Kérte: —
Szavak száma: 991
Fandom: Marvel
Páros: (T/N) x Tony

⚠️Itt (T/N) Tony lánya lesz.⚠️

2 órával korábban:

-Szia apa.-köszön (T/N) szipogva a telefonba.-Gondolom bevetésen vagy, vagy csak nem vagy rám kíváncsi.-egy darabig csend volt majd (T/N) ismét megszólalt.-Bocsánatot szeretnék kérni. Legutóbb nem a legszebben váltunk el. Én....nem akartam összeveszni veled. Még azért is hívtalak mert....mert meglőttek. A májam és a vesém sérült ha az orvos jól mondta. Még itt vagyok Irakban. Nemsokára megkezdik az átszállításom az egyik New York-i kórházba.-egy kis köhögő roham tört a lányra.-Az orvos azt mondta nem biztos hogy élve eljutok New York-ba. Gondoltam szólok hogy béna voltam és lehet most már nem lesz tovább. Bár úgyis személyesen közölték volna veled hogy meghaltam.-halkult el a végére.-Sajnálom hogy egy rettenetesen makacs, karakán természetű lányt kaptál egy kis hercegnő helyett. Sajnálom hogy annyiszor csalódást okoztam.-már a sírás fojtogatta.-Szeretlek. Háromezerszeresen.-mosolyodott el, majd letette.

2 órával később

Tony Stark megsemmisülve ült a quinjet egyik ülésén. Csak most hallgatta meg lánya üzenetét. Az nem lehet hogy az ő egyetlen kicsi lánya meghaljon.

-Tony.-érintette meg óvatosan a vállát Natasha. Az egész csapat hallotta az üzenetet. Mindannyian lesokkoltak, részben azért is mert nem tudták hogy a zseninek van egy lánya. Talán egyedül az orosz nő tudott róla.

-Mit keres a lány Irakban?-kérdezte Thor.

-Katona.-válaszolja Stark.-Az anyjával is rengeteget veszekedtünk miatta.-dörzsölte meg fáradtan a homlokát.-Minél hamarabb New York-ba kell mennem.

Time skip

Tony miután megtudta melyik kórházba szállították a lányát, hanyat-homlok rohant oda. Már legalább 3 órája ülhetett a műtő előtt, de az orvosok még mindig nem mondtak semmit.

-Most már menj haza Tony.-ült le mellé Steve. Normális helyzetben meglepődne a zseni, de most a lánya állapota jobban leköti.-Mióta visszajöttünk itt vagy.

-Amíg nem beszéltem az orvosokkal nem megyek sehova. Feleslegesen fáradtál.-kötötte az ebet a karóhoz. Még kb 1 órát ültek szótlanul mikor az egyik orvos kijött, mögötte (T/N)-t tolták ki és átvitték egy másik szobába.

-Mr.Stark. Nem kertelek. Nem túl jók a kilátásaink.-nézett gondterhelten az aggódó apára.-A műtét sikeres volt, minden rendben ment.

-Akkor mi a baj?!-Tony teljesen kikelt magából, úgy ordítozott az orvossal.

-Attól tartok hogy a lánya kómába esett. Sajnos nem tudjuk megmondani mikor ébred fel. Már ha egyáltalán felébred.-Stark teljesen ledöbbent. Alig jutott el az információ az agyáig.-Bemehet hozzá ha szeretne.-ezzel az orvos el is ment. Natasha is megérkezett és Steve-el együtt vizslatták a lesokkolt férfit. Tony egyszer csak megindult a kórterem felé ahova a lányt is betolták.

Mikor benyitott és meglátta, a szíve szakadt meg. (T/N) lélegeztetőgépre volt kötve, a karja tele volt infúziós tűkkel és nem mozdult. Nem nézett rá mosolyogva, nem mondta azt hogy "Már megint béna voltam". Nem, most csak feküdt a kórházi ágyon, sápatag bőre majdhogynem megegyezett a fehérre festett szoba színével. Olyan volt mint egy halott. Csak a fel-le mozgó mellkas és az EKG egyenletes csipogása mutatta bármilyen élet jelét. Tony közelebb ment majd leroskadt az egyik kényelmetlen műanyag székre és két keze közé fogta (T/N) egyik kezét. Hideg és fehér volt, akárcsak a hó. Meredten figyelte lányát hátha felkel, hátha kinyitja a szemét és újra láthatja azokat a (sz/sz) íriszeket amikben oly' sokszor pajkosság és jókedv csillogott.

Mindeközben Natasha és Steve az ajtóból nézték az összetört férfit. Fájt őt így látniuk, de a legtöbb amit tehettek hogy mellette voltak és támogatták.

-Elmegyek kávéért.-suttogta Steve a vörös hajúnak majd már ott sem volt.

-Sajnálom. Én sem akartam veszekedni, csak féltettelek és nem ok nélkül. És tessék, most itt tartunk. Meglőttek és most még az orvosok sem tudják mikor kelsz fel. Abban sem biztosak hogy felkelsz.-suttogta megtörten.-Csak tarts ki. Kérlek.-rá könyökölt az ágyra és (T/N) kézfejének döntötte a homlokát.-Már csak te maradtál nekem.-könnyek mardosták a szemét szemeit, de egyet sem engedett el.

-Fel fog ébredni. Nem akárki lányáról van szó, hanem a tiedről. A lányod egy Stark, erős és makacs.-mondta biztatólag Natasha miközben letelepedett Tony mellé. A férfi lassan felemelte a fejét és a vörösre nézett.

-Köszönöm Nat.-nézett rá hálásan.

-Ez a barátok dolga.-mosolyodott el. A csendet ami megült a szobában az ajtó nyitódása törte meg. Steve jött meg, kezében három papír pohárral amik kávét rejtettek. Leült ő is egy székre majd átnyújtotta a poharakat a másik kettőnek.

Time skip

(T/N) már lassan másfél hete hogy kómában fekszik a kórházban és Tony másfél hete szinte el sem mozdult mellőle. Nagyon aggódik a lányáért, viszont az hogy egésznap ott ül a kórteremben -ami ráadásul bűzlik a fertőtlenítő szagtól- egyáltalán nem tesz jót neki. Szokásához híven alig alszik valamit, enni sem eszik rendesen, viszont rengeteg kávét diktál magába. (T/N) orvosa és több ápoló is már nem egyszer kérte meg a férfit hogy menjen haza és pihenje ki magát, de ő nem tágított. A csapatra sem hallgatott, egyszer még maga Nick Fury is megkísérelte Stark hazaküldését, de az ő szavai is süket fülekre találtak.

-Mr.Stark, kérem menjen haza.-kérlelte az egyik belépő nővér miközben a lány infúzióját ellenőrizte.

-Addig nem megyek sehova amíg fel nem ébred.-mordul rá a nőre.

-Tényleg menj haza. Szarul nézel ki.-jött egy gyenge és rekedtes hang az ágyból. Tony és a bent lévő nővér is egyszerre néztek a hang tulajdonosára, majd a nő egy "Szólok az orvosnak" eldarálása után már ott sem volt.

-Istenem, annyira aggódtam.-ölelte meg Tony a lányt.-Soha, ismétlem SOHA nem mehetsz vissza. Világos?-kérdezte kissé szemrehányóan miközben aggódó, mérges, de mégis szeretetteljes tekintettel nézett (T/N)-ra/-re.

-Majd meglátjuk mi lesz.-felelte mosolyogva.-De nem sokat tudsz kezdeni azzal hogy béna vagyok.-kuncogott fel a lány amit apja csak egy szemforgatással díjazott.

-Ha még egyszer ilyesmit mersz csinálni torony fogságot kapsz.-fenyegetőzött a férfi miközben a mutató ujját rázta.

-Nem én lőttem meg magam. Amúgy meg nem vagyok én királylány hogy torony fogságot kapjak.

-De, az én kis királylányom vagy és az is maradsz örökre.-lehelt apa csókot (T/N) homlokára, majd szoros ölelésbe húzta.