Kérte: -
Szavak száma: 1468
Fandom: Marvel
Páros: (T/N) x Steve Rogers

⚠️Önbántalmazás! (T/N) és a bosszúállók középiskolások!⚠️

Aki hasonló problémákkal küzd forduljon a családjához, barátaihoz vagy szakemberhez. Nem megoldás az önbántalmazás semmilyen formája. Mindenki úgy csodálatos ahogy van❤

Szeptember, kezdődik az iskola. Csak amiatt várom, mert láthatom a barátaim és végre Steve is haza jött. Egész nyáron Európában volt a rokonainál így nem láttam és keveset is beszéltünk. Hála az égnek csak az újaknak kell alkalmit felvenni szóval felvettem egy sima szürke pólót meg egy farmert, ami persze már kicsit lógott rajtam, de még nem volt vészes. A nyáron sikerült fogynom, így már talán vagyok olyan csinos mint a többi lány, meg könnyebb lesz a balett. Igen még áprilisban elkezdtem balettozni ahol nem lehet rajtad felesleg. Hát hogy néz már ki az hogy táncolsz, közben van rajtad kb 10 kiló fölösleg? Na ugye. Viszont lassan mennem kéne, mert különben elkések. Felkaptam a táskám meg a kis sport táskám amiben táncos holmim van és elindultam az iskolába. Út közben rágyújtottam egy cigire, ami amúgy pár hónapja egyáltalán nem rám vallott volna. Most lehet piszkálni érte, de elveszi az étvágyad. Legalább is nekem, így nem kell annyit ennem. Mire az iskolához értem már régen elnyomtam a csikket és a kapuban vártam a többieket. Most kicsit hamar érkeztem, de nem baj.

-(T/N) de jó hogy itt vagy. Beszélni akartam veled.-sietett mellém Alexander. Ő is táncol mint én, meg egy párba lettünk osztva. Kedves fiú csak kicsit butácska szegény.

-Szia Alex, miről akartál beszélni?-fordulok felé mosolyogva.

-Azta, te nagyon sokat fogytál.-mér végig.

-Egy tehenet akarsz emelgetni a próbákon és az előadásokon?-húzom fel az egyik szemöldököm.

-Te megbuggyantál? Sokat voltál a napon vagy mi? Eddig is elbírtalak, nem volt semmi baj a súlyoddal.-megcsóválta a fejét és homlokon pöckölt.-Amúgy csak annyit akartam hogy Mrs.Duval megkért hogy szóljak neked hogy ma tovább leszünk bent.

-Ohh okés. Köszi hogy szóltál.

-Nincs mit.-majd vissza futott a barátaihoz.

-(T/N) annyira hiányoztál!-ugrott a hátamra Wanda, ezért majdnem előre estem.

-Te is nekem Wanda.-mosolyodtam el. Ahogy lemászott a hátamról egyből megölelt. Miután elengedett vettem csak észre hogy a többiek is itt vannak, köztük Steve is.

-Veled meg mi lett te lány? Úgy nézel ki mint egy csontváz kollekció.-mért végig Tony. Erre a kijelentésére Natasha nyakon csapta.-És ki volt az a fiú?

-Ő Alexander a tánc párom.-sóhajtok fel. Míg a többiek a fiút tárgyalták ki addig oda mentem Stevehez.-Szia.

-Szia.-magához húzott egy csókra, de mikor elváltunk furcsán nézett rám.

-Baj van?

-Nem. Vagyis de.-nézett rám összevont
szemöldökkel.-Cigizel?-basszameg!

-Nem megyünk be? Lassan kezdődik az óra.-szólaltam meg, addig is tereltem a témát. Mindenki megindult az épület felé, de Steve vissza húzott.

-Ezt még megbeszéljük.-összekulcsolta kezeinket és úgy mentünk a többiek után.

Ez a nap borzalmasan unalmas volt. 3 óránk volt összesen és egész végig azt magyarázta az osztályfőnökünk hogy idén próbáljunk meg viselkedni.

-Menjünk kajálni. Éhen halok.-nyafogott Clint.

-Most már én is éhes vagyok.-szólaltak meg az ikrek szinkronba.

-Menjünk a szokásos helyünkre.-vetette fel az ötletet Tony. Mindenki elindult, persze engem kivéve. Nem kéne ennem. Inkább hamarabb bemegyek próbára.

-(T/N) gyere már.-nézett rám Clint, de meg sem moccantam. Hamar megunta hogy rám kell várni ezért ide jött és felkapott majd mikor Steve mellé ért át adott neki.

-Tegyél le. Nehéz vagyok.-próbáltam kimászni a karjai közül, de szorosan fogott.

-Miket beszélsz? Nagyon könnyű vagy.-rosszalló tekintettel nézett rám amit nem tudtam hova tenni.

-Srácok én nem mehetek veletek. Próbám lesz. Ha nem megyek Mrs.Duval kinyír.-húztam el a szám. Persze ez nem volt igaz. Mrs.Duval nagyon kedves nő volt és mindig elnézte ha késtünk mert elég keményen dolgoztunk, így semmi kifogása nem volt ha egy két alkalommal elkéstünk.-Majd talán máskor.-Steve letett, de mielőtt leléptem volna adtam egy puszit az arcára és elindultam a próbaterem felé. Egy hatalmas épületet képzeljetek el ahova nagyából 3000 táncos jár. Na igen, mondhatni ez az otthonom annyit voltam az utóbbi 5 hónapban. Az épület előtt még rágyújtottam amit egy páran rossz szemmel néztek ezért kicsit arrébb álltam.

-(T/N) drágám. Ilyen korán?-Mrs.Duval lépett mellém mosolyogva.

-Igen, gondoltam gyakorlok egy kicsit mielőtt ide érnek a többiek.

-Értem kedvesem. Aztán csak óvatosan. Nagyon lefogytál drága. Bírni fogod ezt a megfeszített tempót?-kérdezte aggódva. Miért kell hangoztatni hogy lefogytam?

-Ne aggódjon, minden rendben lesz.-elnyomtam a csikket és bemenetem az épületbe. Odabent megkerestem a termünket és miután átöltöztem nekiálltam nyújtani. Diótörő, nem nehéz menni fog.

Nem fog menni. Egy egyszerű fordulást elrontok. Az ugrásoknál beesek, ha ugrásközben fordulni kell arról már nem is beszélek. Jelenleg a tükör előtt ülök a földön és nézem magamat. A sírás kerülget. Eddig ment. Most miért nem? Egy kis hangzavar szűrődött be kintről, biztos a többiek. Megráztam a fejem és vissza álltam a rúd mellé mint aki nem rég érkezett és éppen nyújt.

-Szia (T/N)!-köszönt Dominica majd sorra jöttek be a többiek is. Nemsokára Mrs.Duvel is megjött így egy kis nyújtás után elkezdtünk gyakorolni. Mondanom sem kell, elég gyatra teljesítményt nyújtottam.

-Rendben mára ennyi kedveseim. Köszönöm hogy bent voltatok. Mehettek haza. Ohh (T/N) drágám maradj még kérlek.-azt hiszem bajban vagyok. Nyeltem egy nagyot és vissza fordultam.-A mai teljesítményed nagyon gyenge volt drága. Valami gond van?

-Nem, csak biztos kimerültem. Tudja elég rosszul aludtam az éjjel.

-Értem. Mehetsz drágám.-gyorsan átöltöztem és haza indultam. Azt terveztem hogy lefekszek aludni -addig sem eszek- de ez a terv ott halt meg mikor megláttam Stevet a kapunkban. Biztos engem várt.

-Szia, hát te?

-Szia.-nyomott egy csókot az ajkaimra.-Gondoltam beszélhetnénk. Egész nyáron nem láttalak, hiányoztál. De ha zavarok akkor haza megyek.

-Ne, nem zavarsz. Gyere.-megfogtam a kezét és behúztam magam után a lakásba.-Megjöttünk!

-Kit hoztál (T/N)?-kérdezte anya ahogy kilépett a konyhából.-Steve, szia. Már hiányoltunk.-ment oda anya és egy csont ropogató ölelésbe vonta.

-Heló Mrs.(V/N).-nyökögte szegény.

-Éhesek vagytok? Most lett kész az ebéd. Kicsit kései, de annyian voltak a boltban, meg dugó is volt az úton. Kész agyrém.

-Nem kérek köszönöm. Nem rég ettem.

-Én sem vagyok éhes.-hadartam el amit Steve egy kétkedő pillantással díjazott. Elkezdtem a szobám felé lökdösni, de anya megint megszólalt.

-Mit ettél ma hogy nem vagy éhes?

-Ööö elmentem a srácokkal kajálni.-ezzel én is bementem a szobámba és bezártam az ajtót aminek neki dőltem.

-Szóval velünk voltál kajálni? Nem próbára mentél véletlenül?-kérdezte miközben összefonta kezeit a mellkasa előtt.

-Nem vagyok éhes az a lényeg.

-Mit ettél ma?

-Vittem magammal szendvicset. Próba előtt megettem.-habogtam. Felém nyúlt, elvette a táskám és kivette belőle a szendvicset amit elvileg megettem.

-Akkor ez mi?-lengette meg előttem a kaját.-(T/N) miért hazudsz nekem? És anyukádnak?-kérdezte szomorúan.-Mi a baj?

-Semmi. Jól vagyok. Csak nem vagyok éhes.-rántom meg a vállam és félre nézek. Csak most vettem észre hogy az asztalomon meg ott virít a tegnapi vacsorám. Basszus basszus basszus. Ez nagyon nem az én napom.

-Feltételezem az ott a tegnapi kajád, amit nem ettél meg.-nézett rám dühösen ahogy meglátta
az ételt.-(T/N)~

-Steve. Nincs szükségem a kioktatásodra.-fújtam ki a levegőt.

-Mióta tart ez?-letette a táskámat és a szendvicset, majd közelebb lépett hozzám.-Meddig fog tartani? Amíg össze nem esel? Vagy amíg kórházba nem kerülsz?

-Jól vagyok Steve.

-Nem, nem vagy jól. Enned kell.

-Még bírom egy kicsit. Muszáj. Nem táncolhatok ha van rajtam felesleg. Érted?-rázom meg a fejem.

-Miről beszélsz? Eddig is vékony voltál, de még volt rajtad valami. Most meg tiszta csont vagy. Ez nem egészséges. Nem érted?-az izmai megfeszülnek, ideges.

-Nem, látom te nem érted.-rázom meg a fejem.-Egy balettosnak vékonynak kell lennie. Nem engedheti meg magának azt a +2 kilót sem.

-Nem, te nem értesz engem. (T/N) teljesen lefogytál. Ez már nem egészséges.-nagyon dühös volt.-Mikor nyár elején elmentem nem így néztél ki. De most.... Mennyit fogytál?-összepréselt ajkakkal várta a választ.

-8 kilót.-suttogtam lehajtott fejjel. Nem mondott semmit csak nézett rám.

-És most így jó neked?

-Steve, balettozok. Muszáj.

-Mindent a balettra fogsz (T/N). Mi az igazi ok?

-Jobbat érdemelsz Steve.-nézek szomorúan kék szemeibe.

-Ezzel mit akarsz mondani? Milyen jobbat? Nálad jobbat ha keresnék sem találnék.-felém lép egyet és megfogja a kezeimet.

-Egy szép, vékony és csinos lányt érdemelsz magad mellé. Nem pedig ezt itt.-mutatok végig magamon.

-Neked teljesen elment az eszed? Édesem, én így szeretlek ahogy vagy.-magához szorított és nem eresztett.-Ne beszélj butaságokat. Tökéletes vagy. Semmin nem kell változtatnod.-elkezdtek potyogni a könnyeim. Olyan szorosan öleltem magamhoz amennyire csak tudtam. A hátamat és a hajamat simogatta felváltva, közben azt mondogatta hogy én így vagyok tökéletes és hogy ugyan úgy szeret. Nem tudom meddig álltunk így, de nem is érdekelt. Itt volt velem és csak ez számított. Kicsit eltolt magától és a szemeimbe nézett.-Így is szeretlek, de most haragszom rád. Ez a 8 kiló ez.....nem kellett volna.-rázta meg a fejét. Nyomott egy puszit a homlokomra és ismét magához húzott.-Ígérd meg hogy mostantól rendesen fogsz enni. Rendben?

-Rendben.-motyogtam a mellkasába.