Nory vagyok, Asgardból érkeztem. Midgardi időszámítás szerint már tíz éve itt élek. Elkövettem egy hibát és száműzetéssel fizettem.

Asgardban egyszerű bordélyházi alkalmazott voltam. Thor herceg járt hozzám nagyon sokat. Vonzotta az istenekhez képest is páratlan szépségem. Ezüst színű, fenékig érő hajam van amit általában kibontva hordtam. Az egyik szemem smaragdzöld, a másik tengerkék. A közelemben a herceg nem volt több mint egy állat aki csak az ösztönei után fut. Ám egymásba szerettünk.

Thor belém szeretett, nem sokkal később engem is utolért a végzetem, érzései viszonzásra találtak. Úgy döntöttünk, hogy közös életet kezdünk és eltűnünk Asgardból. Épp a tervezés szakaszában jártunk, hogyan tálaljuk ezt Odinnak amikor az agyamba hasított egy felismerés: már rég fel kellett volna kelnie a vörös holdamnak.

Thor nem értette először, hogy mi ezzel a probléma de aztán eszébe jutottak a Friggától tanultak:

-Csak nem... kisbabánk lesz ?

-Nem tudom Thor!-szinte ordítottam vele annyira kétségbe voltam esve

A szökési tervünket egyenlőre elnapoltuk. Biztosra akartam menni, hogy nem egy gyermeket hordok a szívem alatt. Másnap első utam Ezrashoz, Asgard híres-neves gyógyítójához vezetett. Furcsa löttyöket itatott velem. Nem kellett sokat várni és az egyik kotyvalék a kis szoba padlóján landolt. A hasamat fogtam és a hányinger miatti szédüléstől leültem a hozzám legközelebb eső ágyra.

-Ez mire volt jó drága Ezras ?

-Ez egy általam kreált szer. Ha visszajön a szer akkor baba van a dologban, ha csak rosszul lesz tőle az ember akkor a terhesség még nagyon korai fázisban van. Ha ki is hányja az illető akkor a terhesség körülbelül a harmadik hónapban tarthat.

-Úristen, három hónap ?

Választ már nem kaptam mert elájultam. Már esteledett amikor a Thorral közös rejtekhelyünkön ébredtem fel. Ő maga mellettem ült és minden rezdülésemet figyelte. Amikor kinyitottam a szemem csókokkal árasztotta el az arcomat majd tőle szokatlan tapintatossággal megkérdezte:

-Akkor most szülők leszünk?

-Beszéltél Ezrassal ?

-Igen, meg akarod a babát tartani Nory?

-Igen.

Abban a pillanat teljes magabiztossággal éreztem, hogy jó döntést hoztunk mind a ketten. Már csak az maradt hátra, hogy itt szüljem meg a babát vagy már az új helyünkön. Aznap este ezen tanakodtunk. A kívülről beszűrődött fák susogása és a szél halk duruzsolása remek aláfestő zenét kínált. A távolban azonban vészjóslóan egy varjú károgott.

Teltek a hónapok. Alakom változása kétséget sem hagyott róla, hogy várandós vagyok. A nyilvánosság előtt nem nagyon mutatkoztam. Thor amikor csak tudott eljött a kis kunyhóba, vagy én mentem Ezrashoz aki végig kisérte a terhességemet.

Amikor eljött a számomra kijelölt idő akkor még nem is sejtettem, hogy az a nap nem csak boldog meglepetéseket tartogat. Egész nap fájdogált a hasam és olyan megmagyarázhatatlan érzés szállt meg. Így minden ellenérzésemet és tiltás ellenére bevonultam a palotába. Furcsán könnyen ment. Nem álltam meg a trónteremig. Thor állítása szerint nagyon sok időt töltöttek ott. Fel akartam fedni a kilétemet, noha eddig én kértem, hogy maradjak „ismeretlen".

Két fájás és nyögés között benyitottam a trónterembe és legnagyobb meglepetésemre Ezrast és Odint találtam ott. Mindnyájunknak furcsán kínos volt a találkozás.

-Felségem, ő az a ringyó akiről beszéltem.-Ezras száját hagyta el a mondat közben megvetően nézett rám

-Szóval te vagy az aki a fiam fejét elcsavartad és teherbe ejtetted magad..

Ott álltam döbbenten az ajtóban és megszólalni sem tudtam. Abban a pillanatban minden összeomlott az életemben. Ezrasról pedig soha nem gondoltam volna, hogy így hátba fog szúrni. Teljesen lefagytam és csak akkor eszméltem fel amikor a palota egyik félreeső szobájába löknek be, hogy ott vajúdjak. Kívülről bezárták az ajtót. Szerintem az se érdekelte volna őket, hogy ha ott halok meg a babámmal együtt.

Épp a szobában található lepedőket és takarókat szedtem össze amikor a palota előtti térről ordítás és dulakodás zajait hallottam meg. Az ablakhoz vánszorogtam és amit ott láttam azt senkinek sem kívánom.

A palota őreit láttam ahogy a félájult Thort vonszolják a Bifrösthöz. Majd villanás és az egész eltűnt. Nem volt időm a szívem fájdalmával foglalkozni mert világra kellett hoznom a szerelmünk gyümölcsét. De ebben a helyzetben inkább azt kívántam volna, hogy haljunk bele mind a ketten, hogy ne kelljen tovább szenvednünk.

Miután visszamentem az ágyhoz az utána következő órák összefolytak, csak a fájdalmak maradtak meg amik között már nem volt szünet. Szünet nélkül úgy ordítottam hol a sírástól hol a fájásoktól mint akit ölnek. Akkor úgy is éreztem magam, mintha elevenen ölnének a bűneim miatt. A saját magam által létrehozott hangzavarban is meghallottam a kulcslyuk zörgését.

Egy vékony, sápadt szolgálólány nyitott be. Tiszta textileket hozott be, nyilván a babának. Miután belépett valaki bezárta mögötte az ajtót. Halk léptekkel odasietett hozzám és lehajolt:

- A király küldött be, hogy ellenőrizzem a szülés menetét. Lefizettem az egyik őrt és ha meglesz a baba akkor kicsempésszük. Odin azt parancsolta, hogy a szülés után önt pedig Midgardra száműzi. Megpróbáljuk a kicsit is odacsempészni.

-Hálás vagyok Neked.

A semmiből éreztem meg a mással össze nem téveszthető fájdalmat: kisbabám megindult, hogy világra jöjjön. Testem engedelmeskedett a hívásnak, pár nyomásra meg is érkezett a kicsi.

Félájultan felkönyököltem és csak a szolgáló könnytől maszatos arcát láttam.

-Sajnálom Nory.

Akkor már tudtam, így kérdésre sem volt szükségem. A nagyon várt kincsem úgy döntött, hogy itt hagy.

A szolgáló egy kosár szerűségbe helyezte az élettelen testet és letakarta egy sötét lepedő darabbal. Kopogott az ajtón és a kint álló őr kiengedte. Én pedig ott maradtam véresen és üres szívvel.

Csak a plafont tudtam bámulni, egy könnycsepp sem tudott elszabadulni. Pár percen belül hangtalanul lépett be Ezras és odajött hozzám, hogy rendbe tegyen.

Nem szólt semmit csak rutinos mozdulatokkal rendbe hozott, utána erőszakkal talpra állított és a király elé cipelt. Sorsom követte Thorét, általam nem ismert őrök cipeltek a Bifrösthöz majd egy villanás és már Midgardon is voltam.

Ennek éppen ma tíz éve, de még mindig ugyanúgy fáj mint akkor. A midgardi életbe hamar beilleszkedtem, munkát vállaltam és elváltoztattam a külsőmet, hogy ne tűnjek ki annyira tömegből. Szereztem egy barna parókát és kontaklencséket a szemem miatt. Nappal egy kocsmában dolgoztam, az estéket pedig rendszeresen kutatással töltöttem, hogy megleljem Thort. A szívem mélyén tudtam, hogy nem halt meg.

Vasárnap is épp munkába indultam. Ez volt a legutálatosabb nap az életemben. Semmi mozgás, mintha nem is élne a város. Benyitottam a kocsma vendég terébe és csak egy nagydarab férfi ült a pultnál. Furcsán ismerős volt de lenyugtattam magam, mert biztos nem lehet Thor. Az idegen férfiról hamar elfeledkezve kezdtem bele a munkámba. Felkaptam a kötényemet és fél délelőttömet azzal töltöttem, hogy az italokat pakoltam. Néha a vállam fölött hátra néztem, hogy a férfi még ott van e. A pult legtávolabbi részén ült és igazából senkit nem zavart. Csak lassan kortyolgatta azt a sört amit még a megérkezésemkor adott ki a váltótársam.

Kezdett már nagyon para lenni a helyzet mikor közelebb léptem hozzá és csak reménykedni tudtam, hogy nem halt meg ültében.

-Uram, minden rendben ?

A kérdezett egyből felkapta a fejét és lehajtotta a csuklyát. A szavam is elállt amikor megláttam az arcát.

-Thor, te vagy az ?

-Nory?

A viszontlátás örömével és az elmúlt tíz év minden fájdalmával pattantam át a pulton, egyenesen Thor karjaiba. A boldog találkozásban nem felejtettem el a babánkat sem.

-Thor, tíz évvel ezelőtt világra hoztam a kicsinket aki sajnos a szüléskor meghalt. Egy szolgáló temette el. Odin aznap száműzött ide engem is.

-Nory, Elia nem halt meg. A fiúnk él, tudom is, hogy hol van. Én nevelem egy midgardi idős asszony segítségével.

A sokk, hogy a szerelmemet újra láthatom és a gyermekem is életben van már túl sok volt a szervezetemnek és elájultam. Később egy hotelszobában ébredtem ahol az ágyon feküdtem és Thor tartott a karjaiban.

Halkan beszélt hozzám, még mindig azt hitte, hogy alszom.

-Ne aggódj Nory, most már jó helyen vagy.