Kérte: —
Szavak száma: 2172
Fandom: Legendás állatok
Páros: OC x Gellert Grindelwald

⚠️Lehetnek benne helyesírási hibák/elírások amikért bocsánat. Át olvastam többször is, de nem kizárt, hogy van ami elkerülte a figyelmemet!⚠️

1906

-Nem, nem és nem! Nem fogok hozzá menni!-kiabáltam anyámmal.

-Márpedig hozzá fog menni Williamhez! Megértetted Katharine? Most pedig öltözz át. Nemsokára megérkezik William, és a bátyád egyik barátja is átjön.-ezzel magamra hagyott a szobámban. Dühösen és egyben szomorúan néztem az ágyamon heverő királykék ruhára. Egy mélyről jövő sóhaj után, felvettem a ruhát, majd vállig érő barna hajamat, egy egyszerű varázslat segítségével enyhén begöndörítettem. A számra egy piros rúzst kentem fel, meg egy nagyon kevés pirosítót használtam még, hogy ne legyen annyira fehér az arcom. Bele bújtam a fehér magassarkúmba, majd elhagytam a szobámat, és a földszinten lévő szalonba mentem, ahol a szüleim, és a bátyám, Alexander álltak. Mikor megláttak, anyám elégedetten vigyorodott el. Oda sétáltam hozzájuk és megálltam a bátyám mellet, aki tudta jól, hogy nekem ez mennyire kínkeserves.

-Hallom egy barátod is itt lesz.-mormogom a fiúnak.

-Igen, Gellert bármikor megérkezhet, ahogy William és a szülei is.-pillant rám.-Hogy érzed magad Kat?

-Mint egy eladásra váró állat. Szerencsés vagy, hogy te megválaszthatod a jövendőbelidet.-észre sem vetem mikor tűntek el a szüleink. Már csak egyre hangosodó beszélgetés csapta meg a fülemet.

-Megjött Gellert.-mondta vidáman Alexander, majd már fel is tűnt az ajtóban, egy, a bátyámmal egyidős fiú. Mögöttük anyám lépkedett Mrs.Chapmanal az oldalán, és valamiről nagyon beszélgettek. Mögöttük apám, Mr.Chapman és William jöttek. Csak éljem túl a mai napot.-Gellert! Jó téged újra látni.-köszöntötte barátját a bátyám, egy kézfogással egybekötött rövid öleléssel.

-Szint úgy barátom.-szólalt meg a szőkés hajú.

-Rég nem találkoztunk.

-És a hölgyben kit tisztelhetünk?-kérdezte felém fordulva a szőkés hajú.

-Igaz is, Gellert ő itt ~

-Katharine! Milyen gyönyörű vagy! Egy igazi szépség a lányod Maria!-vágott Alexander szavába Mrs.Chapman.

-Alexander, én ezt nem fogom kibírni. Találj ki valamit.-suttogom oda a bátyámnak, amit a barátja is hallott.

-Csak estig bírd ki.-suttogta vissza, mire bennem még a vér is meghűlt. Estig? Ez egy tortúra lesz.

-Menj oda Kat. Gyerünk!-suttogta ismét Alexander.

-Nem! Biztos hogy nem megyek oda!-tiltakoztam halkan.

-Csak köszönj a vőlegényednek, aztán vissza jöhetsz. Na, eredj!-utasított a fiú, és picit meglökött. Persze ebből anyámék semmit nem láttak. Vettem egy mély levegőt, majd egy mosolyt magamra erőltetve, elindultam William felé.

-Katharine, gyönyörű vagy, ahogy máskor is.-szólalt meg a fiú ahogy elé értem, és a kézfejemre lehelt egy csókot.

-Köszönöm William. Te is igazán jól festesz.-nyögöm ki.

-Mi lenne, ha kimennétek a kertbe?-jött ide anyám, és a kert felé biccentett. Ez nem egy ajánlat volt, hanem egy nekem címezett utasítás, hogy márpedig kimegyünk.

-Ez egy remek ötlet. Menjünk kedvesem.-mosolyodott a mellettem álló, majd átkarolta a derekam, és elindultunk a kertbe vezető üveg ajtóhoz. Ahogy elhaladtunk Alexanderék előtt, egy szenvedő pillantást küldtem a bátyám felé, mire csak egy bocsánat kérő tekintetet kaptam. Az egész délutánt kint töltöttük Williammel. Sétálgattunk, elvégre hatalmas kertünk van, meg beszélgettünk, pontosabban ő beszélt, én pedig hallgattam. Már kezdett lemenni a nap, mikor leültünk egy eldugott kőpadra. Beállt közénk a kínos csönd, amit egy idő után én törtem meg.

-Khm William, én....-szólaltam meg halkan, mire rám kapta a tekintetét.

-Mit szeretnél Katharine?-fogja meg a kezem.

-Nem akarok hozzád menni.-nyögöm ki.

-Tessék?-kérdezi döbbenten. A fogása a kezemen egyre szorosabb.

-Engedj el. Ez fáj!-próbálnám elrántani a kezem, de nem megy. Túl erős.

-Na ide figyelj. Senkit nem érdekel mit akarsz. Szépen elveszlek, aztán jó feleség módjára rohadtul meghúzod magad!-éreztem hogy megroppan pár csontom, ahogy erősödött a szorítása. Felpattantam a padról és elkezdtem a kezemet rángatni, amit csak nem engedett el. Helyette ő is felállt, és erőszakosan közelebb rántott magához.

-William, engedj el!-valami nem volt rendben a mágiámmal. Éreztem. Hirtelen egy erős mágia löket eltaszította tőlem a fiút. Én a fölre estem, ő pedig egy nagyon alacsony, hegyes kerítésbe, ami egy rózsa ágyást vett körbe. A kerítés hegyes része át szúrta a nyakát.-Csakis magadnak köszönheted.-néztem a hullára, majd mintha semmi nem történt volna, elindultam befele. Persze előtte megnéztem, hogy nem e véres a ruhám, de sehol nem volt egy csepp sem.

-William hol van?-kérdezte anyám mikor bementem a szalonba.

-Azt mondta kicsit kint marad. Mintha rosszul lett volna, vagy nem is tudom. Mondtam hogy kint maradok vele, de azt mondta inkább jöjjek be.-mondtam ártatlanul, majd leültem az egyik párnázott székre. Alexander somfordált hozzám, majd a fülemhez hajolt.

-Jól vagy?

-Persze. Miért?-pillantottam rá.

-Csak kérdeztem.-ezzel vissza ment Gellerthez, aki egy kis ideig engem nézett, majd vissza fordult a bátyámhoz.

-Hol marad már ez a fiú? Már lassan vacsora.-mérgelődött Mrs.Chapman egy idő után.

-Kimegyek, megnézem.-gyorsan felálltam, és kimentem a kertbe.-Oké, most van szükség a színészi tehetségedre Katharine.-oda sétáltam a hullához, majd vártam egy kicsit, és olyan hangosan sikítottam fel, amilyen hangosan csak tudtam. Megtette a hatását, már hallottam a lábdobogásokat a ház felől. Elkezdtem kapkodni a levegőt, és kicsit pánikolni is elkezdtem, csak hogy hihetőbb legyen.

-Katharine!-Alexander ért ide elsőként, én meg felé fordultam, és a legártatlanabb, egyben legkétségbeesettebb pillantásommal néztem rá. Persze a bátyám teljesen elborzadt a halott William látványától, így amíg ő egy minimális sokkban volt, én addig a karjaiba futottam. Pont ekkor érkeztek meg a többiek. A szüleim teljesen lefagytak, ahogy Alexander barátja is, és Mr.Chapman is, egyedül Mrs.Chapman kezdett el zokogni.

-Itt meg mégis mi történt?-találta meg a hangját az apám.

-N-nem tudom. Már így volt mikor rátaláltam.-hüppögtem Alexander mellkasába, aki csak magához szorított.-Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen?-kérdezem elfojtott hangon.

-Alexander, segíts kérlek.-szólalt meg apám, így az említett személy elengedett, és segített William hulláját leemelni a kerítésről. Oké Katharine, még egy kis színészkedés, és helyben leszünk. Ahogy felemelték a holttestet, még több vér folyt ki, mire rosszullétet színleltem.

-Jól van?-kérdezte Gellert, ahogy mellém lépett. Csak megráztam a fejem, majd már dőltem is. Teljesen elengedtem magam, csak hogy hitelesebb legyen. Lehet fájni fog a földre érkezés, de ez csak egy kis áldozat. Már vártam, hogy találkozzak a kemény talajjal, de helyette, valaki elkapott, és felemelt.

-Katharine!-anyám felsikoltott, majd hallottam ahogy egyre közelebb ért hozzánk.

-Biztos sokkot kapott, és azért ájult el.-szólalt meg a fiú.

-Gellert, kérlek vidd be húgomat a szalonba.

-Rendben.-sietős léptekkel indult meg a ház felé, majd ahogy beértünk, lefektetett a szalonban lévő barnás szófára*.-Már nem lát senki. Nyugodtan felkelhetsz.-szólalt meg nyugodt hangon. Honnan tudja?-Mitagadás, lenyűgöző színészi tehetséggel rendelkezel, egy pillanatra még én is elhittem, hogy mennyire megrázott a vőlegényed halála.-kinyitottam a szemeim, majd felültem, és úgy vizslattam a velem szemben állót.

-Honnan tudtad?-húztam fel kérdőn az egyik szemöldököm.

-Csak egy megérzés volt.-vonta meg a vállait.-Te ölted meg, igaz?

-Tessék?

-Te ölted meg Williamet.-nem szóltam semmit, csak elfordítottam a fejem.

-Nem akartam, baleset volt. De hogy őszinte legyek.....nem bánom. Nem vagyok hajlandó hozzámenni, egy erőszakos, egoista emberhez.-mormogtam.

-Erőszakos? Mit értesz ez alatt?

-Elvárná, hogy miután hozzá mentem, csendben meghúzzam magam. Nem lenne életem. Mondjuk most sincs.-forgatom meg a szemeimet.

-Értem. Azért majd azt a vérfoltot törd le a kezedről.-bökött a jobb kezem felé.

-Gondolom most elmondod anyáméknak, és Mr.Chapmanéknak hogy én öltem meg.-mondtam, közben a vérfoltot tüntettem el a kezemről.

-Miből gondolod?

-Egy rendes fiú ezt teszi.-vonok vállat.

-És ki mondta, hogy én egy rendes fiú vagyok?-rákaptam a fejem, majd egy pillanatra még a számat is eltátottam.

-Nem néztem volna ki belőled.

-Sok mindent nem néznél ki belőlem. Viszont jobb ha most folytatod a színészkedést, ugyanis jönnek vissza.-nézett ki a kertre. Elő vettem egy zsebkendőt, majd elkezdtem ki csikarni magamból a könnycseppeket, amik rövid időn belül, már egész szépen folytak.

-Ó Katharine, édesem.-sietett hozzám anyám, és átölelt, mire mégjobban "sírni" kezdtem.-Jól van drágám, nyugodj meg.-elkezdte simogatni a hátam. Na ezt ki sem nézné az ember ebből a nőből.

-Pedig már olyan jól megvoltunk. Aztán meg~ -nem fejeztem be, inkább ismét bőgni kezdtem. Gellert semleges arccal állt, de láttam a szemén hogy jól szórakozik. Mr. és Mrs.Chapman egy fél óra múlva elmentek, én pedig a fáradtságra hivatkozva elmentem aludni.

1928

Először 2 éve hallottam, hogy Gellert Grindelwald miket művel. A fiú, aki egykor segített nekem, hogy ne derüljön ki, hogy én öltem meg William Chapmant, talán semmit sem változott, vagy talán túl sokat. Azóta összesen háromszor találkoztam vele. Egyszer még abban az évben, a szüleim karácsonyi bálján. Utána '13 őszén, mikor meglátogattam Alexandert az alpokban lévő kúriájában, aztán még '16 tavaszán, szintén a bátyám alpokban lévő kúriájában. Viszont akkor már tényleg csak futólag láttam, ugyan én éppen mentem, ő pedig akkor érkezett. Még azóta sem mentem férjhez, pedig elég sok kérőm volt, de mindegyiket elküldtem. Mondhatni messze költötöztem a szüleimtől, de valahogy úgy érzem, hogy mégsem elég messze. Igaz hogy London és New Orleans nem éppen szomszédos városok, de valahogy mégsem érzem elég távolinak a kettőt egymástól. A hírek tele vannak még mindig Gellert tetteivel. Mostanság szárnyra kelt az a pletyka, hogy ismét valami nagy dobásra készül.

"Gellert Grindelwald valahol Európában bujkál. Vajon ezalkalommal mit tervez? A varázsvilág veszélyben van! Lehet nem lesz olyan szerencsénk, mint 1926-ban, és végleg lelepleződik a varázslók társadalma a magnixek előtt?"

Lecsaptam az asztalra az újságot, majd inkább kimentem a kávémmal a kis erkélyemre. Még csak reggel negyed 6 van, de már kezd nyüzsögni a város. A kávézók lassan nyitnak, az emberek munkába sietnek, közben már néhány helyről hallani lehet a lágy jazzt, hála az utcai zenészeknek. New Orleans magnix lakta felében élek. Valahogy itt nyugodtabb a környezet. A varázslóknál mindig van valami, példának okáért, Grindelwald. Már kicsit unom. Ahogy az ébredező várost nézem, átjár a nyugalom. Viszont lassan nekem is mennem kell dolgozni, így megittam a maradék kávémat, majd már mentem is. Az egyik kávézóban vagyok felszolgáló, egész nap feszített tempó, aztán este egy kicsit könnyedebb munka. Amint megérkezik a zenekar, már megyek is átöltözni a rendes ruháimba, és megyek is fel a színpadra énekelni. Teljesen lenyugtat egy hosszú nap után, ráadásul nagy sikerem szokott lenni, ami növeli a kávézó forgalmát is. A mai napom is rettentően hosszú és fárasztó volt. Nagyon sokan voltak a kávézóban, szóval nem volt megállás. Este 9 órakor megérkezett a zenekar, szóval az öltözőben átöltöztem egy királykék, lengébb ruhába, amibe reggel is jöttem, majd felsiettem a színpadra. Egészen 11-ig szórakoztattuk a kávézóban levőket, lágyabb, olykor kicsit pörgősebb dalokkal. Egész végig olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne, hiába annak hogy amúgy mindenki aki bent volt, engem figyelt. Negyed 12-kor már én is elköszöntem a munkatársaimtól, majd hazafelé vettem az irányt. Mikor beléptem a lakásba, furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha nem lennék egyedül. A ruhám zsebéből előhúztam a pálcámat, úgy araszoltam bentebb a lakásba. Hiába nem a varázslók között élek, nem árt az óvatosság. Mikor a kicsiny nappalimba léptem nagyon meglepődtem, még a pálca is kiesett a kezemből.

-Igazán gyönyörű hangod van Katharine. Mitagadás, csodás volt az előadás.

-Hogy kerülsz ide?-nyögtem ki.

-Régen találkoztunk. Gondoltam meglátogatlak.-felelte. Egyre közelebb jött hozzám, én meg csak álltam, míg meg nem állt előttem egy karnyújtásnyira. Az állam alá nyúlt, és kicsit megemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek.-Ugyan ilyen ruha volt rajtad mikor először találkoztunk.-suttogta. Egymás tekintetét fürkésztük, nem szóltunk semmit. Nagyon közel voltunk egymáshoz, pár centire volt a szája az enyémtől, mégsem lépett egyikünk sem.

-Senkinek nem mondtam el, hogy itt élek. Szóval ki vele Gellert. Honnan tudod?-kérdeztem ahogy eltaszítottam magamtól.

-Ugyan már Katharine. Ne légy ilyen.-lépett felém egyet, mire én hátráltam egy lépést.

-Maradj ott. Ne gyere közelebb.-utasítottam. Persze egyáltalán nem hatotta meg, és addig játszottuk ezt, míg én a falhoz nem préselődtem, ő pedig hozzám.

-Tudod jól, hogy mindig megszerzem azt amit akarok.-mormolta a nyakamba, mire teljesen kirázott a hideg.

-Ne csináld ezt.-préseltem ki magamból. El hajolt tőlem, a tekintete az asztalra tévedt, pontosabban az azon lévő újságra. Ellépett tőlem, majd az asztalhoz sétált és felvette a papírköteget.

-Félsz tőlem Katharine?-kérdezte. Meg sem szólaltam. Jobbnak láttam hallgatni.-Emiatt?-emelte meg kicsit az újságot.

-Nem félek tőled Gellert, csak ~

-Csak mi?-dühösen csapta le a szennyköteget, mire megrezzentem.

-Én nem félek tőled Gellert. Csupán nem ismerlek. Vagyis....már nem az a fiú vagy aki falazott nekem egy gyiklosság kapcsán. Nem az a fiú vagy, de közben mégis.-sóhajtok fel.

-Te viszont semmit nem változtál. Ugyan olyan dacos vagy, mint 22 évvel ezelőtt. És a szépséged sem hervadt, egyetlen egy napot sem.-hitetlenül megráztam a fejem, majd inkább mellé sétáltam és a levegőbe lebegtettem az újságot, ami ezek után kigyulladt, és hamuvá égett.

-Nem érdekel mit írnak a lapok.-néztem rá.-Még azóta sem mentem férjhez.-kuncogtam fel, mire ő is elmosolyodott.

-Ennyire taszít a család gondolata?-fogta kezébe az állam.

-Nem erről van szó. Csupán.....-a szemeibe néztem, amikben ugyan az tűz csillogott mint régen.-.....a szívem régóta olyasvalaki felé húz, akit azt hiszem nem kaphat meg.

-Igazán? Nos szerencsés az illető.-elengedett, és hátrált pár lépést.

-És vak is. Igaz, eddig nem mutattam jelét az érdeklődésemnek, és már nagyon régen találkoztunk, de talán most észre veszi.-az előttem álló férfi egy pillanatra lefagyott, majd hozzám sietett és hevesen megcsókolt, amit viszonoztam. Gellert az éjjel hátra levő részét nálam töltötte, amit egyáltalán nem bántam.

*szófa-kanapéhoz hasonló ülőgarnitúra