Nem volt első szerelmem, rögtön a másodiknál kezdtem.

-Várj, esik? - kérdezte.
  -Hm?
  -Ez eső? - kérdezte újra.
  -Igen ez eső. - nyútottam ki a kezem, hogy jobban érezzem - De akkor nem kéne vissza fordulnunk?
  -De lehet, meg mire a Tescoba érünk mégjobban esni fog.
Így aztán mentem vissza Bálinttal, hogy hazakisérjen mint mindig. Miközben mentünk egyre jobban esni kezdett.
  -Úúú, várj ne menjünk már olyan gyorsan, mindig is akartam az esőben csókolózni. - vigyorogtam rá.
  -De nem érdemled meg. -mondta.
  -Mii? De miért?
  -Mert utállak.
  -Szeretsz~~.
Ezután egy darabig nem is beszéltünk  csak miután csak pár ház maradta mire úti célúnkhoz érünk.
  -Egyre jobban esik.
  -Mondtam, hogy ebből esőben csókolózás lesz.
  -Mi? Hisz ez csak csepereg.
Amikor a házhoz értünk egy fa alá álltunk, mert az kellő távolságra volt még a mozgásérzékelő lámpához -panelban lakok. Ott mosolyogva megöleltem Bálintot percekig ölelhettük egymást végül megszólaltam:
  -Kicsim...
  -Hmm?
  -Én... - mogyogtam, majd a számát és a szememet összeszorítva szorosabban öleltem.
  -Hé mi az? -kérdezte nevetve.
  -Nem olyan könnyű ez nekem... - egy kicsit elhúzódtunk egymástól pont annyira, hogy egymás szemébe nézzünk - Szeretlek... - suttogtam. Percekig csak csöndben álltunk ami nekem még rosszabb volt. Féltem nagyon de nagyon féltem abban az egy órában amíg kint voltunk. A szememben könnyek gyűltek össze.
  -Mondj valamit kérlek...  - suttogtam és akkor kicsordult az első könnycsepp, majd... majd megcsókolt amit viszonoztam is. A csók után a karjaiba zárt miközben a vállán sírtam a hátamat simogatta. Miután mondhatni megnyugodtam csak álltunk egymáshoz előtt én kerültem a tekintetét miközben azon gondolkodtam, hogy mit mondhatnék. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy kocsi parkolt le a ház előtt és persze hogy valamelyik szomszédom volt az.
  -Mondj már valamit... - suttogtam a sírástól rekedt hangon.
  -Mit?
  -Bármit. -motyogtam. Ekkor kiszálltak a kocsiból én pedig a jobb irányba fordultam azért, hogy ne lássák hogy sírtam és ne is ismerjenek fel. Miután ők elmentek és a lámpa is kikapcsolt próbáltam kitalálni valamit, de már attól elsírtam magam ha arra gondolok, hogy mit mondjak neki. Végül megtöröltem az arcomat és beletúrtam a hajamba.
  -Tudod mit?  Felejtsük el nem mintha ez most bármin is változtatna. Majd írok amikor kész lesz a pulcsid. - mondtam neki és sarkon fordultam már éppen kinyomtatom az ajtót -nem mindig záródik be rendesen- de utánam jött.
  -Várj...  -mondta, de csak ennyit azt hittem, hogy még mondani fog valamit, de megint csak álltunk ott kussban a lámpa hol világított hol nem végül vissza mentünk a fához.
Annyira szeretném tudni, hogy mit gondol vagy, hogy miért nem mond semmit. Ez csak még bizalmatlanabbá tesz és így nekem kéne beszélni. Figyelj, hadjuk ezt az egészet akkor azt szedsz fel vagy azzal mész 13.-án és 20.-án akivel akarsz majd szólok Nikinek, hogy nem kell vigyázni rád -gondoltam ki csak az volt vele a baj, hogy újra elkezdtem sírni és hiába töröltem le a helyére új került. Bálint hírtelen megfogta a kezeimet és a hüvelykujjával simogatott.
  -Nagyon szeretlek. - szólalt meg egy idő után.
  -Nem csak úgy mondod? - nézem rá könnyáztatta arcal.
  -Nem.
  -Én is szeretlek.
És megcsókolt. Percekig csak csókolóztunk utána pedig jó szorosan öleltük egymást.
  -Tudod ezzel megspórolhattál volna egy csomó sírást. -mondtam viccelődve.

  -Mostmár ideje mennem.
  -Rendben.
Utána újra eljátszottuk a csók és az ölelő részt.
  -Nagyon szeretlek.
  -Én is szeretlek.

Mielőtt bárki is kérdezi ez megtörtént méghozzá velem pontosan 2018. 07.01-én. Örömmel várnám a kommenteket, hogy szerintetek Bálint miért hallgatott olyan sokáig, vagy hogy vajon szeret-e engem és nem csak arra kellek neki? Tudom ti nem ismeritek meg, hogy ezt nekem kéne tudnom mert jobban ismertem, de én kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ja és már várom SViktoria0207 és Réka(akinek elfelejtettem a wattpad nevét 😅) véleményét meg, hogy lehülyézenek. És próbálok minél hamarabb új részt hozni az Akkor sem mondom ki-ből.