Vivienn6 kérésére... *dobpergés*
TOMUSATCHI!!!
Nem tudom mire vállalkoztam. Éljen a vérfertőzés! Bár ez a fajta még legális is😅😅😅. Kezdjük! (Ez amúgy független a történettől, tekintettel annak az eseményeire)
Satchi:
Éppen egyedül sétáltam a balettórára, mert Shoutonak ma különórán bent kellett maradnia. Hirtelen megláttam egy árnyat elsuhanni két ház között. Meglepődtem, de látni akartam ki, vagy mi az, így elindultam arrafelé.
Mikor beértem a házak közé valaki bekötötte a szemem.
- Senki nincs a környéken hogy segítsen. - hallottam egy fiatal férfi dallamos hangját. Olyan 19-20 éves lehetett, és egyértelműen rosszabb fizikai állapotban volt mint én.
- Ha arra gondolsz hogy sikítanék, tévedsz. Ha nem érdekelne ki vagy, már elmenekültem volna. - vontam vállat. Közben a kezeimet is összekötötte valami izével.
- Okos kislány. - mondta, és hallottam a hangján ahogy elvigyorodik. Majd legnagyobb meglepetésemre megnyalta a fülem.
- Mi a szar? - léptem el előle és kitettem a lábam amiben megbotlott.
- Oi, oi! - nevetett fel. - Ezt bizony nem tettem volna a helyedben. - mondta, majd erőből a falhoz lökött. Erősebb volt mint amire számítottam. Bevertem a fejem és ettől egy kissé megszédültem. - Uhh, bocsi! Hadd segítsek hogy ne fájjon annyira! - mondta, és egy cseppnyi aggódás hallattszódott ki a hangjából. Közelebb lépett, annyira, hogy már éreztem a lehelletét. Aztán...
Aztán megcsókolt. Száraz ajkait az enyémeknek nyomta.
- Hé! - toltam el magamtól. - Milyen száraz már a szád! - kotortam elő a zsebemből a szőlőzsíromat. Éreztem hogy elvette, majd hallottam ahogy bekeni a száját.
- Most jó? - kérdezte, majd újra megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, és mikor egy pillanatra elváltunk, válaszoltam:
- Jobb.
Erre levette a szememről a kendőt. Vöröses szemeibe hulló kék haja egy pillanat alatt elbűvölt.
Szerelmes lettem a hangjába, aztán a látványába is.
Vele éltem le az életem.
A/N: ezt... nagggggggyon fura érzés volt leírni. De amúgy Tomura hangját tényleg imádom