Kérte:VivienGerencser
Szavak száma: 763
Fandom: Harry Potter
Páros: (T/N) x Viktor Krum

(T/N) - Te Neved
(V/N) - Vezeték Neved
(L/B/N) - Legjobb Barátnőd Neve

Sajnálom hogy ennyit kellett várnod erre a részre, viszont remélem tetszik.
Jó olvasást!

-Annyira helyes!-a legjobb barátnőm(L/B/N) ezzel a mondattal vágódott le mellém a nagy teremben.

-Most éppen kibe zúgtál bele?-kérdeztem unottan, közben a kávémat kavargattam. Másoknak tök lé, nekem csak a kávé.

-Nem tudom a nevét. De a Durmstrangba jár. Ott jön. Látod?-mutatott az ajtó felé amin egy csapat Durmstrangos lépett be, köztük Viktor Krum. Nem vagyok szerelmes a srácba, de meg kell hagyni, nem rossz.-Az a félhosszú hajú.

-Aham, látom.-kezdtem bólogatni, majd vissza fordultam a kávémhoz.-Amúgy igyekezz. SVK lesz, nem akarok késni.-erre (L/B/N) a szájába vett egy pirítóst, és már el is indult ki a nagy teremből. Én is utána siettem, de mivel nem figyeltem mi is van körülöttem, ezért össze ütköztem valakivel. Pontosabban az illetőt nekem lökték, így mind a ketten a földön kötöttünk ki. Eléggé beverhettem a fejem, ugyanis egy pillanatra nem láttam semmit, majd lassan tisztulni kezdett a kép. Krum térdelt mellettem, és ahogy kitudtam venni a hangzavarból, a hogylétem felől érdeklődött. Mivel még zavaros volt minden, nem is nagyon tudtam válaszolni. Viktor óvatosan felültetett, majd fel is állított a földről.

-Nagyon sajnálom, nem volt szándékos.-kért bocsánatot azzal a furcsa akcentusával.-Jól vagy? Fáj valamid?

-Én.....a fejem......de meg leszek.-feleltem zavartan, összevont szemöldökkel, majd elindultam ismét az ajtó felé, de nem voltak valami stabilak a lépteim.

-Elkísérlek a gyengélkedőre.-jelentette ki a fiú, majd már csak azt vettem észre hogy menyasszony pózba felkap és elindul velem a gyengélkedőre.

-Kedves vagy, de erre egyáltalán semmi szükség. Jól vagyok.

-Az előbb nem ezt produkáltad.

-Kérlek tegyél le.-mintha nem is hallotta volna amit mondtam, célirányosan ment a gyengélkedő felé.

-Te jó ég (T/N)! Már megint mi történt?-rohant hozzánk Madam Pomfrey ahogy beléptünk az ajtón.-Megint nem aludtál eleget igaz? Ismét túl hajszoltad magad!

-Nem én~

-Véletlenül fellöktem, és eléggé beverte a fejét.-szólalt meg Krum.

Az első kettő órámra nem tudtam bemenni, ugyanis az idős javasasszony nem engedett el a gyengélkedőről. Ez számomra felért egy katasztrófával, ugyanis ha nem volt muszáj, nem hagytam ki órákat. A harmadik órám bájitaltan volt Pitonnal. Pont előtte estem be a terembe.

-Megtudhatnám az okát, hogy miért nem jelent meg az előző órán Ms.(V/N)?-kérdezte szemrehányóan az idős férfi. Na igen. Csak most jutott eszembe hogy a második és harmadik órám bájitaltan volt.

-A gyengélkedőn volt professzor.-feleltem, mire csak bólintott.

-Menjen Mr.Oakhamhez, vele fogja csinálni a páros feladatot.-mondta Piton, mire a hugrabugos fiúhoz sétáltam, aki nagy vonalakban elmondta miről volt szó előző órán, és hogy most mit kell csinálni. Belenéztem a könyvbe, hogy átnézzem a hozzávalókat, mikor szemet szúrt valami; "3 csepp sárkány vér". Egy pillanatra lefagytam. Ha ez megszalad, akkor robban. Ó te jóságos Merlin, csak most segíts! Ahogy ezt kigondoltam, volt egy olyan "Isteni sugallat" ami azt súgta hogy nézzek oldalra. Oakham pont akkor csepegtette a sárkány vért, remegő kézzel. 1 csepp, 2 csepp, 3 csepp.....4 csepp. Az egész egy pillanat leforgása alatt történt. A z üst felrobbant, Oakhamet valami fejen kapta és elájult, én viszont a mögöttünk lévő falnak csapódtam, majd elterültem a földön. Már megint itt tartunk.

Egy hétig feküdtem a gyengélkedőn. Ez idő alatt (L/B/N) minden nap meglátogatott és hozta az anyagot amit szorgosan pótoltam. Titkon reméltem hogy valaki más is meg fog látogatni ebben az egy hétben. Minden nap vártam, de csak nem jött. Ma volt az utolsó nap amit itt kellett töltenem. Már vártam hogy Madam Pomfrey megérkezzen, de kicsit azért csalódott voltam.

-Mi bánt kedvesem? Hiszen ha minden rendben, ma már elhagyhatod a gyengélkedőt.-szólt kedvesen az idős asszony, mire egy gyenge mosollyal ránéztem.

-Semmi, csak vártam valaki, aki mégsem jött.-feleltem szomorúan.

-Arra a Durmstrangos fiúra gondolsz aki egyik reggel behozott?-kérdezte, mire nagyra nyíltak a szemeim. Mégis honnan?.....-Minden nap jött látogatóba, vagyis inkább este mikor te már aludtál. Minden este eljött egy órácskára.

-T-tényleg?-kérdeztem meglepetten. Itt volt, és még csak fel sem tűnt. Miután megvoltak a vizsgálatok a javasasszony már utamra is engedett, persze a lelkemre kötöttem hogy most már vigyázzak magamra.

Éppen a folyosón ültem, nem volt órám. Nem minden hollóhátas van belebolondulva a tanulásba. Amúgy sem szeretem a jóslástant. Nyugodtan tanulmányoztam az egyik pergament amin a bűbájtan házim van, mikor is azt vettem észre hogy valaki megáll velem szemben. Kíváncsian néztem fel az illetőre, aki nem más volt mint Viktor Krum.

-Szia.

-Szia.-mondtam zavartan. Pár másodpercig csend volt, aztán ismét megszólalt.

-Jobban vagy már?

-Igen, hála Madam Pomfreynak.-felelem mosolyogva.

-Elég csúnyán megsérültél.-húzza el a száját.

-Egy bájital baleset már csak ilyen.-kuncogok fel.-És hogy halad a tusa?

-Egész jól.-felei szűkszavúan.-Nemsokára jön a Yule bál.-kezdte. Igen, még nagyából 2 hét.-A versenyzők nyitják a bált. Ha még nem ígérkeztél...-itt megráztam a fejem-akkor eljönnél velem a bálba?-majd kiugrottam a bőrömből, olyan boldog voltam.

-Igen, szívesen.-vigyorodom el, mire Krum is elmosolyodik.