Sok helyen láttam már hasonlót, gondoltam miért ne?

Szereplők: Tony Stark, Steve Rogers, Natasha Romanoff, Clint Barton, Bucky Branes, Sam Wilson, Helmut Zemo, Bruce Banner

(T/N)-Te Neved
(V/N)-Vezeték Neved

🔨Tony Stark🔨

Meghívást kaptam egy adománygyűjtő bankettre, amire óckodva mentem el. Szoktam adományozni, nem azzal van a baj, inkább a tömeggel.

Egy barackrózsaszín, overált vettem fel. A nadrágrészének magas dereka volt, a szára pedig olyan bő volt, hogy hasonlított a szoknyához, persze a csinos kategóriába esett, nem a borzalomba. Egy fehér körömcipőt vettem még fel, a hajamat egy elegáns kontyba tűztem, sminknek pedig szempillaspirált és egy kis szájfényt használtam. Megnéztem az időt, és rá kellett jönnöm, ha nem indulok el most, akkor el fogok késni.

Sikeresen megérkeztem még 9 óra előtt, aminek örülök. Miután leparkoltam, elindultam megkeresni a barátnőmet Saraht. Miközben a hatalmas teremben sétáltam és kutattam barátnőm után, szereztem egy pohár vizet is.

-(T/N) drágám, örülök hogy eljöttél.-sétál hozzám Sarah nagy mosollyal az arcán.

-Köszönöm a meghívást.-mosolyodtam el én is.

-Gyere, bemutatlak valakinek.-karolt belém, majd vezetni kezdett.-Bevallom, nem hittem hogy eljössz, de reménykedtem benne.

-Hát itt vagyok.-rántottam meg a vállam. Egy barnahajú, öltönyös férfi előtt álltunk meg, aki nagyából 5 évvel lehetett tőlem idősebb.

-(T/N), had mutassam be neked Tony Starkot. Tony, ő itt (T/N) (V/N), egy nagyon jó barátnőm.

-Örülök hogy megismerhetem Ms.(V/N).

-Részemről az öröm Mr.Stark.-nyújtottam a kezem, hogy kezet fogjunk, de Stark helyette inkább kezet csókolt nekem.

-Kérem, csak Tony.

-Ezesetben hívjon nyugodtan (T/N)-nak/-nek.-mondtam, mire bólintott egyet.-Tudod Sarah, ahhoz képest hogy ez az első bankett amit szerveztél, le a kalappal.-fordultam a lányhoz.

-Köszönöm. Most kicsit el kell mennem, még beszélek a többi vendéggel.-azzal itt hagyott kettesben a férfival.

-Valami erősebbet?-kérdezte mikor egy pincér megállt mellettünk egy pezsgős tálcával.

-Nem, köszönöm. Még vezetek.

-Na és? Én is még vezetek.-rántotta meg a vállát, majd ki itta a pohár tartalmát.-Hozz egy pohár whiskyt.-paskolta meg a pincér vállát aki már itt sem volt.

-Ezt meg sem hallottam.-belekortyoltam a vizembe, majd óvatosan körbe néztem a teremben.

-Csak nem félt?-kérdezte kacéran vigyorogva.

-Szó sincs erről.-rázom meg a fejem.

-Akkor?-lép hozzám picit közelebb.

-Rendőr voltam, most meg ügyvéd.

-Akkor gondolom sokat utazik.

-Régen rengeteget. De most már próbálok a városon belül maradni. Persze nem nagyon akar összejönni. Pár nap múlva Washingtonba kell mennem.

-Egy darabig én is ott leszek. Össze futhatnánk majd egy kávéra. Mit szól?

-Még át gondolom.-feleltem. A telefonom elkezdett rezegni a táskámba, így elővettem.-Ezt muszáj felvennem.-néztem Starkra aki megértően bólintott, így én a kijárat felé vettem az irányt.

💙Steve Rogers💙

A nevem (T/N) Barton. Igen Clint Barton az apám. Mutáns vagyok, ami abban merül ki, hogy sokkal erősebb vagy az átlagnál, gyorsak a reflexeim, jól íjászkodom (köszi apu), és telekinetikus erővel rendelkezem, vagyis tudok mozgatni dolgokat az elmémmel. A farmunkhoz közeli erőben találtam egy repedést a mi világunk és egy másik világ között. Általában nem jön át rajta semmi, de ha mégis, akkor valami egyszerű vadállat, ami nálunk is előfordul. Ma sajnos egy ilyen állattal találkoztam. Egy sáskához hasonló nagy valami jött át a repedésen. Akkora volt mint egy nagy testű kutya, csak olyan sáska beütése volt. Nagyon szívós volt a kicsike, de én is az vagyok. Nagyon nehezen akart meghalni, de persze egy idő után meg adta magát. Miután elindultam haza, furcsa érzés fogott el. Már majdnem az erdő széléhez értem, ahonnan látszik a farm is, és ekkor vettem észre, hogy az a valami nagyon is él, és engem akar. Mint az őrült, úgy futottam a házhoz, ahol egy quinjet állt. Apa itthon van, és ahogy látom vendégeket is hozott.

-(T/N)!-kiáltott nekem apa. Hátra lestem milyen messze van tőlem a szörny, nagyából 40 méterre van tőlem.

-Apa! Menjetek innen! Menjetek be!-üvöltöttem, közeben sprinteltem mint az állat. Ha most bemegyek a házba, ez az izé utánam jön. Hirtelen megfordultam, a jobb lábamat megvetettem a földön, de így is kicsit kicsúsztam. Az erőmet bevetve próbáltam feltartóztatni a szörnyet, de nem mindig sikerült. Az arcomat és a hátamat sikeresen megsebesítette, cserébe viszont valahogy leszakítottam az egyik lábát. Erre mondjuk nagyon dühös lett. Végül az erőmmel a levegőbe emeltem, és szét szaggattam. Minden felé ilyen zöld trutyi szállt, ami rettentő büdös volt.-Te jóságos atya úr isten!-mondtam hangosan ahogy leültem a fűbe.-Soha többet. Én biztos nem.-a hátam mögül trappolást hallottam, majd megjelent mellettem apa és átölelt.

-Soha többet ne csinálj ilyet.-mondta ahogy magához ölelt.-Mi ez a zöld cucc?-kérdezte miközben a kezéről próbálta leszedni.

-Abból az izéből jött.-mondtam, majd észre vettem Natashat is közeledni.-Nat!-kiáltottam boldogan, majd felálltam, és futni kezdtem felé.

-Szia (T/N).-köszöntött és magához ölelt.

-Oké, mi is történt pontosan?

-Ezt inkább majd később Stark.-szólt neki Nat.

A sebeim be lettek kötve és vettem egy nagy fürdőt is, így le tudtam mosni azt a büdös trutymót is magamról. Most a tornácon állok, nézem a naplementét. Valaki kijött és megállt mellettem.

-Bátor dolog volt amit ma tettél.-szólalt meg a kapitány.

-Én félelemnek hívnám.

-Félelemnek?-kérdezte.-Szerintem aki fél, az elfut, nem pedig leáll harcolni.

-Meglehet, de ha elfutottam volna, lehet most mindenki halott lenne.-sóhajtottam, majd az ablakon keresztül benéztem a házba ahol a többiek is voltak.

-Még mindig nem értem mire szeretnél kilyukadni.

-Azért félelem, mert féltem, ha nem cselekszem, a számomra fontos emberek meghalnak. Ez magamnak egy amolyan vigasz. Nem tudom hogyan tudnám máshogyan megfogalmazni.-fordultam a férfihoz.

-Azt hiszem értem.-küldött felém egy kedves mosolyt.

💥Natasha Romanoff💥

A kávémat iszogatva löktem be az egyik tanács terem ajtaját.

-Késett!-dörrent rám Fury.

-Örüljön hogy egyáltalán bejöttem.-sóhajtottam, majd leültem az egyetlen üres székre, ami Natasha Romanoff mellett volt.

-Maguknak be kell épülniük. Párizsban egy estélyt adnak. Két férfi üzletet akar kötni. A New Yorki támadásból visszamaradt fegyvereket akarja eladni egy bizonyos Harvy McLang, egy francia feltalálónak, Enzo Bergernek. Le kell kapcsolniuk a két férfit.

-Mármint nekem meg Romanoffnak?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Igen (V/N), de most ~

-Akkor én már megyek is. A többi úgysem rám tartozik.-azzal fogtam magam, és kimentem a teremből.

🏹Clint Barton🏹

Új vagyok a S.H.I.E.L.D.-nél, ráadásul pár napja helyeztek át New Yorkba. Éppen a lövészpályán gyakorlok. Jó mesterlövész vagyok, de az egyszerű kézifegyverrel nem tudok olyan pontosan lőni, ezért muszáj gyakorolnom.

-Ha nem remegnél azt nagyon megköszönném.-morogtam, közben az enyhén remegő kezemet néztem.

-Kihez beszél?-jött a kérdés a hátam mögül, mire gyorsan megfordultam, és már lőttem is.

-Normális? És ha ki lett volna biztosítva?-kérdeztem idegesen a férfitől.

-Nem akartam megijeszteni. Új itt, igaz?

-Igen, plusz pár napja helyeztek át ide Washingtonból.

-Akkor nem jött olyan messziről.-mondta, mire megráztam a fejem.-Amúgy Clint Barton vagyok.

-(T/N) (V/N).

-Ha gondolja, tudok segíteni.-bökött a kezemben lévő fegyver irányába.

-Igazán nem szükséges. Kiváló mesterlövész vagyok, csak a kézifegyver nem áll a kezemre. Azért egy mesterlövész fegyver sokkal másabb mint ez.-emelem fel a fegyvert a kezemben.

-Katonaság?

-F.B.I. -feleltem, mire elismerően bólintott.-Nekem most mennem kell, de még biztosan találkozunk, Sólyomszem.-azzal ott hagytam a férfit.

🖤Bucky Barnes🖤

-Tudod jól Tony, nem szeretem a bulikat.-sóhajtottam.

-De ez jó lesz. 40-es évek. Szereted, nem?-kérdezte.

-De, viszont te mindig vadulsz.-csíptem össze az orrnyergem.

-Most nem lesz semmi ilyesmi, ígérem.-végszóra a lift is csilingelt. Az ajtaja kinyílt, mi pedig kiléptünk. A ruhámat lesimítottam, pedig sehol nem akadt fel, ez inkább kényszer cselekvés volt. Egy piros alapon fekete pöttyös ruha volt rajtam, ami a térdemig ért. Fodros darab volt, imádtam. Egy fekete, fűzős bokacsizma volt még rajtam, de inkább volt bakancs beütése. A hajam enyhén göndör fürtökben omlott vállamra, ajkamon vörös rúzs volt.

-Tony, hol voltál már me~ -Natasha jelent meg egy fehér ruhában, de ahogy meglátott minket megakadt.-(T/N)! De jó hogy jöttél!-mosolyodott el a nő, majd hozzám sietett és szorosan megölelt.-Csinos vagy.-mért végig.

-Köszönöm, te is kitettél azért magadért.-mondtam vigyorogva.

-Gyere, már csak rátok vártunk, vagyis Tonyra, de így hogy érted volt ilyen sokáig, lehet nem nyírjuk ki.-csacsogta, közben elkezdett húzni, Tony meg követett minket.-Tényleg, te még nem is ismered Jamest.-állt meg hirtelen, majd ment is tovább.-Majd megismered.-még mindig rácsodálkozok hogy milyen hatalmas ez a torony. Azért egy külön szint, csak a buliknak, nem kis dolog. Ahogy megláttak minket a többiek, mindenki vigyorogni kezdett.

-Rég láttunk kicsi lány.-szólt Clint.

-Hát tényleg nem most volt. Talán 2 éve.

-Volt az 3 is Gébics.-lépett mellém Sam és megölelt.

-Ha még egyszer Gébicsnek nevezel, kitöröm a karod.-mondtam mosolyogva, majd hogy demonstráljam a szándékom, kicsit hátra feszítettem a jobb karját.

-Jó, jó felfogtam.-azzal elengedtem.-Miért a jobbat? Azzal írok.-mondja nyöszörögve.

-Tudom én azt jól madárkám.

-Szadista.-morogta, majd inkább leült.

-Szia (T/N), jó téged újra látni.-lépett hozzám mosolyogva Steve.

-Titeket is Kapitány.-öleltem át. Állát a fejemen támasztotta meg, mire ismét megszólaltam.-Ha szét szeded a hajam véged.

-Nem tehetek róla hogy ilyen kicsi vagy.-mosolyodott el ahogy elengedett.

-Nem vagyok kicsi, a méretem pont ideális. Te vagy túl nagy.-néztem fel rá csúnyán, majd elnevettem magam.

-Hol van Barnes?-kérdezte Tony miközben töltött magának egy pohár whiskyt.

-Nemsokára ő is lejön. Most rángattam fel az edzőteremből.-mondta Steve.

-Kicsit szocializálódhatna.-forgatta meg a szemeit Stark.

-Te meg kicsit befoghatnád.-jött egy hang a lift irányából. Nem is hallottam hogy csilingelt. Egy magas, barna hajú, izmos férfi közeledett felénk. Fehér inget viselt aminek első kettő gombját nem gombolta be, az ujjait pedig könyékig felhajtotta. Egy barna szövet nadrágot vett még fel, amibe az inget bele tűrte. Egy hózentróger díszítette még a szerelését és egy barna bőr bakancs. Ami szemet szúrt, az a fém karja volt. A lámpák fénye megcsillant a fémen. Mikor észre vett engem is, pár másodpercig értetlenül szemeztünk, aztán megszólalt Steve.

-Bucky, ő itt (T/N).-lépett mellé Rogers, és a vállára tette a kezét. Pár határozott lépéssel - mint kiderül - Bucky elé értem, és a kezemet nyújtottam.

-(T/N) (V/N).-szólaltam meg. Nem habozott, hatalmas tenyerével ráfogott az én kis kezemre, majd határozottan megrázta.

-James Buchanan Barnes. De csak Bucky.-egy halvány mosolyt eresztett meg felém, mire én is elmosolyodtam.

-Csak ~

-A Gébicset jobban szereti.-szólalt meg Sam.

-Hogy mondod Wilson?-kérdeztem nyugodtan miközben megfordultam és a férfira néztem.

-Én izé...... Natashaaaaa-szenvedő tekintettel nézett a nőre, aki csak megrázta a fejét.

-A te hibád. Ő szólt előre.

-Miről van szó?-kérdezte Bucky miközben felváltva nézett rám és Samre.

-Ki fogom törni a kezét. Csak érjem utol. Van 3 másodperc egér utad Wilson.-néztem rá, mire először szerintem nem vett komolyan.-Egy.-erre szó szerint sikítva futni kezdett a lift felé, mire mindenki nevetni kezdett.-Egy gonddal kevesebb.-mondtam, a bárpulthoz mentem és az egyik ott lévő székre leültem.-Szia Nat.-köszöntem neki mosolyogva, mire megint mindenki elnevette magát.

-Szia (T/N).

-Adnál nekem egy dupla whiskyt jéggel?

-Máris adom.

Már olyan hajnal 1 felé járt az idő, mikor kiléptem az erkélyre, hogy szívjak egy kis friss levegőt. New York még ilyenkor nyüzsgött, bár már nem annyira mint napközben.

-Szóval Gébics.-jött egy hang mögülem, majd Bucky lépett mellém, de nem nézett rám.

-Kérlek, ne.-szóltam halkan.

-Honnan kaptad?

-Nem beszélek erről. Kérlek ejtsük a témát.-kérem fáradtan.

-Rendben.-bólintott, majd felém fordult, és a bal kezét nyújtotta.-Szabad egy táncra?-kérdezte egy kacér mosoly kíséretében.

-Nem tudok táncolni.-ráztam meg a fejem mosolyogva.

-Nem baj. Majd megtanítalak.

-Hát....rendben. De nagyon béna vagyok.-mondtam, majd kezemet az övébe csúsztattam, mire ő már húzott is be táncolni. Egészen hajnal 5-ig táncoltunk, a végére már nagyon belejöttem a dologba, aminek örültem. De lehet a partneremnek jobban örültem a végére.

🦅Sam Wilson🦅

Na ki az az idióta, aki reggel 6-kor, munka előtt el megy futni? Na ki?! Hát persze hogy én. 1 éve volt egy térd műtétem, ugyanis a drága úgy gondolta, hogy jó lesz ha szilánkosra törik. Most már hála az égnek tudok futni is, amit ki is használok, de lehet nem ilyenkor kéne. A Central Parkban futottam szokás szerint, mikor éreztem hogy valami nem jó.

-Ne merészeld. Nehogy elkezd.-motyogtam miközben az egyik padhoz bicegtem és leültem rá. A térdemet fogva maradtam egy darabig. El fog múlni, biztos nincs baja.

-Minden rendben?-állt meg velem szemben egy kocogó férfi.

-Persze, csak a térdem.

-Lehet nem kéne erőltetni.-húzta el a száját.

-A doki szerint meg sem kéne kottyannia. De a térdem máshogy gondolja.-sóhajtottam fel.

-Törés?

-Szilánkos. Egy éve műtötték.

-Az azért szép.-szisszent fel.

-Jobb ha haza megyek szerintem. Mára ennyi elég volt.-mondtam, majd ahogy felálltam, úgy rogyott meg a térdem is. A férfi a könyökömnél fogott meg, hogy ne essek össze.

-Segítek haza menni.-ajánlotta fel.

-Nem szükséges, de azért köszönöm.

-Ragaszkodom hozzá.-azzal át vetette az egyik kezem a nyakán, és a derekamat át karolva indultunk el. Egész jó társaság volt Sam. Igen elmondta hogy ő Sam Wilson. Mikor a házamhoz értünk behívtam egy kávéra, de vissza utasította, viszont a telefon számát megadta, aminek nagyon örültem.

👤Helmut Zemo👤

Az érzés, mikor egy maffia leendő vezetője vagy. Rohadt szar. Most éppen a családunk birtokában lévő egyik bárban ülök, a Vörös Sárkányban. Ide inkább azok jönnek akik kő gazdagok, vagy éppen apámmal jönnek üzletelni. A pultnál ülök és éppen a whiskymet iszogatom, mikor leült mellém egy idegen férfi. Még sosem láttam, és biztos új a környéken. Senki nem ül mellém, tudják kinek a lánya vagyok, és meg van a tisztes 2 lépés távolság. Kikérte az italát, majd azt iszogatva meredt maga elé, viszont én még mindig bámultam.

-Van rajtam valami érdekes?-váratlanul ért a kérdés, de válaszoltam.

-Csupán annyi, hogy valószínűleg nem tudod ki vagyok.-mondtam, majd bele ittam a poharamba, közben megemeltem az egyik szemöldököm.

-És az akkora baj lenne?

-Nekem ugyan nem. Neked annál inkább.-feleltem szórakozottan.-Csak nézz körbe.-megfordultam a székemmel, így rálátást kaptam szinte mindenre. A férfi is követte a példámat.

-Emberek. És?-értetlenül fordult felém, mire felkacagtam.

-Nézd meg jobban őket.-amíg az embereket vizslatta, addig kértem magunknak egy újabb kört.

-Nem volt erre szükség.-bökött a pohárra.

-Ugyan. Pár hónap, és enyém itt minden.-egy darabig hallgatott, majd gondolom rájött a dolgokra.-Bizony, bizony. Szerinted miért nincs senki a közelemben? Félnek apámtól, meg persze tőlem is.

-Nem tűnsz veszélyesnek.

-Egy nyílméreg béka sem tűnik annak, egészen addig, amíg rá nem jönnek milyen is valójában.-mondtam sejtelmesen, majd a poharammal a kezemben felsétáltam az emeltre.

☢Bruce Banner☢

-Igen, majd még felhívom minden képpen. Majd a fájlokat még átküldöm. Viszont hallásra.-ahogy letettem a telefont és felnéztem, apámat és egy másik férfit pillantottam meg.

-Jó hogy jössz (T/N). Kéne a segítséged.-szólt apa mikor meglátott.

-Ajaj, itt már akkor bajok vannak.-mentem közelebb.

-Bruce, ő a lányom (T/N).

-Örülök Ms.Stark.-mosolygott kedvesen a férfi.

-Szintúgy dr.Banner.-mosolyodtam el én is.-Szóval miben is kéne segítenem?

-Csak egy prototípus még.

-Jól kezdődik.

-Az egyik öltöny kabátodba egy hasonló páncélt tervezek majd kifejleszteni. Viszont a legelejéhez szükség van rád. Tudod méretek, kényelmes-e meg ilyenek.-sorolta.

-Oké.-rántottam vállat.

-Semmi ellenkezés vagy valami?

-Na akkor várj.-megköszörültem a torkom.-Hogy képzeled, hogy a tudtam és az engedélyem nélkül csinálsz ilyet?!-kezdtem sipítozni, mire a két férfi felnevetett.-Így jobb?

-Sokkal. Na gyere.

Már 3 órája próbáljuk apáékkal kiküszöbölni a hibákat, de valami sosem jó. Már sokadjára rázott meg a kabát, mikor apa felállt a székről.

-Hozok még kávét. Ez sokáig el fog tartani.-azzal kiment a műhelyből, így a dokival ketten maradtunk.

-Egyszer a szívroham viszi el.-morogja Bruce.

-Vagy a májzsugor.

-Vagy az.-valamit nyomkodott az egyik tableten, majd felém fordult.-Most próbáld meg.-nézett rám. Megnyomtam egy gombot az órámon, mire a kabáton nanotechnológiás anyag jelent meg, és "folyt" le a kezemen, viszont mikor a hasamhoz ért, valami megint megbolondult, és most megsütött.

-Basszus, basszus, basszus. Ez süüüüüt.-gyorsan ledobtam a kabátot, majd az atlétámat felhúzva, rálátást kaptunk egy friss égési sebre.-De jó vagy.

-Sajnálom, én nem tu~

-Semmi gond. Baleset volt. Előfordul.-nyugtattam meg a férfit.

-El kell látni a sebet. El is fertőződhet.-mondta, majd átmentünk egy orvosi szobába, ahol lefertőtlenítette a seb körüli bőrt, majd óvatosan bekötötte.-Estére hagyd rajta, ha lehet ma ne érje víz. Holnap reggel már lehet cserélni a kötést. Ha beleragad a sebbe próbáld meg egy kis langyos vízzel, ha végképp nem megy, szólj nyugodtan nekem és segítek.