A napokban megrekettem az írással,
nem jött az ihlet,
mert nyomta a szívemet,
majd megtalálta a kiutat,
szavakban öntött formákat,
s megszületett ez a vers.
🥺🤍🖤

Az, hogy nem vagy többé,
Felfoghatatlan.
Hiányod máris fáj.

Ez a fájdalom szinte
Kibírhatatlan,
Bár jönnél vissza már.

De elmentél oda, messze,
Honnan
Nincs már visszaút,

S itthagytál bennünket,
Örökre,
Lelkünkbe bánat bújt.

Emlékedbe kapaszkodunk,
Mosolyodba,
Mi ittmaradt nekünk.

S a reménybe, hogy
Egy napon,
Mind, újra együtt leszünk.