Forever & always

Junzuki

Dedicated to _Katsumi-chan_

-Nem, nekem ez nem megy!- jelentette ki idegesen Nanasi Mizuki, többedjére aznap. Egy hatalmas tükör előtt állt, mellette három barátnője szorgoskodott. Már a délután elején jártak, a nap erősen tűzött odakint, besütve a hatalmas ablakokon. A fénysugarak megcsillantak a fiatal nő jobb gyűrűsujján csillogó finom gyűrűn lévő apró rubintokon és gyémántokon, szanaszét szórva a színes fényt.

-Mizu-chan, próbálj meg megnyugodni! Ha tovább rázod a fejed, sose végzek a hajaddal! Kero!- sóhajtott fel Asui Tsuyu. A zöld hajú az ideges menyasszony mögött állt, és bonyolult kontyon dolgozott már egy jó ideje. A hófehér, fényes tincsek keze alatt szabályos, lélegzetelállító fonatokva és csavarokba rendeződtek. Tsuyu felcsavarta az elkészített fürtöket a laza, mégis pompázatos konytba, majd hullámcsattal rögzítette. A kis ezüstös csat tetején vörös kövekből kirakott rózsa csücsült, kivillanva a hófehér hajzuhatagból, csakúgy mint a lány szemei. Elöl a hosszú tincsek csinos loknikba sütve keresztezték a szép arcot.

-Hiába csinálod olyan szépre, Tsuyu-chan.... Én erre képtelen vagyok!- az ideges menyasszony beharapta alsó ajkát. A következő pillanatban egy szépen manikűrözött kéz nyúlt oda, majd erősen homlokon pöckölte.

-Ha szétharapod, nincs az az isten, aki szépre kifesti! Még egy ilyen, és kinyírlak, esküszöm!- csendült fel Satsuri Veena bosszús hangja. A fiatal nő mint mindig, most úgy festett, mint aki egy címlapról lépett le. Szőke, enyhén hullámos haja lágyan omlott a hátára, mostmár csak combja közepéig érve. Füleiben nagy karika fülbevalók, jobb oldalt két kis kő, plusz fent egy apróbb karika, bal oldalon csak egy apró kövecske. Mélyen dekoltált, hát nélküli vállpántos lila miniruhája tökéletesen kiemelte idomait, kevés dolgot hagyva a képzeletre. Kulcscsontján tökéletesen látszott a "Katsuki" felirat. Mizuki végignézett barátnőjén, és felröhögött.

-Nos, Veena drága. Ha csak nem a csöcseiddel akarsz megfojtani, kevés esélyt látok a halálomra. Abból meg nem kérek, hagyjd meg Bakahoe-nak, ő értékeli eléggé.- nevetett fel a fiatal nő szeneit forgatva. A feszültség, ami eddig benne tombolt most kissé alább hagyott, helyét átvehette az izgatottság is. Mély lélegzetet vett, majd kissé reszketegen kifújta, és bólintott egyet. -Oké.... Folytassátok, légyszi. Már nincs sok időnk!- nézett rá három barátnőjére.

-Na ez a mi Mizu-chanunk!- mosolyodott el szélesen Uraraka Ochaco. A barna hajú a menyasszony mellett ült, és művészi pontossággal lakkozta a körmeit. Szolíd francia manikűrt készített, viszont a középső- és gyűrűsujjakon apró ezüt köveket helyezett el. Veena ismét közel hajolt, majd folytatta az alapozó eldolgozását, Tsuyu pedig újabb csatot tűzött a középen ülő hajába.
Mizuki végigpillantott a három lányon. A négy év alatt mindannyian rengeteget változtak, csakúgy mint töbni osztálytársuk. Mindenki megtalálta a helyét, és felnőtté cseperedett, készen állva belépni a hősök világába. Ochaco és Izuku rögtön elkezdték tervezgetni a közös lakásukat, és készen álltak összeköltözni. Ugyan a barna hajú még nem tudta, de Deku már a lánykérést tervezte. Tsuyu és Tokoyami végül a várakozás szerint egymásra találtak, és Mizuki tudta, hogy barátnője még jobban kivirágzott azóta, hogy a "hollófiú" vallott neki. A fiatal nő visszagondolt az együtt töltött évekre. A veszekedésekre, a viszályokra, a veszélyekre, a nagy, sorsdöntő csatákra. Szíve elszorult, de utána elkezdtek bevillani neki a boldog emlékek. A hatalmas, éjszakába nyúló pizsamapartyk, grillezések, a viccea hangulatban eltöltött órák. A szünetek, a fesztiválok, Shota és Emi esküvője, amire természetesen mindannyian hivatalosak voltak. És a ballagás. Lassan elmosolyodott, ahogy a keringőjükre gondolt. Élesen élt emlékeiben minden pillanat. Az üveg csattanása, ahogy millió apró darabra robban, majd az ölelő kar a derekán. A csalogató, huncut hang, ami édes ígéreteket téve megsiratta. A borostyánszemek, amik az övéit fürkészve tették fel a nagy kérdést. Majd a boldog, szerelmes csókok, jutalmul a kedvező, és gyönyörű válaszra. Majd felrémlett benne az utána következő forró éjszaka. Beleborzongott az emlékbe, szinte ismét érezte magán az érintéseket, a simogató ujjak lágyságát, majd a durva, izzasztó aktus utáni összebújást, készen a következő menetre.

-Miizuuukiiii~ Min ábrándozol?- Ochaco hangja zökkentette ki a gondolataiból. Azonnal elpirult, mire barátnői sokat sejtően összenéztek, Veena ajkaira kacér mosoly ült ki.

-A mi Mizukink agya egyértelműen inkább egy bizonyos férfi ágyában jár, mint itt~!- vigyorodott el, mire a fehér hajú szemeit forgatta.

-Csodálkozol? Biztos már hangolja magát a nászéjszakára- kuncogott Tsuyu, Ochaco pedig szemöldökét vonogatva figyelte a menyasszonyt, akinek arca pirosító nélkül is elég rózsás volt.

-Kapjátok be mindannyian!- morogta Mizuki, majd az utasítra lehunyta a szemét, hogy szőke barátnője felvihessen egy újabb réteget a szempillaspirálból. Veena nem vitte túlzásba a lány sminkjét. Szemöldökét átfésülte, kissé megerősítette, de nem feltűnően. A mélyítővonalba lágy, barna színt vitt fel, tovább mélyítve a nő tekintetét. A mozgó felületre kellemes, csillámos krémszínű szemhéjpúder került, míg a szemzugot és a szemöldökcsontot egy enyhén fénylő fehér árnyalattal emelte ki. Ízléses, cicás fekete tusvonalat húzott, alul kissé füstösres satírozta a mélybarna színnel. Pilláira több réteg festéket is felvitt, de műszempillát nem ragasztott fel a menyasszonyra. Ízléses, lágy alapozást és matt púdert vitt fel az arc egészére, és nagyon finoman kontúrozott csak. Az arc almácskáira egy pirosas, halvány, egészséges pír került, az arccsontra, orra és halántékra csillogó hightlighter. Az egész smink lezárásaként pedig égő rubint-vörösre festette a fiatal nő ajkait, akárcsak annak szemei. Hátrébb lépett, majd tükört tartott barátnője elé.

-Na, véleményezd a végeredményt, Mizu!- mondta mosolyogva. Mizuki belepillantott a tükörbe, és egy pillanatra beléfagyott a szó. Egy magabiztos, gyönyörű nő nézett vissza rá. És felismerte magát benne. A fehér hullámos tincsek lágyan keretezték arcát, fülében az anyjától kapott, rubintokkal díszített fülbevaló lógott. Óvatosan a hajához nyúlt, majd megigazította az egyik tincset, hogy arcába hulljon.

-Így jobban hasonlítok magamra.-szólalt meg mosolyogva, majd hálásan pillantott a három nőre. -Köszönöm, csajok! Imádlak titeket!- érezte, hogy kezd könnyesedni a tekintete, ezért óvatosan odanyúlt.

-NE MERD, NANASI MIZUKI! HOZZÁ!NE!ÉRJ!- visított föl Veena, mire a fehér hajú összerezzent, majd pislantott kettőt. A következő pillanatban mind a négyükből kitört a felszabadult, boldog nevetés.

-Gyönyörű vagy, Mizu-chan!- mondta pár perc múlva Ochaco, majd büszke mosollyal felhúzta a nőt a székről.

-Akkor most a ruha!- csapta össze Veena lelkesen a kezeit, és gyorsan felsegítette Mizukit a kis magasítóra. Előttük három hatalmas tükör terpeszkedett. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és beözönlöttek rajta a többiek.

-Aaaa, Mizzz!- sikoltott föl Ashido Mina, majd körbeujjongta a fehér hajút. -Csodagyönyörű vaaagy!!

-Épp időben érkeztünk. Meghoztuk a csokrot!- mosolyodott el Yaoyorozu Momo, majd óvatosan megölelte Mizukit. -Annyira örülök, hogy látlak!

-A zenekar többi tagja már próbál.- lépett oda Jirou Kyouka is. -Eddig üldöztem Tokoyamit....

-Wiiiiii, Mizu-chaaaan!- sikkantott nagyot Hagakure Tooru, miután becsukta az ajtót. -Olyan vagy, mint egy gyönyörű királynő!!!- ugyan nem látszott, de a láthatatlan lány is sziporkázott az örömtől. Mizuki elmosolyodott.

-Sziasztok, lányok!- szólalt meg hálásan, kedvesen. -Apát és Erit láttátok valahol?- kérdezte kissé szorongva.

-Igen, nemsokára jönnek, ne aggódj.- simította meg a vállát Kyouka. -Az előbb láttam őket odakint.- Mizuki bólintott, majd vetett egy pillantást a fogason lógó ruhájára, majd nagyot sóhajtott.

-Gyerünk. Essünk túl rajta.- jelentette ki határozottan. Veena felhorkant.

-Drágám, ez a te esküvőd. Kicsit több lelkesedést várnánk el.- mondta tárgyilagosan, de mosolyogva, de válaszul csak egy nyelvöltést kapott. Momoval megfogták a finom ruhát, majd óvatosan, nagyon ügyelve felsegítették Mizukira. A szőke megigazította a kapcsos nyakpántot, míg fekete hajú társnőjük meghúzta a hátul lévő fűzőt. Mizuki sóhajtott, majd kinyitotta a szemét, és osmét belepillantott a tükörbe. A ruha első pillantásra egyszerűnek tűnt, csak utána vette észre az ember, milyen különleges is, hogy valaki felvette. A felső része nyakpántban végződött, a széles nyaki részen vörös, csillogó hímzés díszelgett néhány apró fliterrel és strasszkővel kiegészítve Csepp alakú kivágása ízléses, finom dekoltázst mutatott. A fehér selyemanyag szorosan követte teste vonalát, egészen a csípőjéig, onnan pedig egyre átlátszóbb, lágy redőkben omlott le, uszályban végződve. Ahogy egyre haladt lejjebb, a selyem helyét áttetsző tül vette át, körübelül a nő combjának közepe felől kezdődve. A bokájánál már teljesen áttetsző volt. Ahogy mozdult, néha kivillantt a fodros, piros-fehér harisnyakötő.A felsőrésznek nem volt háta, csak vörös selyemszalagok alakítottak ki lekicsinyített fűzőt deréktól lefelé.

-Na, mit szóltok....?- kérdezte félszegen körbefordulva. Szíve izgatottan, hevesen dobogott, gyomra görcsben állt.

-Mizuki..... Egyszerűen gyönyörű vagy!- ocsúdott föl először Veena, és fátyolos tekintettel nézett végig a menyasszonyon. Mizuki torka elszorult.

-Tökéletesen. Tökéletesen nézel ki.- suttogta Ochaco meghatódva, Tsuyu hevesen bólogatott pityeregve, Mina pedig felujjongott.

-Miz, elképesztő!! Ajj, én akarlak elvenni!-ugrált egyik lábáról a másikra AlienQueen. Kyouka meghatódottan mosolygott.

-Meseszép vagy.-mondta lágyan.

-Mint egy királynő! Uuu, csoportszelfi!-sikoltott föl Tooru boldogan, majd megnyitotta a telefonját. Azonnal Oijirou képe jelent meg, mire mindannyian felnevettek. A láthatatlan nő elkattintotta a fotót.

-Na és te mit gondolsz magadról, drágám?-tette föl a nagy kérdést Veena.

-Várjatok, a kesztyűket!- szólalt meg Momo, majd gyorsan odalépett a fehér hajúhoz, és felsegítette rá a lágy, áttetsző fehér anyagot. A kesztyű egészen vékony csipkéből volt, és könyékig ért. Végét vörös fodrok díszítették, szolídan feldobva a darabot.

-Istenien néz ki..... Köszönöm, csajok! Tényleg....ez....álomszép....- suttogta Mizuki. Ijesztően szépnek találta magát. Elismerte maga is, hogy tényleg tökéletesen fest, és ez megrémítette.

-Ugyan, semmiség édesem! Egy menyasszony ezt érdemli, ha nem többet!- mondta vigyorogva Veena, majd hátulról átölelte a vállát. -Várj, megigazítom még itt hátul... Egyszer kértem meg 'Sukit, hogy fűzze be az egyik ilyen felsőmet, tíz perc múlva leszaggatta rólam, és felrobbantotta. Annyira viccesen nem ért az ilyen dolgokhoz!-nevetetr a szőke. Kicsattant az ajtó, majd nagy léptekkel berobogott valaki. Mizuki hátrapillantott, és felröhögött, ahogy meglátta az ismerős tüskés frizurát.

-Mi bajod van velem, haa?!- lépett oda Bakugou Katsuki barátnője mögé, majd annak haját megragadva hátrahúzta a fejét, és a szemeibe nézett.

-Cső- jelentetti ki unott arccal.

-Auu, ez kurvára fáj te álla-- -visított fel Veena, de a fiatal férfi összetapasztva ajkaikat elnémította. Mina vigyorogva kuncogott Mizukival együtt, Ochaco próbálta visszafojtani a nevetését. Már mindannyian megszokták a Bakugou-Satsuri páros veszekedős-nyalakodós kapcsolatát. Vagy üvöltöttek egymással, vagy szinte nyilvánosan szeretkeztek akár az utca kellős közepén, teljesen belefeledkezve a másikba. Veenán látszott, hogy egy ideig még küzd, de utána megadva magát belesimult a csókba.

-Khmmm khmm, édeseim- köszörülte meg a torkát Mizuki, kissé gúnyosan. -Rettentően örülünk, hogy működik köztetek a kémia, ennek már lassan 4 éve tanúi is vagyunk, de ez az én napom!- mondta arcán könnyed félmosollyal, Tsuyu felkuncogott. A szőke nő eltolta magától egyre hevesebb párját, majd annak arcába csapta a haját.

-Igaz, igaz!- bólogatott, majd gyorsan távolabb lépett Katsukitól, akinek homlokán kidagadtak az erek.

-Remek....- csikorgatta a fogait Ground Zero, szemei idegesen villogtak.

-Mint egy drogos!- vihogott fel a fehér hajú, mire a férfi csak bemutatott neki.

-Siessünk, már nincs sok idő!- aggodalmaskodott Momo, és gyorsan megigazította még a ruha uszályát.
Ochaco felsegítette barátnője lábára a magassarkúkat, Veena pedig a vékony tülfátyollal a nő háta mögé állsz.

-Készen állsz, Mizu?- kérdezte lágyan mosolyogva. Mizukin ezer érzelem futott át. Nem akarta még. Nem érezte azt, hogy elég erős ehhez. Figyelte az előtte álló, ragyogó szépségű menyasszonyt, és nem akarta elhinni, hogy önmagát látja. Gyomra görcsben állt, úgy érezte, nem kap rendesen levegőt. Megrázta a fejét, képtelen volt megszólalni. Veena tekintetéven aggódás csillant, és lerakva a fátylat felegyenesedett.

-Mizuki.... Minden rendben...?- kérdezte csöndben, levendula tekintete fürkészve figyelte a másikat. A menyasszony reszketve fújta ki a levegőt.

-Nem igazán.....- motyogta falfehér arccal. Gyomra kavargott, érezte, hogy egyre jobban szédül. Katsuki egy ideig figyelte, majd odalépett mellé, és megtámasztotta könyökét a nő vállán.

-'Suki, mit mű-- - szókt volna rá lila szemű barátnője idegesen, de a férri csak felemelte a kezét.

-Kuss kicsit, baby.- jelentette ki nyugodtan, majd a tükörbe pillantva nézett Mizuki szemeibe. -Na mivan Fakó, beijedtél?-horkant fel gúnyosa mosolyra húzva ajkait.- Így kibasztad magad, aztán berezeltél? Egy kis esküvőtől? Ez nem vall rád. Nem te vagy az, aki "nem ijed meg a férfiaktól"?- idézte a szőke a menyasszony sokat emlegett szavait, majd ellökve magát tőle karba tett kézzel meredt rá a szeme sarkából. -Jól nézel ki. Elismerem. Még a hullaszíned is jobb ma. Az az elmebeteg agyfasz meg fog őrülni érted. Amennyiben leszel elég tökös hozzá, és kisétálsz az álomkóros fejű pap elé.- jelentette ki szárazan, szokásos kegyetlen stílusában, de vörös íriszei fürkészve fúrta a nőébe.

-Bakagou.....Én csak....- motyogta Mizuki meglepetten, mire a férfi arcán hatalmas, kárörvendő mosoly terült el.

-A nagy Guardian. A U.A-ban végzett feltörekvő hős, egy vérbeli gonosz jó útra tért lánya beszart a saját esküvőjétől! Ugyan, ne röhögtess, Fakó. Erősebb vagy te ennél. Ne kelljen szétrúgnom a kivételesen jól kinéző segged.- vetette oda neki, majd zsebre dugott kézzel elindult kifelé. Veenánál megálva gyorsan adott neki egy csókot, majd tovább sétált teljes nyugalomban. Mizuki némán pislogott utána, Veena elkerekedett szemekkel tátogott. Mindenki döbbenten követte tekintetével a férfit.

-Hah...... Tudod ki ijedt be, Bakahoe!- horkant fel a menyasszony elmosolyodva. -Nem én vagyok gyáva megkérni a barátnőm kezét.- mondta kihívóan, majd csak felnevetett, ahogy a férfi bemutatott neki válaszul. A szőke üstök eltűnt az ajtó mögött, a bent tartózkodók pedig csak bámultak a jelenet hatása alatt álva. Veena arcára pír kúszott, ajkaira lágy mosoly ült ki.

-Na, csináljuk, emberek! Kérem azt az izét!- nézett szembe magával elszántan Mizuki, felébresztve lefagyott barátnőit. A szőke szépség újra kezébe vette a fehér fátylat, majd a vörös szemű háta mögé lépve hozzáerősítette a konytot tartó díszes csathoz, és hátrébb lépett.

-Tökéletes.- suttogta mosolyogva, Mizuki pedig kinyitotta a szemeit, és tükörképére pillantott. Könnyek lepték el a rubint szempárt, majd lágy mosoly ült ki a vörösre festett ajkakra. A nő tudta, hogy készen áll. Készen áll mindarra, amit a házasság ígér. Örök szeretetre, összetartásra, gyerekekre. Összekötni az életét azzal a férfival, akinem szívének összes szerelmét adta.

-Mindjárt kezdünk. Mi kint leszünk, jó?- Ochaco odalépett hozzá, majd pityeregve szorosan megölelte. Sorban mindannyian odajöttek a menyasszonyhoz, és elérzékenyülve húzták magukhoz kedves barátnőjüket. Veena maradt a végére. Óvatosan szorította magához a fehér hajút, és az tudta, hogy bizony a szőkeség sem fogja megállni sírás nélkül.

-Menjetek! És....kívánjatok szerencsét nekem! Nem akarok az esküvőm napján eltanyálni.....-kuncogott föl Mizuki, majd még gyorsan összeborultak mindannyian, és a nőcsapat csacsogva, sietősen elhagyta az öltözőt. Mizuki kezébe vette a csokrot, majd kifújta a levegőt, ahogy meghallotta a felcsendülő zenét. Nyílt az ajtó, és Aizawa Shouta lépett be rajta. Hosszan végignézett a nőn, majd elmosolyodott.

-Gyönyörű vagy, Mizuki. Szebb, mint akárki más.- húzta magához a fehér hajút, aki boldogan simult bele a számára otthont jelentő karok közé.

-Köszi, Apu....- suttogta, és szorosan átölelte a borostás férfit. Eraserhead elmosolyodott, és puszit adott a nő feje búbjára.

-Na gyere, vár a násznéped.- jelentette ki, majd karját nyújtotta Mizuki felé. A menyasszony belékarolt, majd elindultak az utolsó közös útjukon. Az utolsó olyan úton, amit a nő Nanasi Mizukiként tett meg. Előttük Eri szórt lágyan virágszirmokat a vendégekre és természetesen a hosszú, fehér szőnyegre. Mizuki nyelt egyet, ahkgy rálépett a szövetre.

-Nem hagyom, hogy eless.-suttogra oda neki nevelőapja, majd elindultak az oltár felé. Az esküvő odakint zajlott, a tengerparton. Lágy szellő fújdogált, a hullámok zaja kellemesen csatlakozott a melódiához. A nap már lemenőben volt, épp, ahogy azt eltervezték. Mizuki egy arcot keresett a vendégek közül, és hamar meg is találta. Kaminari Denki belül, egészen szélen állt, és arcán hatalmas, elismerő mosoly. Csak kacsintott egyet a nőre, ahogy az elhaladt mellette, Mizuki pedig teljesen megnyugodott. Tovább haladtak, és akkor látta meg az igazán fontos arcot. Fukushima Junsuke, vőlegénye fekete szmokingot viselt rubintvörös zsebkendőve, haját óvatosan hátrébb zselézték. Szemeiben Mizuki felfedezte mindazt, amiért a kezdetekben beleszeretett. Huncutság. Humor. Értelem. Csodálat. Átérzés. Szerelem. Végtelen, és határtalan, őrületig elmenő szerelem. A borostyán szemek elképesztő színt öltöttek a naplementében, a fény tökéletesen kiemelte párja férfias vonásait. Amint pillantásuk összekapcsolódott, Mizuki látta a szőkén, hogy képtelen megszólalni. Egy ideig úgy tűnt, mondani akar valamit, aztán inkább csöndben maradva becsukta a száját, és csak mosolygott. Shouta a nő kezét Junsukééba helyezte, aki csak lágyan megsimítva a kesztyűbe bújtatott fehér kacsót felhúzta maga mellé az emelvényre.

-Szia hercegnőm. Nem tudom kifejezni szavakkal, mennyire gyönyörű....- suttogta neki a férfi, miközben a pap beszélt. Arcán féloldalas, boldog mosolyt ült, minden érzelme kiült az arcára, és ett menyasszonya imádta.

-Fejezd ki később, tettekkel, Fukushima- vágott vissza viccesen, szemeiben pajkos fény csillant.

-Ne aggódj, kifejezem. Már alig várom, hogy meglásd a szállásunkat.-Junsuke szemeiben gyermeteg öröm csillant. A pap közben mögöttük elérkezett a szertartás utolsó részletéhez.

-Fukushima Junsuke. Akarod e Nanasi Mizukit hites feleségedül, kitartva jóban, rosszban, egészségben, betegségben?- csendült az idős férfi reszelős, kedves hangja, Junsuke pedig a leghatározottabban mondta ki.

-Akarom. Akarom, és örökké akarni fogom. Halálom napjáig, és utána is.- szólt lágy, őszinte szeretettől elcsukló hangon, szemeiben kavarogtak a színek. A nap leért a horizontig, és vörösre festette az eget, a partot, a szerelmeseket.

-És te, Nanasi Mizuki, akarod e Fukushima Junsukét hotes férjedül, kitartva mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, egészen halálod napjáig?- kérdezte a pap. Mizuki egy pillanatra lehunyta a szemét, majd lecsordult pillái közül egy örömkönny. Rubint íriszeit jövendőbelijére emelte, majd tisztán csengő, angyali hangon kimondta.

-Igen. Akarom.- a szó tovaszállt a szellővel, örök ígéretet hordozva magában. A parton néma csönd lett, csak a vendégek szipogásait lehetett hallani.

-Ezennel férjé és feleséggé nyílvánítalak titeket. Megcsókolhatod a menyasszonyt!- mosolygott az idős pap. Junsuke határozottan simított a fehér hajú derekára, majd magához húzva forrón, szerelmesen összeforrtak ajkaik. Körülöttük éljenzések és virágeső hullott, ők viszont egymásba feletkezve kapaszkodtak a másikba szerelmük oltárján, készen állva a közös jövő útjára lépni. Szíveik egy ütemre dobbantak, végzetük vörös fonala pedig véglegesen, és örökké tartóan egyesült. Mizuki érezte, hogy sosem volt még ilyen boldog. Minden porcikája lüktetett, Junsuke nevét kiáltozták. Ajkaik lágy szinkronban mozogtak, hosszú, forró és szerelmes csókkal megpecsételve esküjüket.

"Szeretlek, Fukushima Junsuke. Most, és örökké!"