Kérte: -
Szavak száma: 2033
Fandom: Marvel
Páros: OC x Loki

Már 2 hónapja hogy Asgardban vagyok, de nem bánom. Amíg Midgardon voltam csak a szenvedés jutott nekem, semmi más. Az lesz a legjobb ha n agyvonalakban elmagyarázom miért utáltam otthon lenni.

Apám egy jólmenő multicég vezetője, anyám pedig lakberendező. Ezzel nem is lenne baj, csak hogy a szüleim nem foglalkoznak velem, de ha mégis az annyiból áll hogy veszekednek velem, sőt van mikor apám meg is ver. Barátaim nincsenek, mondjuk nem is baj. Legalább nincs aki átverjen.

Röviden-tömören ennyi. Itt jön a kérdés, hogy hogy kerültem Asgardra? Nos ez igen egyszerű.

Egyik este miután apám jól megvert, elmentem otthonról. Csak ki akartam szellőztetni a fejem. Mikor kiértem a parkba, leakartam ülni az egyik közelei padra mivel fájt mindenem, de már annyira rosszul voltam, hogy a lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem. Annyit még érzékeltem hogy valaki felemel, utána képszakadás. Miután magamhoz tértem egy idegen szobában találtam magam ahol a fehér és arany színek domináltak. Fel akartam ülni, de hirtelen fájdalom nyilalt minden porcikába. "Meghaltam volna?" Ezen az egy kérdésen morfondíroztam egy darabig, míg ki nem nyílt az ajtó amin egy idős hölgy jött be.

-Látom magához tért. Hogy érzi magát?-kérdezte kedvesen.

-Fáj mindenem. Meghaltam?-tettem fel a legfontosabb kérdést.

-Dehogy is kedvesem.-mosolyodott el, mire belőlem kitört a zokogás.-Mi történt? Hol fáj?-rohant hozzám az idős hölgy, mire rázni kezdtem a fejem.

-Miért élek még?-alig bírtam kinyögni ezt a kérdést a sírástól.

-Mert megmentettelek.

-Nem.....nem akarok élni.-megint elkapott a sírógörcs mire az idős az hölgy egy bögrét nyújtott felém amit elfogadtam.-Ez mi?-kérdeztem rekedtes hangon közben segített felülni.

-Tea.-mondta, majd belekortyoltam a bögre tartalmába. Valami borzasztó íze volt, de megittam mindet. Hirtelen álmosság fogott el, majd se kép se hang.

Nos igen, így kezdődött az egész. De ennek már 2 hónapja. Viszont ugyan olyan véleményen vagyok min voltam. Meg akarok halni. Nem nagyon beszélgetek senkivel. Nincs értelem. A napjaim unalmasan teltek egészen a mai napig, ugyanis mikor a nekem kirendelt szobalány hozta a reggelimet, kicsit mintha szomorkás lett volna.

-Jó reggelt Nisse.-köszöntem neki, mire viszonozta a gesztust.-Valami baj van? Olyan letörtnek tűnsz.-nézek rá aggódó tekintettel. Igen, én ilyen lelki szemetes vagyok.

-Nemkülönösebben csak tudja......ma reggel Loki herceg vissza tért.-kezdte.-Félre ne értsen, nem utálom a herceget, csak hát.....félek tőle. Ő nem olyan mint a bátyja.-mondta zavartan.

-Értem. Mondjuk én azt sem tudtam hogy a hercegnek van egy öccse.-nevettem fel idegesen mire Nisse elmosolyodott.

-Hát most már tudja. Mindegy is. Itt a reggelije. Jó étvágyat hozzá. Majd még később is jövök.-mondta és kiment. Elfogyasztottam a reggelim felét, majd elmentem mosakodni. Miután végeztem, egy zöld váll kidobós ruhát vettem fel, a ruha ujja direkt zöld átlátszó anyagból készült, könyékig felhasítva. Hozzá egy fekete magassarkút vettem fel. Barna hajam egy laza, ám de stílusos kontyba fogtam, benne pár fonttal. A ruha tökéletesen kiemelte zöldesbarna szememet. Pont a fürdőből jöttem ki mikor Nisse bejött.-Jó választás a zöld ruha.-mosolyodott el, majd már el is tűnt a reggelim maradványival. Nisse már megszokta hogy keveset eszek. Gondoltam meglátogatom a könyvtárat, így a kezembe vettem vagy 8 vastagabb könyvet és elindultam a könyvtár felé. Mikor oda értem benyitottam, de elég érdekes látvány fogadott ugyanis Thor és egy fekete hajú, zöld-fekete-arany ruhába öltözött férfi éppen veszekedtek, de érkezésemre rám kapták a tekintetüket.

-Selena?-nézett rám meglepődve.

-Elnézést. Majd inkább később vissza jövök.-mondtam halkan, majd már fordultam is meg hogy távozzak.-Gyere nyugodtan. Már úgyis végeztünk, nemigaz testvér?-nézett a fekete hajúra komoran.

-Biztos? Csak mert~

-Biztos, gyere nyugodtan.-mosolyodott el, mire bementem és magam után becsuktam az ajtót. Óvatosan leraktam a könyveket egy kis dohányzó asztalra és 2 kupacra osztottam. 1 kupac ami a mágiáról szól és 1 kupac ami Asgard történelméről és harcairól szólt.-Segítsek?-kérdezte kedvesen.

-Ó nem, köszönöm. Egyedül is boldogulok.-majd a mágiám segítségével vissza raktam a könyveket a helyére. Mert hát ugye nekem is a legmagasabb polcról kell levennem olvasnivalót.

-Ezt mikor tanultad?-kérdezte csodálkozva a szőke.

-Tudod sok a szabadidőm.-mondtam zavartan, majd a fekte hajúra néztem. Thor ezt észrevette, majd megszólalt.

-Selena ő itt az öcsém, Loki.-mondta kicsit flegmán. Ennyire rosszban lennének?-Loki ő itt Selena. Egy~

-Egy Midgardi.-mondta komoran, majd elmosolyodott. De nem az a lágy mosoly, inkább az az ördögi.-Szóval akkor igazak voltak a hírek. A drága bátyám megmentett egy Midgardit.-mondta gúnyosan miközben közelebb jött.-De hogy lehetséges hogy~

-Atyánk közénk emelte.-felelte hűvösen Thor.

-Thor herceg. Uralkodónk látni kívánja.-nyitott be egy katona, mire Thor ránk nézett és kiment.

-Szóval atyánk közénk emelt.-törte meg a csendet Loki, majd elkezdett járkálni körülöttem, de hirtelen megállt és megfogta az egyik karom, felhúzta a ruhám ujját így rálátása nyílt az apám okozta hegekre. Elrántottam a kezem és hátráltam pár lépést.-Ti Midgardiak mind ilyen hülyék vagytok hogy bántsátok magatokat?-nevetett fel, mire szívem szerint felpofoztam volna.

-Nem tudsz rólam semmit, úgyhogy maradj csendbe.-néztem rá villámló szemekkel.

-Akkor mesélj. Itt a lehetőség.-mutatott a egyik kanapéra.

-Na persze. Pont neked fogom elmondani.-mosolyodtam el gúnyosan, majd elindultam kifele, de az ajtóban visszarántott így a mellkasának csapódtam.

-Nem mondtam hogy elmehetsz.-mondta fagyosan mire egy pillanatra megijedtem, de gyorsan rendeztem vonásaimat.

-Engedj el.-mondtam kimérten, de meg sem mozdult. Hosszasan fürkészte az arcom, majd elvigyorodott.

-Te más vagy mint a többi Midgardi.-mondta elmerengve.

-Ugyan mégis mitől lennék más?-kérdeztem dacosan.

-Mások már rég elájultak volna a félelemtől, de te csak dacosan állsz. Ez pedig meglepő.-somolygott.

-Nincs mitől félnem.-feleltem semlegesen.

-Még a haláltól sem?

-A halál már megváltás lenne.-motyogtam. Erre a kijelentésemre teljesen ledöbbent. Elengedte a karom, mire kisiettem a könyvtárból és meg sem álltam a szobámig, majd miután bezártam az ajtót ledőltem az ágyamra.-Ekkora felfuvalkodott hólyagot!-morogtam idegesen. Egy darabig csak feküdtem, majd elnyomott az álom. Mikor legközelebb magamhoz tértem, már a nap lemenőben volt. Így is hangos kopogásra ébredtem. Kissé kómásan mentem ajtót nyitni. Mikor kinyitottam egy aggódó Thoral találtam szembe magam.

-Selena, jól vagy? Nem jöttél ebédelni és utána sem láttalak. Minden rendben?-kérdezi aggódva.

-Nyugi, jól vagyok. Csak elaludtam.-mondtam mosolyogva. Habár még mindig fáradt vagyok és mindjárt összeesek, de tartom magam. Legalábbis előtte meg mások előtt. Hirtelen megszédültem és megrogyott a lábam. Majdnem összecsuklottam, de Thor még időben elkapott.

-Ja, látom jól vagy.-mondta szemrehányóan, majd felkapott menyasszony pózba és elindult az ágyam felé, ott pedig leültetett.-Tudod hogy csak jót akarok neked.-simított az arcomra.-De ez rajtad is múlik.-mosolyodott el.-Szóval mesélj, mi a baj?-ül le mellém.

-Őszintém? Nem tudom.-sütöm le a szemem.-Még mindig ugyan azon az állásponton vagyok mint 2 hónapja. Fáradt vagyok, nem tudom magam kipihenni. Mintha valami hiányozna.-felelem halkan. Hirtelen kopogtak, majd Nisse benyitott egy tálcával a kezében.

-Ohh elnézést. Ezt lerakom aztán megyek is.-mondta, majd már rakta volna le a tálcányi ételt mikor megszólaltam.

-Nem vagyok éhes, elviheted.

-De hát ma még csak reggeliztél. Annak is a felét.-állt meg.

-Hogy mi?-hüledezett az istenség.

-Köszi Nisse.-morogtam. Nisse lerakta a tálcát, majd kisietett.

-Örülnék ha rendesen ennél.-morogta Thor és az ölembe rakta a tálcát.

-Nem vagyok éhes.-motyogtam.

-Selena. Így is sovány vagy. Enned kell.

-Ami nem megy inkább ne erőltesd.-utaltam az evésre. Már szólalt volna meg mikor benyitottak.

-Bátyám. Anyánk beszélni szeretne veled.-szólal meg az ifjabbik herceg.

-Máris megyek. Légy szíves próbálj meg valamennyi ételt belediktálni.-kérte Loki-t majd már el is tűnt. Én csak pislogtam mint hal a szatyorban, Loki meg értetlenül nézett rám. Meguntam a csendet így felálltam hogy elvegyek a kis asztalon álló könyv kupacról egyet, de ahogy felálltam úgy rogytam össze.

-Az Isten verje meg!-motyogtam dühösen miközben megpróbáltam felállni ami nem akart összejönni. Hirtelen kezeket éreztem a derekamon, majd azt hogy valaki felemel.

-Azt hittem nehezebb vagy, de tévedtem.-mondta szórakozottam, majd lerakott az ágyra.-Szóval, csak hogy összegezzem.-kezdte.-Bántod és éhezteted is magad.-tűnődött el.-Mond csak. Az összes Midgardi ilyen mazochista?-nézett rám kíváncsian.

-Nem. Csak egy páran.-vontam vállat. Így belegondolva elég elkeserítő hogy rajtam kívül még több millió ember jár abban a cipőben mint én.

Csend és sötétség volt szinte mindehol, csak a Hold adott némi fényt és a szobában elhelyezett gyertyák. Már mindneki aludt csak én nem. Ismét egy szörnyű rémálomból keltem. Minden éjjel ugyan az. Át élem azt a sok fájdalmat amit még a Földön kaptam és miután felkelek nem is tudok vissza aludni csak nagyon ritkán. Gondoltam sétálok egyet, így felvettem a köpenyemet és miután megbizonyosodtam hogy senki nincs a folyosón kiosontam a szobámból. A palota belső udvarában van egy csodálatos kert ahova szinte senki sem jár. Rengeteg csodás fával és virággal van tele és még olyannal is találkoztam ami a Földön is van. De mégis a nagy kedvencem egy teliholdkor kéken ragyogó rózsa féle. Csak akkor ragyog mikor feljön a Hold. Az egyik hatalmas fűzfa alatt el van helyezve egy szépen faragott kő pad, oda szoktam leülni és csak csendben nézem a kertet egészen pirkadatig. Most s ahhoz a padhoz tartottam, de valaki már ült ott. Érkezésemre rám emelte tekintetét és csak nézett, ahogy én is őt. Végül megszólaltam.

-Te sem tudsz aludni?-kérdeztem csendesen. Nem felelt, de láttam rajta hogy álmatlanság gyötri.-Szabad?-böktem a padra mire kicsit odébb húzódott hogy le tudjak ülni.

-Nálatok Midgardon nem szokás aludni éjjel?-kérdezte gúnyosan.

-Van aki nem tud. És itt nem szokás aludni éjjel?-fordultam felé.

-Van aki nem tud.-felelte mire kicsit elmosolyodtam.-Te miért nem tudsz?

-Rémálmok. Te?

-Szimplán nem vagyok fáradt.

-Lehet mások ezt elhiszik, de látszik a fáradtság a szemeidben és hogy álmatlanság gyötör. Meg merem kockáztatni hogy már egy pár napja nem aludtál.

-Nincs hozzá semmi közöd.-sziszegte idegesen-Ti emberek mindig mindenbe bele ütitek az orrotokat.-csendben hallgattam végig, de nem szóltam semmit.-Mondj már valamit! Szólj vissza!-felém fordult, a szemei szikráztak ujjai körül halvány zöldes fény derengett. Azt hitte rám tud ijeszteni, de ez nem jött be.-Miért nem félsz? Miért nem vagy olyan mint a többi nyamvadt kis féreg?

-Az akit már a halál sem riaszt vissza, egy Istentől sem fog megijedni.-sóhajtok fel.

-Mi történt veled Midgardon?-kérdezte egy fokkal nyugodtabban. Nem feleltem.

-Nem beszélek erről.-motyogom.

-Akkor mutasd meg.-mondta lágyan. Milyen gyorsan változik a hangulata. Bólintottam egyet mire a kezét a homlokomhoz érintette. Minden lepergett előttem amit ott átéltem és valószínűleg ő is látta. Egy idő után elvette a kezét és csak néztünk egymás szemébe.

-Az emberek kegyetlenek.-hajtom le a fejem.-Menned kéne aludni.-pillantok rá.

-Ahogy neked is. De gyere mutatok valamit.-megfogta a kezem és lassan húzni kezdett. Először nem is figyeltem merre megyünk, csak arra lettem figyelmes hogy már a falut is elhagytuk. Kicsit messzebb egy nagy mezőn álltunk meg, nem messze tőlünk egy patak volt aminek az alján lévő kavicsok fehér fényben ragyogtak így látni lehetett a meder alját.

-Ez gyönyörű.-nyögtem ki ahogy a vizet szemléltem.

-Legtöbbször ide jövök ha nem tudok aludni vagy valami bánt.-felelte Loki, majd leült a fűbe, engem meg maga mellé húzott. Nem tudom meddig ülhettünk csendben egymás mellett, de egy idő után azt vettem észre hogy egyre többször ásít.

-Menjünk vissza a palotába. Mindjárt elalszol.-már fel akartam állni de vissza húzott és az ölembe hajtotta a fejét majd lehunyta a szemeit.

-Csak egy kicsit maradjunk még. Olyan békés.-mormogta.

-De mindjárt elalszol.-kuncogtam fel.

-Nem fogok.-felelte halkan. Elkezdte óvatosan simogatni a haját, majd eszembe jutott egy dal még gyermekkoromból. Mikor anya is még foglalkozott velem sokszor énekelte ezt nekem elalvás előtt, pedig nem kifejezetten egy altató dal.

-Men trærne danser og fossene stanser

Når hun synger, hun synger "kom hjem"

Men trærne danser og fossene stanser

When she sings, she sings "come home"

When she sings, she sings "come home"

Men trærne danser og fossene stanser

Når hun synger, hun synger "kom hjem"

Men trærne danser og fossene stanser

When she sings, she sings "come home"

When she sings, she sings "come home"

When she sings, she sings "come home"

When she sings, she sings "come home"-énekeltem halkan,ahogy lenéztem Lokira láttam hogy nem sok kell neki hogy elaludjon.-I stormsvarte fjell, jeg vandrer alene

Over isbreen tar jeg meg frem

I eplehagen står møyen den vene

Og synger: "når kommer du hjem?-ahogy befejeztem aherceg már aludt. Mivel a lábamon aludt ezért nem nagyon tudtam mozogni ígykénytelen voltam rádőlni és úgy aludni. Mielőtt elnyelt volna az álmok végtelentengere még magunkra varázsoltam egy nagy zöld takarót.

Tudom itt a végén kicsit össze folyt a dolog, de remélem lehet érteni.