Kérte: SergeantJacqueline
Szavak száma: 913
Fandom: Marvel
Páros: OC x Helmut Zemo


Remélem valami ilyesmire gondoltál. Jó olvasást!

Cassie gondterhelten ült a fotelban. Most hívta Elisabeth -a legjobb barátnője- ügyvédje, hogy Lis meghalt. Először fel sem fogta, kellett néhány másodperc, majd az első sokk után jött a második sokk. Lis azt akarta, hogy a nő legyen a kislányának, Maddynek a gyámja. Imádja a kislányt, nem arról van szó. Csak ez a hirtelen jött sok infó......az agya nem képes befogadni.

-Cassie, minden rendben?-fogta meg vállát Helmut.

-Lis meghalt.-nyögi ki.

-Sajnálom kedvesem.-szorított rá a vállára, mire a nő megfogta a kezét.-Van még valami, igazam van?-kérdezte, mire párja némán bólintott.

-Mit szólnál ha lenne egy gyerekünk?-kérdezte halkan.

-Tessék?-kérdezte sokkosan.-Cassie én........

-Nem örülnél neki, igaz?

-Terhes vagy?

-Nem.

-Azt hiszem nem értem mire akarsz kilyukadni.

-Lis azt akarja, hogy én legyek a lánya gyámja.-ahogy ezt Cassie kimondta, ismét megcsörrent a mobilja. Ismét Lis ügyvédje volt. A kislányért kéne mennie a nőnek.-Most mennem kell. Sietek vissza.-majd már ki is sietett az ajtón. Zemo egyáltalán nem örült a kislány érkezésének, ennek pedig sajnos nem tudott hangot adni, ugyanis párja félbe szakította, de amint vissza ér, beszél a nővel, hogy mennyire nincs ínyére ez az egész.

-Szia Maddy. Emlékszel rám?-kérdezte Cassie a kislánytól miközben legguggolt elé.

-Te anyu barátja vagy.-mondta Maddy halkan.-Hol van anyu?-kérdezte sírásra álló szájjal.

-Tudod anyukád elment, és megkért hogy én vigyázzak rád.

-Mikor jön vissza anyu?-a nő szíve majd' ketté hasadt a kérdés hallatán. Az ő szemébe is könnyek gyűltek, de vett egy mély levegőt, és lenyelte a torkában keletkezett gombócot.

-Ez bonyolult édesem.-felelte.-Gyere.-nyújtotta ki a kezét a kislánynak, aki tétován, de megfogta apró kezével Cassie kezét.

Nyílt a bejárati ajtó, amin egy fiatal nő lépett be, mellette egy 6 éves kislánnyal, aki szorosan fogta a nő kisujját, ugyanis csak azt érte át a kis keze. Egy férfi sietett hozzájuk. Frusztráltnak látszott. Nem tetszett neki a kis látogató. Cassie felvette az ölébe Maddyt, majd a férfihez fordult.

-Maddy, ő a párom Helmut ~

-Vidd innen ezt a gyereket Cassie.-szólt folytott hangon a férfi.

-Mi? Nem. Rám lett bízva.

-Nem érdekel. Vidd innen. A kölykökkel csak a baj van!-csattant fel a férfi, mire kislány sírni kezdett.-Látod?!

-Megijesztetted! Tudod azt hittem hogy ~

-Mit Cassie? Hogy majd haza hozod ezt a gyereket, és akkor majd egy nagy boldog család leszünk? El kell hogy szomorítsalak.

-Most mi bajod van? Ez csak egy gyerek! Azzal hogy velem ordítozol, nem kapod vissza a régi családod, de most már erről is lemondhatsz Helmut Zemo!-kelt ki magából Cassie, majd a kis Maddyvel a kezében felsietett a Zemoval közös szobájukba, majd össze szedte pár ruháját, és kisietett az autójához.

-Ez az, gyerünk menj csak el!-ordított utána a férfi.

A nőnek a szomszéd városban volt egy lakása, oda vitte a kislányt. Miután Maddy evett, Cassie lefektette aludni. A nő most a lakása erkélyén ül, az asztalkán bor, a kezében cigaretta, ő pedig csendesen sír és a várost nézi. Nem akarta ezt. Nem akart a férfival össze veszni. Végre volt egy egészséges kapcsolta, ahol őt is viszont szeretik. Most pedig valószínűleg tönkre tette. Eddig csak csöndben folytak a könnyei, de a férfi elvesztésének gondolatára hangot adott keserűségének. Hátra dőlt a székben, az egyik lábát a mellkasához szorította, úgy nézett fel a sötét égboltra.

-Lis, azt hiszem mindent elcsesztem. Nekem nem volt kiről példát vennem. Hogyan legyek így jó anyja Maddynek?-nagyot kortyolt a borból, majd felsóhajtott.-Nem fogom tudni felnevelni.-rázta meg a fejét szomorúan, és a zokogás újult erővel tört rá.-Mindent elszúrtam. Mindent.-kapkodta a levegőt, szinte fuldoklott. A legjobb barátnője elvesztése, a veszekedés Zemoval túl megterhelő volt hirtelen a lelkének, nem beszélve a kis Maddyről aki egyáltalán nem alszik. A kicsi lány a nappaliban áll, a kezében a plüss kutyusát szorongatva. Nézi ahogy a nő sír, de nem érti mi történik. Úgy gondolja hogy a férfi miatt szomorú.

Zemo a sebesség korlátot megszegve száguld a szomszéd városba, ugyanis máshova nem nagyon mehetett Cassie. Rájött hogy nagyon is elcseszte a dolgokat, és bocsánatot kell kérnie a nőtől, de az nem veszi fel a mobilját. Már a város határnál járt, mire a kitudja hányadik hívásra felvették a telefont.

-Hála az égnek Cassie. Nagyon sajnálom. Nem kellett volna kiabálnom é ~

-Maddy vagyok.-szólalt meg egy vékonyka hang a vonal túloldalán.

-Hol van Cassie?

-Az erkélyen.

-Mi? Mégis mit csinál ott?

-Szomorú. Nagyon sír. Anyuhoz beszél és sír. Szomorú amiért veszekedtetek. Ide jössz megvigasztalni?

-Nem sokára oda érek Maddy.-azzal letette a telefont.

Kopogtak az ajtón. Hajnal fél 2 van, és a nő nem várt senkit. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, előtte persze próbálta eltüntetni a sírás nyomait, de ez nem jött össze. Mikor meglátta ki áll az ajtóban, majdnem földre rogyott.

-Cassie, sajnálom.-kezdte a férfi, mire a nő magához ölelte, és megkönnyebbülten sóhajtott fel. A könnyei csendesen indultak útnak, és Zemo tudta, hogy sír.-Ssss semmi baj. Gyere, menjünk be.-lassan leültek a kanapére, de Cassie csak nem eresztette a férfit.

-Sajnálom, nem akartam veszekedni. Nem kellett volna rád erőltetnem semmit.

-Az én hibám. Ha Elisabeth azt akarta, hogy te neveld fel Maddyt, akkor így lesz. Nekem ebbe nincs jogom bele szólni. Gyere haza. Ha téged is elveszítelek ~

-Nem fogsz.-felelte a nő, majd megcsókolta a párját.

-Akkor most kibékültetek?-érkezett egy vékonyka hang a szobák irányából, mire szétváltak. Maddy lassan előbukkant a sötétből, és kíváncsi tekintettel fürkészte a két felnőttet.

-Igen, kibékültünk.

-Akkor most már nem fogsz többet sírni, ugye?

-Nem Maddy, nem fogok.-ölelte magához mosolyogva Cassie a kislányt.-Viszont neked ágyban a helyed kisasszony.-gyorsan lefektette Maddyt aludni, aki most már tényleg elaludt, Cassie pedig vissza ment párjához, és az este maradék részét azzal töltötték, hogy át beszéljék az egész gyerek dolgot.