Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Blood {Youngjae, B.A.P}

Ködös tekintettel sétáltam végig a macskakövekkel kirakott ösvényen. Ujjaimat erőteljesen tördeltem a mellkasom előtt, félő volt, hogy eltöröm őket. Talpam alatt hangosan koppantak a lépteim mely betöltötte a csendet. Valakinek nyugalmat áraszt a csendes terep én mégis kényelmetlenül éreztem magam, bár lehet ha nem itt lennék nekem is jól esne ez a kihaltság. Gombóccal a torkomban álltam meg a szürke kőtömb előtt. Sose szereted ha valaminek nem sima, egyszerű kinézete van és ezt tiszteletben is tartottuk. Közelebb sétáltam, talpam alatt besüppedt a folyamatos esőzéstől puha talaj, egyszer még bele is ragadtam de nem zavart. Leültem a nedves fűre s hátamat a hűvös márványnak nyomtam. Szemeimet lehunytam, ajkaimat összeszorítottam és néma zokogásba kezdtem. Minden egyes könnycsepp egy veled kapcsolatos emléket formázott meg. Lelki szemeim előtt folyamatosan láttam a megismerkedésünket, amikor összebarátkoztunk, az első csókunkat. Emlékek ezrei terültek el előttem de az utolsó volt a legrosszabb. Vérben ázva fekszel a naptól felforrósodott betonon, miközben mások boldogan sétálnak el mellettünk. Nem törődtek velünk, túl későn vették észre segély kiáltásom és azt, hogy egy élettelen alakot tartok a karjaim közt. Nem hallották a dörrenést, nem látták ahogy összerogynak térdeid. Bár az is meg lehet, hogy egyszerűen csak nem érdekelte őket. Hangos dördülés zavarta meg a némaságot majd erőteljes esőcseppek kezdtek el hullani. Hajam másodperceken belül a súlya kétszeresét szívta magába s lógott füleim mellett. Az eső elmosta a könnyeimet de a kegyetlen fájdalomhoz már nem volt elég erős. Mellkasomra egy kötélt kötöttek s folyamatosan egyre kisebbre húzták rajta a csomót. Fejem hangosan koppant ahogy hátra döntöttem és csak tűrtem, hogy mindenem tiszta víz és sár lesz. Képtelen voltam felállni. Nem bírtalak itt hagyni. Ha te itt vagy, nekem is itt a helyem. Többé már nem hagylak cserben, szükségünk van egymásra. Hunyorogva kinyitottam a szememet és kissé oldalra döntöttem a fejem, így jól láttam a sír kőre vésett szöveget: Yoo Youngjae 1994-2018.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro