Az esőcseppek erőteljesen koppantak a forró betonon körülöttünk, ahogy örült tempóban rohantunk végig az utcákon. Kezünk kicsúszott egymáséiból, de még így is közös sebességgel száguldoztunk a lakásig. Az küszöböt átlépve viszont ismét egymáshoz tapadtunk. Vidám nevetés hagyta el ajkaimat, ahogy Lucas ölébe kapva megpörgetett egyszer majd bevitt a szobánkba és nem törődve elázott ruháinkkal elterült velem az ágyon és csak csendben néztünk farkasszemet. Egész nap képes lenni gyönyörű éjfekete szemeit. Ujjaimat Világosbarna hajába futtatom, és lágyan ajkaira hajolok.

- Ez nem volt túl jó ötlet. - lihegte magához szorítva.

- Miért is?

- Túlságosan sokat mutat az elázott ruha és... - lógva hagyta a mondatot, de még így is értettem mire céloz. Gonosz mosoly jelent meg az arcomon, hátára fordítottam, lábamat átvetve derekán pedig rá ültem. Arca grimaszba torzult, de én túlságosan élveztem a kínzását. Mellkasára támaszkodva hajoltam le füle mellé, hogy érthetetlen szavakat suttogjak neki miközben tenyeremet ráérősen egyre lejjebb vezetem felső testén. Lucas fájdalmasan mégis élvezettel nyögött fel miközben rámarkolt a derekamra. Ujjait nedves pólóm alá vezette, gerincem mentén felsimított melltartóm kapcsát keresve. Ujjbegyei megérintették a puha anyagot én pedig leugrottam róla és diadalittasan felnevettem. Kirohantam a szobából, az egész ház nevetésemtől zengett. A fürdőszobába menekülve, hangomat visszafojtva tapasztottam az ajtóra fülemet hátha be tudom mérni merre lehet, de nem hallottam semmit. Az ajtó hirtelen kinyílt én pedig a fiú karjaiba estem.

- Ördögi lény vagy te! Ez még visszafogod kapni!

- Ne, kérlek ne bánts! Sajnálom, rossz ötlet volt!

- Gondoltál volna erre amikor a szobában hagytál. - nevetett fel ahogy a vállán átvetett és visszacipelt a hálóba. Mosolyom levakarhatatlan volt még akkor is, ha tudtam befogja tartani a szavát.

Én letagadom, hogy megírtam ezt még akkor is ha kérésre tettem.