Végre, végre! Kaptunk egy hét pihenőt.
Imádom a munkám, hisz azt csinálom amit szeretek, s amire mindig is vágytam. Egy valamit nem szeretek benne, hogy minden időmet felemészti, s sokszor nem marad a számomra legértékesebb személyre sem belőle.

De most, végre lesz egy hetem bepótolni, mindazt, amit kihagytunk az elmúlt időszakban. Elterveztem mindent. Azt akartam, hogy tökéletes legyen, mert megérdemli. Hisz mindennek ellenére kitart mellettem.

Tudom jól, milyen nehéz lehet neki. Sokszor van közöttünk országokon átívelő távolság, mikor az idővel is számolnunk kell, csak, hogy pár szót tudjunk váltani egymással. Aztán ott vannak a rajongók, akikre féltékeny lehetne, de megérti, és támogat a munkámban, bíztat, hogy folytassam, mert fontos, amit csinálok.
Megbízik bennem, én pedig igyekszem megfelelni ennek a szeretetnek, és bizalomnak. Mert bár imádom a munkám, s a szívem tele van a rajongóimmal, de a középpontban csakis ő van.

Így most igyekszem megmutatni neki, mennyire is szeretem.

Hazaérve kellemes illatok fogadnak, s tudom, megint valami finomsággal várt haza. Leveszem a cipőt, s halkan a háta mögé osonok, majd átölelve arcon csókolom. Először ijedten rezzen össze, de mikor rájön, hogy csak én vagyok, belesimul az ölelésembe.

- Szia Hwa. Milyen napod volt? - érdeklődik édesen.

- Mostmár tökéletes - hajtom a fejem a nyakába - hiányoztál.

- Te is nekem - fordítja felém a fejét, amit kihasználva ajkaira hajolok. Lágyan csókolom puha párnáit, majd magamfelé fordítva őt, felrakom a pultra s lábai közé lépve mélyítem el csókunkat. Szomjazva fedezem fel szája rejtett zugait, s addig kóstolom, míg bírjuk szusszal, majd újra ellágyítva fejezem be.

Pihegve döntöm neki homlokom az övének, s várom, hogy mindkettőnk légzése visszatérjen a természetes ritmusába.

- Éhes vagy? Csináltam vacsorát - néz rám kedvesen érdeklődve.

- Éhen halok - hajolok újra ajkaira, mire ő kipirulva és nevetve tol el magától:

- Ne engem egyél meg butus, mikor itt az étel az asztalon!

-De én rád éhezem - biggyesztem meg látszólag megbántva az ajkaimat.
Nevetve csókol most ő a számra, s kacsintva hozzáteszi:

- Ha megeszed a vacsorát, talán kaphatsz desszertet.

- Áll az alku, együnk!

Vidáman beszélgetünk az étkezés közben, boldogan fogadja a tényt, hogy egy hétig csak az övé vagyok.

- És mik a terveid a hétre - érdeklődik, miközben lepakolja az asztalt vacsora után.

- Most először is elfogyasztom a megérdemelt desszertemet - kapom fel a combjai alá nyúlva, s ölben viszem be a hálószobába, hogy mindketten megkapjuk azt, amire már olyan régen vágyunk.

Másnap reggel kipihenve kelek az ébresztőm hangjára, amit beállítottam, hogy hamarabb fent legyek mint T/N.
Gyorsan kikapcsolom, nehogy ő is felébredjen, majd egy lágy puszit adva arcára osonok ki a fürdőszobába. Gyors letusolok, felöltözöm.

Maszkot veszek, s elindulok a közeli kisboltba bevásárolni.

Mikor hazaérek, a konyhába vetem magam, hogy meglepjem szerelmem egy finom reggelivel.

Tojást és bacont sütök neki, majd egy kis kimcsivel együtt egy tálcára pakolom, a reggeli kávéja mellé. Végül megkoronázom a művemet egy szál rózsával, amit a tányér mellé fektetek.

Beviszem a kész tálcát a még békésen szundikáló barátnőmnek.

- Jagi ébredj! - keltegetem finoman, miután lepakoltam az éjjeli szekrényre - Jagiya, kérlek kelj fel!

Pislogva nyitogatja pilláit, majd, mint egy álmos kiscica, nyújtózik egyet és kikerekedett szemekkel néz rám.

- Te már fent vagy? Miért nem szóltál? Csináltam volna reggelit...

- Pont ezért, most én akartam csinálni neked - teszem elé a tálcát. Meghatottan kóstol bele a tojásba, majd mosolyogva néz fel rám.

- Nagyon finom, köszönöm szépen!

- Ha megetted, öltözz fel, szeretnélek elvinni randizni.

- Biztos, hogy jó ötlet ez fényes nappal?

- Igen, biztos. Már épp itt az ideje, hogy megmutassam a világnak, hogy ki tesz boldoggá. Nem akarok többet titkolózni.

A reggeli után elkészülünk, s útnak indulunk.

Kézenfogva sétálunk végig a városon, boldogan csodálva meg az útbaeső látnivalókat, kirakatokat. A folyó partján fekvő parkban mosolyogva nézzük a vidáman kergetőző gyerekeket, s átfut az agyamon a gondolat, hogy egyszer majd azt fogjuk nézni, ahogy a mi gyerekeink kergetik így egymást. Abban a pillanatban már teljesen biztos voltam benne, hogy T/N-val/vel szeretném leélni az életem. S bár gyűrűt vettem már, de voltak bennem apró kétségek, hogy jól teszem e, ha örökre magamhoz kötöm. Mindez abban a pillanatban szertefoszlott.

Ebédre beültünk egy étterembe. Ízletes sültet ettünk rizzsel, köretekkel, a végén pedig desszertet is rendeltünk.

Nem így terveztem, de egyszerűen nem tudtam tovább várni, így miközben szerelmem a csokis süteménybe kóstolt bele, elővettem a zsebemből a kis dobozt, amit T/N meglepetten figyelt.

- Jagiya sok mindenen mentünk keresztül együtt, leküzdöttünk együtt időt, távolságot, bújkálást. Mint mondtam szeretnélek mostmár nyilvánosan is felvállalni, de nem mint a barátnőmet. Szeretlek és nagyon szeretném, ha örökre velem maradnál, és együtt mennénk végig az úton. Szeretném, ha te lennél a gyerekeim édesanyja, s együtt figyelnénk, ahogy felnőnek, s ahogy kergetőznek ők is a parkban, mint azok a gyerekek, akiket ma láttunk. Szeretném végig fogni a kezed, s soha el nem engedni azt, mert te vagy az, aki éltet nap mint nap. Csak miattad vagyok ott, ahol most tartok, nélküled valószínűleg már számtalanszor feladtam volna. Megtennéd, hogy örökre velem maradsz, mint a feleségem?

Könnyes szemmel hallgatta végig a monológomat, de a végére boldogan bólogatott, majd lenyelve könnyeit szavakba is öntötte:

- Igen, boldogan leszek a feleséged. Én is nagyon szeretlek, érted bármit elviselek, időt távolságot, bújkálást, amíg mellettem vagy, mindez nem számít.

- Ezt is megoldjuk, ígérem - s felállva megyek oda hozzá, majd felhúzva magamhoz, lágyan megcsókolom.

- Szeretlek T/N!
- Én is szeretlek Seonghwa - simul bele az ölelésembe.

Másnap nyilvánosságra került, hogy az ATEEZ legidősebb tagja nem sokkal azután, hogy a banda újra összeállt a kötelező sorkatonaság után, nyilvánosságra hozta kapcsolatát, s eljegyezte kedvesét. Az esküvőre szűk családi és baráti körben kerül sor nemsokára. Kérik a nyilvánosságot, hogy hagyják az ifjú párt békésen ünnepelni.

Szerencsére az esemény tényleg nyugalomban zajlott le, s az ifjú pár egy kéthetes nászútra indult, ahhonnan az ifjú feleség, bár még nem tudott róla első gyermeküket hordozva tért haza.

Vége

♡
Itt is nagyon boldog születésnapot kívánok ennek a rendkívül értékes ragyogó csillagnak, akinek kedvessége és szeretete az ATINY felé határtalan, és a saját születésnapján sem feledkezett meg rólunk, s meglepett minket ezzel a csodálatos coverrel.

♡

성화야 생일 축하해!
🎂🍾🥂🎈🎉🎁🎇🥳♥