most már sikerült elindulni ki a barlangból. Odakint továbbra is zuhogott az eső, meg-megcsúszott mancsa a sárban és minden erejét bevetve rohant előre a szakadék felé. Ha sikerül csapdába csalnia üldözőjét és az megcsúszik és lezuhan... Akkor vége a rémálomnak. Egy pillanatra megállt a meredek domboldal tetején, hogy megfelelő helyet keressen, amin le tud ereszkedni, de Namjoon üvöltve rávetette magát így mindketten lezuhantak. Az éles kövek Taehyung bőrébe vájtak kisebb-nagyobb vágásokat kreálva rajta, de szerencséjére talpaira esett. Rögtön felállt és ránézett a kába bétára, aki erősen beverte fejét. Szédült, hányingere volt, szemei nem fókuszáltak rendesen prédájára, így megrázta magát, hátha jobb lesz. Pillanatok alatt sikerült annyira rendbe raknia magát, hogy újabb támadást indíthasson, hogy végleg eltűntethesse a föld színéről élete legnagyobb szégyenfoltját, de nem ért oda.

Sohasem érhetett oda.

Jungkook dühtől forrva vetődött a bétára, aranyló szemei villámokat szórtak, ahogy védelmezőn családja elé állt, hangosan vicsorogva, felborzolt bundával. Testét vérrel és sárral kevert víz borította, sebek tucatjaiból ömlött vörös nedűje, fekete pöttyök ugráltak íriszei előtt, fáradt volt és fájt, hasogatott mindene, de nem állt félre. Kész volt meghalni szerelme és gyermeke életéért és eldöntötte, ha neki most meg kell halnia, úgy lesz vége mindennek, hogy Namjoont magával viszi a túlvilágra.

A két farkas vicsorogva, fogaikat csattogtatva szemezett egymással lassan sétálva körbe-körbe, arra várva ki lesz az, aki támadni fog. Taehyung remegve figyelte őket, szíve fájdalmasan szorult össze, ahogy Jungkook megtépázott alakját látta, de tudta, nem tehetett semmit azon kívül, hogy nincs útban és nem adja meg Namjoonnak a lehetőséget, hogy megint velük zsarolhassa az alfát.

Namjoon idegei pattanásig feszültek, egyszer s mindenkorra el akarta dönteni ennek a csatának a végkimenetelét, így acsarogva kapott Jungkook után, aki kikerülte a támadást, de egy újbóli harapás elől már nem tudott megmenekülni – a béta éles metszőfogai belevájtak a vállába, nem eresztve őt. Jungkook, ahol érte harapta, tépte Namjoont, nem törődve sajgó, égető sebeivel. Vérük szaga terjengett a levegőben, agresszív morgásuk és fogaik csattogása hasított a levegőbe, ahogy újra és újra a másik után kaptak, vérükkel keveredett sártócsában taposva, mígnem Jungkooknak sikerül egyszer Namjoon háta mögé kerülni, onnan ugorva rá a bétára, erős, éles fogait belemélyesztve annak nyakába. A felbőszült béta vonyítva vergődni kezdett, nyakából és egyéb sebeiből ömlött a vére, ami miatt gyengült a látása, pöttyök ugráltak a szemei előtt, ráadásul a légcsövét szorító állkapocs és vérveszteség miatt légzése is vészesen lassult. Jungkook cincálva, marcangolva taszította a földre ellenségét, akinek teste felakadó szemekkel ernyedt el, alig lélegezve. Az alfa eleresztette, így az öntudatlanul feküdt továbbra is a mocskos ázott földön, míg kettejük csatájának győztese önmagával vívódott.

Nem akart gyilkolni, s eddig sikerült is megfélemlítéssel, halálközeli élménnyel maga alá utasítani ellenfeleit, de ha itt és most nem vet véget a gyűlölettel és gyilkolási vággyal létező farkas életének, senki sem lesz biztonságban. Örökre menekülniük kéne, bujkálni és rettegve várni mikor csap le rájuk nagyobb és erősebb társak körében. Nem, ez itt nem a könyörület órája.

Jungkook a halálán lévő test fölött állva ránézett párjára, aki riadt szemekkel figyelte. Bundája vértől és sártól mocskosan is szépséges volt tekintete ártatlan, halálra rémült és látszott rajta, hogy tisztában van alfájának szándékával. Utoljára pillantott rá fekvő társára, aki annyi szörnyűséget követett el vele, annyiszor tette akarata ellenére magáévá, próbálta megölni... Hátat fordítva a párosnak lassú léptekkel indult fel a domboldalon, hogy annak tetején várja meg az alfát. A falka vezér pedig elvette az áruló életét, ezzel megmentve minden életet, akire a bosszúja lecsapott volna. Jungkook maradék erejével a hátára szenvedte az élettelen testet és Taehyung mellett ballagtak vissza a társaikhoz. Ott még javában dúlt a harc, de amint meglátták vezérük holttestét meghunyászkodva adták meg magukat. A két alfa egyöntetűen száműzte őket, nem kívánták elvenni az ő életüket is, viszont itt sem maradhattak.

A csata utáni napok sötétségben teltek, a nap egyszer sem mutatta meg magát, halottakat temettek, sebesülteket ápoltak és megpróbálták kiheverni azokat a súlyos lelki és fizikai sérüléseket, amiket Kim Namjoon okozott. Taehyung egyáltalán nem sajnálta a bétát, nem is próbálta meg lebeszélni az alfákat arról, hogy Namjoon földi porhüvelyét a szakadékba dobják ezzel megfosztva attól, ami egy halottnak kijárt.

A két omega napokig talpon volt, ellátta a sérülteket, aggodalmakkal telve virrasztottak barátaik ágya mellett. Jimin súlyos sebeket szenvedett el, napokig nem tért magához, láz gyötörte fáradt testét, de túlélte. Yoongi jobb lába ugyan eltört, de nem volt hajlandó pihenni, így párjának csak erős gyógyszerekkel sikerült ágyban tartania. Taehyung, amiben csak tudta próbálta Jungkook válláról levenni a terhet, ápolta őt. A fekete alfa válla a harapás következtében eltört, így ő átvette Yoongi teendőit is és Taehyung segítségével hetekkel később sikerült rendbe tenni mindent. Ettől függetlenül a falka tagjainak elsődlegesen önmagukon kellett segíteni lelkiekben, hisz fizikálisan hamar újra erejük teljében fürödtek.

Hónapok teltek el, és akkor már mindenki túl volt a tragédián, lázasan készülődtek a szőke alfa menyegzőjére. Yoongi és Hoseok házasságkötésé után újra fellelkesültek, mivel Taehyung immár belépett az utolsó hónapba. A kis omega egészséges és erős alfát hozott a világra, aki a Jeon SeoJoon nevet kapta. Jungkook végig mellette volt, fogta vőlegénye kezét, verejtéktől csillogó homlokát szárítgatta és aggódott. Hát, hogy ne tette volna, mikor szerelme azon fáradozott, hogy szerelmük gyümölcsét világra segítse, hogy erős, becsületes férfi válhasson belőle évekkel később. Mikor meghallotta kisfia sírását, büszkeség virágzott ki bensőjében, karjaiba véve bebugyolált törékeny gyermekét; a világ legszebbjének látta. Mikor már a kis jövevény fáradt párja karjaiban szuszogott hangosan, nem bírta tovább visszafogni a könnyeit. Zokogva adta a világ tudtára, mekkora boldogság birtokába került.

Két évvel később, mikor már a gyermek elég nagy lett, összeházasodtak, és Jungkook mindenki előtt vallott újra szerelmet, megesküdve, hogy utolsó lélegzetvételéig megvédi férjét és gyermekét. Taehyung pedig ígéretet tett, hogy bármilyen akadály is kerül újra arany és ezüsttel borított útjuk elé, minek végén álmuk és vágyaik fénylenek, ő egyetlen pillanatra sem hagyta magára, kételkedett benne és vállalta, hogy alfa terheinek felét a vállaira veszi.

A fiatal alfa vidám, mozgalmas gyermekkort élt meg, szülei a világ összes szeretetét neki adták, óvták, egyengették az útját, az életre készítették fel és az a védtelen gyermek felnőtt korában nagyobb alfává vált, mint édesapja, aki mérhetetlenül büszke volt rá és testvéreire. Taehyung és Jungkook ugyanis megkapta azt a családot, amire mindig is vágytak. Szerelmükben négy gyönyörű gyermek fogant, akik mindig felnéztek szüleikre. A szerelmes pár pedig évtizedeken át élt boldog házasságban, kisebb-nagyobb hullámvölgyeket a hátuk mögött hagyva, hogy utána együtt lépjenek be az öröklét díszes aranykapuján.

A rémálom, így vált igaz tündérmesévé.

„A szeretet édes kötele (...) a házasságban bilinccsé válik." - Bolyai Farkas

„Ha nincs családunk, magunknak kell létrehozni egyet ahhoz, hogy életben maradjunk." - John Bul Dau

„Az otthon nem egy épület, nem is egy utca vagy egy város. Az mind csak tégla és vakolat. Az otthon az, ahol a családunk van." -  John Boyne

Légyszi hagyjatok kommentet! 😭🙏

Meg aztán, remélem tetszett nektek és fogjátok még olvasni sokszor. 😉

KÖZÉRDEKŰ REKLÁM!

Dolgozok a Rózsa és liliom folytatásán és utána az Örökké tartó (😏😈) következik.

SF.xx