Két hét telt el amióta először találkoztam a Zsoltival, azóta mindig amikor dolgozom és megyek haza találkozok vele, váltunk pár szót és megyünk tovább a dolgainkra.

Mai nap sem telt el másképp csak annyi különbséggel, hogy reggel anyukám mondta, hogy ha ne talán-tán találkoznék vele egy lapot adjak át neki. Röviden annyi, hogy meghívjuk őket a hétvégén grillezni. Úgy vagyunk vele, hogy olyan sok mindent tettek és még tesznek is majd értünk, hogy miért ne hívjuk meg őket.

-Szia! - léptem oda hozzá és ösztönösen öleltem meg, viszonozta is.

-Szia. Miújság? Munkából? - kérdez rá.

-Igen, de igazából csak egy levelet akarok neked odaadni - veszem ki a táskámból az említett tárgyat és adom át a Zsoltinak.

-Mi ez? - kérdez rá.

-Anya annyit mondott, hogy olvassátok el a Norbival és adjatok legkésőbb holnapig választ - mondtam.

-Okés, ha írok neked, vagy felhívlak és úgy adok választ az jó? - dönti kicsit oldalra a fejét.

-Jó - válaszoltam - Sajnálom, de én most megyek. Otthon már várnak.

-Rendben. Akkor majd írok, vagy hívlak.

-Oksi - öleltem meg - Szia.

Elköszöntem és mentem haza.

...

Mikor hazaértem anyu kifaggatott, hogy miért jöttem későn, elmondtam neki teljesen mosolyogva és anyu levágta, hogy szeretem ezt a srácot. Na mindegy.

Már éppen fekszem az ágyban, alvásra készen és megcsörren a telefonom, de csak az üzenet jelzője.

Zsoltii😊❤: Szia. Nem akarlak zavarni csak szólni akartam, hogy elfogadjuk és megyünk akkor vasárnap.

Anna😊❤: Sziaa. Rendben. Szólok anyukámnak is, hogy ti is jöttök a hétvégén. Örülök neki, hogy jöttök.

Zsoltii😊❤: Jó, jó.

Többet nem beszéltünk a mai nap folyamán. Inkább mentem én is aludni, mert hát, fáradt vagyok na...