Chuck-Fájdalom
Kérte: —
Szavak száma: 1291
Fandom: Odaát
Páros: (T/N) x Chuck
5 év. 5 kibaszott éve szenvedsz depresszióban. Miért nem kezelteted magad? Menj orvoshoz! Jártál te eleget dilidokikhoz, pontosabban 2,5 évet. Elmegyógyintézetbe akartak küldeni, csak mert elmondtad az igazságot. Nem hittek neked, azt mondták kitaláltad az egészet. Nem bírtad a mai napig sem feldolgozni azt ami akkor este történt. Próbálsz rá nem emlékezni, de valami mindig-mindig vissza rántja arra az estére az elmédet, és újra átéled azt a borzalmat. Jelenleg a kicsin kis brooklyni lakásod kanapéján ülsz, veled szembe a két Winchester fiú. Nagyából 1 éve ismered őket, de még sosem mesélted el nekik azt ami veled történt, egészen mostanáig.
-A szemem láttára tépte fel a torkát.-nyökögöd. Egy könnycsepp végig szántott az arcodon amit gyorsan letöröltél. Vettél egy nagy levegőt és folytattad.-Az anyámat élve belezte ki. Az apámat megcsonkította. Hozzám nem nyúlt egy ujjal sem. Végig nézette velem hogyan kínoz meg mindenkit akit szeretek. És én nem tettem semmit hogy megakadályozzam. Csak ültem és sírtam.-kezded el rázni a fejed, majd elkezdtek potyogni a könnyeid. Nagy nehezen megnyugodtál és még kipréseltél magadból egy mondatot.-Az akkori párom egy szörnyeteg.-mondod semleges arckifejezéssel.
-(T/N) ez.....-Sam nem találta a szavakat, Dean téged vizslatott, majd hirtelen falállt.
-Gyere (T/N), elviszünk valahova. Lehet jót fog tenni. Csomagolj össze pár napi ruhát.-míg te csomagoltál addig a két fiú csendesen beszélgettek.
-Mi lesz Hádésszal?-kérdezed csendesen ahogy a bőröndöddel a srácok elé állsz, melletted Hádésszal az 1 éves dobermannal.
-Neked van kutyád?-hűl el Deanben a vér.-Mióta?
-Nagyából 5 hónapja. Kidobták az utcára. Nem hagyhattam ott.-guggolsz le a kutya mellé és megsimized a buksiját. Sam és Dean egymásra néztek, majd az idősebb elengedett egy nagy sóhajt.
-Ő is jön.-adta be a derekát. Megfogta a bőröndöd és elindult a kocsihoz. Te amíg Hádész pórázát kerested, addig Sam megpróbált ismerkedni az állattal. Ahogy feladtad szőrös barátodra a pórázt elindultatok ti is a kocsihoz, majd te beültél hátra az állattal.-Ha össze szőrözi az ülést lábtörlőt csinálok belőle.-fordult hátra az autó gazdája.
-Most szólok (T/N), nagyon hosszú az út. Majdnem 1 napos. Ki fogod bírni?-kérdezi meg Sam miközben feléd fordul.
-Igen, de lehet Hádész már a felénél megunja.-kuncogsz fel miközben őt simogatod. Dean csak morgott egyet, majd beindította a kocsit és útnak indultatok.
Az út tényleg nagyon hosszú volt. Dean ha tízszer nem küldte el a forgalmat az anyjába, akkor egyszer sem. Vagy háromszor dugóba keveredtetek, amiből az egyik majd' 5 órás volt. Na akkor Dean nagyon rakta és Hádész is megunta az egyhelyben ülést mikor valahol Ohioban jártatok. Nyüszögött meg ugatott egészen addig míg meg nem álltatok egy benzinkúton tankolni meg pihenni egy kicsit. Ott kifutkározta magát, utána már csendben volt. Nagy nehezen találtatok egy lepukkant motelt ahol aludtatok pár órát és már folytattátok is az utat.
-Most hagytuk el Kansas Cityt, már csak úgy háromnegyed óra és megérkezünk.-szólal meg Sam.
-Itt volt az ideje.-hátra hajtod a fejed és úgy unatkozol tovább.-Nem is értem hogy bírtok ennyit utazni.
-Meg lehet szokni.-szólal meg Dean. Miután megérkeztünk, Sam segített levinni a cuccaimat, míg Dean Hádésszal bajlódott.-Gyere már te Isten verte~
-Hé! Ne beszélj így vele. Ha kedvesebb lennél talán szót fogadna.-szólok rá.-Gyere ide. Gyere csak.-leguggolok miközben kitárt karokkal hívom magamhoz Hádészt. Nem kérette magát. Kirántotta Dean kezéből a pórázt és már szaladt is hozzám.-Jól van, jól van. Csak óvatosan.-kacagva toltam arrébb a fejét mert minden áron össze akart nyalni.
-Chh.....-Dean csak megforgatta a szemeit és ott hagyott.
-Mi baja van Deannek?-egy ismeretlen hang jön lentről mire a korlátnak dőlök és úgy nézek le. Egy fekete hajú, ballon kabátos férfi áll Sam mellett.
-Semmi, csak Hádész nem fogad neki szót.-mosolyodik el a fürtös.
-Hádész? A görög Isten?-értetlen tekintettel pillant a másikra, mire felkuncogok. Az ismeretlen felém pillantott és mintha idegesen nézne rám.-Te ki vagy?
-Cas, ő itt (T/N) (V/N). Egy barátunk. Itt fog lakni egy ideig.-magyarázott Sam.-(T/N), ő Castiel, egy angyal.
-Nagyon örül Castiel.-mosolyodok el miközben lemegyek a lépcsőn, nyomomban a kutyával.
-Szint úgy.-kicsit zavartan méregetett, majd megszólalt.-Nem vagy jól.-meglepődve néztem rá.
-Ez meg~
-Cas megérzi az ilyesmit.-fogta meg a vállam Sam.
-Hozzá hoztátok?
-Igen. Itt van?-az angyal csak bólintott. Nem értek semmit. Kihez hoztak? Mi van most? Sammy megmutatta a szobámat, utána egyedül hagyott hogy kitudjak nyugisan pakolni. Miközben hajtogattam Hádészhoz beszéltem, aki az ágyamon feküdt és oldalra billentett buksival figyelt.
-Te sem érted ezt, ugye?-kérdezem tőle. Mintha tudna válaszolni.-Hát legalább nem vagyok egyedül ezzel.-felelem sóhajtva.
-Egy kutyának beszélsz. Tudsz róla?-egy ismeretlen férfi hang jött az ajtóból mire ugrottam egyet.
-Te ki vagy?
-Isten vagyok.-feleli halál komolyan.-De szólíts csak Chucknak-mosolyodik el. Ennek hangulat ingadozása van, vagy mi a szar?
-Aha.....én meg Szűz Mária vagyok.-kezdek bólogatni.
-Látom nem nagyon veszel komolyan.-sóhajt fel.
-Fején találtad a szöget.-kacsintok rá.
Már lassan 3 hete vagyok itt. A fiúk azt ígértek segítenek, de nincsenek itt. Valahol Idaho környékén vannak, engem meg itt hagytak Casel meg azzal a fura fazonnal aki Istennek mondja magát. Mondjuk lehet meghalt, már egy ideje nem láttam. A kapott szobámban ülök és merengek miközben a kezemen lévő hegeket mustrálom. Ahogy végig simítok rajtuk, érzem hogy kitüremkednek, hogy másabb a tapintásuk. Vissza jön pár emlék foszlány, képek villannak be, de ahogy megrázom a fejem, el is tűnnek. Sóhajtva állok fel az ágyról és megyek ki a szobából. A konyhába megyek, valami kaja reményében. Az asztalon egy cetli fogad: "(T/N) el kellett mennem segíteni a fiúknak. Ha bármi baj van szólj Chucknak."
Király, egyedül maradtam. Csináltam magamnak egy szendvicset és leültem megenni. Már majdnem megettem mikor egy hang jött az ajtóból.
-Mik azok ott a kezeden?-Chuck volt az. Ijedtemben azt sem tudtam mit csináljak. Lehúztam a pulóverem ujját és próbáltam nem megfulladni a kajától amit félre nyeltem. Közelebb jött és megállt velem szemben.-Azokat te csináltad?-mutatott a kezemre.
-Semmi köze hozzá.-morogtam, majd felálltam hogy távozzak a helyiségből, de megfogta a vállam és vissza húzott.-Hagyjon békén.-elakartam rántani a vállam de nem engedte.-Igen én voltam. Most jó? Így elenged?-fújtattam. Értetlenül nézett rám, aztán megszólalt.
-Te az én teremtményem vagy. Szabad akaratot és tudatot kaptál. Mégis mi késztetett arra egy ilyen csodás lényt, hogy bántsa magát?-a kezeibe vette az arcom és úgy vizslatott.-Nem értem. Örülnöd kellene, boldognak kéne lenned.-rázta a fejét.
-Néha nem megy minden olyan könnyen.-feleltem egy fáradt mosoly kíséretében miközben eleredtek a könnyeim.-Vannak nehéz pillanatok az ember életében amiket nem tud könnyen feldolgozni.-hüvelykujjával letörölt egy könnycseppet és mélyen (Sz/sz) szemeimbe nézett.
-Mi történt veled?-értetlenség csillogott szemeiben. Nem tudom mi késztetett rá, de mindent elmondtam neki.
-Annyiszor próbáltam véget vetni a szenvedésemnek, de sosem tudtam megtenni. Túlságosan féltem.-suttogtam lehajtott fejjel.
-Gyere. Mutatok neked egy helyet.-felállt és magával húzott. Az egyik pillanatban még a konyhában voltunk, a másikban már egy dombon amin egyetlen egy fa volt. Egy cseresznye fa ami pont virágzott. A nap lemenőben volt, így a narancssárgás sugarak gyönyörűvé tették a messzi tájat.-Ide szoktam jönni ha bánt valami.-felém fordult, majd leült a fűbe és magával húzott.
-Ez gyönyörű.-fordulok körbe ismét.-Köszönöm hogy megmutattad.
Chuck
Elmosolyodott és a vállamnak dőlt. Véget akartam vetni a szenvedésének és csak egy módszer jutott eszembe. Megérintettem a homlokát. A kezem és a szemeim felragyogtak, majd elemeltem a kezem. Zavartan felemelte a fejét és rám nézett.
-Hogy érzed magad?-kérdeztem rá.
-Jól. Jól vagyok. Van bennem egy kis nyomasztó érzés, de nem tudom miért.-vonta össze szemöldökeit, de váll rántással letudta.
-Ennek örülök.-egy keserű mosoly kíséretében vissza fordultam és a tájat csodáltam, közben azon gondolkoztam hogy jó ötlet volt e elvenni a rossz emlékeit. De most már legalább boldog.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro