•°–Jungkook–°•

Új város. Új élet. Új iskola.
Csak a szokásos ördögi kör.
A családommal minden évben új városba költözünk, mert mindig máshol találnak munkát.
Már óvodás korom óta tart ez az egész és még mindig nincs vége.
Kezdek bele fáradni a folytonos költözéstől. Miért nem lehet egy helyen megmaradni? Sosem voltak közeli barátaim. Sosem volt Szerelmem. És ezt csak a folytonos költözésnek köszönhető.
A szüleim elvárják tőlem, hogy jól teljesítsek az iskolában. Majd a középiskola után egyetemre akarnak küldeni. Ha pedig az egyetemmel is végzek a cégüknél kell dolgoznom és az általuk kiválasztott lányt kell feleségül vennem.
Ebben csak egy bökkenő van.
Még pedig az, hogy meleg vagyok, mint a kályha, de erről a szüleim nem tudnak. Elítélik az olyan embereket, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Engem is - a saját fiúkat - elítélnének és ki dobnának otthonról, amit nem igazán kockáztatnék meg.
De mostmár be illene bemutatkoznom, ha az életem felét elmeséltem már.

Jeon Jungkook a nevem. 18 éves végzős. Most Szöulban élek a csodásnak nem mondható családommal.

Ma hétfő van. Hajnali fél hat. Háromnegyed hétre kell beérnem az iskolába az évnyitó miatt. Ma van a születés napom. Ma lettem tizennyolc éves, de ez senkit nem érdekel. Főleg a szüleimet nem. Nekik csak az számít, hogy az egyetlen gyerekük jól teljesítsen az iskolában és ne hozzon rájuk szégyent.
Nem minden család lehet tökéletes.

–––––––––

6:15
Már felöltözve és a táskámba bepakolva várok a bejárati ajtó előtt szüleimre, akik tíz perc vacakolás után végre le jöttek az emeletről.

- Induljunk, mert el késel fiam! - szólalt meg apám majd kinyitotta a bejárati ajtót és a garázs felé vette az irányt. Anyám bezárta a bejárati ajtót míg apám kihozta az autót a garázsból.
Beszálltunk az autóba. Anya apa mellett ült az anyósülésen. Én pedig hátul.

Egy húsz perces autó út után oda értünk a hatalmas iskolához. A legtöbb diák az épület előtt beszélgetett a barátaival vagy osztály társaival. Készültem volna kiszállni az autóból, de apám ezt megakadályozva lezárta az ajtót.

- Jól figyelj rám Jungkook! A legjobb tanuló leszel! Nem figyelsz másra óra közben csakis a tan anyagra! Nem állsz szóba idegenekkel és nem flörtölsz egy lánnyal sem, mert meg találtuk a tökéletes feleséget számodra! Barátaid nem lehetnek! Kitűnő tanulónak kell lenned! Ne hozz ránk szégyent, mert akkor lakhatsz az utcán! - mondta apám a szokásos monológját, amit minden év elején elszokott mondani.

- Értettem apám! - bólintottam, mire apám kinyitotta a kocsi ajtaját és végre ki bírtam szállni.
Nagyon szippantottam a friss levegőből és semmi köszönés nélkül hagytam ott a szüleimet.

Az istenit! Tizennyolc éves vagyok. Miért kezelnek még mindig gyerekként. Úgy is azt teszem, amit mondanak, mert nincs más választásom.

Utam az iskola bejáratához vezetett mikor egy újabb autó állt meg az iskola előtt. A lehető legtöbb lány oda rohant a fekete audihoz, amiből egy körül belül százhetven kilenc centiméter magas fiú szállt ki. Haja, mint a mogyoró színe. Ajkai halvány rózsaszínek voltak. Világos barna szemeivel pedig engem figyelt. Arcán egy apró mosoly csücsült, majd az éppen kiszálló fekete hajú nőhöz sétált, s nem nézett tovább rám. A fiatal nő arcára adott két puszit, majd az autó másik felén álló barna hajú férfihez lépett, aki karjaiba zárta a fiatal fiút.
Gondolom a szülei azok.
Amint az apa elengedte fiát a két szülő vissza ült a kocsiba majd egy integetés után elmentek.

A velem egy korú fiú ismét rám nézett és egy féloldalas mosollyal arcán intett felém egyet. Köszönését viszonozva vissza intettem neki.

Meglepetésemre elindult felém, majd körül belül 5 méterrel előttem állt meg.

- Szia! Kim Taehyung vagyok! - nyújtotta felém jobb kezét.

- Szia! Jeon Jungkook! - csusztattam jobbomat kezébe.

- Örvendek a találkozásnak. Remélem jól fogod magad érezni nálunk - mosolygott kedvesen.

- Én is ebben reménykedem - mosolyogtam vissza rá.

Csak néztünk egymás szemébe próbálva egymás gondolatait megfejteni. Íriszeiben egy furcsa csillogást véltem látni, ami férfias arcát, s külselyét kissé gyermekiessé tette, de aranyosnak tartottam.
Arcát jobban szemügyre véve láttam, hogy orra hegyén van egy anyajegy. Kissé nagy orra édesen passzolt arcához ezzel szebbé varázsolva kinézetét. Felső ajka hasonlított egy szívre, míg alsó ajka majdnem egy vonalnak hatott ezzel egy tökéletes összképet alkotva. Szemöldöke gondosan ki volt szedve ezzel még szebbé téve Taehyung arcát. Szemei akár csak egy őznek.

Miután megelégedve tanulmányoztam magamnak az előttem álló fiú arcát, vissza néztem szemeibe. Ajkait mosolyra húzta, s fehér fogai kissé kilátszódtak.

- Szia Tae! - köszönt egy mentazöld hajú fiú, s ezzel vissza rántott a valóságba.

- Szia Yoongs! - mosolygott a nálunk alacsonyabb fiúra, majd egy ölelésbe vonta, amit a törpe szívesen viszonzott.

- Ki az új fiú TaeTae? - kérdezte egy másik fiú. Körbe néztem és ráébredtem, hogy egy csomó srác áll körülöttünk és a távolból is van, aki minket néz.

- Srácok! Ő itt Jeon Jungkook! - mutatott be a többieknek. Egy intés után lehajtott fejjel vártam a következőt. A bántó szavakat, amit általában minden év elején megkapok, de kellemest csalódtam, mikor a szőke hajú szorosan magához ölelt és bemutatkozott.

- Park Jimin, de hívj nyugodtan Min-nek - mosolygott rám miután elengedett.

- Jung Hoseok, de a legtöbben J-Hopenak vagy Hobinak hívnak - ölelt magához Hoseok is.

- Örülök a találkozásnak Jungkook! Én Kim Seokjin vagyok! - mosolygott rám kedvesen majd ő is szorosan megölelgetett.
Ennyit arról, amit apám mondott, hogy nem lehetne barátaim...

- Kim Namjoon, de ha jobban tetszik nyugodtan hívj Namnak - szólalt fel a másik szőke hajú, aki kezét nyújtotta felém. Ugyan úgy, mint Taehyungnál, vele is kezet fogtam.

- Min Yoongi, de a legtöbben csak Suganak hívnak - mosolyog rám a mentazöld hajú ezzel megmutatva fogait, amitől elképesztően aranyosan néz ki.

- Örülök a találkozásnak fiúk! - mosolyogtam rájuk és szokásomhoz híven felhúztam egy picit az orrom, mire mindenki csillogó szemekkel kezdett el figyelni.
Jimin gyors volt és telefonját elő kapva lefotózott.

- Istenem! Mint egy nyuszi! - tapsikolt Hoseok ezzel gyermeki viselkedést varázsolva magának.
Arcomra egy kisebb pír szökött és tarkómat vakarva hajtottam le a fejem.

- Mi az insta neved Jungkook? Ki rakom ezt a képet, mert mindenkinek muszáj látni milyen édes nyuszi barátunk lett! - nézett rám Jimin boci szemekkel, de én nagyon megijedtem.

- Nee! Jimin kérlek ne! Nagy baj lenne belőle, ha ki tennéd! - kezdtem egyből ellenkezni, mire értetlen tekintettel nézett rám mindenki. Végül Taehyung szólalt meg.

- Ez csak egy kép Jungkook! Mi baj lenne abból, ha Jimin ki rakná? - lépett közelebb hozzám és jobbját a vállamra tette.

- Hosszú dolog. Csak kérlek ne rakjátok ki sehova! - könyörögtem majd se szó se beszéd ott hagytam őket.

Na hello mindenki!

Tudom, tudom...
Megint egy új könyv😂
De pénteken megjelent Jungkook Seven című dala és ihletet kaptam.
Nem tervezem hosszúra a könyvet, de a részeket minimum 2000 szavasakra próbálom megírni.
Tudom azt ígértem a YoonKook-os könyvemnél, hogy pénteken próbálom kitenni a részt, de azzal voltam elfoglalva, hogy ne haljak bele a fangörcsbe, amit drága Jeon úr okozott...
Na meg persze az is közre játszott, hogy pénteken egész nap itthon dolgoztam, mert szombaton öcsém ballagási bulija volt.
Szombaton ugyan ezért nem posztoltam és vasárnapot pedig próbáltam túl élni másnapos fejjel...
Szeretnék elnézést kérni és tényleg sajnálom, hogy nem tartottam be, amit mondtam..
Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rövidke kis könyv, ami tele lesz fájdalommal, de annál több szerelemmel!🥰
Viszont Jungkook..
Nagyon büszke vagyok a kis maknaera, aki már 25 éves!
Hihetetlen bele gondolni, hogy 10 év alatt mennyi mindent elértem a bandával és most szóló debütált is.
Tudom, hogy Jungkookot nagyon boldoggá teszi az, ha az ARMY boldog és büszkék vagyunk rá azért, amit elért.
Azt is tudjuk jól, hogy a banda többi tagja is biztosan nagyon büszkékrá.

És itt egy kép a mi csodás párosunkról:

Na meg persze Yoongs mosolygós képei sem maradhatnak le:

Annyira szeretem látni, ahogy mosolyog!!🥺
Ilyenkor látszik, hogy igazán boldog.🥺🫂