A Stark család életében nagy nap a mai: egyetlen kicsi lányuk, Allegria férjhez megy Lokihoz.
Hosszú és rögös út vezetett idáig. Az egész már Ria születésekor elkezdődött. Loki volt az első aki meglátta a babát, lelkük azonnal összekapcsolódott.
Asgardban él egy varázslat, mely szerint minden léleknek két darabja van. Ha ezek a darabok összekapcsolódnak akkor többé semmi sem választhatja el őket. Lehetnek a legjobb barátok, vagy épp szerelmesek, de sosem ellenségek. A mágia alól a Csínytevések Istene sem volt kivétel, noha ő jottün származású.
Thor villámjainak hirtelenségével csapott le rá az érzelmek tengere. A szeretetnek és a szerelemnek olyan magasságait tapasztalta meg amiről fogalma sem volt. A lánykérés azonban sokáig váratott magára. Se Loki, se Ria nem érezte, hogy egy papírral is meg kellene erősíteni az égben köttetett szerelmüket.
A rokonok és ismerősök által várt pártfordulás egy langyos, tavaszi napon következett be. Loki az eseményt nem akarta túlbonyolítani, de mégis meg akarta adni az eljegyzésnek a módját.
Az akciót Ria születésnapjára időzítette. A szerelmesek pezsgőztek a Stark Torony tetején, majd a „Hijo de la luna” című számra táncoltak. Az isten ezt is meglepetésnek szánta, ugyanis ez a zene Ria kedvence. A meghitt tánc végén Loki magához húzta szerelmét, majd forró csókot lehelt ajkaira.
Ria lassan nyitogatta szemét, de párját nem vette észre. Egy diszkrét köhintés ütötte meg fülét. Szétnézett, Lokit meglátta ahogy egy általa varázsolt arany és zöld színű gömb lebeg előtte.
A lány mellé sétált, a gömb pedig engedelmes kiskutya módjára követte. Megfogta Allegria kezét:
-Érintsd meg!-a lánynak reakció időt sem hagyott, a gömb felé húzta a kezét.
Ria megérintette a jelenést, bár félt, mert nem tudta, hogy mire számítson. Mikor a felszínéhez ért kellemes meleg járta át a testét, abban a pillanatban szappanbuborékhoz hasonlóan apró csillámokra robbant szét. A csillámok egy kérdést jelenítettek meg:
„Leszel a királyném?”
Mindvégig hátulról ölelte át Loki párját, fejét pedig a vállán nyugtatta.
-Nos, mi a válasz?-búgta kedvese fülébe
-Természetesen igen, Laufeyson. De nekem is van egy meglepetésem.
Allegria a férfi felé fordult és a tenyerét a saját hasára húzta. Loki meglepetten figyelte, ahogy a jövendőbelije úgy vezetgeti mint egy kisállatot.
Hirtelen megváltozott a kép. Asgardban találta magát. Családjával és feleségével ült az asztalnál, éppen reggeliztek. A terem ajtaja kinyílt és belépett egy fiatal férfi. Külsőre annyira idegen, de mégis ismerős volt Lokinak. A férfi Allegria mellé lépett, lehajolt hozzá és szeretetteljesen átölelte a törékeny testet.
-Édesanyám..
A látomás gyorsan megszűnt, Loki először nem is tudta hol van. Ria kicsit megpaskolta az arcát, hogy észhez térjen.
-Ugye ő az volt akire gondolok?-kérdezte kicsit félve, kicsit reménykedve
-Igen Szerelmem, hamarosan szülő örömök elé nézünk.
A világ megfordult vele. Már csak akkor eszmélt fel mikor a gyengélkedő plafonát nézegette, Ria pedig a kézfejét simogatva várta, hogy kedvese visszanyerje erejét.

Az esküvőre nyár közepén került sor, addigra már a kismama pocakja is jól látható volt. Egyedül csak Tonyt zavarta a két turbékoló galamb. Amikor lányára nézett sosem annak boldogságát tartotta fontosnak, csak a saját bánatát látta, hogy egyszülött gyermeke már más férfihoz tartozik.
Lánya a szobájában az utolsó simításokat végezte édesanyja segítségével. Ria egy széken ült, Jessy pedig mögötte állt és a hihetetlenül hosszú hajat rendezte hagyományos asgardi viseletbe.
-Anya, te honnan tudtad, hogy Apa az igazi?
A két nő tekintete összekapcsolódott a tükörben. Jessy abbahagyta a fonást és nyugtatólag lánya vállára tette kezét:
-Az Igazit nem tudni, hanem érezni kell. Befészkeli magát minden sejtedbe és egyszer csak azon kapod magad, hogy nem tudsz nélküle létezni.
-Sziasztok Csajok!
Tony állított be hívatlanul a birodalmukba. Összenézett Jessyvel, majd az asszony otthagyta apát és lányát. Tudta, hogy ez a beszélgetés sorsdöntő lesz kettejüknek.
-Apa, kérlek, legalább próbálj meg úgy tenni mintha tetszene ez az egész.
-Már hogy tudnék úgy tenni? Elvesznek tőlem.
Ria felállt, odasétált édesapjához. Úgy bújt hozzá mint gyermekkorában amikor megijedt az egyik páncél fejlesztéstől.
-Ne aggódj Apa, senki sem tud elvenni tőled. Mindig a te lányod maradok. Stark vagyok, az is maradok.
Tony egy kósza könnycseppet letörölt lánya arcáról:
-Köszönöm Kincsem. Te pedig mindig az én lányom maradsz. Ne feledd, ha ez a pernahajder bántani merne akkor elintézem...
-Apa!-csitította édesapját a menyasszony
A teraszon megszólalt az orgona, apa és lánya egymásba karoltak. Szinte egyszerre néztek egymásra:
-Indulhat a show?
A szertartás gyönyörűen sikerült. Allegria most már teljes pompájában tündökölt amellett a férfi mellett aki méltó párja az életben.
Alig fél évvel később egy gyönyörű, egészséges kisfiúnak adott életet. A gyermek a William Lokison-Stark nevet kapta.
A Stark név ilyen módú továbbörökítéséről Loki döntött. Bár titkolni akarta, de mégis az volt ezzel a szándéka, hogy apósával végleg elássák a csatabárdot.