Szombat reggel van ami csak annyit tesz, hogy ma lesz a grillparty, amit anyukám kitalált a hét folyamán. Tegnap voltam vele vásárolni mindent. De tényleg mindent. Kitaláltuk, hogy, ha már grillezőnk akkor kint ő megsüti a húst, én meg meg majd köretnek csinálok burgonyapürét. Hát mit ne mondjak, minimum fél kiló burgonya vár arra, hogy megcsináljam. Igen ez lett az én sorsom. 

A délelőtt folyamán előkészültem anyuval a délutánra, mert négy óra hamar eljön. Elővettünk mindent ami kell majd neki a sütéshez. Vittünk ki székeket, a hintaágyra felraktam a párnát, Úgyis ott fogok majd kaja közben ülni, szóval nekem az kell.

-Amúgy kik jönnek még? - kérdeztem anyukámat mikor már mindennel végeztünk és leültünk egy kávéra.

-A festő és családja, ugye a Norbiék, jönnek még majd a balatoni ismerősök is - na ezen csodálkoztam.

-Hát, de hol alszanak? Vagy azt megoldották? - néztem anyukámra.

-Igen, meg.

-Akkor jó. Na megyek. Kitakarítom a medencét. Már fél négy van - mondtam, majd felálltam elmentem átöltöztem és indultam ki az udvarra.

A medence kitakarítása hamar megvolt, mert tegnap is ki lett takarítva délután mikor fürödtem, utána megcsináltam azt is. Ezzel is kész lettem, gyorsan felmentem átöltöztem és mentem a konyhába a Burgonya pürét előkészíteni, pucolni leginkább. Senki nem segített,így sokáig tartott. 

Négy óra után már majdnem mindenki itt volt nálunk, csak a Norbiék nem. 

-Bocsi lányok, de megyek. Főznöm kell. De nyugodtan beszélgessetek csak - álltam fel, mert eddig a két lánnyal beszélgettem kint a kertben.

Bent a konyhában gyorsan feldobtam két vizet forralni, forrjon föl addig amíg darabolok.

-Szia - hallom meg hátam mögül a Zsolti hangját.

-Szia - köszöntem vissza és a kést lerakva mentem oda hozzá megölelni.

-Mizu? - kérdezte és leült a székre.

-Semmi érdekes. Veled? - álltam vissza darabolni, mert már kezdett forrni a víz.

-Nem sok - válaszolt röviden és tömören.

-Többieknek bemutatkoztál már? - fordultam hozzá hátra a kérdés erejéig.

-Igen, aztán anyukád mondta, hogy itt vagy fent, és mivel rajtad kívül nem nagyon ismerek itt senkit inkább feljöttem hozzád.

-Jól tetted - mosolygok. Azért valahol örülök neki, hogy itt van fent velem és nem lent van a többiekkel - És szimpatikusak a többiek?

-Hát, csak bemutatkoztunk. A két lány furcsa, a két kisfiú meg aranyos - mondta.

-Akkor jó - rövid, tömör.

Egészen addig velem volt a konyhában amíg meg nem csináltam a burgonyapürét. Segített kivinni, aztán szedve magunknak leültünk a hintaágyra és ott beszélgettünk tovább. Én ahogy végeztem a kajálással felmentem átöltözni a medencézéshez.

Már majdnem indultam lefele csak még valamit megnéztem és hallottam, hogy jön fel valaki.

Megfordultam és a Zsolti állt velem szemben egy szál fürdőnadrágban.

-Szia - köszöntem neki ma már másodjára, olyan érzésem van, hogy ma történni fog valami.

-Szia - köszönt halkan vissza, majd közelebb lép a ruháját lerakva az ágyamra. rajtam sem volt sokkal több csak egy fürdőruha és egy rövidnadrág - Szép vagy - mondta és teljesen közel lépett hozzám.

-Köszi - köszöntem meg, lehajtottam a fejemet és bámultam a szőnyeget, annyira zavarban vagyok.

-Anna - nevemre felfigyeltem - Valamit már a megismerkedésünk óta akartam kérdezni.

-És mi lenne az? - kérdeztem végig szemébe nézve.

-Lennél a barátnőm? - nézett mélyen a szemembe. Én a válaszomon egy percet sem gondolkodtam.

-Igen - mondtam ki azt a szót amit erre a kérdésre már nagyon régóta akartam válaszolni.

Közelebb hajolt, két kezével csípőmet megfogta, én kezemmel átkaroltam nyakát és megcsókolt. Olyan rég vártam már erre a pillanatra és most eljött. Erre a gondolatra belemosolyogtam a csókba.

-Min mosolyogsz? - kérdezte miután elváltunk egymástól annyira, hogy a másik szemébe tudjunk nézni.

-Semmi. Csak eszembe jutott, hogy mennyit vártam erre a pillanatra - mosolyogtam.

-Én is sokat - mosolygott ő is.

-Szerintem menjünk le egyet medencézni, de még ne mutassuk ki, hogy együtt vagyunk - adtam tanácsot. Nem akarom, hogy mindenki megtudja. Majd mindent a maga idejében.

Amikor lementünk  anyának elmondtam, de csak, hogy ő hallja majd mentem is a medencébe. Amint meglátta a három fiú, hogy mi bent vagyunk ők is futottak fel öltözni és jöttek bele, de a másik két lányra sem kellett sokat várni, ők is jöttek egy 10 perc múlva. Így volt az, hogy 7-en fürödtünk így estéhez közeledve. Mit nem mondjak, jó volt. Mindenki locsolt mindenkit, a kicsiket dobáltuk a vízbe, mondjuk ugrottak ők maguktól is.

7 óra tájékában kiszálltak a vízből kivéve én, mert kitakarítottam. Hát sok volt bent a bogár meg az ilyenek. Azzal végezve én is kiszálltam, majd a törölközőmmel együtt leültem a Zsoltihoz  és a két lányhoz, akik próbálták befűzni az én barátomat, mert a tettetett nevetések és a pici titkos jelek, cselekvések mindent elárultak róluk. Odamentem, majd leültem a Zsolti mellé, mert ott volt hely.

-Mizu? - kérdeztem.

-Semmi érdekes - mondta nekem a Patrícia, de a barátomat nézte inkább.

-Az nem sok - mondtam.

-És Zsolti van barátnőd? - kérdezte meg nyíltan a festőnk lánya. Nagyon komoly a kis 13 éves ráhajt a 17 évesre. Nagyon komoly.

-Van - mondta lazán barátom mögülem és óvatosan, hogy senkinek ne tűnjön fel megsimította oldalamat.

A maradék időben beszélgettünk, majd mindenki ment haza, vagy a maga dolgára. Mi felmentünk a szobámba, átöltöztünk és befeküdtünk az ágyamba filmet nézni. A Norbi valamikor elment, azt mondta, majd vigyem haza kocsival a Zsoltit, mondtam neki, majd valamikor hazaviszem.

Most itt fekszünk és várjuk, hogy elkezdődjön a film. 

-Azért elég komoly, hogy a két csaj, hogy rád hajtott - mondtam felnézve rá, mert fejem mellkasán volt.

-Hát ja. Azért nem néztem volna ki a kisebbikből, a másikból inkább - nézett rám.

-Én sem - ráztam meg kicsit a fejem.

-De a lényeg, hogy tudják, nekem már van barátnőm - mondta és egy rövid csókban részesített.

-Pontosan - mondtam és azonnal kopogtak is - Szabad - kiabáltam ki és anyám lépett be az ajtón.

-Sziasztok - köszönt - Csak azét jöttem, hogy gratuláljak nektek, meg hívott a Norbi, hogy mikor akarod hazavinni a Zsoltit.

-Soha - vágtam rá egyből és bújtam az említett személyhez.

-Azt gondoltam - nevetett a barátommal együtt anyukám is.

-Majd a film után - néztem a televízióra, ahol már ment a film, amit nézünk.

-Jó, rendben. Én attól még mentem aludni. Sziasztok - köszönt el anyukám és elment.

Megnéztük a filmet és kocsiba ülve hazavittem a Zsoltit. Mikor a házukhoz értünk kiszálltunk, de egyikőnk sem ment el a kocsitól. Én nekidőltem a járműnek, barátom pedig velem szemben állt meg.

-Muszáj, hogy itt hagyj? - néztem rá.

-Sajnos, de holnap megyek hozzád jó? - lépett közelebb hozzám és átkarolta derekamat.

-Jó - csókoltam meg.

-Írj, ha hazaértél - mondta.

-Rendben.

Ő bement a házba én pedig elindultam haza. Ahogy ígértem írtam neki mikor hazaértem, megfürödtem és mentem aludni.

Végül  is így történt, hogy összejöttem az ablakos unokaöccsével és azóta is boldogítjuk egymást.