Az a bizonyos óra. Az a bizonyos német óra.

A mai nap reggel szépen felkeltem, össze pakoltam majd mentem le inni egy kávét. A kávém után még telefonoztam egy kicsit majd indultam az iskolába, hogy hátha lesz valami, ami miatt okosodni fogok. Bár azt kétlem.

Ahogy beértem a suliba felmentem a teremhez ahol lesz az első óránk és vártam hátha jönnek a többiek. Ahogy szállingóztak felfele egyre nagyobb zaj lett a folyosón.

Háromnegyed nyolc fele kimentem mosdóba és mikor mentem vissza pont akkor jött föl Peti, az osztálytársam. Egyből egy ölelésben részesített. Én nyakánál karoltam át, míg ő érdekes módon a derekamnál, sőt egy kicsit azért lejebb. Mindig megölel, ha találkozunk, de akkor nem, így.
Odamentünk a többiekhez és kb 20 perc után a tanár is megjelent a folyosón. Bementünk a terembe és kezdődhetett az óra, vagyis a beszélgetés, mindenki mindenkivel.
Engedéllyel telefonozhattunk is. Megnéztem a Snapchat-et és láttam, hogy a Peti küldöt Snap-et.
Az egyiken az egyik ház üvegében látni, a másikat pedig most küldte nemrégen magáról.

Csodálkozom, hogy ilyeneket küld, máskor nem szokott. Hát küldtem vissza neki egy képet, had örüljön.
Elküldtem és láttam, hogy mosolyog ahogy megnézi a képet.

A maradék töri órában doga volt és az utána levő órában is, mert az is az volt.

Aztán rohantunk le testire, hogy időben át tudjunk öltözni, bár a fiuk tovább öltöznek, mint mi.
Átöltöztem és kimentem a folyosóra, nekidőltem a terem ajtó félfájának, középen a Peti is megjött, ő pedig a másik félfának dőlt volna neki, ha nem kellene a másik iskolásoknak helyet kellett hagyni, így inkább mögém állt, de a falnak dőlve oldalasan. Kezét jobb vállamra tette és úgy telefonozott, másik keze az derekamon pihent, nem szóltam érte. Tetszett a dolog, hogy így álltunk, de szerintem neki is, mert kicsit szorított a fogáson a bal kezével. Remélem úgy állt, hogy senki ne lássa.

A tanár érkeztével és egy gyors torna sor után kimehettünk focizni, de rohadt hideg volt kint. Na és jött a dilemma, hogy akkor kéne a pulcsi.

Osztálytársammal a Biával beszélgettük, hogy kéne pulcsi, ezt valahogy meghallhatta a Peti és csak annyit hallottam tőle, hogy, ha bemegyek akkor ott van az öltözőbe a pulcsija, vegyem fel. Nagyot néztem, de bementem érte és így drága barátnőmnek is kivittem a pulcsiját.
Felvettem drága osztálytársam pulcsiját aminek az ő illata volt és ez tetszett.

Óra után ugyan a pulcsija rajtam maradt, de vittem fel neki órára.

Jöhetett két infó óra, ha nem lenne festés és így volt egy lyukasunk majd elvileg lesz egy osztályfőnökink. A lyukas óra keretein belül a folyosón ültünk. Visszaadtam a Petinek a pulcsiját, csak azért, hogy nálam ne maradjon. Nem hiszem, hogy nagyon kereste.

Aztán jöhetett az osztályfőnöki, amit annyira nem vártunk. Olyan teremben voltunk amit nem szeret senki, mert visszhangzik, de rohadtul.

A Peti az előttem levő padban ült falnak dőlve és én is. Mellettem pedig az egyik lány.
Óra közepe környékén már nem tudtam, hogy hogyan üljek, fáradt is vagyok, meg sok mára ez az iskola és még csak hétfő van.

Végül úgy ültem, hogy a falnak dőltem és bal kezemet kinyújtottam. Így egy kicsit kényelmesebb volt, mint az elmúlt 15 percben.
Ahogy kinyújtottam a kezemet a Peti is észrevette és mivel egy testesebb srác ült mellette, a tanár nem láthatott semmit, mert drága osztálytársam következő tette ez volt.
Ugye észrevette, hogy a kezem felé nyújtva és csak lazán jobb kezével hátra nyúlt és megfogta a kezemet. De nem ám csak simán egyszerűen hanem amennyire tudta az ő és az én kezemet is behajlította és összekulcsolta ujjainkat. Kezeinket úgy tette le a padra, hogy az ő keze legyen a padon. Aztán szerencsénkre a tanár kiment egyet telefonálni, ezt én kihasználva elővettem a telefonomat és csináltam kezeinkről egy képet, ugyan a netre nem tettem ki, de magamnak lementettem. Még jo, hogy semmilyen szöveget nem írtam rá, mert kaptam a következő üzenetet:

Pepe😊: Elküldöd nekem is. ❤

Én: Persze. ❤

Elküldtem neki a képet, rámnézett mosolyogva.

Sajnos a tanár visszajött és folytatódott az óra, és sajnos még a kezemet is elengedte. Hát szomorúan nézem kezemet, hogy nem veszik el az övében.

Ahogy vége lett az órának rohantunk fel abba a terembe ahol a német óránk lesz.

Leültem az ottani helyemre és vártam a csengőt, közben a Peti is ült be mellém, mert ezen az órán ott van a helye.
Leült és már tette fel a lábát a combjára és elhelyezkedve kezdett a telefonján játszani.
Egy menet után telefonját letette, mert az óra is elkezdődött és a tanár is beért a terembe. Aztán jött a szabad foglalkozás, mert nincs a tanárnak nagyon hangja így a mai órán egy kis pihenőt kaptunk. Drága osztálytársam itt mellettem ezt kihasználta és egyik fejét a padra hajtotta, bal kezével tartotta a telefonját amin videót nézett. Jobb kezét először csak lógatta és egyszer csak nem figyeltem oda és már a combomon éreztem kezét.

10 perc elteltével kezemet kezére tettem és egybe fűztük ujjainkat. Fejét felém fordította és rám mosolygott. Én is vissza a rá és görgettem tovább a netet, természetesen most is jött egy üzenet tőle.

Pepe😊: Lehet szünetben egy kérdésem?

Én: Igen.

Pepe😊: Ha vége az órának, táskáinkat vigyük föl és a folyosón a padoknál tali.

Én: Okés.

Hát ezt megbeszéltük.

Óra végéig kézen fogva ültünk, de szerencsére senki nem látta meg.

Ahogy kicsengettek én mentem fel a terembe ahol lesz óránk, táskámat leraktam és mentem ki a folyosóra. Láttam, hogy a Peti is beviszi a táskáját és hamar jön is ki hozzám.

Senki nincs a folyosón rajtunk kívül. Csak megáll előttem, szemembe néz és nem mond semmit. Tartom a szemkontaktust és én sem szólalok meg várom, hogy ő kezdjen, bármit is akar.

-Leszel a barátnőm? - egyszer csak kérdezi, semmi elő beszéd nélkül rákérdezett.

-Igen - válaszolom minden gondolkodás nélkül. Kezét derekamra vezeti, közelebb húz magához és megcsókol. Én kezemmel nyakát átkaroltam és természetesen visszacsókoltam.

-Szeretlek - mondta ki a csókunk végeztével.

-Szeretlek - mondtam én is őt megismételve.

Egy ölelés után bementünk a terembe és már jött a tanár is. Sajnos az órán  nem egymás mellett ülünk, de csak egy órát kell úgy külön töltenünk aztán mehettünk is haza. A hazafelé vezető rövid úton kézen fogva mentünk és nem érdekelt, hogy amúgy az osztály fele velünk együtt jött, mert majdnem mindenki arra lakik amerre én.

- Később át jösz? - kérdeztem a kapuban állva.

-Persze, otthon szólok, hogy délután ne keressenek.

-És el is mondod nekik, hogy kihez mész?

-Lehet - mosolygott rám aranyosan, én csak lábujjhegyre állva megcsókoltam, mert kb 15 centivel magasabb nálam, de én így szeretem lassan 2 éve.

-Gyere majd jó - mondtam neki a csók után.

-Rendben, lassan itt vagyok.

-Okés.

Egy utolsó csók után én bementem drága aranyos lakásomba míg ő hazament.

Ahogy mondta később átjött és egészen tízig ott volt nálam. Filmeztünk, beszélgettünk vagy csak egymás mellett feküdtünk és élveztük egymás társaságát.

Örülök ennek a napnak, hogy így végződött, mindig is akartam, hogy ő legyen az, aki a barátomként legyen mellettem.