Tony

Sosem voltam a szavak és a hosszan tartó udvarlás nagymestere, a tettek embere vagyok. Amíg te azon gondolkodsz, hogy meghódítasz valakit addig én már ágyba is vittem az illetőt.

Egészen a Kapitány érkezéséig ezt gondoltam magamról, aztán amikor megláttam ezt a férfit a világom összeomlott. A közelében szerelmes kamaszként viselkedek vagy épp hibát hibára halmozok.

Mint csapattársak folyamatosan marjuk egymást, olyanok vagyunk mint a tűz és víz. Lehet benne valami, hiszen az én színem a piros az övé pedig a kék.

Most, miközben ezek a gondolatok járnak a fejemben folyamatosan Steve-et nézem. Olyan jó gyönyörködni benne. Ártatlan kék szemek, szőke haj, izmos test és ohhh az a fenék, hát tudnék vele mit kezdeni...

Talán még meg is nyalhattam a számat mikor a Kapitány szólt hozzám:

-Tony, így jó lesz ?

Az ijedtségtől székestől hátra estem:

-Ne aggódj, semmi gond, megmaradok !

Steve-vel egy közös projekten dolgoztunk mert Fury páros küldetésre fog minket kiküldeni napokon belül.

Oda léptem a szőkéhez, félig mellette állva néztem rá a munkájára. Vázlatot készített a legújabb repülő tervemhez. Nem bírtam megállni és fél szememet a hátsóján tartottam.

Alig bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Az izmaim viszont másképp gondolták, mire feleszméltem a tenyerem már a Kapitány formás tomporán pihent.

Steve

Mióta a csapatba kerültem azóta oda voltam Tony-ért, pedig szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Peggy után azt hittem soha többé nem leszek szerelmes, erre itt van ez az egoista majom.

Akárhol is voltunk mindig szemmel tartottam, hajlamos elfelejtkezni magáról ami azt eredményezi, hogy veszélybe kerül. És ki menti meg ? Hát persze, hogy én. Ha már szabadságra ment a veszélyérzete akkor dolgozok helyette én. Ezt sosem felejtem el neki felróni, nem kamasz, hogy ilyesmiket műveljen.

Amikor figyelmeztetem, hogy újra megmentettem olyankor csak legyint és a saját nagyanyjának nevez.

Mostanában azon morfondírozom, hogy lépnem kellene. Ismervén Tonyt ki fog nevetni, vagy elküld a sunyiba. De lesz ami lesz, úgyis csak egy életem van.

Ehhez kapóra jött a közös munka. Lent voltunk Tony műhelyében, ő a páncéljait babusgatta, én egy tervet skicceltem fel neki papír alapra.

Amikor nagyjából kész voltam akkor szóltam Tonynak, hogy nézze meg mit alkottam, hátha akar valami módosítást végrehajtani.

Úgy nézett rá a papírra, hogy közben félig mögöttem állt. Leheletét a bőrömön éreztem és bevallom libabőrös lettem tőle. Talán megérezhetett belőle valamit mert közelebb állt, válla alig egy arasznyira helyezkedett el a hátamtól.

Talán most kellene bevallanom.. Erre a gondolatra jutottam amikor Tony tenyerét éreztem rásimulni a fenekemre. Na mindenre számítottam csak erre nem !

Egy pillanatra még a szívverésem is megállt. Hátra fordultam és Tony kissé szégyenkezve nézett a szemembe. Mielőtt bármit is szólhatott volna oda hajoltam hozzá és megcsókoltam.

Nem álltunk meg itt, az első óvatos csókokat és érintéseket felváltották a sürgető mozdulatok melyek azért születtek, hogy a testünkről minél hamarabb lekerüljenek a zavaró ruhadarabok.

Mikor már mindketten anyaszült meztelenek voltunk Tony két csók között szólt Jarvisnak, hogy zárja le a műhelyt és hangszigetelést is kért. Kivételesen nem ámultam el ezen a modern technikán, sokkal fontosabb volt, hogy az előttem álló Tonyt boldoggá tegyem minden tekintetben.

Jópár órán át szerettük egymás testét még végül Tony adta fel, mert már lábra is alig bírt állni. Mikor a segítségemmel sikerült neki felöltözni akkor nem az az Anthony Stark volt akit mindenki ismer, csak egy boldogságtól csillogó szemű kócos férfi volt.

Felmentünk a lakószintre, hogy üdvözöljük az épp hazatérő csapatot. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Natasha és Clint gyanúsan méregetnek minket. Mikor nem figyelt a két kollégánk akkor megnéztem magam a tükörben.

Ilyen kisimultnak akkor láttam magam utoljára amikor bekerültem a seregbe, csak akkor egészen másfajta boldogság járt át.

Tony fáradtságra hivatkozva surrant fel a lakószintre, én pedig szóltam a többieknek, hogy az edzőteremben leszek.

Steve és Tony elhagyták a nappalit, Nat és Clint egymásra néztek. A pillanatnyi csöndet a vörös hangja törte meg:

-Jössz egy tizessel.

Bruce értetlenül járatta tekintetét a vörös és az íjász között. Nat megelégelte ezt és magyarázatba kezdett:

-Fogadtunk Clinttel a legutóbbi küldetésen, hogy ezek egy héten belül kefélni fognak. Még nincs éjfék, szóval én nyertem.