Ma vasárnap. Szeretem, de mivel holnap suli így este fele már rühellem.

Jelenleg otthon ülök és várom a barátomat, nem nem a pasim csak jó barátok vagyunk. Szóval várom, hogy jöjjön, mert egy 10 perce hívott, hogy szakított a barátnőjével. Hát talán fél évig voltak együtt, de inkább én lehetnék a barátnője, nem az exe. Velem teljesen úgy viselkedik, mintha együtt lennénk. De teljesen komolyan.

Csöngetnek, ez más nem lehet csak Kristóf. Gyorsan ajtót nyitottam és egy ölelésben részesítettem.

-Szia, gyere be - álltam el az ajtóból, hogy be tudjon jönni.

-Szia - jött be és köszönt.

-Miújság? - mentünk a nappaliba és ültünk le a kanapéra.

-Kidobtam - mondta lazán.

-Hogy-hogy? - néztem rá, hogy miért ő dobta ki.

-Mert rájöttem valamire és ez ma teljesen bizonyosodott bennem.

-És elmondod, hogy mi az? - néztem rá.

-Arra jöttem rá, hogy mást szeretek. Őt soha nem szerettem igazán teljes szívemből.

-Akkor jól tetted, hogy kidobtad - mondtam és közelebb ült hozzám.

-Lehet hozzád egy kérdésem? - nézett rám.

-Persze - mondtam és vártam kíváncsian, hogy mit akar kérdezni.

-Rájöttem, hogy mást szeretek igazán már nagyon régóta. Az az illető pedig te vagy - mondta és elállt a lélegzetem is - Lennél a barátnőm? - fel sem fogtam még teljesen a kérdést, most szakítottak, szerintem nincs még 24 órája, de már ezek szerint túl is lépett rajta bár mindig is mondta, hogy nem szereti már annyira.

-Igen - mondtam hisz amióta az exével összejött azóta teljesen bele vagyok esve.

Felálltam, hogy az ölébe üljek, de utánam ő is felállt, derekamra csúsztatta kezét, én az enyémet nyaka köré fontam és magához húzva megcsókolt.
Istenem, hogy én erre mennyit vártam. A csók után szorosan megöleltük egymást.

-Szeretlek - váltam el tőle csak annyira, hogy szemébe tudjak nézni.

-Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban - édesem, de aranyos.

Miután ez megtörtént felmentünk a szobámba, hogy valami filmet nézzünk. Én leültem az ágyra, ő csak elfeküdt rajta és fejét ölembe fektette lábamat átölelve. Így néztük végig a filmet, utána csak beszélgettünk minden féléről. Ami csak eszünkbe jutott. Aztán olyan kérdés jutott eszembe amit muszály volt feltennem neki.

-Elmondtad neki, hogy mi volt a szakítás oka? - kérdeztem rá, hajába túrva és lenézve rá, mert még mindig a feje az ölemben van.

-Nem - nem habozott kicsit sem - Majd holnap rájön. Suliban úgyis látni fog minket együtt.

-Akkor majd biztos jön, hogy milyen vagy, és miért hagytad el meg az ilyenek.

-Az lehet, de nem nagyon érdekel, hogy mit mond. Engem csak te érdekelsz - mondta és megsimította az arcomat.

-Olyan aranyos vagy - mondtam és lehajoltam hozzá egy puszira.

Este kilencig ott volt nálam aztán hazament, mert holnap suli. Elvégeztem az esti rutinomat és mentem aludni.

...

Reggel fél hét van. Most keltem, de tudnék még aludni. Sajnos nem lehet, készülnöm kell össze a suliba.
Reggeli rutinom után elindultam a börtönünkbe. Ahogy beértem helyet foglaltam a helyemen és vártam a többieket.
Sorban megjöttek, de igazából nem beszéltem senkivel sem.

Manó❤: Szia, nyolc előtt érek be egy kicsivel. Exem a látókörömben, biztos, hogy szó nélkül nem hagy semmit most reggel.

Kicsim❤: Sziaa, rendben. Siess azért.

Hát ez a nap is jól kezdődik akkor.
Nem is nagyon figyeltem, de sokan jöttek már az osztályból be.

Nyolc után ért be a Krisi, de a tanár is jött így nem mentem oda hozzá, majd a szünetben.

Az óra után felültem a padra és vártam, hogy mi lesz a mai nap folyamán még. Közben kedves barátom is odaért hozzám.

-Szia - állt meg előttem, két kezét a combomra téve és úgy támaszkodva.

-Szia - köszöntem és egy csók erejéig előre hajoltam, majd vissza - Na mi az? Megtalált?

-Persze, jött a hisztérikájával, azt hallgattam, majd otthagytam. Nem érdekel már, hogy mi van vele.

-Így is kell. Hallgatjuk még eleget szerintem.

-Az igaz.

Közelebb állt hozzám én csak derekánál átöleltem és fejemet mellkasának döntve pihentem. Ő is átkarolt és egy puszit kaptam fejemre.

Senki nem kérdezte, hogy mi van velünk. Teljesen megszokták már, hogy egymással így viselkedünk.

Egy újabb töri óra után rohantunk le testire, hogy hamar át tudjuk öltözni, mert most jön a Krisi exének az osztálya és természetesen az exe is itt lesz.

Gyors öltözés után kimentem, hogy talán egy kicsit el tudjam kerülni az exét. Tudom ma úgyis összefutok vele, de inkább utóbb, mint előbb.

Kisebb gondolatmenetemből kedves barátom zökkentett ki csak annyival, hogy mellém állt és megölelt.

-Jajj - ijedek meg egy kicsit.

-Sajnálom. Megijesztettelek? - nevetett barátom egy kicsit.

-Csak egy kicsit - nevettem vele együtt.

-Nem akartam -ölelt magához én pedig mellkasának döntöttem hátamat.

-Tudom.

Megjött a tanárunk és egy sorakozó után futottunk ki focizni. Minden fiú pár ember kivételével jött ki.

Nagyon jót szórakoztunk egész órán. Nem gondoltunk semmire, csak élveztük, hogy szabadon játszhatunk. Sajnos hamar szóltak, hogy menjünk be, mert hát vége van az órának. Beballagtunk az öltözőkbe és mindenki gyorsan öltözött át.

Én voltam a leggyorsabb és szerencsére mikor mentem fel a terembe ahol lesz óránk még annyit hallottam, hogy a lány kérdezi ki vette el tőle a pasiját. Tudtam, hogy engem keresni, de csak nevetve mentem fel.

Felérve a teremhez leültem a folyosón a székre és vártam a többieket, de még mindig a kiscsaj járt a fejemben, hogy milyen kis hülye.

-Tudtad, hogy rohadt hülye az exet? - néztem fel barátomra mikor odaért hozzám.

-Igen, miért? - ült le mellém és kett combomra tette, majd azt simogatni kezdte.

-Mikor jöttem ki az öltözőből ő pont akkor ment be és még hallottam, hogy azt kérdezi, hogy ki volt az aki elvette tőle a pasiját. Én csak nevettem egy jót és feljöttem.

-Hát igen. Rájöttem, hogy te jobb vagy és te kellesz nekem. Sokáig azt hittem, hogy már késő - hajtotta le fejét.

-Nem hidd azt. Itt vagyok veled. Soha nem késő. Én csak örülök, hogy rájöttél, hogy milyen egy emberrel voltál együtt. Itt leszek veled mindig - öleltem meg.

-Köszönöm. Rám is mindig számíthatsz. Szeretlek Kicsim.

-Én is téged Manó - mondtam és megcsókoltam.

Kezdődött az óra, de nem csináltunk rajta semmit. Mindenki mindenkivel beszélgetett. Én barátnőmmel beszélgettem, ő pedig a haverjával, de szerintem többet pihent, mint amennyit beszélgetett.

Rebeka📚: Szia, nem akarlak zavarni, de az osztálytársam valami csajt keres és tiszta ideg beteg. Nem tudod kit kereshet, mert tesi óta csak őt keresi.

Mikor elolvastam szóltam a Krisinek üljön mellém. Ő is elolvasta és mivel tanár nem volt bent így egy képet csináltam, amin ketten vagyunk és eléggé érthető, hogy mi együtt vagyunk. Elküldtem neki a képet és érkezett a válasz.

Rebeka📚: Ohhh, szóval téged keres? 😮

Én: Igen engem keres, de lassan szünet. A Krisi egyedül nem hagy szóval most jön a nagy hacacáré.

Rebeka📚: Akkor már mindent értek. Fent tali. Még el kell viselnem. Mondom. Tesi óra óta gondolkozik. Állítólag már a Kristófra is írt.

Ahogy elolvastam elkértem barátomtól a telefonját és ahogy feloldotta már néztem is a Messenger üzeneteit ahol tényleg ott volt egy üzenet amiben kérdezte az exe, hogy ki az akivel jelenleg a Krisi együtt van.

-Manó, ide nézz - adtam kezébe a telefonját, elolvasta és csuka nézett rám.

-Erre mit írhatnék? - teszi fel a nagy kérdést.

-Semmit leginkább, majd megtudja így, mint mindenki más. Látnak majd az utcán és ennyi. Nem kell neki amúgy tudni róla az elsők között csak, mert ő az exed és mostmár mással vagy - mondtam ki kerek perec mindent, ami eszembe jutott.

-Mennyire igazad van.

Én csak helyeslően bólogattam, aztán sajnos az óra véget ért. Kimentünk a folyosóra, de nem ültünk le. Krisi a falnak dőlt én pedig úgy álltam mellette, hogy lássam, ha jön fel a másik osztály. Krisi pont átölelt a derekamat és magához húzott mikor már messziről láttam, hogy jön fel. Nem idegeskedtem rajta szóval csak vártam, hogy mi lesz ennek a vége.

Bement a terembe a lány és gondolom a táskáját lerakta és jött is ki és kezdett el magyarázni.

-Szóval te vagy az a kis kurva aki elvette  pasimat. Hogy gondoltad? Majd csak úgy beszélgetsz vele aztán már a tied is lesz? Vagy hogy?

-Először is ő nem egy tárgy amit bárki beleszólása nélkül el tudnék venni. Másodszor is pedig ő döntött úgy, hogy téged otthagy és inkább velem van, mint veled.

Láttam, hogy forr az agyhoz e, de nem mond semmit. Inkább elsétált a másik irányba majd visszafordult.

-Nem most hallottál rólam utoljára - mondta és végleg otthagyott minket.

-Megörülök ettől a lánytól - ült le a Krisi a székre. Én az ölébe ültem oldalasan, nyakát átkarolva.

-Én is, de remélem mostmár békén hagy. Rossz hallgatni a hangját. Még a hideg is kiráz tőle.

-Talán már annyit nem fog piszkálni - ölelt át barátom.

-Csak nem.

A szünet maradék idejében beszélgettünk, hülyültünk, de sajnos kezdődött az óra.

A z informatika után a németen nem voltunk együtt, mert más csoportban van mint én.

Aztán német után mentünk abba a terembe ahol lesz még két hosszú óránk. Ahogy a teremhez értem letettem a táskámat és rohantam ki az én drágámhoz, mert hallottam, hogy kicsit megemelt hangerővel beszélget az exével.

-Mi van nem volt elég a délelőtti? - értem ki és álltam meg kettejük között.

-Ne szólj már bele. Nem a te dolgod -mondta.

-De igenis az én dolgom, mert az én barátomról van szó és ami vele történik abban ugyan úgy beleszólásom, mint ahogy neki is az én életemben. Szóval nekem is mondhatod, amit akarsz - mondtam a mondandóm és karba tett kézzel vártam, hogy mit mond.

-Még, hogy van hozzád köze? Nézz már magadra, aztán rám. Nagy a különbség kettőnk között. Érdekes, hogy pont egy ilyen lányra váltott, mint te - mutatott rám.

-Na álljál le. Ne merd kritizálni a barátnőmet - állt a védelmembe a Krisi.

Tovább már én nem bírtam, a terem mellett vannak székek, oda ültem le. Rossz ezt hallgatni, de ahogy hallom már az exe elment és a Krisi keres engem.

-Jól vagy? - kérdezés ül le mellém, engem ölébe húzva.

Fejemet csak megrázom és nem emelem fel, ölembe téve kezemet azt nézem.

-Mond el mi van. Így nem tudok segíteni - ölel szorosan magához, én is átölelem szorosan.

-Felbaszta az agyamat és megbántott.

-Ne foglalkozz vele. Nem normális.

Az osztályfőnökkel való két óránk után rohantam haza és nem sokkal később a Krisi is jött.

Ahogy nyitottam neki egyből az ölébe ugrottam, máskor is csináltam ilyet, akkor is amikor még csak barátok voltunk.

-Mi az? Baj van? - nem szoktam nagyon ilyen lenni. Tudja jól, ha van valami gond csak akkor csinálok ilyet.

-Hiányoztál, és még mindig bosszant ami ma történt.

Közben felmentünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyra, egyből mellkasára feküdtem és öleltem magamhoz.

Bealudhattam, mert valamikor  délután 5 fele ébredtem fel. Fejemet felemelve láttam, hogy a Krisi is alszik.

Puszit nyomtam szájára és egyre többet. Egyszer csak abból a pusziból csók lett.

-Jó reggelt! - köszöntem.

-Jó reggelt kicsim! - simított derekamra.

-Jól aludtál? - kérdeztem és kezemet mellkasára tettem és kezemre pedig államat, úgy néztem fel rá.

-Igen. Nem sokkal miután elaludtál én is elaludtam. Jól is esett - nevetett egy kicsit.

-Akkor jó - feküdtem még rá egy kicsit.

Egész este nálam volt, beszélgettünk és csak pihentünk. Nem volt jó a mai nap, de túléltük. Nem baj örülök, hogy a Krisi mellettem van.