Kérte: —
Szavak száma: 2908
Fandom: Marvel
Páros: (T/N) x Peter Parker

⚠️(T/N) 22 éves, Peter meg 24⚠️

(T/N) olyan gyorsan futott a sötét erdő göröngyös talaján, amennyire meglőtt lába engedte. Magában azon imádkozott, hogy végre felvegye az illető a csörgő mobilját.

-(T/N)? Tudod hogy mennyi az idő?-szólt álmos hangon a telefonba a férfi.

-Clint erre most nincs idő. Kérlek, kérlek menj a házamhoz. (L/N) a kiságyában van. Vidd el onnan.-könyörgött az íjásznak, aki olyan sebesen ült fel az ágyában, mintha megszúrták volna. (T/N) miközben menekült, hátra-hátra nézett, hogy üldözője mennyire van tőle lemaradva, viszont rá kellett jönnie, hogy alig van köztük 10 méter távolság.

-(T/N), mi történt? Hol vagy most?-Barton sietősen kapkodta fel a ruháit, majd bújt a cipőjébe. Sietős léptekkel indult meg a lift felé, ezzel majdnem felborítva a nappaliban még beszélgető Parker-Stark párost, akik meglepetten néztek utána.

-Meg találtak. Vissza akarnak vinni. Nem hagyhattam hogy (L/N)-t is megtalálják. Elvileg nem tudnak róla, szóval biztonságban lesz.-a menekülő lány átugrott egy kidőlt fán, majd faágakat kerülgetve futott tovább, nyomában egy HYDRA ügynökkel, kinek feladata, hogy vissza vigye (T/N)-t az egyik bázisukra, hogy ismét gyilkológépet csináljanak belőle, csakúgy mint Barnesból.-Nem tudhatja meg hogy van egy lánya. Érted Clint? Nem mondhatod el neki!

-Rendben. Már úton vagyok. Valahogy tarts ki, téged is megmentelek.-mondta aggódással a hangjában a férfi. A megengedett sebességi korlátot már bőven átlépte, de egyáltalán nem érdekelte. (T/N)-ra/re saját lányaként, míg a kis (L/N)-ra/re unokájaként tekintett.

-Ne! Majd megpróbálok elrejtőzni. Minden rendben lesz, csak~ -a vonal megszakadt, mire Clint aggodalma már az egekben volt. Egész hamar a kis kertes házhoz ért, ahol (T/N) élt a lányával. A bejárati ajtó nyitva volt, az emeletről gyerek sírás hallatszott, ahova Barton úgy szaladt föl, mintha puskából lőtték volna ki. A gyerek szobában félhomály uralkodott, de még így is kivehetőek voltak a bútorok és az ablak alatt elhelyezett rácsos kiságy, amiben (L/N) feküdt, és torka szakadtából ordított. A férfi egyből odament, és gyengéden kiemelte belőle a törékeny csöppséget. Magához ölelve ringatni kezdte, hogy csillapodjon a kislány sírása. A szoba ajtaja megnyikordult, mire Clint oda kapta a tekintetét, közben fejben már azon volt, hogyan menekülhetne el házból, anélkül hogy (L/N) megsérülne, de mikor meglátta a vörös nőt, a gondolatot egyből elvetette.

-Nat? Mit keresel itt?-kérdezte zavartan.

-Ezt én is kérdezhetném tőled Clint. Mi folyik itt? Miért van feldúlva a ház, és hol van (T/N)?-nézett a férfira az ex-bérgyilkos. Clint mindent elmesélt a nőnek, aki csak sokkosan nézett a kicsi (L/N)-ra/re, míg a csöppség már elszunnyadt a férfi biztonságot nyújtó karjai között.-Ne mond el neki.

-Joga van tudni!-csattant fel a vörös.

-(T/N) megígértette velem.-felelte dacosan Barton.

-Rendben, tartom a szám. De vele mi legyen?-nézett a kislányra Natasha.

-Természetesen velünk jön. Szóval össze kell neki szednünk pár holmit.

-Azt én megoldom, addig vidd le. A babahordozó a lépcső mellett van. Tedd a hátsó ülésre, és ültesd bele a kicsit, megyek én is.-Clint tette amit a nő mondott, majd nemsokra rá Natasha is beszállt a kocsiba és végre vissza indultak a toronyba. (L/N) végig aludta az utat, és mikor felértek a nappaliba csak akkor kezdett el nyöszörögni.-Jobb lesz ha veled alszik. Téged jobban ismer mint engem.-suttogta a nő.

-Kié ez a gyerek?-jött a kanapéról a kérdés. Strak és Parker még mindig ott voltak és beszélgettek. Próbálták kijavítani Peter egyik ruhájának hibáját, de nem haladtak valami sokat.

-Egy barátomé. El kellett utaznia, és megkért hogy vigyázzak rá.-hazudta gyorsan és szemrebbenés nélkül a férfi. Nem mondhatta az igazat, ugyanis egy ideje nem hallott senki (T/N)-ról/ről, aki egy rövid ideig szerves része volt a csapatnak, ráadásul a kis (L/N) apja is ott volt a nappaliban, és még csak nem is sejtette, hogy az alvó csöppség a saját gyermeke.

-És nem gondolod, hogy előbb engem kellett volna megkérdezni, hogy jöhet e a gyerek?-húzta fel kérdőn az egyik szemöldökét Tony.

-Nyugodj meg Stark, holnap haza megyek és a kicsit is viszem magammal.-lökte oda Clint, majd felcaplatott a szobájába. Óvatosan lefektette a kislányt az ágyra, majd körbe rakta (L/N)-t párnákkal, hogy le ne essen az ágyról, ezt követően ő is bedőlt az ágyba és miután betakarta magát és a kicsit is a csöppséggel szinte egyszerre aludtak vissza. A másik három személy egy darabig értetlenül néztek egymásra, majd miután ezt megunták, ők is elmentek aludni.

Reggel mindenki korán kelt, ezt persze a kis (L/N)-nak/nek köszönhették, aki már reggel 6-kor felvert mindenkit a hangos sírásával. A csapat többi tagja csak morcosan nézett az íjászra, miközben ő cumisüvegből etette a kicsit.

-Jó, felfogtam. Higgyétek el, én is aludni akartam még, nem csak ti.-morogta Barton, majd oda adta Natashának (L/N)-t és felment a szobájába össze szedni pár cuccát.

-Szia pöttöm.-mosolygott Nat a kicsire, mire a csöppség mosolyogva gügyögni kezdett. Az orosz nő teljesen lefoglalta a kislányt, amit csapattársai hálás pillantásokkal jutalmaztak, mert addig is csend volt.

-Amúgy-Steve megköszörülte a torkát, és a kezében lévő kávés bögrét a pultra helyezte.-Kié a kislány? És mikor került ide?

-Tegnap este hoztuk Clinttel. Az egyik barátjáé, csak ő most elutazott egy fontos dolog miatt, és jobbnak látta ha Clintre bízza a picit.-felelte a vörös, majd vissza is fordult (L/N)-hez/hoz. A lépcsőn Clint baktatott le, két táskával a kezében. Az egyikben a kicsi holmija volt, a máskiban pedig a sajátja.-Már mentek is?-kapta a férfira a tekintetét.

-Igen. Amúgyis, még idő mire haza érünk.-át vette Natashától a kicsit, majd elköszönt a többiektől és haza indult.

-A HYDRA kifejlesztett egy új eljárást.-mondta mély hangján a férfi, miközben (T/N) körül kezdett el járkálni mint valami keselyű. A lány nem tudott sok mindent tenni. Egy székhez volt kötözve, kissé még tompa volt az agya. A teste és az arca te volt ütés nyomokkal, az orrán és száján a rászáradt vér mutatta hogy nem olyan régen még vérzett.-Beadjuk magának ezt a szérumot-egy kis fiolát forgatott a kezében, amiben sárgás folyadék lötyögött.-Aztán kisütjük.-erre (T/N) felkapta a fejét, és rémülten nézett a már idős férfira.-Na nem kell megijedni. Ha sikeres volt a kísérlet, akkor sokkal tovább tart az agytörlés hatása. Nem kell majd olyan sűrűn törölnünk, ami nekünk és magának is csak jót jelent.-a lány elé sétált, majd leguggolt, hogy egy szinten legyenek. Kezébe vette az arcát, és kényszerítette hogy ránézzen.-Barnest elvesztettük, de téged nem hagyunk kicsúszni a markunkból.-mondta erőszakosan, és ellökte a lány fejét.-Vihetik!-négy fegyveres férfi sietett be az ajtón, ebből kettő eloldozta, majd közrefogta (T/N)-t és már el is vitték. Folyosókon keresztül hurcolták, majd bevitték egy nagyobb helyiségbe, ott leültették egy székre, ami túl ismerős volt neki. Leszíjazták, majd három köpenyes idős férfi állt fölé, kezükben injekciós tűvel, amiben az a sárga folyadék volt. (T/N) hiába rángatózott, a szíjak csak nem engedtek szorításukból. A karjaiba és a nyakába fecskendezték a tű tartalmát, ami marni kezdte a lányt belülről, minek hatására fájdalmasan felordított. Ezek után beraktak neki egy fogvédőt, majd rákapcsolták a már rengetegszer fájdalmat okozó gépre. A lány mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, teljesen bepánikolt, és ezt a bent lévő emberek is látták.

-Ugyan Солдат[Katona], ez csak egy rutin eljárás. Hisz már ismered mi fog következni.-szólt a feje mellett egy ismerős hang, de nem tudta beazonosítani hogy ki szólhatott. Egyik pillanatról a másikra, fájdalom cikázott végig a testén, a feje tetejétől a lábujjáig. (T/N) fájdalmasan ordított fel, már amennyire a fogvédő engedte. Minden izma pattanásig feszült az elektromos sokktól. Érezte hogy ez az alkalom most más mint a több. Valami nem volt jó. Mikor befejeztétek a "sokk terápiát" a lány feje ájultan bicsaklott előre, meg sem várva az indító szavakat.

-Hát szia tökmag. Egek de édes.-Clint felesége teljesen odáig volt a kis (L/N)-ért. Még csak nem rég érkeztek meg a családi farmra, de a nő amint meglátta a kislányt, azonnal el lett bűvölve.-Még jó hogy meg van Nathaniel kiságya.-nézett férjére. Clint csak bólintott egyet.-Szívem, mi a baj?-kérdezte aggódva a nő.-(T/N)-val/-vel történt valami?

-A HYDRA megtalálta. Még hajnalban felhívott. Azt mondta vigyem el (L/N)-t. Aztán megszakadt a vonal.-mondta gondterhelten az íjász.

-Ne aggódj. Erős lány, vigyáz magára.-mondta bíztatóan, de az ő szívét is megkörnyékezte a keserű félelem. Azon imádkozott, hogy a "fogadott lány" életben maradjon.

Fájdalmas üvöltés töltötte be az egész szintet. Nem követte a parancsot. Ezért pedig büntetés járt. Egy nagyon kevés dac megmaradt a lányban, ez pedig ehhez vezetett. Rollins a lehető legkülönfélébb módokon kínozta (T/N)-t már lassan 2 órája. A lány félájultan hevert az egyik sarokban, mikor a férfi leguggolt elé.

-Remélem megtanultad a leckét.-mondta nyájasan. Még egyszer gyomorszájon rúgta a földön fekvőt, majd kiment az ajtón. Két őr jött be, akik megfogták (T/N)-t a karjainál, és úgy vitték a szobájába, ami inkább volt egy cella. Belökték az ajtón, amit hangosan becsaptak, aztán a zár is kattant. A kicsiny helyiségben csak egy vaskeretes ágy volt, egy régi rugós matraccal, amin egy szinte lepedő vékonyságú "takaró" volt. A falak szürkék voltak, de nem az esetleg rájuk kent festéktől. Beton falak voltak, amikből csak úgy dőlt a hideg. Az ajtóval szemközti falnál volt elhelyezve az ágy, a falon pedig egy nagyon apró ablak kapott helyet, amin csekély mennyiségű napfény jutott be. Fullasztó volt bent a levegő. Azt hogy ez a fullasztó légkör a dohos szagtól és penészes falaktól, vagy a pániktól volt, azt a lány már nem tudta eldönteni. Nagy nehezen felhúzta magát az ágyra, amin összegömbölyödve feküdt, amíg a sötétség magával nem rántotta.

Egy érzelem mentes katona szelte át nagy léptekkel a folyosókat, oldalán két állig felfegyverkezett őrrel. Egy vas ajtón belépve szembe találták magukat Alexander Pierce alakjával, aki az íróasztala mögött ült a székében. A férfi egy vaskos mappát dobott az asztalra és a lányra nézett.

-Ezeket az embereket haladéktalanul ki kell iktatnia.-Pierce ennyivel le is zárta a dolgot, majd intett hogy mehetnek. (T/N) csak a gépen ülve nézte át a vastag mappát.

Az egész mappából ezek voltak fontosak, a többi mind rizsa. Nagyából 12 órát utazhattak, mire Szibériából ismét az államokba jutottak. New Yorktól nem messze, egy erdei kis faházba lett a lány "elszállásolva".  Nagyából 2 napot töltött ott, majd ahogy megkapta a parancsot, elindult a Bosszúállók tornyához. (T/N) egy fekete pulóvert viselt, fekete kabáttal, nadrággal és bakanccsal. Pierce meghagyta neki, hogy utcai ruhába menjen, ugyanis a bosszúállók semmit nem tudnak arról hogy hol is van a lány. 1 óra múlva már a torony előtt állt, már készült belépni az ajtón, mikor valaki megszólította.

-(T/N)? Jó téged látni!-Steve lépett a lányhoz, majd átölelte. (T/N) óvatosan vissza ölelt, majd miután elengedték egymást, bementek az épületbe és a liftbe beszállva kezdtek beszélgetni. Még Szibériában azt az utasítást kapta a lány, hogy viselkedjen természetesen. Pár perc múlva a lift ajtaja kinyílt, mire a nappaliban lévők oda kapták a fejüket.

-Nézzétek kit hoztam!-szólt a szőke férfi vidáman. Tony boldogan ölelte magához a lányt, míg Natasha kicsit tartózkodva, de magához vonta.

-(T/N), beszélhetnénk kicsit?-hívta félre a vörös nő. Bevonultak a konyhába hogy csak kettesben legyenek, majd az orosz kételkedve tekintett a lányra.-Minden rendben? Nem kapott el a HYDRA?

-Nyugi Nat, minden rendben. Sikerült elrejtőznöm, nem találtak meg.-mondta mosolyogva (T/N) és a nő vállára simított. Vissza mentek a nappaliba ahol kettő vagyis három személlyel bővült a társaság. Peter éppen az utolsó lépcsőfokról lépett le, míg Clint a kapitánnyal beszélt (L/N)-val/vel a karjában, de a két nőre ő is oda kapta a fejét. Védelmezően szorította magához a kicsit mikor tudatosult benne hogy (T/N) áll vele szemben.

-Te hogy kerülsz ide?-kérdezte Clint gyanakvóan.

-(T/N)?-Peter meglepetten nézett a lányra. Lassan 2 éve nem látta a lányt, de ez érthető volt. Nem volt valami szép a szakításuk, így nem csoda hogy nem keresték a másikat.

-Gondoltam meglátogatlak titeket. Már ezt sem lehet?-kérdezte mosolyogva. Itt már a többieknek is kezdett gyanús lenni a dolog. Mindannyian tudták a lány miért nem ment a toronyba egy ideje. Persze a kislányról csak Clint tudott és már Natasha.

-(T/N) hol voltál az elmúlt pár napban?-kérdezte Clint.

-El kellett utaznom. Volt egy kis dolgom.-felelte a lány, de már cseppet sem mosolygott. Sőt! Az arca elkomorult.

-Miféle dolgod?-Stark már titokban készítette a pácélját ha bármi baj lenne.

-Kaptam egy megbízást.-felelte könnyedén.-Meg kell ölnöm pár embert.-végig nézett a társaságon, akiknek minden izmuk pattanásig feszült.-Pontosabban.......-a kabátja alól egy fegyvert húzott elő, majd meglőtte Natashát.-.....titeket.-a kapitány megindult a lány felé, de az könnyen kitért az ütések elől. Clint az emeletre rohant hogy biztonságba helyezze a kicsit, majd rohant vissza a többiekhez. (T/N) könnyűszerrel dobta neki a bárpultnak Tonyt, Natashát pedig át dobta a lépcső üveg korlátján. Miután a nő földet ért, el is ájult.

-(T/N) elég! Ez nem te vagy!-kiáltotta oda Clint, majd megpróbálta lefogni a lányt kevés sikerrel.-Ez a HYDRA műve, küzdj ellene.-(T/N) egy szép jobb horoggal jutalmazta a férfi próbálkozását. Steve a pajzsával próbálta megállítani a lányt, de az csak kihajította az ablakon a pajzsot, majd egy bárszéket vágott a férfi fejéhez, aki a földre esett a hirtelen jött támadástól. Az emeletről gyerek sírás jött, mire valami át kattant a lányba, és felsietett a lépcsőn. Meg sem állt amíg meg nem találta a síró kislányt. Csendesen benyitott a szobába, majd az ágyhoz lépett, amin a kicsi feküdt. (T/N) valamiért a karjaiba vette, és csitítgatni kezdte, mire (L/N) kezdett megnyugodni. Peter hangtalanul osont be a szobába, de nem tett semmit, csak nézte a lányt és a kicsit.

-Tudom hogy itt vagy. Azt is tudom mit akarsz.-szólalt meg a lány, majd a fiú felé fordult.

-Tedd le a babát (T/N).-szólt vészjóslón Parker. (T/N) óvatosan az ágyra fektette a kicsit, majd a vele szemben állónak ugrott, aki szépen hárított egy darabig, de egyszer nem figyelt, és a földre került. A lány rá szegezte fegyverét, már majdnem elsütötte mikor Natasha feltűnt az ajtóban, és egy elektrosokkos hálót lőtt rá, minek következtében (T/N) ájultan esett a földre.

-Én ezt nem értem. Eltűnt majdnem 2 évre. Miért véded?-Tony majdnem nekiment Clintnek. Éppen azt próbálják kitalálni, hogy a lány hol lehetett az utóbbi időben.

-Tony, elég!-mordult rá a kapitány. Natasha csendesen figyelt az egyik sarokban, miközben (L/N)-t ringatta. A kicsi hirtelen sírni kezdett, mire mindenki feléjük kapta a fejét.

-Ez a gyerek is kiborít! Mikor jön vissza az anyja?-kiáltott fel a milliárdos, mire a kislány csak hangosabban kezdett sírni, ezért Clint át vette a vöröstől. Az ő kezei között érdekes, egy-kettőre megnyugodott a kicsi.

-Az anyja jelenleg eszméletlenül fekszik az alagsorban egy cellában!-csattant fel Barton. Erre a kijelentésre Steve, Tony és Peter teljesen lefagyott, főleg az utóbbi.

-Mit mondasz?

-Azt mondom, hogy (L/N)
(T/N)-nak/nek a lánya.-sóhajt fel a férfi.

-És ki az apa?-kérdezte Steve. Ez a kérdés Petert is érdekelte.

-Nem tudom. Nem mondta el.-Peter észrevétlenül beszállt a liftbe, és a –2-ra ment, ahol a cellák vannak. (T/N) az utolsó cellában volt elhelyezve. Éppen próbált magához térni mikor Parker megállt a cella előtt.

-Peter? Mi folyik itt? Hol vagyok?-nézett értetlenül a fiúra.

-Ne tettesd az ártatlant. Az előbb még meg akartál minket ölni. Vissza mentél a HYDRAhoz.-mondta szemrehányóan a fiú.

-Mi? Miket beszélsz?-kérdezte idegesen a lány, aztán bevillantak az emlékképek az elmúlt pár napról.-Ne ne ne ne ne.-idegesen kezdett fel-alá járkálni a kis helységben, míg az előtte álló csak nézte.-(L/N)!-a cella rácsához szaladt, és kétségbeesve nézett a másikra.-Mond hogy (L/N) jól van.-teljesen kétségbe volt esve.

-Ő jól van.-adta a rövid választ Peter, mire (T/N) megkönnyebbülten rogyott a földre.

-Az én hibám. Én tehetek az egészről. Ha aznap ott hagyom.......-Peter árgus szemekkel nézte, ahogy egykori párja teljesen magába zuhan pár másodperc alatt.

-(T/N), ki a gyerek apja?-kérdezte a fiú ahogy leguggolt a lányhoz.

-Hát nem tűnt fel?-kérdezte enyhén meglepetten (T/N).

-Mégis micsoda?

-Te vagy Peter.-sóhajtott fel.-Te vagy (L/N) apja.-Peter teljesen lesokkolódott. Kellett neki pár perc mire felfogta a hallottakat.

-Most csak szívatsz.-nyögte ki, mire (T/N) csak megrázta a fejét.

-Emlékszel, miután szétmentünk, egyik este részegen beállítottál hozzám.-kezdte a lány. Peternek derengeni kezdett valami.-Mi akkor este, nos lefeküdtünk.-sóhajtotta.-Clintnél van az eredménye.

-Miért nem mondtad el?!-csattant fel Parker.-El kellett volna mondanod! Jogom volt hozzá!-ordította.

-Kurvára nem!-most már (T/N) is kiabált.-Megcsaltál! Ezek után szerinted elakartam volna mondani hogy van egy lányod?

A napok teltek, de a lányt még mindig nem engedték ki a cellájából. Egyedül az tartotta benne a lelket, hogy Clint minden nap levitte hozzá (L/N)-t egy kis időre.

-Meddig leszek még itt Clint?-kérdezte egy keserves sóhaj kíséretében (T/N).

-Sajnálom (T/N), de nem tudom.-szólt szomorúan az íjász.-Lassan mennem kell. A többiek nemsokára végeznek.-sóhajtotta.

-Persze, menj csak.-bólintott a lány, majd még utoljára a kislányára nézett.-Légy jó kicsikém és fogadj szót Clintnek.-mosolygott a kicsire.-Я люблю вас [Szeretlek].-Barton végül felvette a kislányt az ölébe, és vissza ment a nappaliba, ahol látszólag nem volt senki, majd Peter ugrott le a plafonról, ezzel a frászt hozva a férfira és (L/N)-ra/-re, aki hangos sírásba kezdett.

-Klassz. Kösz Parker.-morogta Clint, majd csitítgatni kezdte a kicsit, de az csak nem nyugodott meg.

-Megpróbálhatom?-kérdezte Peter, mire a férfi csak egy kétkedő pillantással illette.-Az én lányom is.-erre már át adta neki (L/N)-t, aki úgy megszeppent az idegen kezektől, hogy hirtelen abba hagyta a sírást, és könnyes szemekkel nézett fel az őt tartóra.

-Ez gyors volt.-jegyezte meg Barton.

-Szia tökmag.-gügyögött Peter a kicsinek, aki érdeklődve nézte őt.-Tudod én vagyok az apukád. Bizony.-miközben a kicsihez beszélt, észre sem vette hogy a többiek már vissza értek az edzésből, és mind őt nézik. (L/N) nyűgösen ásított egy nagyot, majd fészkelődni kezdett a fiú karjai között.-Álmos vagy? Gyere menjünk aludni, jó?-ezzel megindult az emeletre a saját szobájába. Peter lefeküdt az ágyra, (L/N)-t pedig a mellkasára fektette, úgy takarta be magukat.-Tudod régen csináltam egy nagyon nagy butaságot, amiért anyukád haragszik rám és már nem szeret engem. Remélem egyszer meg fog nekem bocsájtani.-sóhajt fel. (L/N) már békésen szuszogott a fiú mellkasán.-Nagyon hasonlítasz rá. Ugyan olyan gyönyörű vagy mint ő.-motyogta, majd egy atyai csókot nyomott a kicsi homlokára, majd ő is elaludt.